Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-23 / 34. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY A határozat szerint felszólítják Majzik Imre vállalkozót, hogy küldje be a megfelelő bánatpénzt és ajánlatát felülbírálás végett beküldik az országos szakbizottságnak, melynek eredményéhez képest véglegesen a képviselőtestület a legközelebbi ülésében fog dönteni. Az újvárosi menedékház részére vásárlandó telek vétele tárgyában az előadó főjegyző jelenti, hogy négy alkalmas házat találtak megvételre, melyek közül mégis legalkalmasabb | Budai-utcában levő Horváth-féle épület. Ebben a menházvezetőnőnek megfelelő lakása lenne és az összes építési és vételári költség 18000 K-t tesz ki. Csépi Sándor, Steiner József és Föglein Ferenc a menházat az újvárosi köztéren kívánják fölépitteteni. Velők szemben dr. Hangéi Ignác hangsúlyozza, hogy ez a tér alkalmatlan, meg egyébként is már a képviselőtestület elhatározta, hogy ezt a teret szabadon hagyja és befásittatja. Miután a gyűlés nem volt határozatképes I számban együtt, október hó 8-án hoz ebben az ügyben határozatot. Felolvastatik Bóth Ferenc s társai kérvénye, a vágóhídi dijak leszállítása iránt. A tanács a kérvény elutasítását javasolja. Mehrwerth Ferenc bizottsági tag a kérvényben felhozott vádakra nézve kér felvilágosítást a polgármestertől, mert már ő is éppen az állatorvostól értesült a vágóhíd tisztátalan- ságárol. A polgármester, valamint Nagy György gazdasági tanácsnok is megcáfolják az alaptalan vádakat. Dr. Kramolin Gyula alapos érvekkel bizonyította, hogy a mészárosok rosszul szolgálják ki a közönséget, mert akárhányszor 35 százalékot tesz ki a cuvag (nyomtatók) és'marhahús helyett tehénhust árulnak, ami például Ausztriában tiltva van. Végül kijelenti, hogy hozzájárul a tanács elutasító javaslatához és szigorú ellenőrzést kér arra, hogy a mészárosok megadják a teljes mértéket és a mészárszékek a rendőr- kapitány által megvizsgáltassanak. Úgy ez az inditvány, valamint a tanács javaslata is elfogadtatott azzal a kibővítéssel, hogy a gazdasági tanácsnok vizsgálja meg a vágóhidat és arról tegyen jelentést. . Halász Márton, úgy Taksonyi. József s társai kérvénye elutasittatott. ; A főjegyző felolvasta a szekszárdi temetkezési egyletnek a beszerzendő halottas kocsijának a városházán leendő elhelyezhetése és a város lovainak használhatása tárgyában benyújtott kérelmét. Némi vita után a közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát. E szerint a temetkezési egylet minden temetéskor a lovak használatáért 4 koronát, a kocsisnak pedig 1 koronát fizet. A halálesetet mindig egy nappal tartozik az egylet bejelenteni. A beterjesztett számadások elfogadtattakÉber Márton utcaszabályozási vonal megállapítása iránt beadott kérvényére a közgyűlés megbízta a polgármestert a szükséges intézkedések és a jelentés megtételével. Haizler József, valamint Kunczer János s társai kérvénye okt. 8-án tartandó közgyűlésen tárgy altatik. A számvevői teendők ideiglenes ellátásával havi 60 korona díjért Nagy László m. kir. számvizsgáló bízatott meg. Az iparpártolásról. Furcsa ország vagyunk: az bizonyos. Beszédekben, cikkekben, népgyiiléseken dörgő frázisokat Írunk és szavalunk arról, hogy a magyar a saját produktumát nem becsüli