Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-31 / 35. szám
1905. augusztus 31. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 35. sz. kozatát. A törvény azt mondja, hogy megalakulás után valamelyik napon tartható meg a tisztujitás. Az volt a szándéka, hogy szeptember végén legyen a tisztujitás. A közóhajnak azonban megfelelöleg szeptember 2-ára tűzte ki a választó közgyűlést. Kijelenti, hogy az egyes állá- S sokra — a rendőrkapitányi állás kivételével — nem ir ki pályázatot, mivel már eddig is helyből minden állásra nála jelentkeztek. Kívánja, hogy a megválasztandók személyére nézve a képviselő-testületi tagok megállapodásra jus- ; sanak. Dr. Hiding Ádám főjegyző indítványozza, hogy a képviselő-testület fejezze ki szeretetét és köszönetét Dőry Pál alispán iránt, aki oly melegen üdvözölte Szekszárd város rendezett tanácsát. Az indítványra lelkes éljenzés támadt, mire az alakuló küzgyiilés véget ért. ; Mennyiben folyhat be a tanító a kivándorlás meggátlásába.* Jelige : <A haza minden előtt.» Irta: Perler Mátyás. A «Tolnamegyei Általános Tanítóegyesület* eme korszerű pályatétele engem is azon elhatározásra késztetett, hogy vele behatóbban foglalkozván, megfejtését megkíséreljem. Megdöbbenéssel olvastam az 1905. évi «Tolnamegyei Közlöny» 4-dik számában hírül adott külföldi útlevelek ijesztő sokaságáról. Eddig csak a felső vidékről történtek nagyobb arányú kivándorlások; de most, hogy itt a mi szükebb hazánkban : Tolnavármegyében is lábra kapott az uj haza keresése, aggodalommal tölthet el mindenkit, a ki e szép megyének felvirágoztatásán igaz szívvel működik. A kivándorlás meggátlása körül tehát hazánk derék néptanítói szintén kell, hogy kivegyék nemes részöket. Mert nem elég csak magyarrá tenni a reánk bízott nemzedéket, hanem meg is kell azt tartani e szép ország számára. Mint minden nyavalyánál, — melyet megszüntetni akarunk — úgy ennél is a baj indító okát kell kutatnunk s azt lehetőleg megszüntetnünk; mert ha nincs ok, megszűnik az okozat is. Sokan azt állítják, hogy a munkahiány űzi az embereket külföldre. Mások a nagy adóban, visszás törvényekben keresik a kivándorlás okát. A munkahiány nálunk még nem oly nagy mérvű, hogy külföldre kelljen szöknünk. Aki dolgozni szeret és akar, bőven talál munkát e hazában. Hisz látjuk, miszerint évente százával, ezrével özönlenek be idegenek hozzánk s a rossznak csúfolt törvényeink és elviselhetetlennek hirde* A «Tolnamegyei Általános Tanítóegyesület» által pályadijjal kitüntetett dolgozat. agyrém, melyről beszélhetnek ők is, de nem tudja hinni. — Nem hiszem, nem hiszem ! toppant lábával, mikor végig fut tekintete egy idilli képen, melyet egy fiatal élvez át a bál tömkelegében. Csak egy elmerülés van szemükben, nem beszélnek semmit, mégis oly igen feszíti keblüket a sejtelmes boldogság. Nem hiszem, nem hiszem ! Azok nem boldogok ! Azok is csak játszanak! Hatodik stádium ! Gizella nagysám ma felette boszus. Alaposabban ügyel a tükörbe és több rut ráncot vesz észre arczán, ezüst hajszálat fésülés közben. Szive elszorul, aztán hangosan dobog. Hogy tetézze a sors szenvedéseit, gyermekmulatság hangzik az udvarról. Mindég jobban kavarog ereiben a vér, ezt a keserűséget nem lehet elfullasztani, szinte a düh környezi. Reszketve szakítja fel az ablaktáblát, szeme cikkázik, ajka vonaglik : — Elhordjátok magatokat! A bádogosék Ödönkéje kérőre fogta a dolgot. Es szól a naiv hang csengve*; — Tűrjön meg bennünket Giza néni! Hetedik stádium. Egy világgyülölő öreg kisasszony tett adóterheink dacára, szépen megélnek, sőt némelyek meg is gazdagodnak s örömest lesznek magyar honosokká. Más ok is rejlik tehát abban, hogy most oly tömeges a kivándorlás. A főhiba az emberek gyenge, ingadozó jellemében