Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-05 / 14. szám
14. szám XX XIV, é vfoly am Szekszárd, 11)06 április 5 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezeré'lj Islván-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Meddig* tart ? Mióta az önkényuralom és osztrák császári hatalom, — másrészről a magyar nemzeti jogos tötekvések közti élei halál harc megindult, melyben az egyiknek el kell véreznie s ez nem mi leszünk, — naponként hallja az ember a türelmetlen kérdést, váljon meddig fog e válság tartani ? Hát erre a kérdésre az időpont előleges meghatározása nélkül többféle feleletet lehet adni; igy például: mig a küzdő felek egyike teljesen ki nem merül s a harcot fel nem adja s ez nem a magyar nemzet lesz; mig a már megiendült pénzügyi helyzet s a mód nélkül dédelgetett császári hadsereg, az újonc hiány folytán való jelentékeny csorbái, a hatalmat a kibékülésre nem késztetik; ez sem a nemzet lesz. Mig valami külbonyoda- lom közbe nem jön s a birtokszerzéstől sarkalt valamelyik szomszéd hatalom haddal nem támad a kedves szomszédra, melynek akkor a harci erényekkel bővelkedő magyar fajra nagyon is nagy szüksége lesz. Itt sem mi leszünk kényszerhelyzetben. Szóval akkor lesz a folyó válságnak vége, mikor a hatalom részére beáll valami bonyodalom s ez őt a magyar nemzet törvényen alapuló jogos követeléseinek teljesítésére kényszeríti. Ha most már valaki arra nézve is feleletet kívánna tőlünk, hogy mennyi időt vélünk mi szükségesnek arra, hogy a hatalom ily jobb irányú megváltozása bekövetkezzék, úgy arra minden hosszas fontolgatás és alapos tanulmány nélkül csak úgy ötletszerüleg azt felelnők, hogy két esztendőt. Ezt az időt mi úgy véljük megállapíthatónak, hogy korábbi korszakokból vett példák után indulunk s egyúttal a magyar nemzet kétségkívül gyarapodott erejét is figyelembe vesz- szük. 1848 december 2-ka óta, ugyanis, a magyar nemzet most harmadszor jut az önkényuralom járma elé. Az első, a Bachkorszak, tartott kerek tiz esztendeig; ekkor Szolferinó után jött az első békekisérlet s midőn ez nem sikerült, nyomban alig egy év múlva következett a Schmerling-uralom, a mely már nem tarthatta magát tovább négy évnél; a mostaninak tehát joggal jósolhatunk csak két esztendőt, mert ily arányban látszik az erő apadni, mely a magyarság leigázására felhasználható. Igaz, hogy a négy éves önkényuralom bukását ismét megelőzte Königgrätz, de hát hol van az megírva, hogy a mostani végét ismét nem előzi meg egy eddig még ismeretlen név, melyhez ismét az osztrák ármádia gyászos emlékei fűződnek. Különben a múlt heti bécsi nagy tanácskozások most már kétségtelenné teszik, hogy az önkényuralom még erősen bizik erejében s ellenünk hosszabb hadjáratra készül. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint azon merész elhatározás, hogy az országgyűlés törvényes időben való összehívását elejtették s igy nyíltan és határozottan az önkényuralom terére léptek. Hát igy is jól van, ettől sem fogunk megijedni; hanem felvértezzük magunkat a türelem oly mértékével, mely a gőgös hatalom kibőjtölésére elégséges lesz. Megmaradunk . szilárdan a törvényszabta korlátok között, de megtagadunk minden segítséget, minden hozzájárulást, mely a törvénytelen uralom élete fentartására, vagy meghosszabbítására alkalmas. Visszavonulunk a szenvedőleges ellentállás bevehetetlen sáncai mögé s onnét nézzük a hatalom önfentartási nehéz küzdelmét, teljes bizalommal aziránt, hogy legíeljebb néhány év elégséges lesz arra, hogy a fenforgó viszonyok közti teljes tehetetlensége napfényre kei üljön. Addig legalább körülnézhetünk itthon is és