Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-01 / 44. szám
44 szára XXXIV évfolyam Szekszárd, 1906 november 1 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ______hirdetések és pénzkflldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, '/» évre 6 K, 1ji évre 3 IC Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 10U szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 IC 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillé A közvélemény. Az országgyűlés képviselőházának hosz- szas szünetelés után való ujjólagos összeülése után, mindjárt bekövetkezett a várva-várt nagy esemény: az ország jövő évi költség vetésének előterjesztése, indokolása és — Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter előre jelzett nagy horderejű javaslatainak benyújtása. A magyar kormány ezzel hozzákezdett programmja második részének megvalósításához, melynek alapján az ország kormányzásának átvételére vállalkozott. Midőn az év közepén az országgyűlési többség, majdnem kizárólag, a sok száz milliót elnyelő, úgynevezett államszükségletek kielégítésére szolgáló javaslatok megszavazásával volt csupán elfoglalva, a közvélemény két irányban nyilatkozott meg. Voltak, kik fennen hirdették s ezek kizárólag a hatalomtól megfosztott pártok soraiból kerültek ki, hogy ime a nagy hazafias kormány, — amint általában nevezni szokták — kiadja kezéből a nemzeti jogok kivivására szolgáló fegyvereket; megszavaztatja az ujoncjutalékot s l özösügyi kiadásokat, ellenfeleink pedig Bécsben markukba nevetnek, mert a nagy bajból, melybe a magyar nemzettel szemben folytatott küzdelem folytán kerültek, szerencsésen kimenekültek. — De voltak a jelenlegi kormány iránt jó indulattal viseltető pártok körében is és pedig jelentékeny számban, kik nem szívesen látták ezen fegyverlerakást s kételkedtek benne, hogy a kormány azon Ígéretét, mely szerint a megkötött egyezmény értelmében, a harc megszüntetése lejében üdvös reformtervek keresztülvitelével fogja a küzdő tábort kárpótolni, be fogja válthatni. Ez utóbbiakat különösen azon aggodaljra tartotta fogva, hogy a hazafias kormányt be fogják csapni s amint a szükséges anyagi erő rendelkezésükre áll, nem fognak semmibe beleegyezni, ami az ország mostoha sorsát jobbra fordi- tani alkalmas volna. S ezen aggodalom eloszlatását még a kormány azon határozott ünnepies kijelentése sem volt képes egészen eszközölni, hogy elveiket lenntartották; törekvéseikből semmit fel nem adtak, lel nem áldoztak; hogy kizárólag az alkotmány visszaállítására, — annak biztosítékokkal való körülbástyázására s az általános, titkos választási törvény megalkotására vállalkoztak. Két év múlva azután, amennyibe nézetük szerint ezen alkotások keresztülvitele kerül, a nemzetnek módjában áll elévülhetlen nemzeti jogaiért való küzdelmet újra megkezdeni s azt mindaddig folytatni, mig teljes siker nem koronázza törekvéseit, amely harcban ők ismét a nemzet oldalán fognak helyet foglalni s a küzdelemből épp^n úgy kifogják venni a részüket, mint tették ezt a közelmúltban s melynek leginkább köszönhették, hogy a magyarság oly tüntető módon sorakozott melléjük. Már most az, hogy a többség eile it tud-e állni a különböző oldalról felmerült bomlasztó törekvéseknek, hogy a kormány továbbra is részesül-e a választó közönség oly példátlan támogatásában, mint minőnek a legutóbb lezajlott képviselőválasztás alkalmával bámuló tanúi voltunk, az kizárólag és egyedül attól függ, hogy a kormány hiven beváltja-e több alkalommal tett ünnepies ígéreteit. Nevezetesen nem ad fel a nemzeti jogokból semmit, a katonai téren emelt méltányos kívánságokat, a kikapcsolás idejének lejárta után, újra magáévá teszi s teljes erejéből támogatni fogja; az alkotmány biztosítékok erélyes megalkotásával be fogja bizonyítani, hogy törekvéseinek egyik fő célja nemzeti nagy kincsünknek minden támadástól való határozott megóvása; végre elvállalt feladatainak hűséges megoldása után nem ragaszkodik a csábitó hatalomhoz, hanem a nemzet ujjólagos elhatározását és állásfoglalását provokálja — s a megalkotandó uj választási törvény alapján módot és alkalmat ad, hogy a közvélemény minden befolyástól menten, szabadon meg- nyilatkozhassék. Ha igy jár el s mi nem kételkedünk benne, hogy csakugyan igy fog történni, akkor minden támadás a becsületes szótartás pajzsáról visza fog pattani s a nemzet meg nem ingó bizalommal fog ismét köréjök csoportosulni. De ha nem, — akkor nem! Boda Vilmos. Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a vármegyei székház gyüléstermében folyó évi november hó 8-án délelőtt 10 órakor tartja meg őszi rendes közgyűlését. A tárgysorozatból közöljük az alábbi pontokat: A vármegye 1907. évi költségvetése és a költségvetés rendes kiadásainak fedezhetése céljából 2 százalékos pótadó kivetése iránti javaslat. Az alispán időszaki jelentése. A számonkérő székről felvett jegyzőkönyv. A gyámpénztári pénzkészletek elhelyezésére igénybe veendő pénzintézet kijelölése. A közigazgatási bizottságból az év végével kilépő tagok helyeinek betöltése. TARCA Egyházi beszéd. II. Rákóczi Ferenc s bujdosó társai hamvainak hazahozatala alkalmából mondotta a zsidó templomban dr. Rubinstein Mátyás A nap fiikei s a nap leszáll (Kóhelet 1—5). Amit Isten megadott minden teremtett lénynek, hogy a maga egyéniségét szabadon követheti, azt elvitatta a magyar nemzettől ádáz ellensége. Egyéni életére tört, ki akarta vetkőz- tetni kegyetlenül, könyörtelenül lényéből, mivoltából. Ki akarta tépni belőle annak saját lelkét s idegent, a magáét akarta beléje önteni. Veleszületett, velenőtt legszentebb érzelmeit ki akarta irtani belőle, ábrándjait, vágyait, óhajtásait el akarta fojtani benne, át akarta idomitani még képzelete világát is ! A maga-magához való hű maradás, az öröklött hagyományokhoz való tántoríthatatlan ragaszkodás : a magyarnak ez a leikéből sarjadt, dicső erénye, megbocsáthatatlan bűn volt az elíenség szemében, akadálya telhetetlen terjeszkedésének, azt kellett tehát könyörtelenül irtani, nyesni. Meg kellett tehát törni a büszke magyart, megalázni szabagságra, függetlencégre vágyó lelkét, szolgaivá tenni azt. Sanyargatták, kínozták, gyötörték tehát. Rogyásig megterhelték adókkal s azokat könyörtelenül behajtották rajta, de az őt illető jogoktól megfosztották s ha keservében fölszisszent, lázadónak bélyegezték'. Oly szánalmas volt akkortájt a magyarság helyzete, akkor volt az, mikor dicső emlékű fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc gyermekkorát élte, — hogy a költő szavai szerint a halált is megváltásnak tekintették: Nem bírjuk a terhet, Tömérdek fájdalmunk: Istenünk, engedd, hogy Békében meghaljunk. i Endrődi, Kuruc nóták, Megepedtünk ) Tévedés volna hinni, hogy az ellenségnek célja a magyar nemzet kifosztása volt, az csak eszköz volt a célhoz. Nem a magyar nemzetnek anyagi jólétét akarta ő megsemmisíteni, hanem magyar lelkét, melyben lángolt, lobogott a szabadság, az egyéni függetlenség s önrendelkezés vágya; azt a hajthatatlan, igát magán el nem tűrő magyar lelket akarta ő a maga tetszése, kívánsága, érdeke szerint átformálni, átgyúrni, letörni annak szárnyait, hogy emelkedni ne tudjon, ne akarjon, kitépni belőle gyökerestől a szabadság, a függetlenség vágyát. Hiszen ha a magyar hunyász, szolgalélek lett volna, a hatatom akaratát, parancsszavát bókoló engedelmességgel teljesítő: bőség, jólét, a hatalom dédelgetése lett volna osztályrésze, — de a magyar magyarnak akart maradni. És az ellenségnek ez a vállalkozása, hogy a magyarból kiirtja a magyar lelket, gonoszabb volt, mintha annak csupán anyagi jólétére tört volna. Anyagi bajait idővel kiheverheti a nemzet, de ha lelke változik át, lesz mássá, vetkőzik ki eredeti mivoltából, mindörökre megszűnik a magyar magyarnak lenni. A magyar nemzet ellen intézett támadás minemüsége ismétlődik Rákóczi Ferencen, midőn mint gyermeket kiragadja a lelketlen hatalom a szerető anya karjai közül. Nem tesznek vele mást, mint idegen műveltséggel, idegen szellemmel táplálják a lelkét, hogy az mássá váljon mint magyar. Felette válságos volt akkor a magyar nemzet állapota, éj borult reája, az enyészet suhagtatta felette sötét szárnyait; aggódva várták, lesték, kémleltéka megrémült lelkek a megmentőt, a szabaditót — s ime feltűnik a magyar nemzet borús, siró egén Rákóczi Ferenc dicső, fénylő, sugárzó, melengető napja. Támadt a magyar nemzetnek megváltója, azonképp, mint a próféta mondja Izrael egykori várva-várt messiásáról: «Fejedelmi törzsből való sarjadék, annak gyökereiből származó hajtás. S nyugszik rajta Isten szelleme, a bölcseség s értelem szelleme, ä tanács s erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme.» (Jez. XI. 1.2.) Egy dicső, honszerető, a honért vértanu- ságot szenvedett fejedelmi törzsből való férfiú volt ő, bölcs s nemes, fejedelmi erényekkel bőven ékeskedő, aki köré bizó lélekkel csoportosulá- lának az elnyomottak, a meggyötörtek, a szenvedők ezrei meg ezrei, kire büszke szívvel, dagadó kebellel, törhetetlen bizalommal mint megváltójukra feltekintének. És II. Rákóczi Ferenc, a nemes fejedelem, elvállalá a vezérséget és a mozgalomnak, a fegyveres mozgalomnak, mert csak az hozhatott megváltást, élére állt. Bátor, hős férfiú volt a dicső fejedelem, de nem a harc fia, szelíd, nemes, müveltlelkü férfiú, ki a tudományokban neveltetett, kinek az irás, a tudományokban való búvárkodás volt kedvtelése, mégis ment harcba háborúba, vértől pirosló csatamezőkre, mert a haza védésének, zsarnokaitól kiszabadításának szent ügye úgy kívánta. Hadvezérségre vállalkozott II. Rákóczi Ferenc, nem hir- és dicsőség-szomjból hir s dicsőség övezte már a Rákóczi nevet, de vállalkozott élete kockáztatásával járó szerepére s
