Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-15 / 46. szám
XXXIV évfolyam 46 szám __________Szekszárd, 1906 november 15 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, '/a évre 6 K, V« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillé Nemzeti állam és népoktatás. A legutóbbi időkben, alig látott fontosabb tanulmány napvilágot, mint az, melyet Halász Ferenc miniszteri tanácsos, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban a népoktatás vezetője, Nemzeti állam és népoktatás címmel bocsátott közre. A mű e pillanatban nem áll rendelkezésünkre s igy benyomásaink alapján azt közvetlenül nem ismertethetjü , de magát a tárgyat, melylyel a szerző foglalkozik, any- nyira életbevágónak tekintjük, hogy szabadságot veszünk magunknak, annak lényegét a Budapesti Hírlap közlése alapján az alábbiakban olvasóink tudomására juttatni. Halász — irja a Budapesti Hírlap — az iskolák államosításának fanatikus híve. Szinte összeforrt az élete ezzel az eszmével. A lefolyt tiz év alatt, amióta a kultuszminisztériumban a népoktatás vezetője, ezrivel szervezte az állami elemi iskolákat s ha elfáradt, ez iskolák szervezésével járó adminisztrácionális munkában, pihenésképpen tollat ragadott, beállott a publicisták táborába s izzó faj szeretettel agitált az államosítás mellett. Legújabb munkájának tartalma nem lesz teljesen ismeretlen a kultur-politikus előtt, de azért megérdemli, hogy a figyelem feléje forduljon, mert fontos nemzeti és kulturális kérdésekről: az elemi népoktatás jövőjéről, a kisdedóvásról ; a gazdasági népoktatásról, a felekezeti iskolákon való állami felügyeletről, a tanítóképzésről, szóval a legégetőbb oktatásügyi kérdésekről ir meleg szeretettel, érdekesen és tömérdek adattal föl fegyverkezve. Európa összes kulturállamaiban — mondja a tanulmány — kitartó törekvést látunk a nemzeti megszilárdulás felé. E tekintetben egész Európában talán egyedül Magyarország a kivétel. Itt a törvényhozás olyan autonómiát biztosított a nemzetiségeknek egyházban, iskolában, a községi és törvényhatósági életben, amely az államföntartó magyar nemzet létérdekeivel ellentétben áll s amely a magyar nemzet politikai, közgazdasági és kulturális kifejlődést nemcsak zsibbasztja, hanem itt-ott veszedelmezteti. Pedig a magyar nemzet ezer éves múltja, a magyar királyság földrajzi helyzete, a dinasztia és az ország jól fölfogott érdeke egyaránt azt követeli, hogy a természet által is egységessé alkotott ezen a területen nyelvben és érzületben egységes, erős magyar nemzet legyen. Mert nemzeti létünket mindaddig biztosítva nem látjuk, mig a magyarság a haza földjén oly erős számbeli túlsúlyra nem jut, mely a széthúzó erők állambontó törekvését egyszersmindenkorra lehetetlenné teszi. A kiegyezés őta lefolyt harmincnyolc év alatt kétségtelenül nagyot haladtunk a nemzeti konszolidáció felé, mert hiszen, ha a legutóbbi népszánfiálás óta lefolyt fejlődést is tekintetbe vesszük, a ra agyar anyanyelvű lakosság száma immár megközelíti a kilenc miliőt, tehát erősen abszolút többsége van. De a tárgyilagos kritika azt sem tagadhatja, hogy ezt az örvendetes fejlődést nem annyira a tervszerű és a közélet minden tagozatára kiterjedő törvényhozási, avagy kormányzati tevékenységnek, mint inkább a magyar fajban rejlő őserőnek, szóval az isteni Gondviselésnek köszönhetjük. A közoktatási kormány az utóbbi tiz év alatt nagy gondot fordított az állami népoktatás fokozatos kifejlesztésére, mert mig 1895. évben az állami népiskoláknál csupán 