Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-20 / 38. szám
XXXIV évfolyam 38 szám __________Szekszárd, 1906 szeptember 20 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű _ hirdetések és pénzkfildemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/s évre 6 K, ;*/* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Bomlott állapot. Most már lassanként kibontakozik a társállamnak: Ausztriának ellenünk megállapított hadjárati terve, mely abból áll, hogy azért, mert mi világos törvényeink előírása nyomán, nem vámszövetséget akarunk Ausztriával, hanem vámszerződéssel akarjuk gazdasági viszonyainkat rendezni s ennek alapján a szabad forgalmat még egy ideig fentartani, ők ezen törvényes jogunk érvényesítését csak úgy akarják megengedni, ha mi azért busás anyagi kárpótlást adunk. Magyarán szólva meg akarnak bennünket sarcolni azért, mert mi az eddigi törvény- ellenes s csak kényszerűségből tűrt helyzeten változtatni akarunk. S kívánságuk nem is valami csekély, mert először felmondták az annak idején Széli és Körber között sok küzdelem után megkötött kereskedelmi egyezséget, melyet ránk nézve nagyon is előnyösnek tartanak; azután a vámjövedelmekre nézve, melyek eddig a közös kiadások fedezésére lettek felhasználva, valami bennünket károsító uj elszámolást akarnak alkalmazni; végre nem kívánnak kevesebbet, mint hogy a közös kiadások fedezetlen^ részéből ránk háramló 34‘6 tized arányt emeljük fel ötvenre, a mi sok millió koronára rugó újabb teher lenne reánk nézve. Nem hisszük, hogy akadna magyar kormány, vagy országgyűlési többség, mely ezen szertelen kívánságoknak eleget tenni hajlandó volna. Nem lesz tehát, a mint előrelátható, az újabb kiegyezési kisérletből semmi más, mint egy végtelen zűrzavar, melyet megszüntetni nem áll senkinek hatalmában. Majd jönnek az osztrákok s megfenyegetnek bennünket a gazdasági rögtönös különválással, melyre mi még előkészülve nem vagyunk; majd hivatkoznak a köteles kíméletre, melylyel a korban előrehaladt s gyengélkedő uralkodónak tartozunk, hogy a bennünk feltámadt lovagiasság érzete nyomán engedékenységre kényszerítsenek. De mind erre csak egy felelet lehet, mely már kellően megérett arra, hogy az életben is alkalmazást nyerjen s ez az: hogy nem lehet. Nekünk most már, ha a kedvező alkalmat nem akarjuk újra elszalasztani, ez örökösen viszályokat és egyenetlenséget okozó gazdasági kérdést végleg meg kell oldani s ez a feladat ma napság — sajnos — nem lehet más, mint megegyezni az osztrákokkal, hogy a jelenlegi állapotot fentartjuk a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések lejárati idejéig, a viszonosság kikötése mellett, de azontúl semmiféle közös vámterülettel szerződésbe nem megyünk bele, hanem megteszünk minden intézkedést, mely az önnálló vámterület életbeléptetése esetére okvetlenül szükséges. Ha valamikor volt idő ily határozott lépés megtételére, úgy az mostanában csakugyan bekövetkezett. A kormány, mely a nemzeti védelem nagy idejében vezérszerepre tett szert, népszerűségben nem szűkölködik s az ország lakosságának nagy többsége, teljes és tökéletes bizalommal viseltetvén iránta, úgyszólván vakon követni kész; az országgyűlésen oly nagy a párt, mely őt ily eljárása közben a leghívebb támogatásban részesíteni hajlandó, a minővel még egyetlen előde sem rendelkezett. Szóval elérkezett a cselekvés ideje s itt most már semmiféle habozás nem indokolt. A legszerencsétlenebb dolog lenne, ha ismét, mint annyiszor a múltban, a béke érdekében, valami se hideg, se meleg kompromisszumot létesítenének, mely mind a két félnél elégedetlenséget keltene s az annyiszor megújuló viszályt nem szüntetné meg, csak elnapolná. Tekintsen a kormány a háta mögé, ott találja a nemzet nagy zömét, mely őt a mostani zavart helyzetből való kibontakozás érdekében való erélyes cselekvése közben a legnagyobb készséggel támogatni hajlandó. Ez majd megadja az erőt és elhatározást arra, hogy az osztrákok hadműveleti ravaszságának csapdáját ügyesen kikerülve, szertelen követeléseiket erélyesen visszautasítsa s határozottan megállva a félremagyarázhat- lan törvény rendelkezései alapján, elvezesse az országot az önnálló gazdasági élet eldorádójába, mely nem csak jó, hanem szükséges is, ha egyáltalán állam és nemzet aka- rank lenni. / Boda Vjlm#g