Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-07 / 49. szám
függetlenségi és 48-as Kossuth-panti politikai hetilap. Megjelen : hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bézerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Eyesz évre 12 korona, 1/a évre 6 kor L évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések.: 100 szóíjí 3 korona 74 tillér 100—200 szóig- 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyílttérijén 3 hasábos petitsor 30 fillér. Olvasóinkhoz. 190(5. évi január hó 1-én uj előfizetést j nyitunk a „Tolna megyei Közlőin/“-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, j Előfizetési d[jak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek fél őrért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „Tolnámé- gyei Közlőn;/“ a „Tolnamegyei Általános 7auitö-eggeslilét“-nek hivatalos közlönye. A „Tolnamegyei Közlönyu-jg mely XXX 1 V. évfolyamának 1-ső negyedébe lép, vármegyénk hazafias közönségének jóakarata figyelmébe ajánljuk. Hazahas tisztelettel : A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Általános zűrzavar. A ki az osztrák-magyar monarkia mostani nagy válságának indítékai felől magának helyes ítéletet kivan alkotni, annak sohasem szabad szem elől téveszteni az okokat, melyek a beláthatatlan végű bonyodalom útvesztőjébe vezettek bennünket. — Az összeütközésnek, melynek nemzet és uralkodó között előbb-utóbb be kellett következnie, egyedüli és kizárólagos oka az volt, hogy az 1867-ik évi kiegyezést részben nem hajtották végre becsületesen, részben pedig annak egyik-másik a magyar nemzet állami önnállóságát és függetlenségét biztositó fontos részleteit kiforgatták eredeti mivoltukból. A 67-ki kiegyezés nem adta fel a nemzetnek jogát sem a hadseregre, sem a külképviseletre nézve, hanem az egy uralkodó alatt egyesitett és közös védelemre szövetkezett két állam között a teljes egyenjogúság elvét állapította meg. A magyar nemzet 38 évig, gyakran fel jajdúlva, sokszor tiltakozva, fájdalommal tűrte a törvényileg biztosított nemzeti jogok me'gseinmin'tésére irányzott, gonosz munkát; de midőn a pohár megtelt s a lassanként magyar hadseregből császári hadsereggé átgyurt véderő még a nemzet erejét túlhaladó, óriási anyagi követelésekkel állott elő, ahhoz az eszközhöz nyúlt, mely egyedül állott rendelkezésre s mely egyedül volt alkalmas a további garázdálkodás megakadályozására: az országgyűlési rendes tárgyalások megakasz- tásához. A hatalom vak gőgjében előbb a ház- szabályok erőszakos megváltoztatásával, később az országgyűlés törvénytelen feloszlatásával akarta a nemzeti ellentállást letörni, de minden igyekezete a végsőig elkeseredett magyarság szívós . magatartásán hajótörést szenvedett. így állott elő a mostani helyzet, mely immár oda fejlődött, hogy a kettős monarkia egész szervezete recseg-ropog alatta s nem az igazságos, bölcs kormányzás, hanem a becsapás és politikai becstelenség elvére fektetett rendszer összeomló törmelékei alá készül temetni mindent, a mi a közép- Dunánál él és mozog — egyiránt. Mintha csak a beláthatatlan utu gond- j viselés büntető igazságszolgáltatása intézné a dolgok menetét, éppen az a furfangos eszköz, melyet a magyar nemzet hazafias és oszlopos osztályainak megsemmisítése céljából dobtak a hullámzó közéletbe, látszik j alkalmasnak arra, hogy romba döntse azt a hatalmat, mely soha sem épített, soha sem |. boldogított, hanem mindég pusztított és rombolt egyiránt. Ez a példátlan romlottság sugalta esz- i köz, mely más körülmények között sok tá- - magatóra talált volna az országban, az ál- i talános titkos választói jog volt, melyet a küzdőtérre dobtak nem azért, hogy eddig mostohán kezelt osztályok jogsérelmét orvosolják, hanem tisztán azon okból, hogy a viszály