Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-18 / 42. szám
XXXIV évfolyam 42 szám Szekszárd, 1906 október 18 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1ji évre 6 K, V4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond sotonkint 30 fiilé Jogásztömörülés. A szekszárdi jogászestélyekért legjobb meghajlásommal üdvözlöm azok kezdeményezőjét. Mint közkatonája a gyakorló jogászok népes táborának, amely Ausztriában, Németországban s hatvanhét óta a magát germánkaptafára berendező Magyarállamban hanem is, de Franciaországban és Angliában vezető része a közéletet vivő középosztálynak. Szeretünk hivalkodni, hogy jogásznemzet vagyunk s a jogászvénának meg is kell maradni bennünk, amig ki nem vívtuk közjogi harcunkat. Mégis a bírák, a közjegyzők, az ügyvédek nem foglalják el közéletünkben szellemi súlyúknál fogva az őket megillető helyet. Pedig a tanulmány, a tudás, a függetlenség, a vérré vált képesség a tárgyilagos bírálatra, meg a szóval s a tollal való küzdelemre, — hivatottá teszik őket. Nem politikáról szól az ének. A számok beszélnek. Tolnavármegye törvényhatósági bizottságában van 2 közjegyző, 16 ügyvéd s két nyugalmazott s egy a megyében nem lakó bíróval együtt — 8 biró; választás folytán tag azonban csak 3 biró és 8 ügyvéd. Ellenben virilista földbirtokos van 82 s bérlő 31, választott gazdálkodó pedig legalább 120. Mig orvos, mérnök csak 5—5, tanár pláne csak 2. E számok már nem beszélnek. Kiabálnak. Mindenkinek el kell ismernie a nemesi középosztály százados érdemeit a múltban és be kell látnia, hogy a donációs nemesség utódai elitrétegét képezik a magyar középosztálynak. De igazat kell adnunk a német nyelv és kultúra tultengése ellenségeinek is, hogy amig magunkat egységes, erős nemzeti állammá át nem gyúrtuk, prédavágya leszünk mindaddig a németség keleti aspirációinak. És ez ellen nem elég az iparoskereskedő állammá létei által elérendő vagyoni megerősödés és gazdasági függetlenség: az őstermelésről a felsőbb gazdasági fokra való áttéréssel együtt kell haladnia és fejlődnie a nemzeti egységnek. Ez pedig igazán csak demokratikus társadalomban érhető el. A nemzetegységesités és erősítés szükségessége demokratikussá tette a pozsonyi országgyűlés nemességét. Magához emelte a politikailag jogtalan népet. Nem a jognak morzsáit dobta neki, hanem megosztotta azt vele. Hazaliságával, bölcsességével örök babért íüzött homlokára. — Azonban, amit negyvennyolcban megcsináltak az elődök politikailag, — hatvanhét után visszacsinálták az utódok társadalmilag. Kiváltak a középosztályból. Külön osztálylyá alakultak. És fölvették az angol gentry nevet. De nem vették át az angol dzsentri szellemét. Angliában a dzsentri fentartja a történelmileg alakult kereteket, de betölti őket a modern kor egyenlősitő, összeforrasztó szellemével. Megbecsüli az úri születés mellett a polgári érdemet, az öröklött ingatlan mellett a szerzeményest s a vagyonnal szemben az értelmiséget. Nem alkot magának külön világot, nem zárkózik el, mint fellegvárában a középkori lovag, mint osztálygőgjében a porosz junker, — él a közép- osztályban és vezeti annak élén a vidéki társadalmakat. A régi nagyobb városoktól eltekintve, a magyar vidéki társadalmak vezetők nélkül vannak. Nem is fejlődnek. Ott vannak, ahol nagyapáink idejében voltak. Erősen konzervativek, erősen ekszkluzivek, erősen szeparalizáltak. E három ósdi erősség pedig méhében hordja a modern társadalom gyön- geségét. Társadalmunk gyöngesége például, hogy a tulipán mozgalom egy ünnepségen kívül semmit sem szült. Gyöngesége, hogy a nem fajmagyar néptanítók műve, érdeme: a magyarositó oktatás szép eredménye — elvesz az életben. Gyöngesége, hogy két járásban többségben van bár a német elem, — nincsen a magyarosítás céljaira sem járási, sem megyei közművelődési egyesület. Gyöngesége, hogy harmincnyolc nagybirtokos s harmincegy nagybérlő van, de nincsen egyetlen ipari gyár. Gyöngesége, hogy bár nagy bortermelők vagyunk, nincsen szakiskolánk, egyetlen pinceszövetkezetünk. Gyöngesége, hogy két-háromezer