Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-16 / 33. szám
1906. augusztus 16 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY múlt számában egész terjedelmében közölt azon megállapodásokat, melyek Fery Oszkár csendőrőrnagy, miniszteri kiküldött és dr. Hiding Ádám polgármester között folyt tárgyalás után létrejöttek és jegyzőkönyvbe foglaltattak. A miniszteri leiratot Janosits Károly főjegyző olvasta fel. A belügyminiszter ugyanis arról értesítette Tolnavármegye alispánját, hogy a jegyzőkönyvben kikötött feltételek mellett hajlandó megadni a városnak a kért állami csendőrséget, ha azt a város képviselő-testülete elfogadja és a vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlésében jóváhagyja. Ezután a főjegyző előterjesztette a városi tanács javas- látát, hogy fogadja el a képviselő-tes.ület az állami csendőrség felállítása tárgy, ban létrejött egyezséget. Miután a tárgyhoz senki sem kívánt szólni, az elnöklő polgármester elrendelte a névszerinti szavazást, melynek az lett az eredménye, hogy 58 bizottsági tag a javaslat mellett és 3 ellene szavazott, 3 pedig nem élt szavazati jogával. A szavazás eredményét a bizottsági tagok éljenzéssel fogadták. A közgyűlést ekkor a polgármester bezárta, mivel más tárgy nem volt kitűzve. A képviselő-testület határozatát a főjegyző csakhamar írásba foglalta és nyomban átküldötte az éppen ülésező vármegyei állandó választmánynak, mely azt szintén elfogadta és igy a f. hó 14-én tartott törvényhatósági bizottság is jóváhagyhatta. Az egész ügy most felkerül a belügyminiszter elé, aki sürgősen elintézted azt, úgy, hogy még ebben az évben megkapjuk a csendőrséget, mely egy csendőrőrmester, két őrsvezető és 15 csendőrből fog állani. Ezeknek eltartására 21.603 K 13 fillért kell fordítani, a felszerelés és egy őrsiroda felállítására pedig 6.922 K 18 fillérbe kerül. Ez utóbbi költség egészben a várost terheli, mig az állandó kiadások felét az állam viseli. Az egyszer s mindenkorra fizetendő 6.922 K 18 fillért a város 10 év alatt kamat nélküli részletekben fizeti. És ha e sark-igazság áll, oly erősen, mint a sark-csillag, mint a Sión hegye, mint a Nap és az államadósság, — mi természetesebb, minthogy egy «rendezett tanácsú város» sarzsijával ékeskedő néhai nagyközség, mely fizikai és szellemi önerejében jogosult nemes büszkeséggel bízva, sok harc után emancipálta magát a falusi élet járma alól s eldobta a vármegyei gyámság botját, elvégre odaírja a zászlójára, hogyhát: «Röndnek muszáj lönnyi 1» És odaírta. — Az augusztus 13-án d. e. 11 órakor tartott képviselőtestületi gyűlés majdnem egyhangúlag kimondta, hogy: «Már ha egyszer rend — legyen rend!» Megszavazta az állami csendőrség beállítását, mely — ígéret szerint — (ha t. i. a feltételek mindkét részről teljesittetnek ?) f. évi dec. 1-sejére már meg- lészen; szóval még készen a dolog nincsen egeszen, mert bár bízunk merészen, egy beállható vészen (mit senki észre sem vészen) a dolog megdől szépen 1 . . . Pártolom az eszmét, hogy «röndnek muszáj lönnyi!» A személy- és vagyonbiztonság főbenjáró érdeke követelte e ha ározathozatalt, mely pedig — ne ringassuk magunkat szivárványos, ábrándos illúziókban — nem tudom bizony én, hogy a valóságban megfogja-e érni az érte történt nagy lelkesedést ? j.. Hát még a velejáró nagy anyagi áldozathozatalt ? ... Nem félek azok aggodalmától, kik az állami csendőrség intézményének behozatalát azzal próbálják perhorreskálni, hogy az — katonai felsőbb parancsra hallgatván — abszolutisztikus időben ellenünk vezényeltethetik ; mert hisz ilyenkor — sicut figura docet — mint nemzeti múltúnk sok fájó és sötét történelmi tükördarabja mutatja, épp úgy ellenünk vezényelhetik (svezénylik is!..) a drága pénzünkön fenntartott