üszkét dobva a különböző osztá- I lyok közé, a zavarosban halászhassanak. TARCA Advent* Üdvünk királylya jön — — vigyázzunk! Buzgóbban és szebben imázzunk Mint máskor tenni tán szökünk; A lelkesült szív szent beszéde, A tiszta érzés hat fel égre S nem az, mit elmond épp a szánk! . . . Üdvünk királylya jő — — s a mennyet — A boldogító szent kegyelmet — Lehozza most ajándokul! Örvend a hű Krisztus-vitéze, Ki mindig csak a mennyre néze És ebből is sokat tanul. Óh! hogyha már buzgó imában Midőn a szív az égre szárnyal Meg is lelné a mennyet itt: Mily boldog volna minden ember! . . . Holott most boldogságra nem lel, Mert gyenge benne a hit! . . . Üdvünk királylya! kérve-kérünk Óh hozd alá égből minékiink A boldogító széni hitet! Erős, meleg hit kell a kornak S akkor talán majd összeforrnak Szív s lélek, mely most oly hideg! Borzsák Endre. * A <;Protestáns Pap» 1905 évi december havi I2-ik szálaiból. Levelek egy halotthoz. Irta : Dávid Pál. 1. . . . Elmentél! ? Vis^zahozhatatlanul elmentél minden reményemnek, minden örömömnek tárgya, Te ! Nem bírtalak v isszatartani esdő szavaimmal, hulló könnyeimmel. Elmentél s itt hagytál engem vigasztalanul. Óh! miért nem vagyok Jób, hogy ruhám megszaggatva, fejemre hamut hintve a föld porában gyászolhatnálak 1 ? | Tálán úgy enyhülne a kin, szűnne a bánat s nem enném könnyel áztatva kenyerem minden i napon ? Nem hiszed, milyen gyötrelem életem, mióta elmentél, mióta eltemettelek ? Kereslek, kutatlak, nevedet kiáltom, de kérdő szómra csak a távol visszhangja felel. Nem hallom csengő hangodat s azóta én is néma vagyok, nem látom mosolygó arcodat.s azóta én is a bánat I képe vagyok. Mióta elmentél a jobbak hazájába, lelkem folyton oda vágyik. Nem szép már az ' élet, nincsen a földön semmi bájos s nemes, ami csak volt, mind elvitted néma sírodba: nem csoda hát. ha én is menni vágyok hozzád ! Csak még egyszer, csak egyetlen egyszer láthatnálak még, csak még egyszer mosolyogna kedves arcod reárn, odaadnám érte üdvösségemet! De hiába ostromlom esdő szóval , az eget, hiába szállók perbe Istennel, nem ad nékem vissza, imám meghal Iga tatlanul tér vissza a : földre, óh ! mert talán a föld legbünösebb embere én vagyok! Számtalanszor elmondom álmatlan éjszakáimon neved,, hívlak, hívogatlak; hogy álmaimban jelenj meg legalább s adj egy vigasztaló szót nekem, szenvedőnek! De hiába! Minden hiába! Majd imára kulcsolt kezekkel sóhajtom: „Atyám, Istenem, ha szerető mennyei atya vagy, miért kívántad e gyermek halálát, hisz még alig látta fényes napodat! ? Miért kellett neki oly korán sírba szállni: néki s vele reményeimnek -1' De a panasz szava nem használ, a seb, melyet halálod ütött szivemen, ég emésztő tűzzel, olt- hatatlan lánggal tovább. Könnyeim forrása elapadt, nincs mivel e lángot oltanom. Segítséget, gyógyító irt kérek tűtől—látói, emberektől egó sebemre, de kiáltó szavam siket fülekre talál. Kedves gyermek, ott fenn a mennyországban, hallgasd meg te könyörgő szavamat s küld e_ hozzám a vigasz íényes angyalát! 11. Előszedtem emlékeidet, sorra nézegettem, sorra csókolgattam. Itt egy édes semmiség, mely egykor a tied volt s im' amott a másik. Itt egy halványkék-szallag, hajadban hordtad egykor, most én áztatom könnyel. Kék volt kedves színed, mert ez az ártatlanságé; olyan mint a' mennyországé, hol csak ártatlanok laknak. Te már ott vagy, de én még itt a föld porában vergődöm, szárnyaimat elszegte a bánat: szárnya- szegett madár vagyok. Pedig hogy vágyom menni hozzád? Istenem, milyen szép lehet'a mennyország, hol olyan szép angyalok laknak, mint Te ! A khérubimok serege óh mily szép lehet! De engem magához köt a földi rög s a bilincs szivósabb, mint erőm. ... Itt egy hervadt kis rózsa. Kebleden hervadt el. Azóta őrzöm én, mint szemem
