Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-29 / 48. szám

48 szám

XXXIV évfolyam

Szekszárd, 1906 november 29

Függetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők

Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11

Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű _______hirdetések és pénzküldemények intézendők________

ít

élet.

Midőn az elévülhetlen nemzeti jogokért folytatott elkeseredett küzdelem tetőpontját érte el s a bécsi hatalom a magyarság le törése érdekében minden rendelkezésére álló törvényes és törvénytelen eszközöket hidegvérrel alkalmazott, akadt fölös számban magyar ember, ki megtagadta nemzetét s magas állások elnyerése fejében vagy anyagi érdekért késznek mutatkozott a hatalom szolgálatára. Az utolsó percekben, midőn már csak esküszegés árán lehetett volna a harc folytatását biztosítani, az uralkodó visszarettent a vallás és erkölcs elleni ezen nagy horderejű lépés megtételétől s el- bocsájtva gonosz tanácsadóit, a nemzet vezetőihez fordult, hogy velük ha nem is végleges békét, de legalább a békés fejlődés biztosítására fegyverszünetet kössön. A harc megszüntetésének egyik kikötött feltétele volt, hogy Fejérváry Géza báró és minisztertársai vád alá nem helyezhetők s sem ezek, sem Tisza István gróf korábbi miniszterelnök anyagi felelősségre nem vonhatók.

Ez a kikötés és feltétel volt az oka, hogy dacára a közvélemény hangos követelésének, a nemzeti kormány ezen megtorló eszközökhöz nem nyalt, hanem fentartá magának s most készül valamiféle enyhébb alakban végrehajtani az erkölcsi bünfenyitést.

Lehet-e borzasztóbb büntetést képzelni, nem nagyobb-e az minden vád alá helyezés, börtön vagy anyagi kártérítésnél, ha egy nágy nemzet törvényhozása beiktatja törvénykönyvébe, hogy ezek és ezek a magyar honosok «a nemzeti ügy árulói, á haza hűtlen fiai, a király gonosz tanácsadói és lelkének megroiitói,

Felelős szerkesztő Főmunkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS

kik megbélyegeztetnek és a nemzeti közlelkiismeret sújtó Ítéletének átadatnak!» Ez a szó szoros értelmében vett halhatatlanság, csak hogy nem az, melyet utónemzedékek áhítata, áldása kisér, melyre a késő ivadékok büszkén hivatkoznak, hanem a gonosztevőnek halhatatlansága, melyet megvetés és átok követ. Fent- marad a név, de utálat és undor kél nyomában.

Hát ha ezeknek, a laza erkölcsű uraknak kedvesebb dolog az ilyen büntetés, ám szenvedjék el; én inkább az előbbit választottam volna helyükben. Beismertem volna, hogy vétkeztem a haza ellen s mások okulására börtönben töltöttem volna el életem hátralevő részét. Legalább a kiállott büntetés enyhitő hatása kelt volna nyomomban, így azonban, megszabadulva ugyan az anyagi büntetéstől, a sokkal súlyosabb erkölcsi halál, mely a késő utódokra is átszármazik, lesz megérdemelt osztályrészük.

Lehet, hogy a magyar képviselőház igazságügyi bizottsága előadójának fentebb idézett javaslata, tekintve, hogy az uralkodó személye is érintve van, némi változáson megy keresztül, mig határozattá válik; azonban maga az a tény, hogy az eszme felvettetett s sok pártolóra talál, elég bizonyíték arra nézve, hogy a nemzet se nem feled, sem hazaellenes bűnökben meg nem bocsájt; vagy legalább is, a mint erre alkalma nyílik, a megfelelő büntetést alkalmazni komoly kísérletet tesz.

A mostani, a második eset a belátható magyar történelemben, midőn a nemzet törvényhozása a kormányzók viselkedése fölött ítéletet mond; csakhogy mekkora különbség van a kettő között. Egyszer egy elcsenevé- szedett, agyongyötört, letört, kifáradt, laza

Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/a évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában

Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé

lelkületű törvényhozás Rákóczy Ferencet és társait hazaárulóknak nyilvánította, azért, mert hazájuk szabadságáért és nemzetük függetlenségéért harcot folytattak és vagyonukat áldozták; de a késő ivadék tudta és emlékben tartotta, hogy ez a határozat a gyávaság bűnéből született s óriási igazságtalanságot foglal magában s azért 200 év múlva, a mint ez neki lehetővé vált, hallatlan pompával hozta haza porladozó tetemeiket s az akkori törvényhozás bűnét ugyancsak törvénynyel megjavította.

Ha mostanában a hazaellenes cselekedet részesül hasonló büntetésben, váljon akad-e magyar törvényhozás, mely ezt a határozatot más irányban megváltoztassa s azokat a nemzet körül szerzett érdemek sorába iktassa?

Nem hisszük, hogy ez egyáltalán lehetséges volna. De ha akadna is a nemzet vá- lasztottaiból alakult ily gyülekezet, hiányoznék mellőle az a nagyszerű keret, mely Rákóczy és bujdosó társainak hamvait oly impozáns módon környezte: az igaz, a meg nem vesztegethető, sem helytelen irányban befolyás által meg nem szédíthető: magyar nemzet 1

Boda Vilmos.

