Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-31 / 35. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 35. sz. 190ó. augusztus 31. 2. _______________________________________ TÖ VISEK. Mi az oka? . . . Jobbról és balról, íelső és alsó körökben, hazánkban és a külföldön keresik, kutatják, hogy hát: mi az oka voltaképen a végtelenre nyuló válságnak,'a korona és a nemzet közötti «összekülönbözés»-nek, a kibontakozás lehetetlenségének, a jó béke helyre nem állhatásának ?... Mi az oka, hogy ime már az orosz és japán is — sok alkudozás után —• (talán) kibékül egymással, Roosexoelth (magyarul: «világ-rózsa») béke-alkusz közvetítésére, holott majdnem két évig gyilkolta egymást a két nemzet vérontó csatákban ? . . . Mi az oka, hogy csak a magyar nemzet nem tud dűlőre jutni, megegyezni koronás királyával ? . . . És aztán az ok-keresés labyrinthusában senki sem tudja megtalálni az üdvös *Ariadne- fonalaU —, magyarul: a «ki-utat*. — No mert i 67-esek, kik meghaltak, de Tisza (István) nem úszta politikai vizében megfürödve, újólag fel- ;ámadtaknak érzik magukat csodálatos élet-szi- /óssággal most egy bécsi kézintésre, egy felsőbb parancs képzelt nyomására, az egyiptomi íusos fazekakhoz való újabb leülhetés reményének zöld lombsátora alatt, kéjjel fújják a régi nótát: <gonosz náció a koalíció ! — O az oka •ninden bajnak, — a patvarnak, a sóhajnak ; nért nem lesznek miniszterek a balpárti hős /ezérek ? . . . Node persze kikapcsolva a nemzet ninden hő vágyát a felséges úrral szemben, oona fide ~ jó hiszemben!» Ezzel ellenkezőleg a 48-asok, azt mondják : <No már sok, arm sok! — Már 400 év óta ismerjük ezt a magyar tul-lojalitást, azt a burkolt drály-hűséget, mely mindig nyomorult önös célok szolgálatában állva, nem szégyenelte, sőt licsekvés tárgyául tolta fel a talp-nyalás tökélyre vitt művészetét! Ismerlek szép maszk! smerlek szőrös-kezű Ézsau, ki szelidarcu Jákobot szimulálsz egy tál lencsén vett elsőszii- öttségedért!» így verseng igazáért a két politikai párt. \z én véleményem pedig ez : — Arany János nagy költőnk azt mondta rajdan a «fülemüle-füttyről» írott remek humo- •os versében: * se nem neked, se nem neked, hanem lékem fütyül!» Én is azt mondom, hogy a ver- ;enyző politikai felek egyikének sincs igaza. Megmondom hát, hogy a válság hosszúságának, i kibontakozás lehetlenségének mi a valódi )ka? .... Igen egyszerű a dolog. A nemzet véghe- etlenül szereti a koronás királyát, — a király ■iszont szive mélyéből szereti a «kedves, a nemes ■zagyom nemzetet». Most már: király' és nemzet egyaránt ismerik azt a közmondást, hogy : «az okosabb enged !». Tehát a nemzet nem engedhet, mert igy okosabbnak akarná láttatni magát a felkent királynál, mely nyilvános felségsértés lenne! Azt mondja ezért: «legyen okosabb a király, engedjen ő, ezt kívánja tőlünk a köteles lojalitás, az örökös király-hűség!» Az uralkodó pedig igy gondolkozik: «Kedves hű magyar népem, csaknem 20 millió. Oly derék és türelmes nép, oly vitéz szittya-faj. 400 év óta oly sokszor odaadó hűsége volt trónom támasza. Es most ezt a derék és vitéz népet, hű alattvalóim 20 millióját megsértsem azzal, hogy én engedjek, és igy egymagámat okosabbnak tartsam az egész nemzetnél ?! . . . Nem én! Legyen okosabb ő, engedjen ő !» íme a szomorú dilemma. — Ebbejutottunk belé az egymás kölcsönös túl szeretése által. Ezért nincs megoldás és óhajtott béke. Lám az