Posta- és táviró palota Szekszárdon. A legközelebb múlt képviselőtestületi gyűlésen élénk vita indult meg a mi posta- és táviró hivatalunk elhelyezéséről. — Pedig a vita nem volt, nem lehetett érdemleges, mert a kérdés úgy volt a képviselőtestület elé téve, hogy ahhoz nem is lehetett érdemlegesen hozzá szólni. A vita mégis élénk volt, sok megszivlelni való eszmét vetett fel.. A tényállás a következő: A kereskedelmi miniszter a főispán utján az iránt kereste meg városunkat, hogy a már TÁRCA A honvéd és mátkája. Irta: Brunner Andor. Halottak napja van. A süvítő szél lerázza a park fáiról a megsárgult levelet s megzörgeti a kastély ablakait. Az északkeleti szél az Erdős-Kárpátok hólepte bérceiről hozza még a Hortobágyon keresztül is a Hajdúságra hidegét s e hosszú útjában nem csoda, ha annyira nekilendült, hogy az ákácok még zöld lombját is letakaritja. A kastély belső szobájában magányosan ülő I gondolataiba elmerült Piroska ezzel nem törődik, vagy tán nem is hallja szél süvöltését. Az erősen lefüggönyzött ablak mélyedésében álló selyempárnás karos-székében ül, mely drágakő-betéttel és a karfákon arany oroszlánfejekkel díszített szék szép összhangban van a szoba többi bútorával. Támlájára a hólabda-vi- rággal díszített nehéz függönyök omlanak le, Piroska feje fölött összeérve, szép hátterül szolgálnak s nyugodt tartásával Piroska egészen szoborszerü elhelyezést nyer. Dús, gesztenye- szinü haja fodrosán fésülve, kibontva omlik vállaira s egybevegyül hasonló színű struc- tollas gallérjával, mely két oldalt félkörben simul vállaira és mellére. Alóla látszik szép fehér csipke betétes kabátja, mely; mint annak ujjai is, fölül bő és alul elkeskenyedő s igy szép alakot ad testének. Karjait a szék támláin nyugtatva, fehér glasszékesztyüs kezeit ölében gyengéden összefonva pihenteti. Drap szinü bő alja egészen eltakarja lakk cipőit s félkörben hullámosán fekszik el a padló finom szőnyegén. Piroska arca hófehér, tiszta, de észrevehetők rajta a szenvedések okozta vonások'?« habár angyaliasan ártatlan tekintete nem »írül is el szenvedő lelket, kissé beesett fekete szemeinek bánatos nézése elárulják szive szenvedéseit s az átvirrasztott éjszakák gyötrelmeit. Mert hogyan is tudna nyugodtan aludni Piroska, mikor szive kincse, kedves vőlegénye, távol tőle betegen fekszik? Mikor oly rövid boldogság után megválni kellett tőle s oly hosszú idő óta várja viszontlátását ? De felcsillan szemében a reménysugár, bizalmat önt leikébe buzgó imája és remény erősiti gyengéd, szerelmes szivét. Szemeit szüntelenül az ajtón nyugtatja, hisz onnét várja hosszú szenvedésének megváltóját, várja minden órában s erősen.hiszi, hogy a mai halottak napja rá nézve még a feltámadás napja leszen. •* Hajduházán ősi időktől fogva két nemesi kúria állott egymással szemben a falu felső végén. Az egyik Teöreök István, a másik Eötvös László tulajdona. Mind a kettő gazdag földesur volt ember emlékezet óta, de a legöregebb jobbágyok sem emlékeznek rá, hogy a két földesur valaha szép szót váltott volna egymással, sőt inkább állandó pörösködésben állottak egymással s ártottak egymásnak, ahol csak lehetett. A jobbágyok örültek a haragnak, mert ha az egyik földesur valamelyik jobbágya rossz fát tett a tűzre, egyszerűen átszökött a másik földesurhoz. A jobbágyok igy örökös vándorlásban voltak. És, minél nagyobb kárt okozott a jobbágy az egyik kúrián, annál szívesebben fogadták a másikon, de soha ki nem adta egyik a másiknak a bűnöst. Ez igy folytatódott, mig csak el nem érkezett a nemzeti újjászületés hajnala, mikor megszűnt a jobbágyság s az egész ország képe megváltozott, az elnyomott, elkinzott jobbágyok a nemzet legnagyobb fiai sürgetésére az ország szabad polgárai lettek. Teöreök és Eötvös .földesurak másként is folytonos versengésben állottak. Ha az egyiknek szép szürke lovai voltak, a másik ezeknél még szebbeket szerzett. Ha az egyik, kertjét vagy házát S2;épitette, a másik megint túl tett rajta. Pénzzel bírták s igy történt, hogy a nemzeti nagy időkben már szép két kastély állott egymással szemhen Hajduháza felső végén, mindegyik nagy parkkal körítve. Teöreök Istvánnak egyetlen .fia volt, Gyula. Eötvös Lászlónak egyetlen leánya, Piroska. •Gyula és Piroska, bárhogy őriztették is őket szüleik, még mint kis gyermekek játszadoztak