lakosú községünk is van, amelyben primitiv olvasó- egylet, társaskör sincs. Gyöngesége, hogy nincs egy zeneegylet, egy daloskor, egy Garay-társaság, — de kártya, meg eszem- iszom, az van a csömörlésig. Elgondolva mindezeket, kell, hogy úgy hasson az emberre a szekszárdi jogászok társadalmi tömörülése, mint sivatagban haladóra a zöldelő oáz. Társas összejövetel, amelyben nem föld, nem pénz szerint értékelik az embert; amit nem szomszédság, nem sógorság, nem anyagi érdek hoz össze; aminek célja nem a gyakori alátekintés a pohárfenékre, nem a heje-huja, nem a blatt, ahol a tónus illő és komoly, a téma — a jog, a társadalom, a közügy; a cél — a nemes eszmecsere; az eredmény — a jó, a jobb. Tudom, nem lesz máról holnapra fehér a fekete; de azt is, hogy kis mustárból lesz a virághintő s majdan a gyümölcshozó terebélyes fa. Üdvözlöm tehát jogásztársaimat a megkezdett utón. Elérni fog az a TÁRCA _____ Ős zi hangulat. Elmerengve járok a vén hársak alatt, Zsong-bong fejemben számtalan gondolat. A fák ősz fürtéi, a sárga levelek Zizegve, sóhajtva a földre peregnek. . . . Panaszos sóhajuk én értem, én tudom, Ismerős mindegyik, mindegyik barátom : Én is értem őket, ők is megértenek, Jobban, mint a büszke, szívtelen emberek. Egyik szép álmait s reményét siratja, Másik boldogságát sóhajtja még vissza. Dicséri sírva is mindegyik örömét: — Mily rövid az élet! Mily rövid és mily szép ! Bohó kis levelek, nem illik e beszéd! Rövid volt az élet! ? Rövid volt: ámde szép ! . . . Az enyém is rövid, mégis minden perce Gonddal, bajjal, búval és bánattal telve ! Dávid Pál. A szerelem rózsahalmán. — Tündérrege. — Irta: P. Takáts Gábor. (Folytatás és vége.) Ej van. A két szigeten mély csend honol. Minden szunnyad, csak a szenvedély nem. Miriád csillag ragyog fenn a nyájas tiszta égen, középen a méla hold árasztá szét ezüst fényét, mint az arcon a mosolygó bánat. A nagy csendet nem zavarta semmi, csak az ifjú szive dobogása. Mozdulatlanul nézett át a túlpartra . . . Reszkető sejtés szállt elméjére, lelke édes, mámoritó kéjben égett. — Vágy, remény és félelem gyötré egész valóját. Keble hevült, mig jobbjával szivéhez kapott, a másik kezével pedig — mintegy megelőzve tántorgá- sát — szikla kiálló csúcsába fogódzott. Várt, figyelt és halgatózott. S távol . . . távolabbról, j mint a meddig a fül hallhat, lelkét titkos varázshangok érinték, mely mindig közelebb jött a I légben, mígnem egyszerre szivéhez ütődtek s a kinteljes gyönyör egész lényét megrázkódtatá. A bájteljes ének melódiája oly édes busán hangzott és csendesen szólt a virrasztóit éjben: Hiába epedsc ifjú. Arcodról nem oszlik a bn. Halld mint zug a tenger Távoli morajjal ? Elleneid azok — Tellve vad haraggal. Partjait a szép szigetnek Alvilági lények őrzik . . . Amelyeknek neve: ember. De ha él benned a hit, És szivedben a remény, Egykor ismét visszetér a Tündérvarázs s érsemény. Három évig ülj a parton, Három évig kérd az istent, A szerelem istennőjét, Vágyaink, hogy teljesítsék. Ha értem mindent veszitsz, S én is érted minden földit . . . ügy szerelmünk egyesül .•. . Mindörökre e yesül I Az ifjú édes gyönyörrel hallgatá e bájos hangokat. — Lelke fölkelt a magas mennybe, ahonnan a szerelem sugárzik le, s mig az ének végső hangja zengett — letérdelt és lelke már is lemondva minden földi földiségről, imát re- begtek ajkai, mig arca magasztos fényben ragyogott, mint az égi Glória. V. Három év, három tündéri év az igaz szerelemben olybá tűnik fel, mint három édes nyári hajnalálom, a nyomorban úgy, mint a kényelemben. így gondolkozék az ifjú és a boldogság édes reménye ringatá szivét. Még folyton fülében csengtek amaz andalító ének végső hangjai. A leányka által kitűzött határidő közelgett; már a harmadik évnek is utolsó napja járta. A szerelmes ifjú ez utóbbi időben gyakran látta a szép tengernek csillogó habjain ama sötét alaknak társait, melyet egykor — féktelen dühében — repülő nyilával a tenger alá süllyeszte. Most egyszerre roppant sereggel gyűltek össze a két sziget között. A viz szine alig lát