1500 tanítói állás volt rendszeresítve, addig a most megnyílt iskolaévben már 5285 állami tanító terjeszti a magyar népnevelést. De azért a viszonyok azt parancsolják, hogy az államnak az eddiginél sokkal nagyobb mértékben és haladék nélkül kell iskola-állitó kötelességét teljesítenie, mert ezredéves múltúnk, annyi vihart kiállt alkotmányunk erősen összefoglaló kapcsa ugyan a magyar nemzeti államnak ; elég erősek ezek, kivált béke idején, hogy a különböző s gyakran kitörni vágyódó elemeket összetartsák, de megnyugvással csak úgy tekinthetünk a jövő elé, ha a természet által nyújtott kedvező kereteket egységes nemzet tölti ki, mely nagy rázkódások esetén önmagában birja összetartozásának főbiztositékát is. A magyar nemzeti állam érdeke tehát elsőrangú politikai szükséggé teszi, hogy mindenütt ahol a nemzetiségi hitfelekezetek kellő mértékben nem biztosítják a nemzeti népoktatást, mindenütt, ahol a nemzeti többségbe ékelt magyar kisebb- ség fajfeniartása veszélyben forog, késedelem nélkül magyar tanítási nyelvű állami népiskolák állíttassanak, mert annak a 3000 et túlhaladó kizárólag nemzetiségi tanitásnyelvü felekezeti népiskolának, ahol a magyar nyelv és nemzeti szellem vagy egészen hiányzik, vagy nagyon mostohán ápoltatik, állami szempontból nincsen létjogosultsága. Az 1904—5. iskolaévben sem tudtuk még megszüntetni azt az igazán szégyenletes állapotot, hogy hazánkban az iskolázás tekintetében első helyen áll a -német, amely nemzetiséghez tartozó tanköteleseknek 89.31 százaléka jár iskolába, azután következik a tót, a melynek 84.45 százaléka iskolázik és csak harmadik helyen jön az államfentartó magyar elem 81.33 százalékos iskolázási aránnyal. Az általános iskolakötelezettség harminchetedik évében Magyarországon 337.954 mindennapi (6—11 éves.) és 255.149 ismétlő (13—14 éves) tanköteles egyáltalán nem jár iskolába. Ezekből az ország első törvényhatóságára, Pestvármegyére 29.116 iskolakerülő jut. Itt reá kell mutatnom, mondja Halász, arra a megdöbbentő állapotra, hogy Szabadkán 2954, Szegeden 3187, Kiskunfélegyházán 1438, Nagykőrösön 1405, Kecskeméten 26821 Békésen 1641, Debrecenben 1015, Aradon 1510, Szenttamáson 925, Zentán 618, Csongrádon 759, Kiskundorozsmán 769, Szentesen 992, Hódmezővásárhelyen 782, Jászapátiban 606, Jászárok- szálláson 770, Törökszentmiklóson 839, Jászberényben 1200, Karcagon 630, Mezőtúron 784, Turkevén 553, Abonyban 593, Tápiószelén 513, Kiskunhalason 1300, Miskolcon 526, Ujfehértón 765, Nyíregyházán 798, Battonyán 672 mindennapi (6—11 éves) iskolaköteles nem részesült törvényes oktatásban, nem is szólva az ország fővárosáról Budapestről, a hol csak ezer isko- látlan iskolakötelest kutatnak évről-évre. TÁRCA A szekszárdi Rom. Kath. Olvasókör 10 éves történeté. Irta: Szabó Géza középiskolai hittanár, a Kath. Kör ügyvezető elnöke. I Egy régi latin közmondás ezt tartja : «Édes az átélt fáradalmak emléke.» Kath. körünk 10-ik születés napját ünnepelve bizonyára valamennyien érezzük és élvezzük a visszaemlékezés édességét, melyet szivünkbe varázsol 10 éves küzdelem és fáradságteljes múltúnk gondolata e magasztos pillanatban. Midőn a fáradt vándor a bércről visszanéz verejtékkel áztatott rögös útjára, midőn látja a hegyszakadékok közt megtett utjának zor- donságát s ezernyi veszélyeit, önkénytelenül térdre hull, imára kulesolódnak kezei s szemében a hálakönnyek csillogó gyémántjaival mond köszönetét az Isteni Gondviselésnek, mely szerető gondos kézzel vezérelte lépteit az élet tövise, rögös