Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-27 / 39. szám
XXXIV évfolyam 39 szám ___________Szekszárd. 1906 szeptember 27 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal . Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGHÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/s évre 6 K, 1/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillé Hagyjunk fel a bálványozó személyes politikával! * Az élettapasztalás és hazánk történelmi múltja azt tanúsítja, hogy minden emberben van veleszületett gyöngeség s az úgynevezett «nagy emberek» ha botlanak, botlásukkal — különösen politikai téren — végzetes hibákat szoktak elkövetni. Deák Ferencet, hazánknak nagy fiát, a magyar nemzetnek csaknem osztatlan és feltétlen bizalmi szavazata vitte tévútra s mert tagadhatlan európai hírre emelkedett nagy munkájának keresztülvitelét bizalommal más tényezőkre bizta s nem birt az ily nagy és átalakító korszakhoz szükséges tevékeny munka és szervező tehetséggel; megérte még élte alkonyán, midőn hízelgő belső környezete még mindig vezérének nevezte, a maga jóakarata és jóhiszeműségből eredő müve felett — megtagadva saját párthívei vezetését, keserűen vetette már akkor szemük közé azon történelmi nevezetességű kifakadást, hogy: «Ördög a ti vezéretek, nem ezt akartam én!» Utóbb, midőn Deák Ferenc halála után alkotmányos jogainknak már rohamos feladási korszakába jutottunk, de a megfelelő ellenzék is kezdett helyt állani, kiemelkedett egy tagadhatlan, bámulatos szervező tehetséggel megáldott fiatal pártvezér: Tisza Kálmán s kezét a törvénykönyvre téve, küzdött pártjával nagyreményű sikerrel hazánk alkotmányos jogaiért mindaddig, mig * Változatlanul közlöm veterán függetlenségi politikusunknak ezen hazafiui érzéstől sugalt cikkelyét. Kijelentem azonban, hogy Kossuth Ferenc pártelnökségére vonatkozó nézetét nem osztom. A szerk. a nemzetnek, de leginkább alapvető belső környezetének bizalmát meg nem nyerte, ekkor azonban látva a személyéhez kötött súlyt, felébredt benne a hatalmi vágy s elveit: «a bihari pontokat» szegre akasztotta a hatalomért. S miután már ekkor saját híveivel a magához ragadott hatalmat megoszthatta s azt közös érdekükre biztosítva látta, miáltal a nemzet középosztályának egzisztenciáját rózsás színbe tudta feltüntetni s veszedelmes szervező tehetségével — az eszközökbe éppen nem volt válogatós — hatalmi erejének növesztésére felhasználta a vallást, a közigazgatást s minden emberi gyöngeséget. Mindenkinek Ígért és juttatott, csak a hazája jogait védő függetlenségi polgár volt korszakában üldözött vad saját honában! S ez az ember ráért és képes volt hosszú kormányzása ideje alatt a nemzet politikai erkölcseit megmételyezni, melynek különösen a közép- osztály esett áldozatul s most is még nagy részben betege! Ez az ember örökítette meg hazánkban a személyi politika elvét is, mig utóbb, nagy szervező tehetsége mellett is, saját bűnei buktatták meg. Az igy megmételyezett politikai erkölcsök folytán a Szapári-kormánynak már nem marad más kapocsnak, mint a személyes politika folytatása, de erre már római katholikus és főur kellett, hogy egyfelől megnyerje a klérust, másfelől a köz- igazgatást, s hogy az államosítás keresztülvitelével a megyei tisztviselőket boldogító ígéretekkel magához vonhassa. S bevált mindkét terve ! Szapári ideje alatt tovább folyt a konc osztás, csak a hazája jogaiért folyton küzdő függetlenségi ember maradt meg továbbra is üldözött vadnak s a téli választás a közigazgatási tisztviselők mindenhatóságával s a személyi politika fen- tartásával megtette az időleges szolgálatot. Azután következett — kisebb-nagyobb mértékben mindvégig a személyes politika megrögzött uralma alatt — a szemfényvesztés, a formulák, clausulák s paktumok papiros korszaka, mely türhetlen helyzet megteremtette a fenegyerekeket, még utóbb az ellenzék józanabb része be nem látta, hogy igy szaggatott erővel egymást rontják s megtörtént a koalíció. Megingott a személyes politika alapja, Tisza István merénylete felnyitotta a nemzet szemét, felébredt a nemzet többségének öntudata s a függetlenségi ember saját hazájában egyelőre megszűnt üldözött vad lenni. Hazánk nemzeti géniusza áthatotta népét úgy, hogy minden különösebb szervezkedés s megfelelő vezetők hiányában, kellő lelkesítés nélkül is, mintegy az isteni gondviseléstől vezérelve, feltámadt a nemzet akaratereje, de határozottan csak a népben és sajtóban, de a nemzet közép- osztálya nagy részben még most is várakozik, les valamire