Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-05 / 14. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906. április I doznak. Tolnavármegyében Szekszárdon, Pakson, I Dunaföldváron, Bátaszéken, Tolnán, Ozorán és Dombóvárott vannak Kath. Legény Egyesületek. A budapesti központi Kath. Legény Egyesület fennállásának ,50-ik évét kiváló fénnyel' óhajtja megülni. Ünneplésével azonban nem zárkózik az egyesület falai közé, hanem kilép a nyilvánosság szinterére is; és midőn Magyarország Kath. Legény Egyesületeit az ünnepélyre meghívja, módot nyújt arra, hogy minden egyes Legény Egyesület a központi Legény Egyesülettel együtt, működéséről, áldást osztó hatásáról és jótékony életképességéről tanúbizonyságot tegyen. E célból folyó évi augusztus 18-tól számítolt kétheti időtartamra Budapesten Kath. Legény Egyesületi munkakiállitást rendez, melyre felhívja a vidéki Kath. Legény Egyesületek rendes tagjait, hogy a kiállításon munkájukkal vegyenek részt. Már február elején irta Erdősi Károly a Legény Egyesület elnöke: «Munkakiállitásunk- nak tanúja lesz a külföld, tanúja a főváros, tanúja az egész vidék. Érdeklődéseiket és támogatásukat megígérték az illetékes minisztériumok, az országos iparegyesület, minden alkalom megvan tehát, hogy a nyilvánosság, a magyar közvélemény előtt tegyünk próbát élet- képességünkről. És most ellőttem fekszik az •az Ígért támogatásnak és érdeklődésnek a kereskedelmi minisztériumtól jött nyilatkozata: Az Országos Központi Kath. Legény- Egylet tek. elnökségének. Felterjesztésükre értesítem a t. Elnökséget, hogy az egyesület 50 éves évfordulója alkalmából a kötelékébe tartozó összes vidéki egyesületek bevonásával 1906 évi augusztus havában rendezendő segéd- munkakiállitás céljaira a városligeti ipar- csarnokot f. évi augusztus hó 18-tól szá- mitottkéthetiidőtartamraszivesen átengedem. Egyben méltányolva az egyesület úttörő és közhasznú munkásságát, indíttatva érzem magamat e jelentős évforduló alkal-B mából a szóban levő segédmunka kiállításon | ■» j j . J legkiválóbbnak bizonyult 15 segéd részére 15 állami ezüst érmet adományozni, melyeket idejekorán a t. elnökség rendelkezésére fogok bocsátani. Budapest, 1906. február 28-án. A miniszter helyett! Szterényi államtitkár. Mondanom sem kell, hogy a hol a munka-| kiállítás eszméjét komolyan megvitatták, ott azt ugy a fiatalság, mint a mesterek, az egyesület pártoló tagjai a legnagyobb jóakarattal és lelkesedéssel fogadták. Ugyanezen jóakaratot és lelkesedést tapasztaltam a szekszárdi Kath. Legény Egyesület ifjúságánál is. Szívesen, örömmel dolgozik, fárad, hogy munká ával ő is ott szerepeljen a munkakiállitáson. Ez helyesen van, mert Tolnavármegye szivének. Szekszárd városának iparos ifjúsága bir annyi képességgel, tehetséggel, hogy munkát adó városát méltóan képviselje a Kath. "Legény Egyesület munkakiállitásán. Hogy a Kath. Legény Egyesület ifjúsága a. munkakiállitáson annál könnyebben vehessen részt, azon kérelemmel fordulok Szekszárd városának iparos mestereihez: támogassák a náluk dolgozó egyesületi tagokat szóval és tettel; engedjék át műhelyeiket, szerszámaikat, .adjanak^ útbaigazításokat a munka végzésében, hisz e munkakiállitás igazán a tisztes ipar próbaköve lesz és a dolgozó munkás dicsősége, dicsőség lesz magára az iparos mesterre ! Föl tehát munkára 1 A részletes programmot annak idején e lap hasábjain közölni fogjuk. Erdősi Károly, a központi Kath. Legény Egyesület elnöke Husvét után a helybeli Kath. Legény