Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-30 / 13. szám
XXXIII. évfolyam. 13. szám. Szekszárd. 1905. márczius 30. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. hetilap. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: FőmunkaErs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, ’‘/a évre 6 kor., lli évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 filler, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Olvasóinkhoz, 1905. évi április 1-én uj előfizetést nyitunk a „Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, bogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „ Tolnamegyei Közlöny“ a „lolnamegyei Általános Tanitó-egy esődet“ - nek hivatalos közlönye. A „Tolnamegyei Közlöny“-t, mely XXXIII. évfolyamának Il-ik negyedébe lép, vármegyénk hazafias közönségének jóakarata figyelmébe ajánljuk. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Kibújt a szeg a zsákból. A jelenlegi nagy parlamenti s most már alkotmányválság, tudvalevőleg, azon okból keletkezett, bogy a katonai kormányzat az ujonczlétszám lényeges felemelését kérte az országgyűléstől. Az ellenzék, tekintettel az ország kedvezőtlen anyagi helyzetére, megtagadta azt s később meg azon feltételhez kötötte, hogy ha visszaadják az 1867-iki törvényben, a nemzet számára, a katonai téren biztosított, de időközben, ravasz módon elharácsolt jogokat, minő a magyar ezredeknek az ország határain belül való elhelyezése, azoknak magyar honos tisztekkel való ellátása és a magyar vezényszó, akkor hajlandó az újabb súlyos áldozatot meghozni, oly módon, hogy nem szavazza ugyan meg a követelt létszámemelést, de azzal szemben rendkívüli parlamenti eszközöket nem alkalmaz. Bécsben gőgösen visszautasították az ellenzék törvényen alapuló, jogos kívánságait s kísérletet tettek a házszabályok törvénytelen utón való megváltoztatásával az ellenzék ellenállását letörni s midőn azzal is kudarczot vallottak, a képviselőházat idő előtt feloszlatták azzal a hazug jelszóval: ítéljen a nemzet! A nemzet ítélt s a szövetkezett ellenzéket többségre juttatta az országgyűlésen, de a bécsi hatalmasoknak eszükágában sem volt a nemzet ily módon megnyilvánult akaratát teljesíteni, hanem szinpadi jelenetezés- sel, számos ellenzéki férfiú meghallgatása után. most már kimondják nyiltan, hogy mindebből pedig nem lesz semmi. Pedig az a programm, melyet a szövetkezett.ellenzék kidolgozott, semmiben sem túlzó, teljesen a 67-iki kiegyezés keretében mozog s csak azokat a jogokat akarja a nemzet számára visszaszerezni, melyeket a telhetetlen hatalom, az ellentállásra képtelen szabadelvű párt gyengesége folytán, évtizedek alatt elkobzott, vagy megvalósítani nem engedett. Ezen állításunk igazolására ide igtatjuk egész terjedelmében azokat a kormányzati elveket, melyeket Apponyi Albert gróf a szövetkezett ellenzék múlt heti ülésén élő szóval előterjesztett s melyeket a szövetkezet tagjai egyhangúlag, vita nélkül elfogadtak Ez magában foglalta volna a november 18-iki határozat megsemmisítésén és megtorlásán kívül, a mivel nem kellett a felséggel külön alkudozás, mert ez a parlamentnek saját belügye lett volna — a választási reformot széles alapon; a közigazgatásban azokat a reformokat, melyek a jogvédelemre, a közigazgatás objektivitására, a közigazgatási hivatalnokok hatalmi visszaéléseinek minden irányban való megszüntetésére vonatkoznak; a gazdasági függetlenség és önállóság megteremtését, természetesen kellő elővigyá- zattal, nem máról-holnapra, de erős határozottsággal, előkészítő lépések gondos megtételével ; katonai kérdésekben nem a függetlenségi párt programmjában foglalt pontoknak a keresztülvitelét, hanem az ehhez való közeledést, vagyis a 67-es alapon álló pártok azon programmját, melyet valamennyi párt támogathat s a melyet magáévá tett gróf Andrássy Gyula is. Ezenkívül felölelte volna gondos ápolását az ország belügyeinek, szorgos és gondos keresztülvitelét ama szocziálpolitikai reformoknak, melyek a nép előtt tanúságot tettek volna arról, hogy a kormány nem pusztán adó- és ujoncz-alany- nak nézi a népet, hanem róla lelkiismeretesen gondoskodik. Ezekre a törvényen alapuló kívánalmakra vonatkozólag mondotta az uralkodó, hogy azok elfogadhatlanok; ám ha a szövetkezett ellenzék kormányt akar alakítani, a belügyi újításokra nézve