s folyton politikai beteg! Ily személyi politikával való küzdelmek teremtették meg ezt a viszás helyzetet Tolnavármegyében is, hol bár a választók többsége, a csalódásokon okulva, mind a hat kerületben a függetlenségi pártnak adott többséget és igazat, de a vármegye — az úgynevezett értelmiség személyes befolyását felhasználva — Tisza István merényletét hozsánnával fogadta. Dacára ennek — nem lehet tagadni — Tolnamegyében is javult a helyzet, de a betegség és a személyes politika csábja még most is lappang; les, vár, hallgat e csoportTÁRCA Feleségem, meg én. Én rendesen és szívesen vagyok jókedvű, feleségem meg ritkán. Magamban dúdolom a szép dalt: «Hajnalban — hajnal előtt», feleségem panaszkodik, hogy fáj a feje. Hamarosan hozok egy nedves kendőt és hideg borogatást rakok a fejére, vagy mustárlisztet a nyakára, avagy legalább elvezetem a divánhoz és cirógatom az arcát, akkor azt mondja, hogy szívtelen vagyok s ha nekem lesz egyszer főfájásom, már előre mérget vehetek arra, hogy ő hasonlóképpen fog eljárni. Ezzel vége a jókedvemnek és oly hangulatba jövök, hogy szeretnék valakivel veszekedni . . . Szeretem a nyugalmat. Ha minden szép csendes a házban, boldogitó érzés fog el és átengedem magamat gondolataimnak. Feleségem ilyenkor azt mondja, hogy akkor, ahelyett, velem házasságra lépett volna, épp úgy zárdába mehetett volna. Neki legkevesebb minden négy hétben egyszer meg kell hívnia ösmerőseit uzsonnára és vacsorára. Egyszer hetenkint a Nőegylet gyülésezik nála és legalább háromszor vendégek fogadására kell előkészülnie. Ha te mint selyemhernyó, be akarsz gubózni, mondja élesen, engem nem fogsz erre vinni — nekem szükségem vari a szellemi érintkezésre. «Mariska, hozd az illatos üveget, rosszul vagyok.» — Mitől ? — «A szellemi érintkezéstől kávés tracsotoknál.» Óh, te gonosz ember! Egész nap nem jön a szemem elé. Sétálni szándékozunk. A jó levegő kedvéért szívesen mászok fel a hegyekre. Feleségem azonban azt mondja, hogy ő hegymászásnál nagyon izzad. Ha azt mondom, hogy épp ez válik egészségedre, ő meg visszavág: de a sok mosás a házban nem kellemes neked. Ezzel le vagyok tromfolva és mint a fogoly harcos, karomat nyújtom neki . . . gyermekem, nem akarjuk hallgatni a mezőn a pacsirtákat? — Azt megteheted magad, ha neked úgy tetszik — én az emberek közé akarok menni, ezért van elegáns ruhám s“nem a mezőn levő pacsirták részére. S igy, vegyes érzelmektől vezettetve, sétálunk merev, peckés testtartással a sétatéren .. . jobbra át . . . balra át . . . tanár ur . . . tanárnő asszony . . . van szerencsém . . . alázatos szolgája . . . feleségem el van ragadtatva, mig rajtam viszket a bőr, mintha csalán volna rajta. Szatyr is szúr kissé s elgondolkozom azon, hogy tulajdonképpen az asszonyok jobban aknázzák ki a titulusokat, mint a férfiak, bárha semmi érdemük sincs bennök. Elgondolom továbbá, hogy cim és rang bornirttá teszik az asszonyt; hogy a címzetes asszony nevetségessé teszi az urát, ha például ő excellenciájá- nak olyan neje van, aki liba; továbbá, hogy sok — itt abba kell hagynom, mert feleségem gyanúsan tekint reám. «Azt hiszem, te bensőleg rezonálsz ?* — Dehogy. — «Jól van, jól, majd később beszélünk még erről.» Én szívesen eszem savanyut, feleségem meg édeset. «Vagy kétféle háztartást kell berendeznünk jelenti ki — egyet a te és egyet az én ízlésem szerint, vagy azt eszed, ami én, a nőd, az asztalra teszek. Mert ne hidd — mondja emeltebb hangon — hogy savanyu kedvteléseidet osztozni kívánom.» így hát kompromisszumot létesítettünk, a melynek értelmében egyszer havonként kedvenc ételemet kapom, még pedig azon a napon, amikor átadom neki a háztartási pénzt. «Látod, — mondja — mialatt a négy százas bankót az erszényébe dugja, bizonyára nem mondhatod, hogy nem járok mindenben a kedvedre. Nem szólsz semmit. De Dénes, mit higyjek rólad ? (Itt a hangjának tragikus színezete van.] Száz feleséget kereshettél volna, mig olyan szerényre és kevéssél beérőre akadtál volna, minő én vagyok,» Válaszul lehorgasztom a fejemet. «Nem — kiállt fel [haragosan — ez az ember kiállhatatlan 1» És ezzel visszavonul Az orvos azt tanácsolta, hogy utazzam Karlsbadba, a feleségem meg Szliácsra. «De mindketten csak nem távozhatunk egyszerre hazulról» — ez mindjárt kezdetben határozott véleménye. »Lehet tűz, lehet zivatar, lehet betörés, lehet villám, lehet |. .» Jó, jó, vágok a szavába, tehát akkor én fogok először utazni mint az orvos mondta. «Mindjárt gondoltam’ hogy férjuram először akar utazni, az asszony