Egyesületet is meg fogja látogatni, a mikor a rendezendő mu'nkakiállitájról előadást is fog tartani. Az előadásra, melyet jelezni foL gunk, már előre is a legszivélyesebben meghívom Szekszárd város iparos mestereit. Szekszárd, 1906 április hó 2-án. Wöifel Ferenc s. lelkész Kath. Legény Egyleti elnök. Kossuth sírjánál. Két öreg honvéd ballag a kerepesi temetőben. Mindkettő tele érdemjelekkel, lassan mankón kullog. Utánuk megyek . . ! Jól tudom hova vezet ütjük . . . Kossuth Lajos sírjához értek, letérdeltek, arcuk kigyult, könyeztek és imádkoztak'. . S amint végezték imádságukat, hajadon fővel eldanolták tiszta szivükből a Kossuth-nótát! . . Mikor pedig ennek is a végére értek, egymás nyakába borulva könyes szemekkel ismételték meg, hogy: «Ha még egyszer azt üzeni . . .» Odamentem hozzájuk . . . Magyar ember magyar embert megérti. Beszédbe elegyedtem velük. Elmondották, hogy küzdötték végig a szabadságharcot, hogy hány ütközetben vettek részt, hogy mily boldogok voltak akkor, ha édes hazájukért vért onthattak. S ahogy egyszerű, de igazságtól teli beszédüket hallgattam, egyszer Csak megpillantja egyik honvédem mellemen a Tulipánt . . . Lelki örömmel üdvözöl, s egy-kettő beszédünk tárgya a mai áldatlan helyzet lett, melyet vonatkozásba hoztak a 48-as időkkel. A mai politikai helyzet! . . . A királyt lelketlen tanácsosok veszik körül . . . veszélyben az alkotmány, a törvény, az eskü és minden ami szent! A miniszterek, felelősség csak szójáték, úgy és addig teszik az ő munkájukat, amint és ameddig nekik jól esik ... A február 19-én a magyar honvédhuszárok felvonulása a magyar parlament ellen, a naponkénti feloszlatásók, az ellenzék férfias munkájának, hazaszeretete megnyilvánulhatásának békókba szorítása, mind, mind előjele egy közelben levő viharnak, mely ha ki fog törni, — mert ki kell törnie, — hacsak alkotmányunknak meg nem adják a magáét, hisz’ Magyarországot rendeletekkel kormányozni nem lehet ! Ez az ország szabad, független akar lenni, s Ausztria gyarmattartománya nem volt, de nem is lesz soha! Ilyforma beszélgetés folyt le, közöttünk. Lassan bejártuk a temetőt, meg-megállva egyes, helyeken, hol az öreg honvédeknek ismerősük pihen. De amint tovább mentek, a «Hymnus» éneklésével, kalap-levéve, koszorú és zászló a kezökben, s jön az egyetemi' ifjúság. Megkoszorúzzák a sirt, leróják kegyeletük adóját, néhány beszédet tartanak és az én óreg honvédéiül tőlük telhetőleg sietve csatlakoznak hozzájuk, az egyetemi ifjúság megéljenezi őket és ezután együtt danolják, együtt danoljuk a «Kossuth-nótát 1» Mint valami zarándokhely, olyan'nlostaná- ban a kerepesi temető. Ifjak, öregek, leányok, asszonyok mindnyájan felkeresik Kossuth sírját, koszorút, virágot tesznek rá és gondolnak a múltra ! S a múltakból erőt, bátorságot, lelkesedést merítenek a szomorú jelenre! Az ifjúság — letéve kegyelete, hálája zálogát — távozott a temetőből. Öreg honvédeim is hazafelé tartottak. Hogy ez öreg honvédek lelki világába látnom nem volt nehéz, az köny- nyen érthető. Én is hazamentem . . . Lekarcoltam papirosra ezt a néhány sort, hogy mások is lássák: milyen élét van a fővárosban. Mert zarándok- helyre is csak akkor szoktak menni, ha valamely baj fenyegeti az embereket, mi is azért megyünk Kossuth sírjához, mert veszély fenyeget mindnyájunkat, nemcsak mindnyájunkat, hanem legdrágább hazánkat, ennek egyetlen mentsvárát: alkotmányunk’ is! 1 S ha Kossuth lelke velünk, hiába a labanc-had ellenünk!! S ti öreg 48-as honvédek, alig néhányan már széles 1 hazában ! Tanítsatok meg bennünket I múltra, adjatok parancsot a jelenre ! Meghallgatunk benneteket, mert annak az iskolájába jártok, jártatok, ki függetlenné, szabaddá kívánta tenni e most szolgaságban sínylődő hazánkat! Budapest, 1906 március 31-én. Vastagh Ferenc. TÖVISEK. A bolondos április. Őseinkről ránk maradt szájhagyományi örökség: «a szeszélyes, a bolondos április!