meg I mikor a cikket megírtuk, a beszédet elmondottuk, a népgyülésről eltávozunk: eszünkbe sem jut többé, hogy az elméletünknek a gyakorlatban is érvényt szerezzünk. A modern magyart úgyszólván tetőtől- talpig az idegen nációk ruházzák föl: a ruhánk angol, a fehérneműnk francia, a cipőnk amerikai, a nyakkendőnk német, a alapunk olasz. És a kozmopoffta keretben, mely testi énünket foglalja magában, jóformán még az öntudatára se ébredünk annak a bűnünknek, hogy rossz hazafiak vagyunk. Hiszen oly természetes, a amit cselekszünk! És annyira általános a bűn, amelyben, leledzünk. Mindnyájan hasonlítunk kissé arra a kis budapesti vasúti direktorra; a ki Lánczy Leó példája .után indulva, behivatta magához a levelezési főnököt és haragosan igy szólt hozzá : — Ich habe gehört, dass die Herren Be- ámten unter sich deutsch sprechen. Das dulde ich nicht mehr, sagen sie es ihnen. Németül rendelte el, hogy ezentúl mindenki magyarul beszéljen, — mint mi, akik korrekt angol ruhában kárhoztatjuk azokat, akik a hazai ipart elnyomják. Ennek az előrebocsátott panasznak megvan a maga aktualitása: közgazdasági életünk egyik előkelő vezérférfia a napokban ismét számszerű adatokkal mutatta ki, mennyi fölösleges pénzt ajándékozunk a külföldnek olyan cikkekért, amiket itthon szebben és olcsóbban kaphatnánk meg. A kiváló közgazdász kivált a francia pezsgő fölösleges importja ellen kelt ki és azt állította, hogy Magyarország pezsgőipara immár alig áll valamivel alacsonyabb színvonalon, mint a galloké. Csak egy kis jóakarat kellene hozzá, hogy ezt minél szélesebb körökben elismerjék. Hogy az orvoslás nem lenne éppen nehéz dolog, arra nézve a kitűnő szakember e meggyőző példára hivatkozott: «Mindnyájan tudjuk, — mondá — hogy a francia konyakot még csak nemrégiben is oly nagy mértékben importálták hazánkba, mint a francia pezsgőt. De a konyak behozatala az elmondta, hogy az orvossal bemegy a városba, mert az erkölcsi és anyagi siker érdrkében részt kell vennie a mai előadáson; de előadás után ismét haza fog jönni. Az orvosságot pedig majd valakivel elküldi. — Látod, édes Vilmám, nincs komolyabb bajod. Annyira megijesztettél már. Nem telik bele több két-három napnál s ismét a régi, jókedvű, aranyos kis Vilmám vagy. — Csakugyan jobban érzem már magam s bár úgy lenne, mint az orvos mondta ! Csak menj el Sándorom, de ha lehet, jöjj még az éjjel visza! — Nyugodt lehetsz édesem, nem fogok elmaradni. Addig is Isten veled! — szólt s megcsókolta nejét. — Te Sándor! Ha ez volna az utolsó csók a! — mondá enyelegve távozni készülő férjéhez a beteg asszony. — Vilmám, ne beszélj ilyeneket, mert mindjárt nem megyek — mondá elkomorodva férje és visszajött. — Hisz csak tréfáltam, — szólt mosolyogva Vilma. — Hidd el magam sem szeretném s nem is hiszem, hogy igaz. — De nem ám, mert ime még most is kapsz egy csókot, mondá Zengő Sándor és szenvedélyesen megcsókolta sápadt nejét, akinek arcát halvány örömpir boritá el. — Tehát pá! j.A viszontlátásra! — szólt vidáman a férj és elhagyta a szobát. A kis Emma vígan játszadozott a kocsma udvarán. Atyja magához hívta és szivére kötötte, hogy menjen be anyukához és meséljen neki valami szépet. — Ha jó leszel, hozok egy szép babát a városból. — Olyant hozzál apuka, amelyik aludni is