Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-11 / 41. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906 október 11 tanácsos, pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő, Alacs Zoltán kir. főmérnök, Sigora Lajos törvh. állatorvos, Kovács Sebestyén Endre, Török Béla, Sass László, Boda Vilmos és Bernrieder József. A pénzügyigazgató Jelentése. Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelentése szerint az elmúlt hóban az egyenes adókban befolyt 425,002 K 41 fillér, hadmentességi dijban 7313 K 13 fillér. Összesen: 432,315 K 54 fillér. Mely bevétel összehasonlítva a múlt év hason időszakában befolyt 125,567 K 46 fillérrel, több 306,748 K 08 fillérei. A szekszárdi m. kir. adóhivatalnál előfordult sikkasztásra nézve, jelentette, hogy Lindt- ner Ármin adótárnok a kir. ügyésznél önként jelentkezett s bevallotta, hogy 10,700 koronát Vinkovits Vince volt adóellenőrrel elsikkasztott, minek folytán letartóztattatott, úgy az egyik, mint a másik fél ingatlanaira a zálogjog bekebelezése az állítólag elsikkasztott összeg erejéig kéretett, ingóságokra is a bűnügyi zárlat elrendeltetett, tiszti biztosítékukra az elsikkasztott összeg előjegyeztetett. A sikkasztásról a pénzügyminiszternek jelentést tett. A pénztári rovancsolást elrendelte és arról az alispánt és az árvaszéki elnököt értesítette, minek folytán a főjegyző a rovancsoláshoz eljött, de az azon a napon megtartható nem volt, mert a hivatal átvételre Haksch Ferenc gyönki adótárnok rendeltetett be, aki aznap este megérkezvén, rovancsolás és hivatalátadás csütörtökön kezdetett meg. Az eddigi vizsgálat a számadások szerinti összegekben eddig hiányt nem állapított meg, kivéve a fűtési átalány ,761 K 38 f és a megye álial portóköltségek fedezésére kiutalt összegből 75 K 68 f készpénz. Nagyon valószínű, hogy a bevallott összegnél nagyobb összeg sikkasztatott el, azonban a végösszeg csakis a pénzügyminisztériumtól leérkezendő zárszámadások és egyéb számadások összehasonlítása után lesz may állapiiható. A kir. tanfelügyelő jelentése. Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő jelentése szerint az elmúlt hóban a szekszárdi polg. fiú- és leányiskola, valamint a paksi polg. iskola magánvizsgálatain elnökölt, melyen 10 növendék eredméynyel vizsgázott. Továbbá elnökölt a paksi községi iskola tanítói és községi óvónői választáson ; előbbire Németh Mihály, — utóbbira pedig özv. Denk Miksáné választatott meg. S részt vett a tamásvidéki rk. tanítóegyesület közgyűlésén is. TÖVISEK. A sikkasztásokról. Kórságos korunknak legfőbb betegsége a sikkasztás. Ez a gonosz ördög, a penzimádás, a földhöz ragadt vagyoni önzés örök éhes, telhetetlen Moloch-bálványának való tömjénezés nagy mestere, csábítja el s széditi meg a gyönge lelkeket, hogy hódoljanak meg a beteges kor divatos kórsága, pusztító nyavalyája előtt s vakuljanak meg a nyomorult pénz, a csillogó arany sátáni fényétől 1 . . . Ország-világszerte dívik e förtelmes nyavalya, oly kiirthatatlanul, mint az alkohol-sze- retés, mint a szerb-tövis, a filloxera és sok mások | de talán legnagyobb elterjedést nyert e divatos kór, szép magyar hazánkban s — fájdalom ! — talán legnéplepőbben (epidemice) pusztít a közelmúltban nálunk, Tolnavármegyében! . . . Igenis úgy van! — Tessék elhinni, hogy ma már bajos az embernek a lábát kitenni hazulról s elmenni az ország másik felébe, a nélkül, hogy orcája ki ne legyen téve a pirulásnak a bemutatkozásnál. Velem történt (de azt hiszem: mással is mar 1 ?! . . .), hogy távol földön bemutatkozván: — «Én N. N. vagyok Szekszárdról!» Nem egyszer gúnyos mosoly kíséretében jött a kérdés az ajkakra : «Igen ?... A pecsovicsok hazájából ? — A' Perczelek fészkéből ? — A sikkasztok eldorádójából ? . . .» Tehát többé nem I-ső Béla királyról, nem a világverő bikavér vörös borunkról, nem Garay- ról (a költőről), nem a hires Bezerédj Istvánról s más egyéb érdemeinkről ismernek ránk s vagyunk híresek, hanem a messze távolban kendőt lobogtatnak felénk (Nov. 18!), — gúnyosan kérdezik: «él-e még Pecsovics ?