* — No, e jogcímének — eddig — ugyancsak megfelel hóbortos hónapnak. Igazán szeszélyes és bolondos ; e mellett goromba, mint egy zordon december. Goromba, mert folyton hideg szél fujdogál Becs felől, s naponként havaz a szürke égbolt; e mellett szeszélyes is az időjárás elannyira, hogy — amit hat évtized alatt sohasem tapasztaltam — április 2-án este 7 órakor — itt nálunk Szekszárdon, e meleg tartományban, e fél-délvidéki nagy városban erős havazás mellett a felhők szürke keble többször villámlott ! Vájjon ez áprilisi szeszélyes időjárás és szokatlan természeti gorombaság, havazó hidegség, igazán a hideg bécsi szél eredménye-é, a ránk zudult politikai abszolutizmust utánzó természeti önkényuralom majomi utánzása-e ? Nem tudom. De annyit tudok, hogy az az ápr. 2-iki (havazás közt született) szeszélyes «kényszer-villámlás» igazán nem lehet a magyar nemzet uj reménykedhetésének szimbóluma, mert a politikai ég sokkal erősebben be van most borulva, mint a természeti ég! Ez hamar kiderül, de amarra: «Najszen csak várja — várja — várjatok!» * A bolondos áprilisban különböző bolondos gondolatai születnek az embernek. Így pd. én, ki a téli reggelizési módomat már elhagytam, de azt most újra kezdtem, hogy t. i. újra «fagyos szalonnát kávézom» — először is azt gondoltam el a napokban, hogy vájjon ez a sok tavaszi havazás nem arravaló-e, hogy a «László- utcán* s egyebütt is, az október, november hónapokban az utcakövezetről lehúzott, lekapart s elszállítás végett két oldalról az ut szélére kupacokba rakott s aztán — szokás szerint —■ ott felejtett, miazmákat terjesztő, télen megfagyott, tavaszszal kiengedett s most is ott díszelgő sár-hegyecskéket (s illetőleg a rendezett tanács szégyenét!) tavaszi hóval eltakarják ?■ No igen, — mert keramit és aszfalt, villamvilá- gitás és makadamburkolat, Kaszinó-korzó és ártézi-kut, vagy 100 ezer koronás vízvezeték stb. hogy illik ez össze azzal, hogy az ősszel összekapart utcai sár-kupacok most ott éktelenkedjenek a járdák mellett «a rendezett tanács nagyobb dicsőségére ?» Azután meg — városi csekély ügyeinkről elterelve figyelmemet — ismét visszaszállt lelkem a magas politika fensőbb rétegeibe s azt gondoltam el: Nem úgy tesz-e az abszolút felsőbb hatalom velünk, mint a mai inparlamentáris kormány ? . . . Álért Fejérváryék mintha örökéletre akarnának berendezkedni ?! j . . Nem ilyenforma-e a szokatlan áprilisi tél hencegő grasszálása ?! ... De biztat a remény, hogy ennek is, annak is «fújnak» nemsokára. Jön a Szent-György napja, mikor «kilakoltatjuk» természeti ítélettel a folyton visszatérő, szemtelen- kedő zordon lelet; és jön az a nap is, mikor nemzeti Ítélettel — egy uj kir. parancsra — kiSirolin y Pi«H az étWpyit és s testsúlyt, megszüntet! « MMtOgést, váladékot, éjjeli Izzadtat Tüdobategsegek, nur'uiuit, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenhol „Roche“ eredeti ceomagoldsl. F. IloüTmann-Lffi Reche A Ce. Basel (Svájc), „tioehe" Kapható erroat rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara Uvegenkint 4.— korona. MUpJgiWJP