vándorutjain. E küzködő szakadatlanul előre törő vándor képében kath. körünket látom megszemélyesítve, mely tea 10 esztendő határkövéhez elérkezve pihenőt tart, ünnepet ül s e napot Istennek szenteli. Isten házában leróván a hála köteles adóját, szenteljünk most néhány pillanatot körünk 10 éve múltjának. Ha a mult a jövendő kulcsa, úgy 10 éve múltúnk történetéből, emlékeiből ki fog válni lelki szemeink előtt a jövendő képe. Azt mondják, hogy a társulati élet az emberben birja csiráját, sőt annak követelménye, létfeltétele. Miként nem egy méhecske gyűjti egybe a sok édes mézet, hanem a méhek egész raja, serege, úgy a társadalmi lét ezernyi kívánalmait sem egy ember, hanem az egyesitett testi lelki erők összhangzó munkája képes megvalósítani. E tudat szülte, rövid pár évtized alatt, a megszámlálhatatlan sok társulatot, kört, egyesületet. Ennek a gondolatnak lön megtestesülése a mi kath. körünk is. Alig hangzott el a keresztény világ láng- elméjü főpásztorának, XIII. Leónak, eme felhívása : «Minden községben meg kell alakítani a kath. kört», — azonnal, villámgyorsasággal, mint futótűz hatott a főpásztori szózat a szunyadó lelkek szivében s visszhangra talált világszerte. Az örök városból lelkesítő igék Szekszárd katholikusainak lelkében sem hullottak kemény kősziklára. 1896 év október havában a belvárosi kath. iskola egyik termében már alakuló közgyűlését tartotta a szekszárdi kath. olvasókör. A mag ekként el volt vetve. Hogy kikelt, hogy virágzott s hogy termőképes, azt a letűnt 10 esztendő igazolta. Sok nehézséget, számtalan akadályt kellett leküzdenie, nyomasztó anyagi gondokkal megküzdenie kath. körünknek, mig a kezdet nehézségein felülemelkednie s a társadalmi életben számottevő intézménnyé kifejlődnie sikerült. A helyiségkérdés bonyodalmas viszontagságai ólomsulylyal nehezedtek éveken keresztül kath. körünkre, megnehezítve annak kiható és áldásos tevékenységét. Hogy körünk 10 éves múltjának lehetőleg hű képét adhassam, bár részletezni szeretném e rövid múlt eseményeit és munkásságát, de időm rövidségével számot vetve, be kell érnem egy vázlatos, statisztikai adatokkal bővelkedő 10 éves múltról szóló jelentéssel. Hogy e 10 éves múlt irtunkában telt el, azt bizonyítják elsősorban a megtartott rendes, rendkívüli közgyűlések és választmányi ülések. A lefolyt 10 év alatt tartott körünk 10 rendes, 11 rendkívüli és kerek 100 választmányi ülést. A kör tagjainak létszáma évről-évre 50—60, sőt 100 taggal is emelkedett. Az alakulás évében volt körünknek 160 tagja, mig e jubiláris évben tagjainak létszáma 746. Alapitó tag van 8, pártoló tag 32, rendes tag 706.10 év alatt 945 volt. Elhalt a tagok sorából 42, elköltözött, kilépett és töröltetett 143. Körünk legelső és legégetőbb befektetéseit egyes áldozatkész tagtársak szives adományaiból fedezte, kiknek névsora a házalap-ajándékok lisztáján olvasható. Eddig a házalaphozjárult 125. Nevezetes volt körünk életében az 1900 év, melyben május 6-án sászlószentelő ünnepélyünket tartottuk, Döry Pálné zászlóanyánk jelenlétében. Másik nevezetes esemény volt körünk élettörténetében az, midőn 1902-ben megvettük jelenlegi házunkat 17000 korona árban a hőgyészi takarékpénztártól s azt 1904-ben újjáépítve, 25 évre szóló amortizációs kölcsön félvételéveí a tagok kényelmes otthonává tettük s ünnepélyesen megáldottuk. Midőn körünk 10 éves múltjára visszatekintek, azt találom, hogy annak virágzása, virágkora, a házfelszentelés és zászlóbontás kettős ünnepi eseményével egybeesik.