megállapíthatjuk, hogy hány százalék köztünk az áruló. Ha valamely időszak alkalmasnak látszott valaha arra, hogy a nemzetet hazafiai érzés dolgában osztályozza, úgy az az időszak most bekövetkezett Most tisz:án és alaposan meglátjuk, hogy kik azok, kik a nemzetnek alkotmányáért való nagy harcában ellene felhasználhatók. Hányán vannak, kik magyar voltukból, minősegükből kivetkőzve, hogy a ranglétrán feljebb jussanak, vagy hogy anyagi gyarapodásukat bizv tositsák, a legnagyobb bűnre képesek. Ha egyébb haszna nem lenne, pedig lesz, már az is felérne a szenvedett nyomorúságok halmazával, hogy a nemzet, mint az erjedő must, kilöki magából a salakot. Mert, hogy ez lesz az árulók sorsa, az már azután kétségtelen. B#da Vilmos. A magyar Kath. Legény Egyesületek országos munkakiállitása. Folyó évi augusztus hónapban lesz ötven esztendeje, hogy Budapesten, hazánk fővárosában Kolping Adolf szelleme szerint megalakult .az első magyar Kath. Legény Egyesület. Célja a Kath. Legény Egyesületnek: az iparossegédek vallás- erkölcsös és hazafias szellemben való képzése, közhasznú, főleg az ipar körébe vágó ismeretek terjesztése és tisztes szórakozás szerzése ; nemkülönben az egyes ipar-ágak szakszerű oktatása és az iparossegédek ez irányban való kiképzése. 50 év leforgása alatt a budapesti Kath. Legény Egyesület e cél elérésére, megvalósítására törekedett. Hogy munkássága nem volt meddő, kitűnik abból, hogy példájára édes hazánk minden vidékén hasonló Kath. Legény Egyesületek alakultak, amelyek a budapesti központi egyesülettel mint anyaházzal egyesülve a vidéken az említett cél megvalósításán fáraTÁRCA. Dal a tulipánról. Ragyog a fenyes tulipán-jelvény Örök büszkeségünk élő tanúja, Hogy a magyar nő hazát szeretni És nagygyá lenni nem szűnik meg soha. Egy virág csak, de mennyi szép eszme S mily dicső cél rejlik a szép jel alatt. ... Csak női szívben születhetett meg Egy _ jiy kedves, bájos fenkölt gondolat. S hóditó útra indult e jelvény Szívből fakadt s mindenütt szívre talál S egy két nap alatt övé az ország S szent lelkesedés kél az útja nyomán. És ezt hordja már ma öreg — ifjú S millió szív fölött oly büszkén ragyog Mint a mennyből jött Isteni szikra Éj az égről lehullott gyújtó csillagok. Szentjei ez, mint a Krisztusi kereszt — Mely egykor az égen jelkép tündökölt; , I I ez a jel fénylik ma lángolással 1 sokat szenvedő nemzetünk fölött. Egy tulipán ... s mellé lángirással Az van megírva — s messze elragyog: A nemzet, ha azt követni fogja E szent jelvényben örökre győzni fog. SZABÓ GÉZA. Szomorú tavasz . . . /. Szomorú tavasz van Mi felettünk, drágám! Járunk elhagyottan, Vágyak nélkül, árván; Hogyha hazatérünk, Üres a te fészked — És hiába várjuk A te visszatérted! Akármerre nézünk, Gondos kezed nyomát Mutatja kis lakunk; De hideg a szobád. Elalszik a tűz is A kandallón folyton — Nincs már, aki reá Szorgoskodva gondol! II. A tavasz első ibolyáját Neked vittük ki, édes! Szép kék szemeddel hogyha látnád, Hogy szeretünk mi téged! Megtört szemedbe fény sző kelne, Hideg ajkad felmosolyogna S reánk borulnál, úgy ölelnél Kihűlt szivedre nagyzokogva! III. A mi gyászunk a világ ha látja, Mindenki csak reád gondol áldva. Kis árváid még se olyan árvák, Legfölebb, hogy anyjukat nem látják. Kit megnyertél hűséges sziveddel: Pártfogóra találtak én bennem. A sziveddel szivem összeforrva: Szeretetét mindkettő csak reájuk osztja í Honthy 1st vél Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, '/* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 101) szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2- koronával több. Nyilttér garmond sotonkint 30 fillér