A magyar gazdaszövetségről.

ii.

Nehéz viszonyok között élünk, érzi ezt mindenki. Egyik oldalról a nemzetközi szocializmus terjeszti bűnös, hazafiatlan és vallástalan elveit, neki nincs hazája se gazdája: a pénz az istene. Keveset dolgozni, sokat keresni, meg- rontáni a tisztességes munkát, romba dönteni mindent ami nemes, erkölcsös, hazafias. Tönkre

TÁRCA

Honvédéletem egy kalandos napja.

A Görgey által 1849. elején kibocsájtott, s a bányavárosokon körösztül vitt visszavonulását megelőző feldunai hadi parancsa folytán, melyben már akkor a magyar kormány iránti bizalmatlanságot elárulta, — táborában egy nyíltan lappangó szakadás állott be, — mert mi, az általa úgynevezett táblabirák, a kormánynak kivétel nélkül hívei marádtunk, mig az Őtet környező osztrák tisztekből általiért tisztikar tagjai föltétien követői voltak; s midőn Görgey ezen hadiparancs által az V-ik Ferdinánd iránti hűségi esküt az egész táborával — tüntetőleg letette, ezt mi, az általa táblabiráknak nevezett tisztek az egész altiszti karral együtt fölöslegesnek találtuk bár, de mint katonák az engedelmességet nem tagadhattuk meg.

A régi s magasabb" állású tisztek közül kivételt képezett Kmetty tábornok, ki sohasem volt Görgey intimusa s mindenkor feltétlen hive marad a kormánynak s a meghasonlásból származott azon Görgey által az egész téli hadjáratba eszközölt intézkedése, hogy még ő híveit maga körül összpontosítva a tábori központon velük együtt á bánya Városokat — farsang lévén — végig bálozta, Kmettyt mindenkor dandáréval vagy hátvédnek, vagy oldalról osztotta be, s magától mindig távol tartotta.

Mi is tudtuk azt, hogy bár mindég környezve voltunk az ellenségtől, miattok bátran mulathattak, mert Olaszországban lévén, akkor még lekötve nem volt az itt létező osztrák haderő, elég arra, hogy 20—25 ezer összpontösi- tott újonc bár, de lelkes s tagadhatatlan jól vezényelt táborunkat körülkerítve, megverhették volna, s bár egész téli hadjáratba napi renden voltak az apró csatározások, de mind a két fél óvakodott a döntő ütközettől, mert egyfelől nem vágott be Görgeynek tagadhatlan jól kiszámított terveibe, másfelől pedig az osztrákoknak nem volt elég erejök.

De Kmetty megunva az emberkinzást, égett a vágytól a lehető sikerrel járó mérködzésre, s 5000 főből álló dandáréval mint — úgy tudom — némileg függetlenített dandárparancsnok kereste az alkalmat, hogy elcsigázott bár de lelkésült táborát egy tekintélyesebb ütközettél felvillanyozhassa s igy történt, hogy Kron- pach és Klulcnó között a Szepességben februárban — az időpontra biztosan nem emlékszem — az ellenség egy tekintélyes csapatával találkoztunk, kik a köztünk lévő völgyön túl lőtávolban kezdtek ellenünk csatarendbe kibontakozni, de midőn Kmetty a kihívást elfogadva dandárét szembefejlesztette, a tüntetve kihivó

ellenség a háta megetti erdővel borított hegységbe ismét visszavonult.

A találkozás helye közel Kluknóhoz olyan volt, hogy az ismeretlen erejű ellenséget üldözni nem volt tanácsos, de Kmetty égett a vágytól a mérkőzésre ennél inkább, mert jó szervezett kémeitől kedvező értesítéseket vett, de mint óvatos hadvezér nem tehette, hogy Görgey folyton mulatva visszavonuló táborától a hátvédből mintegy elszakadva egy veszedelmes következéssel végződhető ütközetbe bocsátkozzék anélkül, hogy a siker biztonságáról meg legyen győződve.

Táborával tehát úgy a mint csatarendbe ki voltunk fejtve a fegyvereket gúlába rakatta s engem mint akkor még főhadnagyot egy fél századdal, s 7 Vilmos-huszárral kutató portyázásra — kémszemlére — küldött ki, Kluknón keresztül —■ hol mi már előtte való nap voltunk oly utasítással, hogy a visszahúzódott ellenség állását vagy mozdulatát oldalról, vagy hátban puhatoljam s addig lehetőleg vissza ne jöjjek, mig tájékoztató jelentést nem tehetek s azért adta vezényletem alá a lovasságot, hogy ezek által jelentésemet minél előbb megtehessem.

Feladatom szerint Kluknón áthatolva, — hol az előtte való napot töltöttük —egyenesen az ellenség irányába az erdős hegyek felé nyomultam, de már annak semmi nyomát sem találtuk, mintha azonban a távolról oly mozgásba levő tábori moraj' neszét hallottuk volna, mely min-