Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-16 / 7. szám
aXaIÍI. évfolyam. 7. szám. Szekszárd. 1905. február 16. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezeréij István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Felelős GODA Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. szerkesztő: Főmunkat*rs: VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜHWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, */„ évre 6 kor., 1j4 évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 filler, minden további 100 szó 2 koronával több Nyílttérijén 3 hasábos petitsor 30 fillér. Kossuth Ferencz. Tiszteit helybeli laptársain',', mintegy összebeszélve, úgy an egy napon kiadott vezető czikkelyeikben a mi borvidékünkre nézve nagyon fontos ügygyei, a pinczeszö- vetkezet megalakításával foglalkoztak. Szívessel! követnők őket e térre, ha nem volnánk erkölcsileg lekötve a név viselőjével szemben, melyet úgy czikkelyünk, mint lapunk homlokára illesztettünk. De szivünk érzelmei is ebbe az irányba terelnek. Most midőn e sorokat Írjuk, az egész ország szeme arra a férfiúra van irányozva, ki minden feltűnést kerülve, múlt vasárnap Bécsbe érkezett, hogy az uralkodó meghívására, véleményt mondjon arra nézve, váljon mi módon lehetne a mostani zűrzavaros politikai helyzetből kiszabadulni s újra a békés munka áldásos útjára visszatérni. Általános a hit az ország fővárosában, hogy Kossuth Ferencz európai műveltsége, higgadt modora, bölcs mérséklete és szelíd lelkülete megtalálta az utat az uralkodó szivéhez s a két férfiú, ki zárt ajtók mellett, bizonyára teljes nyiltszivüséggel folytatott eszmecserét a kibontakozás útjaira nézve, íog módot találni arra nézve is, hogy az ország törvényben biztosított állami önállósága minden téren kifejezésre jusson a jövőben s mostani elhomályosított helyzetéből kimeneküljön, más részt pedig a kapocs, nely bennünket Ausztriával az uralkodó községe folytán összeköt, sértetlen alakban ntartassék. Az uralkodó a kölcsönös nyilatkozatok kapcsán bizonyára meggyőződött arról, hogy a függetlenségi párt, mely a lezajlott képviselő választásokból győztesen került ki s az országgyűlés legnagyobb pártjává nőtte ki magát, egyáltalában nem forradalmi irányzatú; a felkent király iránt alattvalói hűséget táplál; de másrészt szívósan ragaszkodik mindég vallott elveihez s az ország állami önnállósagát feláldozni egyáltalán nem hajlandó. Létre jön-e? ezen az alapon a megegyezés, azt előre megmondani, természetesen, nem lehet. Minden attól függ, ki tudja-e magát szabadítani a felség a káros befolyás alól, mely a kettős birodalom sorsát a mostani állapotába juttatta. Ha igen, akkor egy jobb korszak hajnala virrad reánk; ha nem, akkor el kell készülnünk a további harczra, mert most már leszerelésről szó sem leh A nemzet megnyilatkozott akaratának e. bb vagy utóbb, de érvényesülnie kell. {. Élénk megbeszélés tárgya mostanában az ország fővárosában az is, hogy minő irányt fog követni Kossuth Ferencz, ha sikerült az uralkodót a nemzet igazairól meggyőzni. Mert ebben az esetben két ut áll előtte. Vagy résztvesz aktiv a kormányzatban s mint miniszter kísérli .meg az ország érdekében üdvös tevékenységet fejteni ki; vagy pedig arra a puritán álláspontra helyezkedik, melyet Deák Ferencz az 1867-ik évi kiegyezés megkötése után elfoglalt, vagyis nem fogad el semmiféle miniszteri állást, hanem megmarad pártvezérnek és elnöknek. Mi, megvonjuk őszintén, szívesebben látnok Kossuth Ferenczet az utóbbi helyzetben. Igaz, hogy ebben az esetben, nem lévén közvetlen befolyása a kormányzatra, megtörténhetnék vele az is, ami Deák Fe renczczel megtörtént, hogy tudniillik műve, gyenge, engedékeny, kontár kezekbe kerülvén, midőn azt látta és tapasztalta s egyik kormánytag őt vezérnek szólította, a következő keserű szavakkal utasította el magától a vezérszerepet: Az ördög a ti ve- zértek! Tehát megtörténhetnék ez Kossuth Ferenczczei is, de inkább ez legyen működésének eredménye, mint az, hogy esetleg megkötött kézzel, nem valósíthatván meg a hozzáfűzött reményeket, a Kossuth név és kultusz szenvedjen bármiféle csorbát. Hadd maradjon ez a név