Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-07 / 49. szám
o Az alkalmazott eszköznek Magyaror- szágon azonban nem volt meg a kívánt hatása. A magyar munkásság, mely a jogok kiterjesztésénél leginkább volt érdekelve, lassanként belátta, hogy ő jogai érvénye- sitése körül inkább számíthat a hazafias pártok támogatására, mint egy kétséges értékű tagokból összeállított, osztrák császári zsoldban álló kormánytól s mind nagyobb arányokban csatlakozott a nemzeti jogokért küzdők táborához, ugy, hogy már Laszberg gróf • császári helyettes megyefőnök első szereplése alkalmával, kénytelen volt a kormány csirkefogókat 4 — 10 korona napidij mellett kellő számban felfogadni, hogy tömeget is szerepeltessen, mert a hazafias munkásosztály már nem volt erre a szerepre kapható. De annál nagyobb pusztítást vége? az alkalmazott eszköz odaát Ausztriában. Az ottani kormány hogy a 100.000 számra felvonuló s az általános titkos szavazás mellett tüntető szocialistákat lekenyerezze, kilátásba helyezte a választói jog ilynemű kiterjesztését. Csakhogy mig nálunk legfeljebb az lenne az általános választói jog j életbeléptetésének következménye, hogy a nemzetiségek nagyobb számmal jutnának be a parlamentbe, addig odaát a választói jog ily arányú kiterjesztése az uralkodó fajok felsőbbségének megváltoztatását vonná maga után. Ausztria országgyűlésének többsége a szláv népekből kerülne ki s igy a németség fajuralma és felsőbbsége ködpáraként fosz- lanék szét. Váljon eltudja-e ezt viselni a németség, melyből az uralkodó család származik; mely évszázadokon át az uralkodás minden előnyét kényelmesen élvezte; melynek nyelve terjedése érdekében a hatalom mindég kész volt a többi nemzetek elnyomása árán is közrehatni, — ez még a jövő kérdése. Egyébiránt ez nem a mi dolgunk. Csak hadd marakodjanak odaát a szlávok és németek egymással. Nem bánjuk, ha felfalják is egymást. Hiszen bármily nagy veszekedésben éltek is egymás közt: ha a magyarság jogairól volt szó, rögtön összeálltak és közös ellenségkép szerepeltek velünk szemben. Majd eljön most a visszafizetés órája. Élni is fogunk vele legjobb tehetségünk szerint. Boda Vilmos. világát s nem adnám oda kelet minden gvön- gyéért s aranyáért. Keblemen hordom én is. a szivem felett és még a másvilágra is elviszem magammal. Fakó, hervadt levele beszél nékem sokat, nagyon sokat. Kimondja, hogy az élet csak olyan, „mint a fii, mely megszárad, mely .reggel virágzik, estvére elszárad.“ En sem hittem, mikor ringattam bölcsöeskédet. hogy azt nemsokára koporsó váltja fel; nem hittem, hogy a mosolygó s gyagyogó ajkacskák oly hamar elnémulnak. Most nincs mást tennem, emlékeidet áztatom könnyel, sírodhoz zarándokolok, szent áhítattal csókolom meg apnak göröngyét, mint Mutulman a szent kábakővet. Ha mindegyik nyomán egy-egy virág fakadna, ugy nyugvó helyeden mindig a nyár legszebb virágai nyílnának. Azt mondják, hogy a hold a naptól nyeri •lényét. Akkor tehát, ha a nap elhomályosodik, a hold is sötétségbe borul. Te pedig az én napom voltál, rólad sugárzott reám minden világosság s mióta nem vagy, én is sötétségben bolyongok. Átláthatatlan sűrű sötétség borítja életem egét, nincs rajta csillag, melynek rezgő sugára ez utat világítaná tévelygő lábaim előtt, nincs szövétnekem, melynek' derengő világánál kereshetném a kivezető utat. bedig epedve, szorongva váróim hogy feljöjjön a remény betlehemi csillaga. Azé a reményé, mely biztatókig súgná az én fülembe is : „Ne félj, kicsinyhitű!“ De hiába! Sötét az cg, sötét a Dolgozó gyermekek a tolnai selyemfonodában.