magyar katonaságot, még a honvédséget is ?!... Nem uraim ! — Ne fössük az ördögöt a falra. Bizzunk erősen, hogy ez nem fog megtörténni mostanában! — — No meg, hisz az első 10 esztendő csak próba idő lesz. — Ha kiállja a próbát: a legnagyobb áldozat sem drága, — ha pedig fucscsot mond csöndéri reményünk : falusi bakterhez újra visszatérünk 1 TÖVISEK. Sokat gondolkoztam már e tárgyról. — Azt hiszem, más is. — Miért, hogy az a jó rend, az az óhajtott békesség oly drága ? — Miért, hogy az igazságügyi költségvetés jóval magasabb, mint a vallás- és közoktatásügyi, — hát még a hadügyi ?!... Honnan van az, hogy a magyar állam sokkal többet költ évente a gonosztevőkre, betyárokra, csavargókra (vagyis azokért!) mint az iskolákra, a tanügyre, a kórházakra, szóval a kultusz-budget rovására?!... A nagyhatalmi hóbort undok Molohjának, a Mannlicher- és Krupp-féle gyilkoló gépekkel modern gyorsasággal kiontott honfivéráldozat meghozatalára kidobott mesés milliókról most nem is szólva, kérdezem : mi ez ? . . . NNem korunknak egy őrült visszafelé való futamo- dása-e ? . . . De biz az 1 . . . Hirdetjük, hogy «röndnek muszáj lönnyi 1» s lesz is, mert beállítunk egy drága állami csendőrségi apparátust, évi 20—30 ezer korona költséggel, azért, hogy évenként 20—30 duhaj legény bicskát ne rántson, vagy ennyi csirke és liba el ne lopód- jék az éj homályában. De, hogy azokra is nemesebb szívvel és bővebb erszénynyel gondolnánk, kik a becsületes embereket, vagy azok gyermekeit, a jó és szép igéinek örökös hirdetése s példaadás által buzdítják, vezetik; kik önfeláldozó szent munkát végeznek éjjel és nappal csüggedetlenül templomban, iskolában, kórházban, társadalomban stb., szóval a lelkészek, tanítók, orvosok és a szellem-erkölcsi élet sok nemes bajnokaira már úgy és akként gondolnának, mint a csirkefogó és bicskázó duhaj-legények ügyére : olyan nincs ! . . . Erre nem telük! . . . Ez mellékes I . . . És mi sóhajtozhatunk még vagy jó 1000 évig (igy biztat Apponyi 1) hogy hát: «1848 XX. t.-c. jöjjön el a te országod !» Nem jön az el, mert a becsületes ember: mellékes valami, fő: a rendetlen, a gonosztevő. Ezért kell a raboknak fényes, kényelmes palota, a zsandár-őrmesternek 900 forint fizetés, a kórházi orvosnak pedig 600, a tanitónák 300 frt 1 No mert első, hogy: «Röndnek muszáj lönnyi!» Palást Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága nyári rendes közgyűlését folyó hó 14-én tartotta meg Apponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt, melyen a bizottsági tagok közül alig 70—80-an jelentek meg. A főispán éljenzés között egy negyed 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Bejelentette, hogy a jegyzőkönyvi hitelesitő-gyülést, Simon- tsits Elemér h. alispán, főjegyző elnöklete alatt folyó hó 16-án tartják meg és hitelesitőkül kijelenti Totth Ödön tiszti ügyészt, Órffy Lajos és Török Béla bizottsági tagokat. Az alispán időszaki jelentését Simontsits Elemér h. alispán készítette el és olvasta fel, mely szerint a fősorozás kiváló eredménynyel [ járt, mert már az első korosztályból kiteheti a szükséglet; a pénzkezelések megvizsgáltattak és rendben találtattak ; a tankötelezettség javult és a tanitásbeli eredmény jó s különösen szép az előmenetel a magyar nyelvben az idegenajku iskolában. A magyarositó alapból kiosztott jutalmak a tanitói kart nemes versenyre keltették. Az egészségügyi állapot kedvező volt. Az állategészségügy is kedvezőnek mondható. Nagy részletességgel szól a jelentés a törvényhatósági közutak kiépítéséről és kiemeli a baja— bátaszéki vasút kiépítését és a Duna áthidalását, mely nagyfontosságu közlekedési ut létesítése körül kiváló érdemeket szerzett Bartal Béla cs. és kir. kamarás ; amiért indítványozza, hogy A kérdezett nem