annak szabad kezet enged; a gazdasági függetlenség és önállóság kérdésében sem gördít a tervezet elé akadályokat, ha a két állam kormányai ez iránt megegyezésre jutnak; katonai téren azonban semmi további engedményre nem hajlandó, azokon kivid, melyeket a szabadelvű párt kilenczes bizottsága annak idején megállapított. Feltételül azonban azt is kikötötte az uralkodó, hogy á szövetkezett ellenzék az új ágyuk beszerzésére szükséges 450 millió korona költséget, nem különben a felemelt ujonczlétszámot, megszavazni köteles. Ez a feltétel volt különösen az, mely az ellenzéket arra indította, hogy kormány- alakításra ne vállalkozzék, hanem átengedje a teret azoknak, kik most már az önkény- uralom bekövetkezésével s az alkotmány felfüggesztésével fenyegetőznek. _ Ám álljon elő az a magyar államférfim, a ki a magyar alkotmány felfüggesztésére vállalkozik s tegyen kísérletet törvényen kívüli kormányzással! Az bizonyára, kevés kivétellel, szemben találja magát az egész magyar nemzettel; az fog felette ítéletet mondani és pedig kíméletlen módon, éppen u^y, mint a hazaárulóval szokás. Eljött az ideje, hogy a nemzeti érdekek leküzdésére vállalkozó magyarok ne csak jutalomban részesüljenek felülről, hanem büntetést is kapjanak — alulról! Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Szövetségének közgyűlése és a II. országos borvásár. Miután ezen téma a szekszárdi közönséget, mint nagyobbrészt bortermelőket közelebbről érdekli, indittatva érzem magam, hogy úgy a közgyűlésről, valamint a Budafokon megtartott II. Országos Borvásárról, melyeken személyesen voltam jelen, bővebben beszámoljak. A fővárosi lapok foglalkoztak ugyan ezekkel, de csak röviden és igy, minthogy ezen szövetség, mely igazán fáradhatatlanul buzgólkodik a borértékesítés gordiusi csomójának megoldásán, érdemes arra, hogy vele bővebben foglalkozzunk. Menjünk tehát sorrendben: E hó 25-én szombaton délelőtt 10 órakor tartatott megfend szövetség közgyűlése a Lipótvárosi eg}re- sült polgári kör dísztermében. Pontban 10 órakor báró Solymossy Lajos a szövetség elnöke, constatálván a határozatképességet, az ülést megnyitotta. Az ülésteremben szokatlan nagy számban jelentek meg úgy a fővárosból, valamint a vidékről bortermelők és borkereskedők. Az osztrák borkereskedők egyesületének képviseletében jelen voltak a közgyűlésen Fóliák Vilmos császári tanácsos helyettes elnök, Taub Lajos és Leuchtmann Jakab, mig a hor- váthországi szőllőtermelők egyesületét Jovano- vics György képviselte. Néhány sablonos ügy elintézése után megejtetett az uj választás, melyekről nem kívánok szólni, de foglalkozni akarok a beérkezett indítványokkal. Elsőnek olvastatott fel csekély személyem által előterjesztett indítvány, mely a borügynöki kar szervezését és rendezését czélozza, melylyel e lap hasábjain már egy Ízben bővebben foglalkoztam. Indítványom röviden az volt, hogy küldjön ki a szövetség egy szükebb körű bizottságot, mely bizassék meg egy, a földmivelési és kereskedelemügyi miniszterekhez felterjesztendő memorandum kidolgozásával, amely memorandum egy oly irányú előterjesztést tartalmazzon, hogy a hivatásos és szakértelmes borügynökök minden irányban védessenek meg az arra nem hivatott elemek káros működésétől, mi által a borügynök úgy a termelők, mint a kereskedők előtt mint megbízható közvetítő közeg, állhassa meg a helyét. Indítványomat, melynek pártolására a közgyűlést élő szóval is felkértem, különösen Fóliák Vilmos császári tanácsos és udv. bornagykereskedő Bécsből méltatatta figyelemre, odamutatván, hogy nemcsak hogy nevelnünk kell a tisztességes, szakértelmes és bizalmat érdemlő borügvnö- köket, hanem égető szükség van arra, hogy csakis ily borügynökök működhessenek, mert ez az alapköve a borértékesítésnek; tisztességes, megbízható ügynökök nélkül el sem képzelhető a nagykereskedő a borpiaczokon, mert végre is nem mehet le a vevő mindenüvé személyesen a bevásárlásra és ezáltal utalva van arra, hogy úgy a vételt, mint az átvételt ügynökére bízza, és ezt csakis akkor lehet megtenni, ha igazán szakértő és az erkölcsi megbízhatóság magaslatán álló borügynökökkel állunk szemben. — Indítványomat még azzal toldottam meg, hogy a szövetség alapos tanulmányozás után minden borvidékről legalább egy ilyen megbízható ügynököt szemeljen ki, kiket az érdekelt kereskedők
