Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-23 / 34. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 mellett, aki még él, mert övé az ország, a hatalom és a dicsőség ! Tehát Ő duplán hetven- kedhetik a kettős jogcímen. Csak éljen is még soká! . . . Nagy szüksége van sokat hányatott, zaklatott nemzetünknek arra, hogy az ő érett és bölcs gondolkozása, alkotmányszeretete s hozzánk való — reméljük — mindig növekvő atyai jósága folytán, az az alkotmány, melyet Szent István teremtett s Kossuth Lajos megerősített: rendíthetetlen szilárd alapokon álljon még fenn egy uj ezerévig — s akkor ennek az új ezerév szent zenéjének fülbemászó nyitányát 0 felsége intonálta minden igaz magyar őszinte örömére! Ezt szivem szerint kívánom. Mert ha nem igy lenne, akkor — szomorú dolog — a szin-- magyar nép nagyobb glóriával övezné a holt szentek (István király és Kossuth Lajos) emlékét, mint az élő szent = a felszentelt király mozgó, dicső alakját; akkor a rég boldogult magyar szentek névnapjára kegyeletesebben gondolna ilyenkor az igaz magyar, mint a születésnapjára annak,aki — mint«első magyar ember» ragyogó példát nem adna még a rozzant viskó nyomorult lakójának is az alkotmánytiszteletre, a honszeretetre! Hát csak hadd fényeskedjenek hazánk meghalt s mégis örökéktü magyar szentjei: I. István és Kossuth Lajos apánk előttünk sok ezer évig, soha nem homályosuló, mindig fokozódó ragyogással; de szívből kívánom, hogy a 77-es (duplán hetvenkedhető) jó és bölcs öreg királyunk, még hátralevő sok boldog éve alatt — — ne ismerjen súlyost, bajost és győzze le Istvánt, Lajost — és a magyart úgy szeresse, mint még király soha-------egy se! . . . Ha igy lesz: Ferenc József születés napja, Szent István és Kossuth Lajos neve napja — mint a nemzeti szentháromság ünnepe — egy hétre esvén, egyforma magyar érzéssel s igaz szívből ünnepeltetik kunyhóban és palotában! . . . Palást Hű Magyarországunk Népéhez! Jelige-: «A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és 1848. jöjjön el a te világod!» Kis fiú voltam. Testvéreimmel egy külső szobánkban játszadoztunk, midőn rémülettől sápadtan rohant be szegény jó anyánk; . . . védőleg karolt fel bennünket és vitt belső szobánkba, hol sze- pegve fogóztunk szoknyája ráncaiba. Kint harsány hangok, dübörgés, csörreevett. Csak nézte, nézte azokat az egyre halványuló karikákat a falon s szemei lassan könnybelábadtak. Tán gondtalan gyermekévei jutottak eszebe, mikor még ő is oly boldog volt, mint most a kis Emma, visszagondolt tán szerető édesanyjára, apjára, a szülői házra ? Kint nemsokára egészen besötétedett : vastag, szürke köd boritá be ismét az egész világot. A beteg asszony, sápadt arcát a fellépő láz pirosra festé. Egyre az ablak felé nézett, mintha a sürü ködön, bizonytalan félhomályon keresztül várna valakit . . . A kis petróleum-lámpás, melyet csak az imént gyújtott meg a kocsmárosné. halvány világot terjesztett szét a kis szobában. Ennek fénye elvonta tekintetét az ablaktól s most meg egyre kis leányát nézte, ki gondtalanul játszadozott a szobába- betolakodott cicával. Odakint beborult az ég s nemsokára megeredt a hideg, ólmos eső, amelynek cseppjei nés; . . . durva kéztől felszakad az ajtó és egy tiszt vezénylete alatt öt morc és nagytermetű katona nyomult be, ügyet-vetve a sarokba, hol meghúzódtunk. A tiszt nyomban kiadta a parancsokat aztán távozott. A katonák «vasas németek» voltak, a megtagadott adót jöttek végrehajtani. Parancsnokuk