Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-11 / 41. szám
XXXIV évfolyam 41 szám ___________Szekszárd, 1906 október 11 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű __ hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, tja évre 6 K, lU évre 3 K Számonként 24 tillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soionkint 30 ülté A szabadelvüpárt. Mostanában, ámbár szorgalmas hírlap- olvasó vagyok, nem ragadta meg figyelmemet egyetlen ujságcikkely sem oly mértékben, mint a melyet Bartai Béla ur a «Tolnavármegye» legutóbbi számában vezető helyen közzétett. Megmondom mindjárt az okát is, hogy miért. Azo okból, mert Bartai Béla urat, ha nem is hivatalos meghatalmazottnak, de a tolnavármegyei volt szabadelvüpárti körökkel való benső viszonya s gyakori érintkezése folytán, azt hiszem, joggal, illetékesnek tartom arra nézve, hogy híven adja vissza azon álláspontot, melyet a megszűnt szabadelvüpárt a helyzet uj alakulásával szemben elfoglal s mely azon, mondhatnám közönyös, érzéketlen, vagy hallgatag magatartásban nyilatkozik meg, melyet nevezett párt a közügyekkel, vagy tán csak a politika esélyeivel szemben, minden alkalommal tanusit. A leghatározottabban kerülni kívánom a szóharcot és igy nem is foglalkozom tüzetesen Bartai ur azon nyilatkozataival, melyet a többségben levő párt belső életéről cikkelyében- használ. Nevezetesen, hogy a 400 főnyi negyvennyolcas magyar többség olyan függésbe jött a nemzetiségektől — a minőben a szabadelvüpárttal szemben, még mint kisebbség sem áHott; hogy a többségben belső egyenetlenség dúl s az egység hiánya a kiegyezési tárgyalások és a nemzetiségek kérdésében gyengévé teszi; hogy a stréber elemek mennyire uralják a pártnak józanabb részét; végre, hogy a sok vezérüség minő sok hátrányokat szül. Pedig igen részletesen elmondhatnám, hogy midőn a szabadelvüpárt volt az országgyűlésen hasonló többségben, a nemzetiségek a passzivitás politikáját folytatták, vagy túlnyomó részben az uralkodó párt táborában foglaltak helyet s igy természetesen nem volt függő helyzet; de ha a szabadelvüpárt a mostani megváltozott nemzetiségi viszonyok idejében is többségben volna, a helyzet rá nézve ugyan az lenne, mint a mostani többséggel szemben; hogy nem belső egyenet lenség, hanem súrlódás a szabadelvüpártban is volt, de nem ez tette gyengévé, mert valósággal az volt, a kiegyezési tárgyalások elintézése alkalmával s a nemzetiségekkel szemben is, hanem a mint Bartai ur igen találóan jegyzi meg: a nemzet erejével való számolás. Csakhogy a nemzet erejét, csupa (élénkségből, kevésre is lehet becsülni, az ellenféllel szemben pedig az ellenkező hibába is lehet esni; hogy stréberség mindég volt és lesz s alig a mostani időben van teljes virágzásában ; végre, hogy a sok vezérüség mégis valamivel jobb helyzet, mint az olyan egy vezérüség, mely házszabály módosítással és az országgyűlés fegyveres erővel való feloszlatásával kíván akaratának érvényt szerezni. De hát tegyük fel, hogy a helyzet csakugyan oly rossz és kétségbeejtő, mint a minőnek Bartai ur cikkelyében állítja. Akkor a t~szába'HeTvujDáfI"'tágjafha~k az én’ félfogásom szerint, nem az a teendője, hogy minden politikai ténykedéstől, mint célszerűtlen dologtól, távol tartsák magukat s a gazdasági téren keressenek a szövetkezett ellenzék komolyabb elemeivel természetszerű találkozási pontot; hanem igenis, mint hazafiaknak, kötelességük a küzdőtéren megjelenni s befolyásuk teljes mértékben való latbavetésével odahatni, hogy úgy a politikai, mint gazdasági téren ellenfeleink ne találjanak egy züllött, pártokra szakadt magyar nemzetet, hanem lássák és tapasztalják, hogy itt egy hazaszeretettől lángoló és egyedül ezen érzés által vezetett, függetlenségre törekvő, életrevaló népfaj veszi fel velük szemben az ált a1 áros harcot, mely félretéve