Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-01 / 44. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906 november 1 Az igazoló választmány újjáalakítása. A jegyzői nyugdíj-alapra felügyelő választmány újjáalakítása. Az állandó választmányban üresedésbe jött egy tagsági helynek választás utján ^szkpzlendő betöltése. A tiszti ügyészt az 1905. év folyamán az 1876. évi VI. t.-cikk 55. §-a értelmében helyet- tesiteni hivatott ügyész kijelölése. Az 19Ö6. évben kivétendő és 1907. évbén esedékes katonabeszállásolási pótadó megállapítása. Az 1907—8. évi közúti költségvetés. Kereskedelemügyi miniszteri rendelet, az állami közutak hálózatának fejlesztése tárgyában. Kereskedelemügyi miniszteri rendelet, a vármegyének önálló iparfelügyelői kerületté való átalakítása tárgyában hozott közgyűlési határozatra vonatkozólag. A pénzügyi szakosztály előterjesztése az 1904. évi házi pénztári számadásra vonatkozólag. A pénzügyi szakosztály előterjesztése a házi pénztár 1905. évi számadására vonatkozólag. Mármaros vármegye és Debrecen sz. kir. város körlevele, II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai temetése tárgyában. Nyitra vármegye köriévé, a nemzetiségi sajtó üzelmejnek megakadályozása tárgyában a m. kir. miniszterelnökhöz intézett feliratának támogatása iránt. Kassa szab. kir. város hason tárgyú körlevele. Sopron szab. kir. város hason szellemű körlevele. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye körlevele, a sorhadi szolgálatból elbocsátott vagyontalan katonáknak állami segélyben való részesítése tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett feliratának támogatása iránt. Kolozs vármegye átirata az egy éves borjuk vágatásának tilalma tárgyában a földmive- lésügyi miniszterhez, intézett feliratának támogatása iránt. . A «Magyar gazdatisztek és erdőtisztek orsz. egyesületének» kérvénye internátusa aláp- vagyonának segélyezése tárgyában. A dombóvári szinpártoló-egylet kérelme Aréna-alapjának segélyezése tárgyácan. A központi közigazgatási irodában két kisegítő munkaerő alkalmazása tárgyában. A szekszárdi általános ipartestületnek az országos vásár-napqk áthelyezése tárgyában benyújtott kérelmére vonatkozólag. A vármegye közönsége által a cs. és kir. közös hadseregnél létesített alapítványi hely betöltése tárgyában. A vármegyei alapok felszabadult járulékaiból rendelkezésre álló összegeknek a háztartási alap VII/I. rovatába történendő beutalványozása tárgyában. Az állami beruházás terhére 1904—5-ik évekre előirányzott közúti építkezések biztosítása tárgyában. A gerjen—foktői révvám 1905. évi számadása tárgyában. Beszéd a RákÓGzi-ünnepélyen. — 1906 október 28. — Irta és elmondta a ref. templomban Borzsák Endre lelkész. Alapige: Máté VIII., 22. «Kövess engemet!» Lángba borult Magyarország! . . . Ha egy magánházat a tüznyelvek lángja nyal: abból a házból minden okos lény — az életszeretet természetes ösztönével — kifelé menekülni törekszik. Óh de az a láng, mely most édes hazánkat elborítja, az általános örömnek és honfiúi lelkesedésnek szent lángja, melynek boldogan melegítő bűvös körébe kívánkozik minden igaz magyar, sőt részt kérnek ebben a velünk rokonérzelmű nemzetek és nemzetiségek is, — mert e szent lángnak nincs perzselő, fonnyasztó, életoltó hatása, hanem ellenkezőleg : életadó, uj munkára lelkesítő oly szent láng ez, mint a hajdani hóreb-hegyi örök-égő csipkebokor volt, mely a nagy Mózes szivében ki- gyujtá a honszerelem csatatüzét; olyan ez a szent láng, mint az Illyés próféta tüz-szekere, mely mennybe ragad; olyan ez a szent láng, mint amaz első pünkösdi, egetverő lelkesedés szent tüze volt Péter apostol és a többi — sz. lélektől megihletett — felmagasztosult tanítványok szivében ! . . . S miért e szent láng ?