* Mindig örömmel fogadjuk,, ha bármely, oldalról és bármily irányban érdeklődés mutatkozik népünk jólétének előmozdítása iránt, hiszem az országos selyemtenyésztési - felügyelőségnek törekvései mindjárt' kezdettől fogva hu- mánistikus. alapon indultak ki. Kivált első szervezésének idejében, úgyszólván nem volt senki az országban, ki annak fontos közgadasági hivatást tulajdonított volna, hanem azt jóformán, emberbaráti intézménynek tekintették. Ez okon a selyemfonodák felállításánál egyrészt a munkásnők érdekével foglalkozott komolyan a felügyelőség. Másrészt pedig számolnunk kellett azzal is, hogy milyen körülmények közt működnek a. fonodák olyan országokban, ahol a selyemipar természetesen versenyt képez ami fiatal iparunknak. Ezen .verseny volt legnagyobb veszedelmünk és saját iparunknak csak akkor -remélhetünk biztos jövőt, ha képesek leszünk ezrei a versennyel eredményesen megküzdeni. Ezért gyárainkat az olaszországi- gyárak mintáira kellett berendeznünk. Midőn olasz mintára az első selyemfonodát létesítettük Pancsován, ugyancsak az olasz I rendszer szerint állapítottuk meg a munkaidőt is fonodáinkban. A múlt század 90-es évei elejeit Olaszországban törvényhozási utón tél en-nyár on 12 órában állapíttatott' meg a selyemgyárakban a munkaidő és ezen intézkedést talán senki sem fogadta nagyobb örömmel. mint mi és legott mi is 12 órára szállítottuk le a munkaidőt gyárainkban. Később, vagyis 1903-ban az olaszországi selyemfonodákban 11 órában szabták meg a munkaidőt és mi is igy jártunk el. Ez idő I szerint tehát 11 órát dolgoznák fonodáinkban ! a munkasnok. Ha .pedig Olaszországban meg | ezt a munkaidőt is megrövidítenek, ugy mi is i hasonlóképpen cselekednénk. Különben pedig, 5 hogy nálunk minden kitelhetőt megteszünk, a selyemgyári munkásnők érdekében, ezt igazolják J a kovetKezó ténvek : TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 49. sz. Fonodáinkban a munkatermek olyan méretűek, hogy egy munkásnőre 21.(3 köbméter ür * Lapunk folyó é\i november hó 16-án megjelent 46-ik ■ számában «egy -olnai népnevelő aláírással cikkely jelent meg. mely a tolnai selyemfonodában alkalmazott gyermek leányok helyzetével foglalkozott. Most az országos selyemte- nyésztési felügyelőség részéről egy felvilágosító nyilatkozat küldetett hozzánk melynek a közérdekű intézmény iránti kedvezőtlen hangulat keltés meggátlása céljából a legnagyobb ; készséggel adunk helyet. A szerk. föld, sötét az egész, világ. Gyászbaboritott mindent az en szemem előtt a .te halálod . . . . sokszor elsiratott kedves kis halottam, en első szerelmem. Elsirattalak, eltemettelek, de nem feledtelek. A könny felszáradt, á sóhaj ellebbent, a seb mélyebbre húzódott, de meg nem gyógyult. Fájdalmam már nem jajgat, néma, de nagyobb ! A hit tartja bennem ti lelket, mely csak hálni jár már belém ; az a hit, hogy a lélek el s mi találkozunk. Igen, feltámadunk egy szebb, egy boldogabb életre ! Örök tavasz virul utainkon. Lakóhelyünket — paradicsomunkat — a boldogság vizei folvák körül. Bűbájos, csodaeréjii viz, melyből aki iszik, soha meg nem hal. Madárdal lesz altató nótánk, — szép mint a szeráfimok éneke — s az lesz ébresztőnk. Enyhe szellő rózsa s viola illatát hordja s minden, minden boldogságról, szerelemről beszél. Ételünk az isteni szerelem mannája s ambróziája leend ; italunk nektárnak cseppjei, mely szerelemre hevít. Olyannak képzelem én feltámadásod, mint az „Ezeregyéjszaka“ tündér királyleányáét. Paradicsomkertünk fái közül hiányzik majd a „bot- ránkozás fája“, nem lesz tiltott egynek gyümölcse sc, a kertben minden a miénk. Dúló zivatar, vészes fellegek elkerülik lakóhelyünket, fejünk fölött örökké májusi nap ragyog. Értünk terem a föld, nekünk nyillik a virág, nekünk érik a gyümölcs. Nem lesz ott még emléke se esik', holott az