Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-19 / 16. szám

Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap XXXIV. évfolyam 16. szám Szekszárd, 1906 április 19 Az uj kormány. A szövetkezett ellenzékből alakított kormány, élén egy magát minden párt­köteléktől távoltartó férfiúval, megalakult s átvette sokat sanyargatott országunk kor­mányzását. Az ország túlnyomó nagy része, éppen az, melynek a nemzeti küzdelemből oroszlánrész jutott, örömmámorban úszik s egy szebb jövő reményében ünnepli az ennek megteremtésére hivatott hazafias társaságot. Ebben az örömmámorban és ünneplésben kétségen kivül nagy tényező a lidércnyomás­tól megszabadult magyar kedély és lélek, mely alkotmányának romjain keseregve, a kedvező, hirtelen s még a messze távolban hitt fordulatnak meglepetésében részesült. Hát ki ne is örülne annak, hogy a komolyan fenyegetett s szertelen gonoszsággal rongált magyar alkotmány sértetlenül fog kikerülni a nagy küzdelemből s ennek keresztülvitelére oly férfiak vállalkoztak, kiknek hazafias múlt­juk teljes biztosíték arra nézve, hogy ezt a becsületes munkát lelkiismeretesen fogják végrehajtani. De a mint az első öröm és lelkesedés hullámai el fognak simulni, bizonyára nem egy hazafias lélekben az aggodalom érzése fog megtelepedni s nem csinálunk belőle titkot, hogy ez nálunk már be is következett. Mert feltehető-e joggal és a valószínű­ség némi látszatával, hogy Bécsben egy­szerre szakítottak sok évszázados politiká­jukkal s minden átmenet nélkül eljutottak volna arra a józan álláspontra, hogy Magyar- országot nem lehet törvényes jogaitól erő- szákkal megfosztva, rendéletekkel kormányoz­ni; nem lehet az összbirodalomba beolvasztani s önnálló, független államiságából kiforgatni. Hát ha ez joggal feltehető lenne, akkor csakugyan megértük volna, a mit nem remél­tünk, államiságunkért folytatott 400 éves, ádáz harcunknak a végét. De ha történel­münk borús lapjain végig lapozunk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy az osztrák hatalommal, az ellenünk folytatott küzdelem során, megtörtént már nem egyszer, hogy a körülmények kényszerítő ereje folytán, fel látszott adni beolvasztási terveit; de a mint a kényszer megszűnt, makacs következetes­séggel, visszatért hazarontó törekvéseihez s külön államiságunk megsemmisítésére min­dent elkövetett. Hát, hogy ez a mostani, örvendetes fordulat, végleges e, vagy csak ismét egy ideiglenes nyugvó pont, honnét azután elő­tör a hagyományos politika, arra a leg­közelebbi jövő fogja megadni azéidemleges feleletet. Mi magyarok mindenesetre helyesen cselekszünk, ha szárazon tartjuk a puska­porunkat s a közbe eső békés korszakot arra használjuk fel, hogy védősáncainkat erősit- getjük. Mert a legnagyobb baj az lenne, ha a békét elsatnyulás követné s a netán újra kitörendő harc bennünket készületlenül ta­lálna. Hogy ez nem következik be, arra biztosíték a fényes nevek azon sora, melyet az uj kormány tagjai viselnek. Bűn volna feltételezni a mostani kor­mánynak hazafias múlttal bíró tagjairól, hogy azért, hogy a hatalom polcaira jussanak s a miniszteri bársonyszékekben díszelegjenek, vállalkoztak volna az ország kormányzatá­nak átvételére. Ellenkezőleg, erős hitünk, hogy korábban vallott politikai elveiket fent fogják tartani s azok érvényesítésére minden eszközt alkalmazni fognak. Csak az a nagy Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/s évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával töbh. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér kérdés, hogy Bécsben nyugodtan fogják-e tűrni a magyar nemzet önnálló fejlődését, megerősödését, megizmosodását. Legalább eddig mindég féltékenységgel kisértek min­den olyan mozgalmat, mely a magyar nem­zet felemelését, haladását volt hivatva elő­mozdítani. Nem hisszük, hogy ily gyökeres át­változása a bécsi irányadó köröknek néhány nap alatt megtörténhetett volna. Azért fo­gadjuk el az adott helyzetet, mely békés fejlődésünket egy időre biztosítani látszik, de egy pillanatra se adjuk ki kezünkből a harci bárdot, melyet alkotmányunk védelmére, közelismerést viva ki, erélyesen forgattunk. Viseljük még nagyobb odaadással édes, szép virágunkat a tulipánt s teljes erőnkkel törekedjünk azokat az elveket érvényesíteni, melyek e virág viseléséhez fűződnek. Hisz már megszületése alkalmával meg­hozta azt, mit óhajtva reméltünk és remélve vártunk: alkotmányunk helyreállítását és sér­tetlen fentartását. Micsoda csodákat mivelhet még majd később, ha kifejlődik, gyarapodik s