minden belső egyenetlenséget, odatörekszik, hogy az Árpád által alapított magyar nemzeti állam mielébb a maga valóságában újra kiépüljön. Már hogy lenne egy ilyen szereplés a volt szabadelvüpárti tagok függetlenségének szégyenteljes feledése, hiszen a politikai téren, mint a nagy természetben mindenütt, múlandó minden; pártok jönnek, pártok men* nek; a szabadelvüpártnak is el kellett egyszer múlnia, mint el fog múlni a most győzelmes többség. ‘A halandóság kiterjed a politikai pártok életére is, tehát, mint vál- tozhatlan természeti törvénynyel, meg kell vele barátkoznia a szabadelvüpárt volt tagjainak is — és pedig minél előbb, mert a magyar nemzetnek, ha kitűzött nagy célját el akarja érni, minden hü fia elszánt munkájára szüksége van s nagy igazság az, a mit Bartai ur cikkelye végén ritkított betűkkel közöl, hogy a hazaszeretettel összelérhetlen a passzivitás. Boda Vilmos. Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10-én tartotta meg havi ülését Apponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt Jelen voltak: Simontsits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. TÁRCA Örökségem. Van nekem egy imakönyvem Őrzöm drága klnes gyanánt Halálos ágyán emlékül Adta nékem jó apám. Sárgult lapjain a betűk Már régen elmosódtak, . . . Talán attól, hogy könnyeim De sokszor rájafolytak. Ez volt minden örökségem Mikor árva lettem én — Mégse adtam volna oda Semmi drága kincsekért. Ez szolgált az élet utján Nekem mindig vigaszul — Hogyha néha a rágalom S a gúny megdobált gazul. Ez volt mindig hű kisérőm Ez volt az oltalmazom, Ha az élet vad hullámi Veszélyeztették hajóm. S amikor a bánat árja Elboritá arcomat — Elővettem s olvasgattam Á szép imádságok.at. S megtanultam elviselni Az élet bús útjait — Megtudtam, hogy a szegénynek Legjobb oltalma a hit. . . . S bárha mindenki is elhagy S legyek még oly elhagyott — Mig e könyvem meglesz nékem — Addig árva nem vagyok. Óh! mikor úgy csendes éjjel Benne ellapozgatok — Mintha mellettem volnának A mennyei angyalok. S azt, amelyik a két kezét Védőleg terjeszti rám — Megismerem. Az az én rég’ Eltemetett jó apám. SZABÓ GÉZA. A szerelem rózsahalmán. — Tündérrege. — irta: P. Takáts Gábor. I. A tűndérszerelemnek megmérhetlen, csodás tengerén, a meséknek titkos és bűvö's-tíájbs országában két kis sziget ült' egymással' szemközt illő távolságban, a* haboknak lágyam ringó hullámkebelében. Az egyik szigetnek- levegője szelidebb volt a szellők suttogó zenéjénél; fór zöldebbek' minf a gyenge pázsit, virágai fénylőbbek az ég miriád csillagainál és 'illatárja bűvölő. Bokra között százféle madárhang zengé bájoló énekét. Völgyein a csörgedező pataknak harmat csep- pektől áradott meg medre ; lilaszin árnyat vetett rá a tarka virágcsoport disz pompája, melyen keresztül a verőfényben ragyogó nap arany sugarai áttörvén, a lombozat lehelletétől lassan ringott a drága viz. E szigeten élt (tűndéri életet egy bájos leányka. Arca szelíd, mint a kikelet fuvalma, szép, mint a hajnal csillaga, mely felhőcsuklyából pillant le ezüst mosollyal. Szép, mint a fénybogár kékes világa, elolvadva az uj fű smaragdján vagy mint a harmat ibolya kely- hében szunnyadva szivárvány fénnyel. Haja szőke volt és fénylő, mint a nap arany sugara, mely lágy hullámokban rengett vállacskáin. Szemei nagyok és oly kékek, mint a lenvirág s oly galambszelidek, mint az áldás szavai. Ajkán a menny koránya hasada, melynek rubinja alól liliom gyöngysorok virradtak s a nyájas merengést egy örökös mosolygás vezeté. Termete ez angyali lénynek karcsú, gyengéd; légi, mégis teljes és gömbölyű. Keble, mint a. bércnek fuvat'agja; mely félétt' a szemnek nincs hatalma*.az elrejtett lángot észre vennL Lábai hasonlók egy. gyermek kezecskéihez. ő nem járt.. . . de lengett,, mint a májusi illat, enyhe ^szellők ölében s ruhái oly omla-