távozván, kényelembe rakták magunkat, mindent ide-oda szórtak, nehéz kardjaikat szépen politirozott zongoránkra dobták, aranylábu selyem asztalunkon tisztítottak csizmát. Mi visszahúzódtunk előlük a kis szobába s ’hová lehetett, de három nap múlva még 12-en jöttek és ekkor — mert nem lett volna fekhelyünk — ki kellett az adót fizetnünk. A «Steueramtban» kaptunk «Quittung»-ot, ezzel mentünk a «Platz-Commandó»-ba, onnan uj »Befehl» lett kiadva s a vasasok eltávoztak tőlünk. El is búcsúztak, . . . ökleikkel integettek felénk, . . . azt mondták, hogy: «Du Kossuth Hund» «Du Rebell!» . . . A hatás: a leigázottságnak szívfacsaró szégyenérzete. * Jó apám ügyvéd volt, jöttek hozzá a hü falusiak és elvégezvén ügyes-bajos dolgukat, félénken körülnéztek, nem hallja-e valaki és aztán suttogva kérdezték apámat, «Uram! mi lesz velünk ? . . . El még Kossuth ? . . . hol van? . . , visszajön-e bennünket vezetni . . . felszabadítani ? . ! . hoz-e nekünk fegyvert ? . . . Klapka, Garibaldi hoznak-e nekünk segítséget ? . . . mert. hát: a zsandárok konfiskálták ám nemcsak egycsövű tüzköves szőllőőrző fegyverünket, de még kenyérvágó hosszabb késeinket is Uram 1 . . . meg hát azonfelül sok ám a mi szivünk bánatja, keserve Uram 1» . . . A hatás: Titokzatosság, reménytelenség és sajnálkozás : szegény Magyarország 1 * Egyszer csak változtak a viszonyok. Nagy öröm ért bennünket gyermekeket; mi fiuk: kaptunk bőszáju csipkés inget, piros nadrágot, szépen hímzett fehér mellényt, zöld dolmányt pitykés gombokkal, ka pagunkon sas- tollal és árvalanyhajjal játszadozott a szellő, kordován csizmánkon ezüst sarkantyú pengett. A lányok: kaptak szép pártát, dús hajuk hosszat lógóra lett befonva, a fonatnak vége csokros nemzeti pántlikával volt elkötve. A hatás: felébredt remény, . . . tán lesz még Magyarország! * meg-megkopogtatták a szobácska ablakait. — Miért kopogsz, Sándor ? hisz nincs bezárva az ajtó. Csak jöjj be és nézd, nézd . . , nini a kis Emma hogyan játszik egy oroszlánnal 1 . . . Hahaha . . . A kis Emma megijedt erre a felkiáltásra, odaszaladt az ágyhoz, megfogta anyja gyönyörű homlokát és hideg kezaivel végigsimogatta. Erre magához tért a beteg s vizet kért. — Hány óra van, kis lányom ? kérdé a kis Emmát, miután a vizet megitta. — Fél tiz ; igy mondta legalább előbb a néni. — Óh akkor apuka még nem jöhet. Feküdj le addig mellém, mig apuka megjön 1 — Én megvárom, mig hazajön apuka. Anyuka te pedig idd meg az orvosságot! így ni! — Csak feküdj le, kis leányom, mert el- álmosodsz. Apuka is jobban szereti, ha szépen lefekszel. Anyuka nagyon rosszul van, jer imádkozzunk 1 Ismét változott a kép ; készültünk az első képviselő választásra. öregjeink tünőJtek, tanácskoztak, fontolgattak ; találgatták merjünk-e ? ne-e ?. . . mindenkinek 1848 volt a szive vágya, de senki sem bízott abban, hogy az ő útja lesz-e helyesebb, vagy a másé 1 . . . Eljött az első ’képviselő választás napja; lázban égett az egész város, szorongva várták az eredményt. Egyszercsak alkonyaikor az ódon városház erkélyén megjelent a kürtös és kihirdették, hogy: elbukott a 48-as zászló! . . . A kérges marku zászlótartók kezéből kihullott a zászlónak a. rudja, a zászlótartók elkezdtek sírni; sirt a párt, a nép, sirt mindenki, még az ellenpárt is, . .