szerves életet lehel környezetébe. Ez hozza meg azután a magyar nem- zetnek második feltámadási ünnepét. Bria Vilnts. Választási mozgalmak. Szekszird. A szekszárdi választókerület függetlenségi és 48-as Kossuth-pártja múlt hétfőn délután fél 3 órakor tartotta meg Szekszárdon, a város­háza udvarán képviselőjelölő gyűlését, melyen a választópolgáiok mintegy 1300 an jelentek TÁRCA Magyarok daloskönyve. A népiélek legmisztikusabb és mégis leg­kézzelfoghatóbb nyilvánulása a népköltés; csu­dálatosán titokzatos, mert soha semmi tudós kutatás nem fogja kideriteni, honnan támadtak e gyönyörű, szabályos vagy szabad ritmusok, e fölvillanó ötletek, a nagy, összefüggő, széles epikai történetek; és egyúttal ékesen szóló és világos is, kétségbe nem vonható bizonysága a nép jellemének, alkotó kedvének, tükre sorsa viszontagságainak, a melyek intézése fölötte álló hatalmaktól függ. A magyar népköltés egyike az elsőknek a világ minden népeié közül. Eposzt nem alkotott, oly okokból, amelyeket Arany János a nagy epikus meggyőző erővel fejtett ki, bár kétség­telenül már folyamatban volt a honfoglalás mondáiból a nemzeti hősköltemény kialakulása. Annál gazdagabb, szárnyalóbb, termékenyebb a magyar néplira, formára teljesen önálló, semmi idegen nép hatásától meg nem ihletett, tartalomra bámulatosan sokoldalú leleményes, mindig azon­ban és minden változatában igazán költői. A középkori virágének pajkosan, enyelegve, gyen­géden, vagy tüzes érzékiséggel dalol a ked­vesről. A nemzeti küzdelmek idejében a népi eredetű költészet nemzeti tartalommal teljesedik meg és csatákban harcra gerjesztője, tárogatója lesz a kurucnak. Itt is éri el virágzása tető­pontját ; erről az emelkedett helyről, ahova alig jutott föl még nyugoti országoknak tisztán né­pies költészete, büszkén tekinthet körül a magyar néplira a meghódított szivekre. Mindazt, a mi egy üldözött, szabadságától álnokul megfosztott, de ereje öntudatában a hatalom gőgje ellen föl­lázadt nép lelke mélyén lakozik, teljesen és diadalmasan juttatja érvényre a kuruc költészet: A győzelmek szilaj örömét, a teljes független­ség ragyogó álmát, a bujdosók komor kétségbe­esését, rejtekhelyükből előbujó fájdalmát s min- denekfölött az ádáz, engesztelhetetlen, soha meg nem békélő — németgyülöletet. Szerteheverő kincs volt sokáig a magyar néplira; a szájhagyomány adta nemzedékről nemzedékre, vagy hiven megőrizve szövegét, vagy a kor kedve szerint átformálva; anyák énekelték gyermekeiknek, az unokák vették át örökül őseiktől. Csak a múlt század negyvenes évei, melyek a nép szélesebb rétege iránt a politikai érdeklődést is felköltötték, kezdték buzdítani irodalmunk némely jeles művelőjét a népköltés egybegyűjtésére. Hosszú és fáradságos munka volt ez, ma sincs befejezve. Idők folya­mán az is kiderült, hogy mennél lelkiismeretesebb a gyűjtésnek ez a neme, annál inkább válik belőle tudós, filológus mű, mint egy részletes statisztikája a magyar nép ezeréves szellemi termelésének. Csakhogy ez a dolog nem a nagy- közönségnek való. A szájhagyomány ingadozó és bizonytalan adalékai helyébe szükségünk van az írásos gyűjtésre, de olyan módon, hogy hasznát vehesse ne csak a kiválasztott, a tudós, hanem mindenki, akinek a nótázáshoz kedve vagyon. Vissza kell adni a népnek, ami a népből eredt. Olyan könyvet kell a kezébe juttatni, a melyből semmi sem hiányzik, a mit jól nevelt biztos ízlés költészetéből kiválasztásra érdemes­nek ítélt. Természetes, hogy a könyvnek nem­csak. dustartalmunak. lehetőleg kimerítőnek kell lennie, hanem egyúttal formásnak és olcsónak is. Százezrek olvassák el s merítenek belőle szivderitő jókedvet, vigasztalást, hazafias épülést. A Budapesti Hírlap gondoskodott erről az eleven szükségletről. Magyarok daloskönyve címmel most adott ki egy vaskos, csaknem hatszáz oldalas kötetet, melynek ízléses kötés­ben egy forint az ára. Szerkesztését Dura Mátéra bízta, aki maga is poéta, sok hajlandó­sággal az egyszerű és igaz népiességre. A szer­kesztő a könyvet szerelmi-, dévaj*, hazafias-, bor-, elbeszélő- és katona-dalok címen osztotta külön-külön szakaszokra. Általánosságban mun­kájáról ennyit: a nagy gond, szerencsés tapintat és föltétlenül megbízható tájékozottság vezette; egyaránt kedveli azt, ami a múltban anyáink nótája volt s kissé fakult színével igaz mesét mond elhervadt szerelmekről és azt, ami a ma dala. Azonban e derék szerkesztő meg fogja nekünk bocsátani, ha nem róla beszélünk, ha Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők

Next

/
Thumbnails
Contents