-------Ti már mindnyájan jól tudjátok!--------Ha a hírlapok hóna pok óta nem hirdették volna is, hogy «jön a fejedelem I» vájjon nem érezné-e meg jó magyar szivetek nemes dobbanása, (mint megérezte bizonyára a magyar föld 1) hogy: a fejedelem már itthon van, egész udvarával, bujdosó, száműzött társaival ?! . . . Megjött a fejedelem! ... hangzik most az egész országban. Harang-zugás, ágyu-dörej, fáklyás-sorfalak, amerre csak a vonat hozta, öröm-tüzek, disz-bandériumok, disz-fogatok, disz-szónoklatok és — a jó Isten tudja, mi minden — készen várta ä dicső fejedelem s hős udvarának hazaérkezését! Még ilyen nagy, ilyen általános, ilyen lelkes és szt. ünnepe nem igen volt a magyar hazának! I. Kérdés: van-e okunk reá ? ... Ezer okunk van. — A magyar nemzet 1000 év óta tündökölt a király-hűség erényével; tisztelte még azt a fejedelmét is, ki a nemzetnek ellensége volt, hagyományos hűséggel. II. Rákóczi Ferenc pedig és bujdosó társai — mint a magyar nemzetnek igaz fejedelme és hű vezérei — mindenképpen rászolgáltak arra* hogy miután messze külföldön átáludták, — hogy leggyengébb kifejezést használják ! — á nemzeti félreértésnek legszomorubb éjszakáját 200 hosszú évig ott a rodostói sírboltokban : most édesebb, pihentetőbb nyughelyei leljenek a hazai föld anyai kebelén 1--------— Rá szolgáltak arra, hogy dicső hamvaikat fejedelmi pompával, ország-költségén hazahozzuk; hogy a szégyenletes és nem ő reájuk, de meghozóikra nézve gyalázatos megbélyegző törvény, mely őket az országból, mint hazaárulókat jószág és fejvesztés terhe alatt kiűzte, most már — hála Isten ! — eltörültetvén : a gyászérzelmek és szomorú emlékezések között is örömittasan mondhassuk: «Itthon van a mi dicső nagy fejedelmünk II. Rákóczi Ferenc és hü vitéz vezérei: Thököly Imre a kuruc-király, Bercsényi Miklós — és a többiek; itthon van a nagy fejedelem dicső és hős édes anyja Zrínyi Ilona!» * Másik kérdés: Van-e okunk őt, a nagy Rákóczit és bujdosó társait fejedelmi fénynyel és pompával fogadni ? . . . Gyarló kérdés ez, Szer. 1 a mai kor hazátlan honfiainak, törpe újkori labancainak bűnös ajakán! Hát nem fejedelem volt — még pedig igaz, magyar fejedelem, — hős Rákóczi Ferenc? . . . (Hisz ezt még felséges királyunk is elismeri! . . .) Hol van a trónusa ? hol van a királyi pálcája ? hol van a hadserege?... Kérdik a hazátlanok. — Felelet : Rákóczi trónusát nem asztalos és kárpitos csinálta fából, bevonva selyemmel, bársonynyal gazdag aranyozással! . . . Rákóczinak szent trónusa van — és pedig soha nem roskatag, örökfényü sz. trónusa, minden igaz magyar ember tiszta, becsületes, honszerető szivében; s e trónus áll, mig Buda áll mig magyar él e földön, mig el nem ' satnyul s el nem hitványodik véjgképp Árpád dicső nemzete t . . . . Rákóczi királyi pálcája: az újra feléledt és használatba vett <jog, törvény és igazság!« Rákóczi hadserege (felekezeti különbség nélkül, mint hajdan is volt!) mind az a hű magyar, a ki a Rákóczi pénzeken ma is olvasható »Pro patria et libertate* vagyis »a hazáért és szabadságért*, szóval, tollal, tettel, karddal — vagyis nemes áldozatokkal tenni kész! . . . íme, ezt a sziveink legmagasztosabb trónusán ülő, — már 200 év óta hamvaiban is igaz honszeretet lángjával körülragyogott dicsőséges fejedelmét és vitézi udvarát, hős bajtársait hoztuk haza most a magyar föld édes áldozott hozzá rengeteget vagyonából, hogy elnyomott hazáját fölszabadítsa, a megkinzotta- kat, megalázottakat, szenvedőket megsegítse. Rákóczi hadvezérségével az önzetlenségnek, az áldozatrakészsegnek, az önfeláldozásnak s egy derűsebb jövő reményének sugárzó napja sütött föl a magyar nemzet egén, de a tündöklő nap — fájdalom — rövid ideig világított. A fegyveres mérkőzés váltakozó szerencse