-. az is aki győzött! . . j A hatás: vigasztalgatás: talán igy lesz jobb; fohászkodás: talán máskép mégis jobb lett volna! . . . # Ismét más kép. 1866-ot—67-et írták. Izgalomban volt az egész ország; folyt az alku; jöttek-mentek az üzenetek Bécsbe fel . . . és alá Magyarországba . . . egy nap reménylettünk, másnap kételkeetünk, lesz-e ? nem-e ? és jó lesz-e úgy, nem-e ? Végre 67-ben megtörtént a kiegyezés. Az volt mondva, hogy az alap meg van adva és vártuk a fejlődést. A hatás: fellélegzettünk, reménylettünk, hittük a jobb jövőt, vártuk az eredményt. * Közben múltak az évek; a bal, folyton sürgette a fejlesztést . . . Egyszerre csak jobbról, nagynevű emberek belekiáltották a világba: ne reméljetek 1 nincs fejlődés! a kiegyezés egy örök alap, azt nem lehet fejleszteni! a 48 örökre el lett 67-ben temetve 1 . . . A hatás: nagy zavar és pártoskodás 1 nem tudtuk mi van ? mi nincs ? még kevésbé tudtuk, hogy mi lesz ? mi nem ? . . . * Legújabban ismét változott a helyzet. Feltárult előttünk a «végtelen nyomor és szenvedés»-nek szerenpsétlen véreinkkel és karhatalommal támogatott képe ; ... de a végzet különös kegyelméből csoda történt; . . . a. vésztjósló viharfelhő megnyílt s mim égi megnyilatkozás kitudódott egy nagyon szomorú, de annál valóbb döntő igazság 1 kitudódott r hogy amiről azt hittük, hogy van, az nincs . . . és amiről azt hittük, hogy nincs — az van 1 . . . A kis leány engedelmeskedett és lefeküdt anyja mellé. Átölelték egymást és halkan rebeg- ték az Ur imáját. A beteg anya magához ölelte kis leányát, megcsókolta pici száját, melyről oly buzgón hangzott el az Ur imádsága, könnyei záporként hullottak kis leányának sötét fürteire. Érezte, hogy nem fogja már viszontlátni szeretett férjét s ez oly kimondhatatlanul fájt neki. — Ha majd apuka megjön, öleld s csókold meg helyettem is 1 . . . szólt kis leányához, ki már csak úgy félálomban hallotta e fájó szavakat. Az óra tizenkettőt ütött. Már elaludtak mind a ketten. Az egyik csak rövid időre, a másik örökre, örökre ... A pislogó olajmécses egy élőre s egy fehér halottra veté szelíd fényét. Az eső még mindig esik s oly sajátságosán kopog az ablakokon, mintha fényes angyalok serege halotti zsoltárt énekelne. És szól az ének egy meghalt anyáról és feleségről, kinek, mig élt, csak egy öröme volt: tudott szeretni . . Mit igyunk? Az elsőrendű természetes szénsavas natrontartalmu ásványvizet, a mohai ÁGNES" Kedvelt borvíz !* forrást, mert föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó_____________________________________ _ sa vanyuviz ; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógy- sóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, lég- : cső- es húgyszervi betegségeknek. : Vegyi vizsgálatok s ajánlatok az Ágnes-forrást az orvosok előtt nagyon 'kedvelt gyógyszerré tették s hamarosan óriási számban kerültek ki orvosi bizonylatok : dr. Kétly, dr. Stamborszky, dr. Bér ger, dr. Naundorf, dr. Borcherdt, or. Akantisz, dr. Biodig, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust, dr. Werner, dr. Balogh, dr. Varga, dr. Szabó, dr. Scipiades, dr. Moravcsik, dr. Glaser, dr. Markos falvi, stb.-éktől, akik az Ágnes-forrást a legmelegebben ájánlották: ideges gyomorbajoknál, chronikus gyomorhurutoknál, főleg karlsbadi kúra után, csontlágyulásnál, angolkórnál, vese- és hólyag betegségeknél, étvágytalanságnál, vérszegénységnél, mint óvószert fertőző betegségek ellen (typhus, cholera stb.) Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidé- városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. 4952. 21—30. Főraktár: Salamon Testvérek cégnél Szekszárd.