keresendő. Mert az lehetetlen, hogy egy határozott jellemű, hazaszeretettől és a vallásosságtól áthatott ember, néhány korona többletért elhagyja azt a rögöt, melyet ő és családja annyiszor taposott, melyet őseinek vére áztatott és melyben drága halottai pihennek. Elhagyja jóbarátait, megválik mindentől, mi előtte kedves ; búcsút mond saját anyanyelvének s megy messze idegenbe, hol sem azok nyelvét nem érti, sem az idegenek őt meg nem értik. Ezt csak az teheti, kinek sem hazája, sem hite, sem jelleme nincsen. A tapasztalat tanúsítja, hogy többnyire olyan egyének ragadnak vándorbotot, kiknek hazája a nagy világ, kik nem élni, hanem élvezni akarnak. Valamelyik kivándorlási ügynök rózsás színben festi le a külföldi életet, keresetet .A könnyen hivő ember hamar lépre megyen, mert hisz neki az az ideálja: kevés munka, nagy kereset és sok szórakozás. Már pedig a a szórakozást, az élvezeteket csak a sok pénz árán lehet megszerezni s igy természetes, hogy az élvezet hajhászó egyének csak egy célért küzdenek: sok pénzt szerezni. E célnak rabjaivá válnak s minden igyekezetüket e cél elérésére fordítják. Elfelejtik a múltat, eltompul minden jó érzésük s csak a pénz üzi-hajtja őket egy bizonytalan jövőbe. Hiába minden lebeszélés. Egy-egy Amerikából érkezett csalogató levél jobban imponál nekik, mint összes rokonaik, barátaik és jóakaróik intelme. Pedig hány rózsás reményekkel fölvértezett ember csalódott már! Hányán vannak, kik elpocsékolják kis vagyonkájukat azért, hogy átevez- ' hessenek az óceánon és majdan gazdagon térjenek ismét vissza! Csakhogy ezen könnyelmű emberek legtöbbje sohasem jut olyan helyzetbe, hogy a szükséges útiköltséget összeteremtse a hazautazásra. Igaz, akadnak olyanok is, kik aránylag gyorsan megszedik magukat s boldogan térnek vissza elhagyott hazájukba ; de ezek olyan ritkák, mint a fehér hollók. Aztán hátha itthon is ugyanannyit szerezhettek volna ? A jövőbe nem lát senki. Itt épp úgy meggazda- godhatik az ügyes, takarékos és szorgalmas ember, mint akár Clevelandban. Hisz elég példát látunk. Hány embert ismerek csak én is, ki szegényesen kezdte s ma jó módban él! A legtöbb kivándorló bizony örökre elveszett Magyar- ország számára s ez olyan szomorú valóság, ; mely nem tűr ellenmondást. Azon kell tehát lennünk, hogy a kivándorlást meggátolhassuk, de i hogyan ? Ez azon kérdés, mely tulajdonképen lényegét képezi értekezésemnek. Meg is felelek rá i | saját egyéni fölfogásom szerint. Ha nem talá- , lom is el a megoldás helyes útját, mégis vigasztal azon tudat, hogy hazám és annak népe iránt érzett rajongó szeretet sugalta gondolataimat. A néptanító — nézetem szerint — legtöbbet tehet a kivándorlás meggátlása körül, kivált falun. Nevelje, oktassa a reá bízott gyermeke- I két úgy és annyira, hogy azokból majdan honszerető, vallásos, takarékos, szorgalmas és megelégedett polgárok váljanak. Vésse be mélyen növendékeinek szivébe nagy haza fiaink mondásának értelmét; <A haza minden előtt!» «A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, itt élned, halnod kell!» — Vagyis tanítsa meg növendékeit a vallásossággal párosult hazaszeretetre. Mert a hazafias polgár nem válik meg könnyen szeretett hazájától. Aztán vallá- sossággánál fogva tud tűrni, szenvedni is, ha bajok, csapások érik, nem gondol mindjárt a kivándorlásra, hanem férfias türelemmel küzd a jobbulás reményében A takarékos ember pedig úgy osztja be keresményét, hogy szükséget ne kelljen szenvednie s azért a külföldre való csá- bitgatás varázsa őt nem is érinti. A vallásosság, takarékosság és egyszerűség magával hozza a megelégedettséget is. A megelégedett ember pedig boldog a ma.ga kis családi fészkében s nem cseréli azt föl a világnak minden kincséért