továbbra is szimbólumnak, melyhez Magyarország állami önállóságának és függetlenségének kivívására irányzott minden tövekvés hozzá legyen fűzve. Legyen az továbbra is az a megszentelt oltár, melyen a hazafias érzelem üt tanyát, áldozva a magyarok Istenének s könyörögve neki, hogy boldogítsa a neki mindig hűséggel szolgáló népét. Maradjon az továbbra is az az eszme, mely körül csoportosul a megpróbáltatások idejében, ép úgy, mint az öröm napjaiban a magyar népélet, belőle merítve erőt és kitartást nemzeti létéért folytatott nemes küzdelmeiben. Szekszárdi szőlősgazdák szövetkezetéről. A Közérdek és Tolnavármegyében felvetett kérdés tisztázásához hozzájárulandó, néz Temet pár czikk keretében kívánom kifejteni ezen lap hasábjain, a hol ugyanezen kérdésben megállapodott nézetemet már ezelőlt 6 évvel fejtegettem. Mielőtt azonban a kérdések kérdésére reá térnék, a dolog megvilágítása végett egy kis kitérést tartok szükségesnek. Van Olaszországban egy nagy szőlőbirtok, melynek »erüle'e az 1000 holdat is meghaladja, ezt a nagy s őlőt annak tulajdonosa évek hosszú során eszközölt c éltuda os és óriási befektetések után ma már a leg nb-nzivebben kezeli. Még pedig úgy, hogy sem az e’emi csapások, sem pedig a borárak fluctuatiója az ő vagyon mérlegét, az ő átlagos jövedelmét nem igen alterálhatja. — Hogy ezt elérhette, szükséges volt az intensiv gazdá'ko- dáshoz mért munkásokat telepítések által biztosítani, az üzemköltségek leszorítását a technika minden eszközével e ősegiteni, a jövede'em emelését pedig jelentékenyen előmozdítani ez által, hogy a syőlő kubura mezőgazdasággal hozatott kapcsolatba, a szőlő és bor összes mellékterményei (törköly, borseprő, borkő) pedig gyárilag feldolgoztatván, az ös-zes termé yek kereskedelmi utón értékesítettek. Igenám, de mily óriási beruházást igényelt mindez, eltekintve attól a megmérhetetlen nagyságú értelmi tőkétől, a mely nélkül ily vállalat minden pénzbőség mellett is csupa koczkázat! ? Tessék csak elgondolni, hogy egy jól kezelt ezer holdas olaszországi szőlő évi termése átlag 60—70000 mmázra szőlőre rúg; mily beruházást, személyzetet I és gondot adhat még gyári kezelés mellett is ennek feldolgozása, elhelyezése, kezelése és értékesítése ! S ez a hű modellje a mi állapotunknak, ebben rejlik a lelteit kérdés megoldásának titka és nagy nehézsége is. Hiszen az volna kétségtelenül az ideális állapot, ha 4000 holdnál is nagyobb hegylánczunk at és száz és száz hódnál is nagyobb kiterjedésű lap- szöleinket egy kalap alá hozni lehetne, ha ezen nagykiterjedésü szőlők termését már a gyümölcs leszedésekor feldolgozás és értékesítés végett egy szövetkezetnek átadhatnánk ! De hát ez ily alakban kivehetetlen, mert egy ily irányú és terjedelmű szövetkezet a reá sulyosodó óriási feladatnak megfelelni képtelen volna, egyrészt a hiányzó materiális erőnél fogva, másrészt a kivitellel járó százféle s igen nagy fontosságú teendők szakavatott és biztos elintézéséhez szükséges óriási intellectuális erők hiányánál fogva. Még elképzelni is nehéz, hogy ily nagy kiterjedésű szőlők termésének átvétele, feldolgozása, erjesztése, bepinczézése és eredményes forgalomba hozása mily óriási feladat. Hiszen átlagosan 100000 mmázsa szőlőről 70000 hektoliter borról van legalább is szó. Ily irányú és terjedelmű szövetkezet elképzelhetetlen, ilyennek létesítése kivihetetlen, sőt viszonyaink között szükségtelen is. Arra pedig még csak gondolni sem lehet, hogy hegyközségenként külön-külön és önálló szövetkezetek keletkezzenek, mert ez az amúgy is elégtelen erők széthúzását s minden czélirányos mozgalom megbénítását eredményezné. Mire van tehát nekünk szükségünk ma? Nagyobb arányú tőke, gazdag és szakértő borkereskedelemre ; mert azon kisebb czégek, melyek itt a borok széles körű ismertetését és forgalomba hoza- tálát közvetíteni hivatvák, a legprimitívebb igényeknek sem képesek megfelelni részint nagyobb forgó tőke hiányánál, részint a valódi kereskedelmi szellem, vállalkozási kedv és képesség hiányánál fogva. Ily körülmények között beállott nemcsak az, a mitől féltünk, hogy a borárak, daczára az olasz borvám clausula kilátásba helyezett megszüntetésé-
