Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-18 / 42. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906 október 1 8 járásbirósági székhelyekre is?? — Fabinyi Theolilt meginterpellálták valami kisebb helyen járásbíróság felállításáért. — «Nem teszem» — volt a válasz Csak ott van helye és értelme bíróságnak, ahol több biró, több ügyvéd lehet, ahol tehát alakulhat jogászszocíétás, ami a jogszolgáltatás hasznára, előnyére van. A bírósági vezetőknek jussanak eszükbe az egykori igazságügyi miniszter e szavai. Tolnavármegyé jogászai csak fél munkát fognak végezni azonban, ha tömörülésüket nem irányítják a közélet terén való érvényesülésre. Fordulón vagyunk. A gazdasági átalakulásnak bekövetkeznie kell, különben Magyarország munkásosztálya nem a hazában, hanem Amerikában, Németországban, Romániában lesz. A gazdasági átalakulás az egész világon társadalmi átalakulással járt. Mindenütt hasznos, fordulónál pedig föltétlenül szükséges a vezetés. Katasztrófa következhetik be különben. És felekezetileg, nemzetségileg tagolt országban a nemzeti állammá váláshoz létföltétel a nemzeti gondolattól áthatott erős közép- osztály, amely mint társadalom s közéletvezető, a saját hazafias szellemében vezet s uj rétegeit a saját magyar szellemére asszimilálja. A tömörülés arra használása tehát, hogy a tulajdonképpeni jogászok a községi, a megye önkormányzatban nagyobb méretben, nagyobb számban vegyenek és vehessenek részt, — nem hivságos törtetés, hanem hazafias kötelesség. A birák, az ügyvédek, a közjegyzők az önkormányzati zöldasztalok nívóját csak emelni fogják. Szól ez az intézőköröknek. A hideg tartózkodás a rebellis fiskálisok iránt — tárgytalan ma már. Leomlottak a politikai választófalak. Minden egy táborban vagyunk: a nemzetiben. Akik pedig azonkívül vannak, ha vannak j— azok jutalma a jogászok nélkül is útilapu lesz. Fuimes Troies. Dr. Mányoky Gyula. Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 17-én rendkívüli közgyűlést tartott gróf Apponyi Géza főispán elnöklete alatt, melyet az állandó választmány ülése előzött meg. A nevezetes közgyűlésnek egyedül egy tárgya volt: A m. kir. miniszterelnök leirata a II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása alkalmából rendezendő országos ünnepségen való részvétel meghatározása. A közgyűlést gróf Apponyi Géza főispán fél 11 órakor nyitotta meg. Melegen üdvözölve a megjelenteket, kijelenti, hogy a mai rendkívüli közgyűlésnek csupán egy tárgya varr II. jRákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak visszaszállításáról van szó. Hálás kegyelettel emlékszik meg arról, hogy a megdicsőült hamvakat királyi jóváhagyássá' hozhatjuk a vértől ázott haza szent földjébe. Felkéri a bizottsági tagokat, hogy a vármegye küldöttségében minél tömegesebben jelenjenek meg, melyet ő lesz Szerencsés Budapestre vezetni, hogy hálájukat és örömüket kifejezve, a nemzeti Rákóczi-ünnep fényét emeljék. Az éljenzéssel fogadott rövid, de lendületes beszéd után a főispán kijelentette, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvét f. hó 19-én d. e. 11 órakor tartandó ülésben hitelesítik. Hitelesítők: Döry Pál alispán, Simonísits Elemér főjegyző, Totih Ödön tiszti iigvész és Török Béla. Ezután Simontnti Elemér főjegyző egész terjedelmében felolvasta a miniszterelnöknek a Rákóczi-iinnepély tárgyában küldött körrendeletét. Majd felolvasta az alispánnak erre vonatkozó következő hazafias és szép javaslatát. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! A miniszterelnök f. évi október 2-án kelt 478 sz. leirata és Kassa sz. kir. város 4665 sz. megkeresése alapján tisztelettel javaslom: 1., hogy Ő császári és apostoli királyi Felségének azon legkegyelmesebb elhatározását, amellyel lehetővé tette, hogy a magyar haza- és szabadságért mindenét feláldozott dicső emlékezetű II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társai hamvai hazaszállításának — hódolatteljes és hálás köszönet nyilváníttassák. 11., Hogy a folyó hó 28. és 29-én Budapesten és Kassán végbemenő országos temetési ünnepélyen a törvényhatóság Főispán ur Öméltósága vezetése alatt álló nagyobb számú küldöttséggel képviseltesse magát. Küldöttségi. tagokul ajánlom j gróf Apponyi Sándor, gróf Széchenyi Sándor, gróf Széchenyi Domokos, gróf Benyovszky Rezső, Sztankövánszky János és Imre, Hanzély János, Vizsoly Ákos, Csapó Vilmos, Döry Hugó, Szeniczey Géza, Gözsy Tibor, Jeszenszky Andor, báró Jeszenszky György, Perczel József, Boda Vilmos, Holndonner Ferenc, Ujfálusy Imre, Fekete Ágoston, Kátay Endre, Szabó Károly, Horváth Sándor, Rátkay László, Tóth Károly, dr. Pesthy Pál, Fördös Dezső, id. Zsikó János, Hangyály Mihály, Nagy István, dr. Hirling Ádám, Hazslinszky Géza, Tóth István, Térmeg János, Bull György, Csigó István, végül az alispán, főjegyző és tb. főjegyző. Ezekből volna a Kassára küldendő 3 tagú bizottság is megalakítandó. Alispán vezetése alatt Boda Vilmos, Szabó Károly és Nagy István. Ili. Tekintettel azon körülményre, hogy a most hamvaiban is hazatérő megdicsőült fejedelemnek egyik legvitézebb s legönzetlenebb dandárnoka, a magyar szabadságért vértanu- ságot szenvedett Beéri Balogh Ádám vármegyénk fiának, s itt Szekszárd város területén a csatári toroknál került az ellenség kezébe; — el- fogatásának helyét az országút mentén egy több százados, már-már inkább haldokló, mint élő, koronátlan szilfa — «Beéri Balog Ádám fája» — jelöli. «De e izá'ados szilfának egyre ritkuló ága Már a madár sem jár fészket rak i rá a», — sőt az ezen fa törzsére erősítve volt emléktábla is a folyó év tavaszán eltűnt;" a Budán lefejezett hős kurucvezérnek hamvai pedig már rég összevegyültek a földdel s igy dicső társai hamvaival haza nem szállíthatók, — ennélfogva javaslom, hogy a szabadság mártírjainak a nemzeti kegyelet által való megdicsőitése alkalmából állítson a Tekintetes Vármegyei Törvényhatóság a pusztuló szilfa helyére méltó emlékoszlopot s e célra a jelenleg csupán 619 K 30 fillérből álló «Beéri Balogh Ádám »-féle alapba adományozzon 1000 koronát s bízza meg az alispánt, hogy ugyanezen célra a vármegye területén pénzgyiijtést eszközöljön. ÍV. Kérje fel a tek. törvényhatósági bizottság gróf Széchenyi Domokos, Sztankövánszky Imre, Hanzély János, Szeniczey Géza és Döry Hugó urakat, hogy mint lovasbandéristák a vármegye zászlaját a diszmenetben a törvény- hatósági küldöttség előtt vigyék. V. Bízza meg az alispánt, hogy a boldogult fejedelem sírjára a törvényhatóság nevében díszes koszorút helyezzen, továbbá, hogy a kassai rendezőség által kért szabványos zászlót, úgy a küldöttségi tagok számára kivánt jelvényt készíttesse el s intézkedjék az iránt ip, hogy a bandéristák lovainak vezetésére 6, esetleg 8 tiszti legényt csatlósul avagy a küldött-; ségi tagok szolgálatára rendeljen ki. — Fel- hatalmaztatik az alispán, hogy az ezen határozatok végrehajtásával felmerülő költségeket a vármegyei mértékhitelesitési alapból, melynek átlaga 23.000 korona, utalványozza ki. Szekszárd, 1906 október 16. Döry Pál vármegyei alispán. A közgyűlés a felolvasott alispáni javaslatot egész terjedelmében egyhangú lelkesedéssel elfogadta. A főispán megköszönve a bizottsági tagok szives érdeklődését, a közgyűlést