oroszok és japánok nem szeretik ily nagyon egymást, azért megbékülnek. Nekünk is ilyformán kellene tennünk s a régi latin közmondás szerint «si vis pácem, para hélium /» (Ha békét akarsz, csinálj háborút!) talán jó volna, egy kissé alább hagyni a plátói szeretettel, melynek hév tüze megemészt bennünket ? Tudja Isten, mi volna már jó ?! Eszembe jut a magyar nóta : «így se jó, úgy se jó, amúgy se jó /» (De azért éljen a koalíció ! . . .) Palást. Szekszárd rendezett tanácsú város alakuló közgyűlése. Döry Pál alispán augusztus hó 29-ére hívta egybe Szekszárd rendezett tanácsú város képviselőit alakuló közgyűlésre a városháza nagy tanácstermébe, melyen a képviselő-testületi tagok közül a következők jelentek meg : Őrfiy Lajos Dr. Leopold Kornél Dr. Steiner Lajos Mehwerth Ferenc Dr. Káldi Gyula Leicht Lajos Schneiderbauer József Szondy István Stann István Ágoston István Szeghy Sándor Boda Vilmos Dr. Mártin József Ujfalusi Imre Bognár Albert Hauk Antal Goldberger J. Mór László Lajos Török Béla Leopold Sándor Wosinsky Mór Kiss Károly Salamon Jakab Majer Antal Kuncer János Dr. Hilberth István Pollerman Ferenc Vesztergombi Antal Vesztergombi Ferenc Pekari János Prantner Antal Prantner Márton Horváth Szabó József Steiner József Tóth Ferenc Vörös Ignác Neiner József Ferger Mátyás Mucsenbacher Lipót Dorogi István Orbán József Főglein Ferenc Mészáros Károly Sipos Márton Cank Ferenc Hauszknecht Ferenc Dorogi Mihály Ditrich János Ditrich József Frey János Bors József Volher Mihály Reich Armin Csötönyi István Dr. Spányi Leó Deesházy György Zsigmond Ferenc Schneider János Őrfiy Lajos (A szék- Schiszler Károly szárdi takarékpénztár Grószbauer Ferenc képviselője) Fischhof Károly Strausz Mór Bodnár István Friedmann Mór Dr. Fent Ferenc Fischhof Mór Dr. Herceg Gyula Dr. Müller Ferenc Dr. Szászi Endre Dr. Kramolin Gyula Vesztergombi István Üj János Nagy János Nagy György Székelyi József Takler Ferenc Békés Mihály Eszterbauer János Vilhelm Ede Ribling József Horváth Vince Ferger Mihály Steiner Ferenc Vacek László Horváth Ignác Főglein János Kővágó István Nyéki István Haudinger Károly Kovács Dávid Hornok József Bors György Kovács János Koca József Id. Csépi Sándor Grunner János Török Pál Csötönyi Antal Borzsák Endre Kalmár János Majsai István Kovács József Szászi Imre Id. Török József Dr. Hirling Ádám Janosits Károly Matzon Béla Nikitics Imre Konstancer László Az alakuló közgyűlést l4 10 órakor nyitotta meg Döry Pál alispán, akit a terembe léptekor lelkes éljenzéssel fogadtak. Az elnöklő alispán szép beszédében kijelentette, hogy miután az augusztus 17-én megejtett képviselő- testületi tagok megválasztása ellen felebbezést nem adtak be, az alakuló közgyűlést egybehívta, melynek nincs más tárgya, mint az ala-. kulás kimondása. Ekkor ünnepélyesen megala- kultnak jelentette ki Szekszárd városnak képviselő-testületét. Hosszú pályafutásának — úgymond — egyik legszebb napja a mai, mert gyermekkora óta szerencsés volt Szekszárd fejlődését, haladását látni és boldog, hogy ezen történelmi időpontban ő lehet vezetője Szék- szárdnak, mely kiskorúságát és gyámságát levetve, önállóvá lehetett és saját egyéniségét nyomhatja intézményeire, hogy magát erőssé és megelégedetté tegye. A mindenhatótól erőt kíván a képviselő-testületnek, melynek szeretne még utravalóul jó tanácsot adni, de magas értelmiségénél fogva erre nincs rászorulva. Óhajtja, hogy