tud! — szólt örvendezve a kis leány. — Olyant kapsz, de aztán jó gyermek légy ! Az egylovas batár éppen most állt meg a kocsma előtt. Zengő Sándor búcsút vett kis leányától, beült az orvos mellé s csakhamar tova robogott a könnyű fogat. utóbbi időben rohamosan apad. Mi ennek az oka ? Az a véletlen szerencse, t. uraim, hogy hazánkfiai megismerték a Kecskeméti Konyakgyár Részvénytársaság barackkonyakját és hamarosan belátták, hogy ez az elsőrangú produktum jobb is, olcsóbb is, mint a francia konyak. Ma már ä legszélesebb rétegekben elterjedt ennek az italnak a jó hire s a kecskeméti gyártmány, Istennek hala, mindinkább kiszorítja a drága francia produktumot. Nem érhetnók-e el többi iparcikkünkkel is azt a fényes eredményt, amit a kecskeméti barackkonyakkal elértünk ? Azt hiszem, hogy igen, — csak egy kis jóakaratra, szeretetre és némi igaz hazafi- ságra lenne szükségünk.» A kiváló szakembernek igaza van s bár hamarosan elérkeznék az az idő, amikor az ő tanulságos szavait megszivlelnők! De ha a fogyasztó közönséget a kötelességére figyelmeztetjük, nem mulaszthatjuk el, hogy gyárosainkhoz, iparosainkhoz is intézzünk egy jóakaró tanácsot: produkáljanak ők is olyan kitűnő cikket, mint a milyet a Kecskeméti Konyakgyár Részvénytársaság produkál. Ez az egyetlen mód arra, hogy a mi közönségünk vétkes és megróni való indolenciája eloszoljék. TÖVISEK. Ferenc József, Szent István, Kossuth Lajos. Három nagy név, három fénylő csillaga a magyar égnek. Miről, kiről beszélhetnénk most — a fekete nyomdabetü néma és mégis oly zengzetes, oly csengő hangján — aktuálisabban, alkalomszerűbben, mint éppen róluk?!? . . . Hisz az egyiknek születésnapja, a másik kettőnek nevenapja volt és lesz ebben a folyó hétben, nyolc rövid nap gyors elforgása alatt! . . . Hisz az egyik «Isten kegyelméből» szeretett 'öreg királyunk, aki már belelépett a 77,-ik évébe (régi vicc szerint két hetes gyermek; igazában pedig: most már duplán hetvenked- hetik!) E mellett nagy előnye, hogy ma Ő a «legalkotmányosabb uralkodó» s a mi fő: még él! ■. . . íme, I. István, első magyar király volt s a magyar alkotmány alapvetője, megteremtője; Kossuth Lajos pedig a megrongált magyar alkotmány újra helyreállítója, a magyar szent szabadság dicsőséges kivivója s mindketten «szent» nevet kaptak, egyik a római pápától, másik a hü magyar nép hálás szivében ; no de mindkettő háttérbe szorul Ő felsége a király A sürü köd eloszlott, kisütött a nap és vidáman csiripeltek a verebek. Uj élet, uj remény költözött a kis szobába. * Hideg,- alkonyi szellő lebben végig a határon. A leáldozó nap vörös ércfényt vet az ablakokra s a sugarak az ablaküvegen megtörve fantasztikus alakokat rajzolnak a falra. A beteg színésznő mereven nézi a rezgő, fényes karikákat, melyekről azelőtt a kis Emmának azt szokta mesélni, hogy ilyenkor a Jézuska a jó gyermekeknek szép süteményeket süt a díszes karácsonyfára. A kis Emmának eszébe is jutnak ezek a mesék és tapsolva kérdezi anyját. — Ugy-e anyukám, nekem is süt a Jézuska ? — Igen, igen, édes kis leányom, csak jó légy, akkor téged is szeret a Jézuska, — szólt felriadva a merengő beteg asszony. Nemsokára belépett a kocsmárosné s vacsorát hozott. A kis Emma jó étvágygyal fogyasztotta az ízletes ételt, de anyla nem igen ■