berekesztette. TÖVISEK. Nyilt levél Kálmán Dezsőhöz. Kedves Barátom és Kereszt-Komám! — stb. — A m. t. nagyközönség hazafias engedel- mével egy kissé nyilvánosan személyeskedni szott, és mintha csak egy széles hid képződött volna a viz felületén, fejeik, mint kiálló göröngyök emelkedtek ki s undok kárörömei vigyorogtak az ifjú felé, kinek arca vágyteljes epedé- sétől halavány lett, ajkai most is a szerelemtől égtek. Lelke egy imába olvadt és megszentelt fájdalommal nézett ama szigetre: várva és remélve. A távolból — honnan nagy idő előtt azon bájos dalt hallá, lelke ismét titkos hangokat vett észre, a tündérszerelemnek bűvös hangjait. És amint közelebb jött a hang, a fák lombjai hajladozni kezdtek. Az égen aranyos köd támadt, szárnyra keltek az éneklő madarak tarka csoportjai, százával röppent fel a rózsalepke. A tenger csillogó tükréről egy pillanat alatt lemerült a szörnyetegek serege sötét alakjaival, hahotával, undok kárörömmel és a viz alatt pokoli zaj támadt. E közben a tiszta, csengő hang már egészen közel hallatszott és a hang melódiájával, mint az árny a testtel, a tündérsziget lakójának lenge alakja emelkedett ki a rengő habok közül. Kilépve a partra, térdre hullott. Testét a már ismert ruha fődé és oly száraz maradt, mintha nem is ért volna vízbe, melynek cseppVáltók leszámítolása •• Kölcsön- ingatlanokra •• Előleg árukra, sorsjegyekre, értékpapírokra Jelzálogkölcsönök konvertálása Távirati cim: jei leperegtek róla, mint a harmatgyöngy a fűszálról. Szőke haján megtörtek a nap arany sugarai, kék szemeiben egy menyország gyűlt ki, arcán a hosszú fájdalomnak fehér liliomai átpirultak s piros ajkain megzendült az ének árja: \ Ah — mi kéj I Ah mi kéj Keblemben az érzelem, Szivemben a szerelem, Mint a tenger, olyan mély. A hatalmas szerelemnek Istennője ment meg, Meghallgatá hő imánkat, És szerelmem a tied ... Mindörökre a tiedl D lágy habok árja felett, Itt lesz tündérpalotánk — A mi édes menyországunk, Elveszítve mindent — Mindent, mi földi, mi égi . . . Nem marad más, csak kebelünk S benne igaz, hő szerelmünk . ! Szerelmünk 1 És amint az ének árja zengett s a szó a hangba olvadt, minden hangból egy rózsapár lett, mint a lélek, amelyből eredt ; a másik piros volt, mint az ajkak, melyeknek érintésén termett s halk eséssel hullottak a habok ölébe. . Majd egy óriási rózsahalom emelkedett a két sziget között, melynek egyik széle az egyik szigetnek partjait érte, mig a másikával amahhoz hajolt, mire a szép tündérleány elhallgatott. Egy szökéssel a halmon termett s mosolyogva állt meg az ifjú előtt. E pillanatban két lángoló szív forrott egybe, — néma boldogságban . . . hosszú, édes ölelésben, mely nem álom, nem puszta öröm, de igaz valóság. S amint öntudatlanul, szerelem-ittasan borultak egymás keblére, — a lég megrendült felettük és a habok ingatták a rózsahalmat. Igyen átkarolva tárták egymást hosszú, nagy ideig, a szerelem édes mámorába szende- rülve. Már az éj is kezde kibontakozni sötét lepléből, fölváltva a hajnal ezüst takarójával — és ők mégis mélyen szunnyadtak. Majd jött a kelő nap s arany sugarait reájuk lövellve, — mintegy megfüröszté őket fényárjában. Ez végre fölébreszté a szerelmeseket, eloszlatá hosszú, mély álmukat. Fölserkentek boldog mosollyal, mint a kiknek álma szép és való volt. A leányka gyorsan széttekíntett;: majd az ifjúra nézett kimondhatatlan bájjal és szerelemmel. Szekszárdi, Szecl1e11.yl-11.tca 648-ik szám Generali, Szekszárd 9940. sz. cheque-számla a m. kir. postatakarékpénztárnál A Trieszti Általános Biztos Társaság (Generali) kötvéi kiállítási joggal felruházó főügynöksége =
