Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-31 / 22. szám
XXXIV évfolyam 22. szám Szekszárd, 1906 május 31 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6 sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések es pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, l/t évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdáj'ában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér Beakartak csapni, A katonai követelések a legközelebbi országgyűlési képviselőválasztásokig kikapcsoltainak ; az ónálló gazdasági berendezke- desnek nincs fent akadálya; belügyekben teljesen szabad kéz biztosittatik. Ezek voltak a feltételek és megállapodások, melyek kölcsönös megtartásának ígérete mellett, létrejött az uralkodó és nemzet között a béke, az alkotmány visszaállíttatott s a magyarság bizalmi emberei a kormány átvételére vállalkoztak. Mindenki azt hitte, hogv a kikötések becsületes megtartásához kétség nem férhetvén, elég idő áll a nemzetnek rendelkezésére arra nézve, hogy az önkényuralmi rendszer nyomait eltakarítsa, az alkotmányt újabb biztosítékokkal vegye körül s az altalános, titkcs szavazásra fektetett választási törvényt, melytől a hatalom azt várja ugyan, hogy a nemzeti jogokért küzdő elemek leszorulnak a térről, mi meg azt reméljük, hogy az alkotmányvédők tábora jelentékenyen megszaporodik, megalkossa. Az újonnan összehívott országgyűlés azonban még alig hogy megalakulhatott, már is mutatkoztak a jelei annak, hogy a magyar nemzettel szemben a tett Ígéretek meg nem tartatnak, vagy legalább is a teljesítése elé akadályok gördittetnek egy olyan tényező részéről, melynek a mi felfogásunk szerint, ahhoz törvényes joga egyátalán nincs s melylyel nagyon könnyű lett volna elbánni, ha az uralkodó habozása, ki a jogara alatt élő két állam között, egyik vagy másik előnyére dönteni késlekedett, a helyzetet súlyossá nem tette volna. A megalakult kormány ugyanis, tekintettel az adott helyzetre és befejezett tényekre. hajlandó volt a nemzetnek törvényen alapuló s az önálló gazdasági berendezkedésre vonatkozó kétségtelen jogai ezuttali érvényesítésétől eltekinteni, ha maga a fent- álló jog teljes és tökéletes elismerésben részesül oly módon, hogy az önálló magyar vámtarifát a magyar országgyűlés állapítja meg s a szabad forgalom fentartása mellett Magyarország és Ausztria között nem vámszövetség létesül, hanem vámszerződés köttetik. Ámde az osztrákoknak nem tetszik a fordulat, mely Magyarországon bekövetkezett s az alkotmány visszaállítását vonta maga után; meg félnek is attól, hogy ha egyszer az önálló gazdasági berendezkedés felé sikerül a magyaroknak csak egy lépést is előre tenni, az azután maga után fogja vonni a közös vámterület megszűnését, melynek pedig ők századokon keresztül annyi hasznát élvezték, "eki álltak és felállították a tételt, hogy a magyarok terve a 67-ki kiegyezést érinti s igy az egészet újra átvizsgálás alá kell venni; a mi ellen ugyan nálunk senkinek sem lenne kifogása, ha az osztrákok' kívánsága mögött nem az a kívánság rejtenék: megváltoztatni a kiegyezést, de úgy, hogy annak minden olyan rendelkezése, mely a magyaroknak kedvez, töröltessék, amíg az osztrák érdekeknek kedvezők bentmaradjanak, sőt tán ki is, bővíttessenek. Ám ebből, mig Magyarország létezik, soha sem lesz semmi, hanem következhetik más: a teljes különválás. Legjobb is lenne. Éljenek az osztrákok saját tetszésük szerint, de engedjenek bennünket is a saját módunk szerint boldogulni; azért megmarad a közös kapocs: az uralkodó személye s a kölcsönös védelem lehetősége. így azután békében együtt élhetünk és maradhatunk. Csak a magyar kormány állja mega helyét jövőben is s a nemzet jogait elharácsolni meg ne engedje. Kevés kivétellel mindnyájan ott fogunk állni háta mögött, ha az ország jogos és törvényes kívánságát támogatja; mig ellenben fájó szívvel elhagynók őt, ha bármiféle kétséges forma mögé bújva, az osztrákok jogtalan követelésének engedne. Ha a béke helyreállításának egyik lényeges feltétele, mely az önálló gazdasági berendezkedésre nézve megállapittatott, mindjárt az első napokban, félre lett volna dobva, feltámadna újra lelkűnkben a meggyőződés, hogy most is, mint már annyiszor a múltban, ismét be vagyunk csapva. Budapesten széles körökben el van terjedve a hir, hogy a monarchia egy világháborúba való keveredés küszöbén áll sigy a magyar vitézségre legközelebb nagy szükség lesz. Használja fel a kormány ezt a kedvező körülményt az elévülhetlen nemzeti jogok biztosítására s áldóiag fog millió kéz feléje fordulni. Boda Vilmos. „Itt volt a király.