Szekszárd rendezett tanácsú város kép- viselő-testülete uj működésében reá n}mmhassa saját bélyegét, mely egyéni hajlandósága, alkotmány szeretete (Éljen!), király hűsége, a munka megbecsülése legyen. Szekszárd vallásos, hazafias és munkás közönségét a magyarok Istene éltesse és fényes sikerek koronázzák tevékenységét ! (Lelkes éljenzés.) Ezután kijelenti, hogy ámbár a törvény neki adja a jogot a tisztújító közgyűlés napjának kitűzésére, azonban mégis szeretné hallani erre vonatkozólag a képviselő-testület nyilat— Nézd a kicsi kacsóját. Hogy elmasza- olta magát a kis malac. Csupa igyekezetből. — Gizi pompás gyerek ! — Gizi tobutum ! — Gizi zseni ! — Öröme életünknek ! — Óh, kedves mucus, mennyire ismered! — Óh, pici, cukros, lehet-e más a te leányod ? Harmadik stádium. Giziből Giza lett. Még jobban látszik, mily bőkezűen bánt a természet vele. Arany fürtéit bokáig növesztette, kecses ujjai nem görbülnek el a zongora billentyűin. Most már nem olyan hercig, olyan mosolygós. Homlokáról komoly gondolatok nyernek kifejezést. Az utcán nem bámul el csacskamódra. Figyelmes, előzékeny, de ritkán derül ki arca. Dukál is. Most jár tánciskolába s a héten játszott mint műkedvelő. Sokszor ki akar önteni kebléből a nagy boldogság egy vidám kacajban és oly jó lenne megkönnyíteni lelkét, de lehetetlen, mit szólnak neveléséről. Ma-holnap hosszú ruhát ölt, elvégzi a leánygimnáziumot; agyában megfordult olyan gondolat is: bálkirálynő lesz, neki tudnia kell, hogy mit cselekszik. S komoly marad és büszke. Iskolába jón, iskolába megy. — Nem tekint fel soha. Ha ismerős jő, szerényen elmondja a «Jó napot»-ját, de a legtöbbször ő várja ki előbb a másik ajkáról. Negyedik stádium. Ah, a tádium! Gizuca már se nem Gizi, st Hogy az utó is kerek két , Azóta h legnagyobb ke tud kacagni, dt kodni a firtlis l hatnók, hogy a Hogy tÖrnei ellenséggé jó ban «•foglalkozott.». Neki ez olyar Azok a regé. azokban ! Béla meg oly ü Apróra ismeri az izle szerelmet olvassa let hihetőleg Béla föláldoz No, ezért megkim rozza a Béla ostromá de Gizella nagysám. tevéidében végzé, annak t öltött, a szobában blakjiak, hamiskásan b mulatsága, dévaj- n. Azt sem mond- " unja. De nem ám! i férfiak. Hogy lesz 1 amelyikkel többet olyan szép. yi szép is van űválasztásában. szelíd, odaadó nelyért — ah! yresen elpari- myt vesztve marad el s kezdi másnak hordani a regényeket, melyből csakhamar Bélára nézve a házasélet regénye kezdődik — mással. S Gizella nagysám arca elborul, szive elkezd vergődni, mégis ő vesztett e csatában. Hja, a csatában vannak győzők és legyőzőitek. Ebben a háborúban azonban tán mindkét fél vesztett. De sebaj ! Béla helyett van húsz. Dús választék. Van köztük szőke, barna, göndör és szöghaju, vidám és szórakozott, jó parthie és nulla. Csakhogy Gizella nagysám nem tudja azt, hogy ezek egyike sem akar nősülni. Mikor kivete a hálót, elmenekül a zsákmány, egyre gyérül, fogy, mint a nap melege közeledő ősszel. Ötödik stádium. Gizella még mindig szépség. Ünnepelt bálkirálynő. Szerepel mindenütt, ahol szerepelni lehet, de már jsmeri, milyenek azok a naiv leánykák. Amilyen ő volt hajdan. Hogy mosolyog ehhez. Mikor a regények nyomán erezte, hogy van tiszta szerelem, hogy az a föld menyországa, hogy anélkül sivár az élet, hogy mu- lékony minden élvezet. — Ah, mily naivitás es mennyire vissza- kivánja. De nem jön . . .! A platonikus szerelem, délibábos költői
