Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-16 / 33. szám
XXXIV évfolyam 33. szám Szekszárdi, 1906 augusztus 16 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Városunk rendezéséről. Nem kivánok ez utta! az állam feladatáról s arról beszélni, hogy a községi önkormányzat ma még csak a papíron létezik, mert egyrészről az állam, másrészről a vármegye annyi terhet rak községünk (városunk) minden egyes szervének vállaira s minden, még tisztán jelentéktelen helyi érdekű ügyekben is oly nyomasztó és alkalmatlan gyámkodást gyakorol, hogy csak nem any- nyira a községi < ön kormányzat», mint inkább az állam és vármegye megbizottaiként jelentkeznek. S ez az oka annak is, hogy az önkormányzat nagyon drága fényűzésnek mutatkozik. S ez nagy hiba, mert ha a központosítási törekvés nem vált be, sőt szükségtelennek bizonyult a «fokosok fénykorában», annál kevésbbé van reá szükség ma, a XX. században, különösen oly időben, amidőn a politikai raison követeli azt, hogy az autonómiát minden törvényszerű alakulatában megbecsüljük s szabad mozgását biztosítsuk. Nem lenne tehát szabad a községi törvény intencióinak oly arányú kitágítása, mely e gyámkodási rendszerben keresi és találja egyedül üdvös hivatását, különösen nem nálunk, ahol 16000 lakossal biró városunk nagy intelligenciája a helyi kormányzatra érett is, meg azt komolyan akarja is. S éppen a lefolyt három évtized ugyan nehéz küzdelmek után elbukott, de káros intézményeiben még ma is élő rendszernek ezen «mindenbe beavatkozó» törekvésétől féltettük leginkább városunk előhaladását, nem is szólva arról, hogy Szekszárdnak rendezett tanácsú várossá történt átvedlésé- nek puszta tényéből korántsem vártuk azt a korszakot alkotó elváltozást a dolgok lényegében, sőt lehetetlennek tartottuk azt a salto mortalét a városi élet kifejlődésében és a túlzott igények soron kívüli teljesítésében, amihez sokan ugyancsak rózsás reményeket fűztek. Hát kérem, ez teljesen lehetetlenség; részben a községi önkormányzatnak fentebb vázolt korlátoltsága miatt, de nagyrészben azért is, mert az átmenet nehézségeivel sokan számolni elfelejtettek. Pedig ugyancsak jól indult a dolog; szivéből örvendett a város apraja és nagyja, csodaszámba ment, hogy a lakosság nagyobbrészt földművelőkből álló polgársága az évtizedek óta makacsul ellenzett átalakulás mellé önkényt örömmel szegődött, — szóval részünkről megvetettük az alapját a korszerű fejlődés és felvirágzás feltételeinek. Igen, de a vármegye intéző körei (nem mondom, hpgy valamennyi) alaposan rásegítettek arra, hogy lehűtsék a lelkesedést még azok lelkében is, akik láradtságot nem ismerő erélylyel igyekeztek a megalakulás és az első bére^dezkedés nagy nehézségeit leküzdeni. Mindjárt kezdetben mutatkozott az ellenszenv vagy féltékenység a serdülő iránt, aminek jó részben, ha nem is közvetlenül, de közvetett folyománya volt a megalakulás és a választás jogerőre emelkedésének kitolása, a szervezeti szabályrendeletek életbeléptetésének elhúzódása. Meg aztán, alig alkottatott meg — a vármegye jóváhagyásával — a hivatali szervezet, reá pár hónapra ugyanaz a vármegye (de most már a hivatalos vármegye, tisztikarának szavalatával) tisztán hatalmi szavával egyszerűen Thália üldözöttéi. (Rajz.) irta: Snlteisz Rezső Béla. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Nem a nagyvárosi színházak fényes csillagairól, ékes primadonnákról, bepézett naivákról, koszoruzott drámai hősökről és kényeztetett komikusokról a«carok szólni, hanem Thália hadseregének közkatonáiról, a nyomorgó vándorszínészekről. Amazokat bőség és dicsőség közepette s nem eléggé viharzó taps, a hálátlan közönségnek egy-egy pisszenése, szerencsésebb vetélytársaknak sikere rpár végtelenül boldogtalanná teszik, emezeknek erre már nem lehet gondjuk, nekik kenyér kell és nem taps. Fásultan, egykedvűen fogadják a közönség csipős megjegyzéseit s legfeljebb szelíden, bizonyos keserű fájdalommal felelnek a durva élcekre. Egy barátom azt a megjegyzést tette egyezer a söröshordókra fektetett deszkákból álló színpadra: «Nemde a babyloni függő-kerteket ábrázolja ?» «Kérem, csak tessék minél több és jobb élcet csinálni, hozzá vagyunk rpi ehhe^ már szokva? —.volt rá ^ felelet. De mennyi fájdalom és keserű szemrehányás | volt ebben a feleletben 1 Szomorú sorsuk van e szegény közkatonáknak még mindig. A lelketrazó, csikorgós tengelyű echós szekéren nem egyszer üdvözlik éhgyomorral a felkelő és lenyugvó napot . . . Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, '/» évre 6 K, '/* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 10Q szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé fellökte azt a statust is és a város nyakába vart egy sinecurát, az alkapitányi állást, egyedül a rendőrkapitány fészkelődéseire, merev ellentétben a város felelős főtisztviselőjének, sőt az egész képviselőtestületnek. Hát kérem, ez nincs rendén, még ha a papíron levő paragrafusoktól rendben levőnek látszanék is, mert bár igaz, hpgy a város életében ez nagy jelentőséggel nem b'r, de elvi jelentőségében mégis roppapf horderejű. Minek a kezdet nehézségeit cél? talanul súlyosbítani s azok helyzetét nehezíteni. akik a törvény intencióját szintén jól ismerik s a helyi viszonyok követelményeit sokkal jobban, mert közvetlenül átérzik. Tetszett volna nyugodtan bevárni a fejleményeket s nem azon — minden incidensre, mától-holnapra — változtatni, mert csak nem méltóztatnak gondolni, hpgy mi — városi pplgárok — saját jól felfogott érdekeink ellen vétkeznénk az által, hogy az életviszonyok által megkövetelt erkölcsi vagy anyagi áldozatoktól oktalanul visszariadjunk 1 ? Mert, teszem fel, nagyon is igaz a?, hogy rendőrségünk — a fejtől kezdve —r nem kielégítő, sőt talán rosszabb, mint valaha volt; de hisz az alkapitány sem fogja azt lábra állítani, hanem majd lesz kifogástalan rend, ha majd a csendőrség veszi át a városi rendőri szolgálatot. De hiszen a vármegye intéző-köreinek is tudomása volt a város komoly törekvéséről és a miniszter elvi elhatározásáról, hogy kapunk csendőrséget, hat miért vágott eléje a biztosa^ látható fejleményeknek ? Ha aztán a csendőrség itt lessz (kellő számú gyakorlott őrmesterekkel), nem hiszSötét, szürke fellegek borítják az egész égboltot. A metsző, süvöltő őszi szél gyorsan tovaragadja őket; örült sebességgel követi az egyik felhőtömeg a másikat. Parányi, apró szemekben esik az eső. A lehullott sárga falevelek garmadái átázva meglapulnak a földön, a fák csupasz ágai közt süvöltve jár a szél s oly bánatosan, oly fájdalmasan zörögnek az akác-, fák termései. Szürke félhomály borul az egész tájra, ködbe burkolózott a magas Mecsek hegy is. A napok óta tartó esőzés hatalmas tócsákat támasztott az országúton ; a feneketlen sárból s a hideg szél barátságtalan cirógatásából bő- ven kijut a jámbor utasoknak. A táviróhuzalo- kon néhány éhes veréb gubbaszt keservesen, csipogva, a szürke lelhők alatt egy sötét varjú- sereg száll tova hangos károgással ... Néhány kóró s csenevész kikerics tanúskodik már csak arról, hogy valaha élet is volt, zöld fű, tarka virág, édes madárdal is volt e borús, ködös tájon. E hitvány kórókon s csenevész kikericseken kiviil mi sem emlékeztet már a napsugaras nyárra. A verőfényes napok elmúltak. sirb.a szálltak. jETulló levél betakarja, bús őszi szél elsiratja a szép nyarat, az édes reményeket' . . . f f * * Két sovány szürke gebe erősen dagaszt az országút garába,n. Egy échósszekér elé vannak fogyat, melyet a feneketlen sártengeren keresztül alig tudjak odébb vonszolni Az utasok TÁRCA. Az emlek. Szól a zene, cseng a pohár; Lakodalmat ülnek! A menyasszony olyan halvány! Szemeiből — Isten tudja? Úgy folynak a könnyek! Van egy ifjú a násznép közt; Arca olyan sárga! S amint nézi a menyasszonyt Tudja Isten! neki is csak Könny pereg arcára. Szól a zene, cseng a pohár ; Lakodalmat ülnek! Két pár szemből — e yigság közt Isten tudja miért folynak ' E keserű könnyek! ANDOR.