után, főleg pénzhiány miatt, az ellenség javára dőlt el s Rákóczi napja a nemzet nagy bánatára alászállott. Rákóczi azután távozott az országból s a haza igaz ügye iránt való szent bizodalommal ► Lengyelországba ment, hogy onnan szert tegyen idegen segítségre s újból megkísérelje a haza szabadságának kivívását. S itt tűnik föl Rákóczi alakja a maga példátlan, tüneményes nagyságában. A történelemben «a szatmári béke» néven ismert egyesség elfogadásával Rákóczi nyugalmat, kényelmet biztosíthatott volna magának, visszanyerhette volna tőle elfoglalt nagy terjedelmű birtokait, de az egyességben csak félig-meddig látja biztosítva nemzete szabadságát, ő pedig nem fél, hanem teljes szabadságért bontotta ki zászlaját s inkább lemond kényelemről, nyugalomról, fejedelmi pompáról, vagyonról, kincsről s «nekivág idegen országnak», azzal a szent bizodalommal, hogy ő még visszajő s egészen szabaddá teszi hazáját. Megkínálták Rákóczit valami birodalmi fejedelemséggel is, valahol az ország határán túl, ha beleegyezik a nevezett egyességbe s Rákóczi ezt sem fogadja el, mert akkor el kell hagynia hazáját, le kell mondania nemzetéről s ő inkább szenvedi a bolyongásnak, a bujdosásnak gyötrelmeit, inkább kockára teszi életét, inkább feláldozza életét, de hazájáról, nemzete javáról, nemzete szabadságáról le nem mond. Szilárdabb, önzetlenebb jellemet, nemesebb, ragyogóbb alakot hasztalan keresünk történetünk lapjain ! De fájdalom, Rákóczi próbálkozása sikertelen marad, hasztalan kér segítséget Oroszországtól, a franciák királyától, kérése teljesítetlen marad. Lángoló, önfeláldozó hazaszeretetében még egy kísérlethez folyamodik: megy Törökországba, hogy annak uralkodójától eszközöljön ki segítséget, de lassan-lassan ki kell ábrándulnia itt is, szomorúan, lesújtva tapasztalja, hogy csalódott itt is. Mily nagy s keserű lehetett annak a valóban fejedelmi, nemes szívnek a fájdalma, hogy a hőn szeretett hazáért tett ez a kísérlete is meghiúsult! Olyanforma érzés tölthette el őt, mint a hajóst, aki látja, hogy nagy embersokaságot vivő hajója veszélyes törést szenvedett s ő lázas sietséggel, túlfeszített igyekvéssel megtesz mindent hajója megmentésére, hisz ott előtte az egyedül benne bizó, benne reménykedő sokaság kétségbeesett jajjongásával, kiáltásával, — de mind hiába, a hajó sülyed, egyre sülyed s a kétségbeesettek jajveszékelése,, sírása s zokogása az ő szivébe, fájdalmában, bánatában megszakadó szivébe fül. Csalódás, csalódás után érte a nemes fejedelmet, tetézve az örökös számkivetettség s végtelen megaláztatás gyötrelmeivel. Rodostóba ment. Héterkélyes palotája a Márványtenger felé nézett. Héterkélyes palotából az elfojtott keserűségnek hány sóhaja szállhatott a mormoló tenger felé! ? — A mormoló habok felkapták a sóhajokat s vitték tovább, tovább, miglen jött egy nemzedékünk, mely felfogta azokat a sóhajokat s jött egy jóságos, nemes uralkodó, aki megértette nemzete óhajtását — s aki elbüjdo- sott társaival élve nem láthatta viszont az imádott hazát, visszakerül oda most haló poraiban — s mi ismét látjuk feltűnni egünkön Rákóczi napját. Miután majdnem kétszáz évvel ezelőtt lehanyatlott, ismét föltűnik a nemzet egén, a nemzet jövőjébe, örökkévalóságába vetett rendületlen bizalom fényét s derűjét árasztva szét azon : a magyar nemzet szabadsága igaz ügy, s az igazságnak győznie kell, győzött most is, igazságot szolgáltatva a mártiromságnál nagyobb keserűséget szenvedett bujdosó hősöknek, s győzni fog, ha úgy kell, időtlen időkig! Amen. Szekszárd, Széckenyi-utca 648-ik szám Távirati dm: Generali, Szekszárd A Trieszti Általános Biztositó Társaság (Generali) kötvény- kiállitási joggal felruházott I főügynöksége , ■-= 9940. sz. cheque-számla a m. kir. postatakarékpénztárnál