ipartörvény csak 7 köbmétert ir elő. A munkatermek szellőztetéséről, illetve a .jó levegőről is gondoskodtunk, amennyiben a számos és nagyméretű ablakokon kívül még igen sok szellőztető lyukat alkalmaztunk. Az természetesen el nem kerülhető, hogy valami gőz ne fejlődjék ki olyan teremben, ahol 180 katlanban 50—00 fokos meleg viz van, de éppen a gőz eltávolítására szolgálnak a szellőztető lyukak. A tolnai selyemfonodában még arra is kiterjedt gondoskodásunk, hogy á munkásnők a nyári hónapokban az intézet költségére heten- kint hideg fürdőt vesznek. Sőt a nyári hónapokban éppen a munkásnők' kíméléséért a délutáni munkát egy órával később kezdik. Hogy milyen kedvező a fonodában a -munkásnők egészségi állapota, arra nézve szolgáljon bizonyítékul az, hogy a folyó évben a következő megbetegedések fordultak elő és pedig: 51 esetben gyomorbajt-állapított meg az orvos, de az többnyire az éretlen gyümölcs élvezetből származott. Továbbá a téli hónapokban 21 esetben tüdőhurut, 7 esetben influenza és 11 esetben reumatikus bántalmak mutatkoztak.Ezenkívül néhány esetben váltóláz.fordult elő. Haláleset 3 volt. Es pedig: egy munkásnő agy- hártyagyuladásban, kettő pedig tüdővészben hunyt el, de az illetők már akkor szenvedtek a babban, amikor a gyárba jöttek. A megbetegedésekre vonatkozó* ezen adatok mindig megnyugtatók lehetnek bárkire nézve, ha elgondoljuk, hogy 400 munkásnő foglalkozik a gyárban és az ismertetett megbetegedések egy hosszú év lefolyása alatt fordultak elő. Sőt midőn még a múlt evekben az intézet egyik elbocsátott alkalmazottja a fonoda ellen különféle hírlapi támadást intézett es 'ennek- folytán hivatalos orvosi vizsgálatot, tartottak, ez alkalommal kiderült, hogy a fonodában dolgozó munkásnők jobb színben voltak, mint a külső leányok. Ez pedig abban leli magyarázatát, mivel a fonódabeli leányok a rendes kereset mellett jobban táplálkozhatnak. Ami pedig a munkásnők életkorát illeti, e tekintetben mi tovább mentünk Olaszországnál, mert mig ott 12 evet betöltött leányokat alkalmaznak, mi fonodáinkban csak oly munkásnőket fogadtunk fel, akik már betöltötték 13-ik életévüket. Nem tagadjuk, kegy általános szempontból előnyösebb volna a női munkásokat csak akkor alkalmazni, ha azok már teljesen kifejlettek. Kz azonban alig volna kivihető a mai gazdasági és nehéz megélhetési viszonyok 1905. december 7. { a földi bájnak, a földi gyarlóságnak. Nem lesel- ! kedik a kapzsi irigység, a fukar önzés s a hétnyelvű ragalom. Ezek mind kívül maradnak, távol tartják őket a kertünket őrző angyalok. Mert ez a föld a boldogságnak földje, emberi szenny a lábát oda be nem teheti. — Annak határait az isteni tiszta szeretet tölti be. Ilyennek képzelem én a másvilágot, melyre egykor veled feltámadok. S ennek az uj életnek reménye feledteti velem a jelenleginek minden kínját, keserűségét. Ha fáj az élet. képzeletem szárnyán elszállok abba a szellemi hazába és látlak téged és oly szépnek látlak, mint Sáron rózsája. — Beszélgetek veled édes szerelemről, örök boldogságról. Átölelik remegő karjaim derekad, lázas ajkaim ajkaidhoz tapadnak egy hosszú, edes csókban és én üdvözölök. Beszedés ajkaidon csüggök néma állítatta! s hallgatom mint mondod: „milyen szép az élet!“ S én is I ugy találom. Nagyon szép és bájos ; fű, fa, virág í minden oly gyönyörűséges. Így vigasztalgatom magam a jövő reményével és szentül hiszem, hogy beteljesedik, mit magamnak festek képzeletem tarka színeivel. Nyugodj hál békében eltemetett halott, ne zavarja semmi sírodnak az álmát! En is megyek tovább földi utamon elő reménységgel, rendit- heílen hittel, hiszen él a lelked, újra találkozunk. Isten veled tehát, a viszontlátásig! Heidelberg.