sem, tehát kivándorlásra még csak nem is gondol. Mindezen jó tulajdonságok, avagy erények képessé teszik a legegyszerűbb és legszegényebb embert is a megélhetésre. Már pedig a kinek van miből megélnie és szereti hazáját, szülőföldjét, az nehezen fog a bizonytalanságba vitorlázni. Az első föltétel tehát az, hogy minden ember számára nyugodt megélhetést teremtsünk. Ezen föltételt ugyan a tanító nem biztosíthatja minden ember részére, de annak elérésében nagyban hozzájárulhat. Ha az a gyermek 6-tól 15 évig helyes irányban lett nevelve és oktatva, ügv igen könnyű lesz azt egy jól vezetett ifjúsági egyesületben tovább képezni. Elengedhetetlen föltétel tehát, hogy a mindennapi- és ismétlő iskolai oktatást az ifjúsági egylet tetőzze be. A 15 éven felüli ifjú leginkább szorul irányításra. Azon elveket, melyeket az iskolában elérni kitűzött célunk, leghatásosabban az ifjúsági egyesületekben szilárdíthatjuk meg. Hazafias és erkölcsös olvasmányok, előadások, felolvasások, szavalatok és különösen a nemzeti dalok kultiválása igen alkalmasok arra, hogy az ifjúság fogékony szivét a jóérzések befogadására és megrögzítésére idomítsák. Minthogy pedig a legszentebb és legmagasztosabb érzés a honszeretet, ezt kell leginkább ápolni. Azonban ezzel még nem biztosítottuk népünket a kivándorlás veszélyétől. A felnőttek számára is kellemes otthont kell teremtenünk. Es pedig úgy, hogy olyan gazdasági szövetségeket, egyesületeket szervezünk, melyek az egyes községek foglalkozásának megfelelnek. A tejszövetkezetek, gazdasági egyletek, segélyző-egyletek, stb., társulatok mind haszonnal kezelhetők és számtalan ember megélhetését biztosítják. Szoktassuk népünket az okszerű gazdálkodásra. Hisz Magyar- ország és különösen megyénk lakossága többnyire földmiveléssel foglalkozik. Tanítsuk tehát a népet arra, hogy úgy művelje földjét, hogy termése fokozódjék és jövedelme évről-évre szaporodjék. A legkisebb gazdaságban is lehet gyümölcsös kert, konyhakert, méhes stb. Mennyit pénzelnek a szekszárdi vámhidnál kertészkedő szerbek paprikából, hagymából, ugorkából, salátából, hónapos retekből stb.-bői. Ha olyan egyszerű, Szerbiából bevándorlóit egyének képesek a drága bérlet mellett is, itt az orrunk előtt jól jövedelmező konyhakertészetet űzni s egy csomó magyar pénzt idegenbe vinni, akkor ne panaszkodjunk keresethiányról ! Minek engedjük át idegeneknek a teret. Nem tudná azt a mi magyar népünk is megkeresni ? Minden gazdának van meglehetős kertje, rétje s mi terem benne ? Leg- többnyire gaz, vagy egy kis csalamádé, mely talán megér a legjobb esetben 10 koronát. (Vége kőv.) ____KÜLÖNFÉLÉK.____ — A rendezett tanács tisztviselőinek választása. Szekszárd rendezett tanácsú város képviselő-testülete, mint más helyen is megírtuk, folyó évi szeptember hó 2-án, szombaton d. e. 9 órakor tartja meg tisztújító közgyűlését Dőry Pál alispán elnöklete alatt, mely alkalmomal megválasztja a polgármestert, a jogügyi tanácsnokot, a gazdasági tanácsnokot, a városi ügyészt, pénztárnokot, mérnök-számvevőt, közgyámot és négy írnokot. — A rendőr- kapitányt a törvény értelmében a főispán nevezi ki. A főjegyzői és állatorvosi állásokra pályázatot Írnak ki, mely állásokat a képviselő-testület választás utján fogja betölteni. , A rendezett tanácsú városok tisztviselőit, a rendőrkapitányon kívül, a képviselő-testület ; felkiáltással választja meg, ha azonban tiz képviselő-testületi tag Írásban kéri a szavazólapokkal történendő titkos szavazást, — az elnöklő alispán azt a törvény értelmében elrendeli. — Felolvasás a múzeumban. Wosinsky Mór apátplébános, múzeumi igazgató szemptember hó 10-én a múzeumban a nagyközönség előtt , szkioptikon mellett felolvasást tart az ember őskoráról. ___________________ o.