* s legújabban uton-utfélen azzal fogadnak: «Nincs-e valami újabb sikkasztás Szekszárdon ? . . » Keressük, hogy mi ennek az oka ? Mi az oka, hogy újabban is szépen gyarapította kedves székvárosunk szomorú hírre vergődöttségé- nek babér-koszorúját az állampénztári reffinirt sikkasztás friss leveleivel ? . . . Talán a kellő, íelügyelet s ellenőrzés hiánya ? — Vagy a megélhetési viszonyok itteni nagy nehézsége ? — Az erkölcsök nagy romlottsága ? — A jó bor behatása? — Mi az ok? — — «Chercher la femme !» (Keresd az asszonyt!) Én — hosszú tapasztalat után — azon szomorú eredményre jutottam, hogy : «leginkább a sikkes nők miatt történik a sikkasztás!» Ez, uraim, nem szójáték, hanem élő igazság. Az ős-történelem is ezt igazolja. Szegény egyszerű Ádám nem esik a bűnbe — mond az írás — ha a sikkes Éva-el nem sikkasztja a paradicsomkert legértékesebb|fájának legszebb és legédesebb almáját. S mi vitte rá ? ... A kigyó, az ördög, a bűnös hajlam. Nos, a mai nőknek nem az alma kell már, hanem az almáriom! Vagyis, hogy a ruhaszekrény nagy választékkal összehalmozott különféle, legújabb divatu, drága ruhák sokaságával legyen tele, — hogy lehessen az utcán feszíteni, hencegni, tüntetni, nagy- zolni, a magasabb ranguakat, a gazdagokat majmolni, utánozni oktalan erőlködéssel. Divatos kalap, keziyü, cipő, napernyő és minden egyéb ruha tetőtől-talpig mindig uj, egyforma (costume) és a mi főt elegáns, tehát drága ! E mellett a sürü zenés zsurok, házi és szüreti mulatságok, fényes báli toalettek, füidőzés, szinház-járás, stb., ha telük az 1000 fotintos fizetésből, ha nem: annak meg kell lenni! S mit szül Éva mosolygó almája ? • ■ • Megtellik az almárium 1 Ha nem becsületes munkával, hát sikkasztással, hiszen ez ma olyan sikkes dolog ! Szegény férjek — biz’ Isten — alig bűnösök; ők csak a sikkes nők kedvéért sikkasztanak, vagyis a női csábítás kígyói bűv-köréből gyenge lelkűket kiragadni erőtlenek — szellemi műve- letlénségük és jellemgyengeségük miatt. — Tessék elhinni: ez a valódi ok ! Tessék megtekinteni a sikkasztok nagyvilág-statisztikáját, igazat fognak adni nekem. Nőtlen és özvegy ember vagy fiú gyermekek apja, ritkán sikkaszt, mig ellenben a hiú nők férjei, a lányos apák között már sok ily szomorú példányt találhatunk. (Itt említhetők meg a sárközi lányok és menyecskék, kik a divatos drága selyemért, fényűzésért szinte bomlanak — Bécs javára! — s fogynak, pusztulnak, romlanak hazánk' nagy kárára, vagyonúkban, erkölcsökben ! . . .) Ennek azonban nem az a gyógyszere, hogy ne házasodjunk, mert hátha hiú lesz az asszony és sikkes dáma kíván lenni sikkasztás árán is, — no meg, hátha leány gyermekek születnek a házasságból ? . . . Nem ! — Hanem itt a fő gyógyszer az, hogy csak az nősüljön, aki érett eszü, finom érzelmű, de erős akaratú férfiú s a szeretet rózsaláncát — ha az rab-, bilincs akar lenni — könnyedén átváltoztatja szigorú erélylyel s kötelességtudással,' a nőt is a jogosult igények szűk, de törvényes korlátái .közé’’ szorító' észközzé s;azt mondja az asszony-j nak és a gyermekeknek : — Titeket visz a sikk ! — de ez nekem nehezemre esik! — — Első a becsület! — Azért: én vagyok azúr aháznál, én parancsolok!» Jaj ! ha igy lenne, de kevés sikkasztás lenne ! Bizzunk benne, hogy így lesz ! Kordában kell tartani az asszonyt! . . . Palást. dékony anyagból szőve, mint a havas kristályfolyama, hozzá simultan ömölve plastikusszerü tagjaira, szobrázva legrészletesebb vonalait, összeszőve, vagyis inkább lehelve — láthatatlan szálakból, szegély és varrás nélkül, mint a rózsa tavaszi leple. A másik sziget sokkal egyszerűbb, jobban mondva, vadregényes volt. Barna, sötétárnyu > fái nem virágoztak, lombjai közt nem zenge soha madárdal, bokrai közt gyors vadak tanyáztak. Levegője tiszta és erős volt, napja forró verőfénnyel égett. Friss patakja bérckebelből omlott s olykor vihar is dúlt rajta. Itt egy deli ifjú élt, arcán teljes ifjúsága lángolt, mint az éjbe omló hajnal fénye. II. A szőke leányka gyakran ült a parton, hófehér ruhában, pihegő keblén és hajában kék virággal. Parányi lábacskáit feltakarva s a szemérem rózsaszín sugára átömlött liliom arcán. Ilyenkor széttekintett remegő szemekkel, bár e tündér paradicsom csendében teljesen óva hivé bályait s a lágyan rengő habokba tévé lábacskáit . . . mintha legott a hullámokra akarna szállani, mint egy aranyszárnyu tündérlepke. Ott ült a parton, a tarka virágú zöld pázsiton, a csergedező patak habjaira függesztve bájló tekintetét, játszva, mint a gondolat, magával . . . olykor letépett egy virágot és szelíd mosollyal a tenger csillámló tükréből merengő hableányra dobta, mire a viz hullámokba rendült s az arról visszatükröződött arc láttára annál kecsesebb mosolyra nyíltak meg ajkai. A másik kis szigetnek árnyai között gyorsan tova csörtető vadakra törve járt az ifjú. Hatalmas dárdájától vérzett az oroszlán; a sasokat röptében ejté el ijjával; a bősz viharnak puszta mellel állott eléje rendületlenül, sziklán, bércen át vitte lángkedélye, mit egy szilaj ösztön — a vadászat szenvedélye vezérelt. Történt pedig, hogy egykor, midőn az ifjú egy már megsebzett vadat űzve nyomról- nyomra s igy alig vette észre, hogy mindig kilyebb ért a rengetegből, üldözése azonban hasztalan volt. Csak most, midőn a közeli partokat pil- lantá meg, nézett körül. Már éppen vissza akart térni az erdőbe, midőn egy melsző sikoltást vélt hallani a távolból, mely mint egy visszhang csapódott füléhez. Borzalmas érzés támadt lelkében . . . s mint akit delejes erő vonz, nyíl sebességgel a bozót felé tartott, melyen át a még soha nem hallott csodás hangot hallá. Csakhamar elérve a partot, mint a sebes viliám tekintett szét a sik tengeren. Egy pontnál akadt meg tekintete, mely látományra pillanatig csodálkozva nézett és szivében reszkető kéj támadt, mig lelkében vad harag tüze lobbant fel. A átelleni szigetnek fényes partján egy angyali lényt látott hófehér ruhában, keblén és hajában kék virág, mely előtte még egészen uj jelenség volt. Ott ült remegve, mint egy üldözött, fáradt pillangó, mely aléltan reszket a falombon, nem figyelhetve többé ama veszélyre, mely szentélyét fenyegeté. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. flBaBmgy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rocké** eredeti csomagolást. W• Üsffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc). Kapható onroii rendeletre a gyógyszertárakban. — ára Qvegenkint 4.— korona. ^ Emelt az étvágyat «■ a «eztsfflyt, »egirfl». tett a kBh&gést, váladékét, éjjeli teadisL