válaszolt, csendesen zokogott tovább. Majd ágyához inté férjét s kis leányát és sokáig benső szeretettel, aggódó gondoskodással és fájó lemondással nézett rájuk. A kis hollófürtü Emma fényes nag y sze meivel kérdőleg nézett hol apjára, hol beteg anyjára. Nem értette meg, hogy mi a baj, csak azt látta, hogy anyuka szenved s hogy apuka szbmei nedvesek. — Anyukám, nem vagy álmos ? — kérdé a kis Emma beteg anyját. — Úgy van, kis lányom, — szólt a jóságos apa — látom te jobban tudod, hogy mi kell anyikának Pihenj, aludj egy kissé Vilmám s meglátod ismét jobban leszel. Ez a förtelmes ut is nagyon összetört. -- Aludj egy kissé édesem 1 — Óh hagyd, Sándorom ! nemsokára úgyis egy igen-igen hosszú álomba fogok merülni, álomba, melyből nincs ébredés . . . — Oh édesem, nem szabad mindjárt ily sötét gondolatokkal foglalkozni. Fiatal vagy még és erős; könnyen legyűröd a betegséget. Megérkezik mindjárt az orvos, orvosságot rendel s azután néhány órai pihenés után folytathatjuk utunkat. Pihenj csak legalább egy félórácskát s meglátod, máris jobban leszel. A szegény, sápadt asszonynak jól esett a vigasztaló szó. Hálásan nézett férjére, ki megcsókolta márványsima homlokát s halavány ajkait . . , Aztán behunyta szemeit és elaludt. A szegény vándorszínész nézte, sokáig nézte az alvó fehér angyalt, nézte a hollófürtü kis Emmát s két forró könnycseppet törölt ki szemeiből ... (Vége következik.) Mit igyunk hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Elsősorban az elsőreudü természetes szénsavas natrontartalmu ásványvizet a MOHAI sF0RRÁS-t, mely ideges gyomorbaj, légcső-, tüdő- gyomor- és bélhurut, csontlágyulás, vese- és hólyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitűnő eredménynyel használtatik és ragályos betegségektől, mint typhus choiera megkiméltettek azok, akik közönséges ivóvíz helyet, a bacterium-mentes mohai ÁGNES--forrás vízzel éltek. ■ riailllU aavany^ , ,, Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben min;i «um r m ~ebb OTberis k5b"y“ -“i rtekli, mesterségben aWml .................................. . zerveztettek. ugyanott a forrás a Sz ámos orvosi den ketes értékű, mestersége-eu szénsavval temeti viznei, »ut <* R |____ és hogy bárki által olcsón beszereshető legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok"szerveztelek, ugyanott a forrás eirás nak ismertető füzete ingyen kapható. A forrás kezel őség. — kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Ih őraktár : ^ala m o n T estvérek céginél Szekszárdon. „Röndnek muszáj lönnyi!“ Mihaszna András budapesti sarki-rendőr történelmi nagy alakká lett «Kárpátoktól Adriáig» a föntirott 3 szó által. Amit a hajdani — leg- többnyire éppen velős rövidségénél fogva — klasszikus latin az «Ordo est anima rerum» (Rend a dolog lelke) négy szavával bir csak kifejezni: — 0 — Mihaszna András — zöng- zetesen ékes, édes magyar nyelven három rövid szóval kereken kimondja, hogyhát «Röndnek muszáj lönnyi!» tón kimentek, könnybelábadt szemekkel nézett utánuk s kezével búcsút intett. Férje kikisérte társait és lelkűkre kötötte, hogy rögtön orvost küldjenek, mihelyt megérkeznek a városba. Ez legyen első dolguk. — Pali barátom, kérlek — mondá remegő hangon egyik társának — siessetek, Vilmámnak nem szabad meghalni! — Számíthatsz rám — felelte a megszólított s aztán elbúcsúztak. Nemsokára nyikorogva fordult ki az echos I szekér a korcsma udvaráról. Bent a szobában az ismerős hang hallatára felkönyökölt a beteg asszony, figyelt s mikor már nem lehetett hallani semmit, arcát tenyerébe temetve sirt, zokogott kervesen. Fájt neki a válás attól a nyikorgó tengelyű szekértől, melyen annyi keserves napot töltött már el Thália szolgálatában. — Mért sírsz Vilmám ? — szólitá meg a belépő férj.