“ Itt volt a király! . . . Körülnézett szép Magyarországban és ismét eltávozott közülünk. Hivatalos fogadtatása nem volt, de a magyar nemzet övéitől öröklött királyszereteténél fogva párját ritkitó módon, hol csak szerit tehette kitörő lelkesedéssel ünnepelte a „legelső magyar embert: a királyt!“ Ünnep volt jövetelekor, TÁRCA Tulipánkert. Irta és a Szekszárdon, 1906 május 2/-én tartott Tuiipánkert értekezleten felöl asta: Dr. Steiner Lajos. Jelige: A haza mindenelőtt. A történelem tanúsítja, hogy a magyar nemzet — amióta e földet, mely most hazája — birtokába vette — pedig ez egy évezred — nem tett egyebet, mint folyton küzdött, folyton vérzett, folyton szenvedett, hogy hazáját és szabadságár a soha meg nem szűnő nyilt vagy alattomos támadások ellenében megvédelmezze. A XIX-ik században megváltozott a küzdelem tere, mert bár nincs megszüntetve a jogtalan támadás elleni védekezés szüksége, sem a jogos , érdek megvalósítása céljából való véres küzdelem lehetősége,, manap már mégis a vérontásnélküli küzdelmek vannak napirenden a nemzetek között, mindegyik arra törekedvén, hogy a nemzetgazdaság terén övé legyen a diadal. " ; ....... . ■ Ez a törekvés állítja szembe egymással ma a nemzeteket s nem tagadhatja senki, hogy e'*) küzdelem leomoly s minden nemzet részéről; nagy erőkifejtést és' kitartást követel; de követel é^enfelül ügybuzgóságot, szakértelmet, élelmes- . séget, előrelátást és hol kisebb, hol nagyobb mérvű áldozatot is. . , , :• ’Nem.'lehet vitai tárgya az, 'hogy Magyar- ország nemzetgazdasági téren sem önálló. 'Bármiként alakuljanak is á nemzet politikai viszonyai — nemzetgazdaságilag még nagyon sokáig gyámság alatt fog állani, mert ha megáldotta is az Isten e haza földjét bőven minden földi jóval, mi azt nemzetgazdasági szempontból okosan és hasznosan értékesíteni nem tudjuk. A világ legjobb búzája nálunk terem s mi annak nagy részét külföldre adjuk, ahol az feldolgoztatván, idegen nemzetek élvezeti és táplálkozási anyagát képezi, sőt egy részében, ilyen feldolgozott állapotban, drága pénzért visszakerül hozzánk, mert mi nem nélkülözhetjük a bécsi Cabos-féle készítményeket. A világ legjobb bora a tokaji, ez s egyébb kitűnő boraink a megfelelő értéket soha el nem érik s ha olcsó pénzen elpocsékoltattak — idegent kedvelő voltunk drága pénzen veszi vissza ugyanazt a külföldtől; tán elég e részben a szekszárdi vörösborra hivatkoznom, mely Wösszlauból kerül vissza hozzánk fogyasztásra. Ha mi búzánkat, borunkat kénytelenség- ből olcsón adjuk, ha gyapjúnkat, len s kenderünket, vasat stb. értéken alul adunk el, már ezzel nagy nemzetgazdasági kárt szenvedünk: mert minden elmaradt haszon a nemzeti vagyo- nosodásból von el valamit. Ha pedig ‘ mi még drága árért vesszük vissza a magunk, olcsón eladott terményeit, akkor meg egyenesen pazarlónak vagyunk mondhatók. Pedig hogy igy vagyunk'.— tagadhatatlan. . Vagyoni kár ér tehát bennünket minden tekintetben, némely terménynél több másnál kevesebb mennyiségben. j I Nem szenved kétséget, hogy ezen állapotokon segítenünk kell, mert ellenkező esetben: amig más nemzetek a mi terményeinken jól élnek és nyerészkednek, addig mi földhöz ragadt szegényekké leszünk. Itt van tehát a legfőbb ideje, hogy a nemzetgazdasági téren hazánk jó voltára, nemzetünk vagyonosodására törekedjünk felhasználva mindazt a kedvező körülményt, amit a teremtő Isten rendelkezésünkre bocsájtott. A magas politika nem a mi dolgunk ; az erre hivatott emberek az Isten kegyelméből s a legelső mágyar ember akaratából ma a kormány- rudnál állanak, ők irányítják a mi összes ügyeinket, igy a gazdasági kérdések megoldását is.. Ámde — ha ez nem tartozik is mi reánk : a tényleges állapotnak, a sivár gazdasági helyzetnek felismeréséből eredő tudásunk még is arra késztet, hogy felvessük a kérdést, váljon nem lehetne-e ezen az állapoton a politika terén kívül is segíteni ? Nem tehetnők-e meg, hogy a magunk búzáját ne adjuk el olcsón a külföldnek, hanem készítsünk belőle magunk Cabos-féle süteményt s ezt szállítsuk ki a külföldre jó pénzért ?. ■JJém, tehetnők-e meg, hogy gyengébb borainkat magunk dolgozzuk fel s csak a belője párolt szeszt értékésitsük külföldön ? Nem tehetnők-e meg,; hogy jó borainkat „ csak megfelelő árért adjuk külországnak, mert . olcsó árért magunk is elfogyaszthatjuk azt ? | ; Nem dolgozhatnánk-e fel idehaza gyapjúnkat, len- s kenderünket, sőt selymünket is
