Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-30 / 13. szám
1905. márczius 30. 2. figyelmébe ajánlhasson. Az indítvány kiadatott a választmánynak tanulmányozás végett. Hasonlóan járt el a közgyűlés Schatelesz Viktor lugosi bornagykereskedő indítványával, mely az alkoholellenes mozgalommal szemben való állásfoglalásról szólt. Előterjesztette Veszprémvármegye. gazdasági egyesületének átiratát, melyében felhívja a szövetséget, hogy ott borvásárt rendezzen, valamint Pancsova város megkeresését, hogy a szövetség ott gyűlést tartson. Ezekkel kapcsolatban Nagy-' György kit- tanácsos az érmellélfi érdekeltség nevében meghívta a szövetséget Érmellékre, Kulcsár Samu pedig Gyöngyösre; Élénk vita fejlődött ki Fessler Károly amaz indítványra felett, hogy kérje meg a közgyűlés a kormányt, egy öly törvény életbeléptetésere, hogy a bor avinálására (szeszezésére) lelhasználandó szesz főzése adómentességet élvezzen akkor, ha ezen legalább 95°/o-os szesz a. seprőből kipréselt borból főzetik. — Ezen tárgyhoz Wolf Henrik helybeli borkereskedő és szeszfőző is hozzászólt és igen helyesen mutatott rá, hogy ha már a szövetség egy ily irányú fel- terjesztést intéz a 'kormányhoz, akkor rre csak a seprőből préselt bor kifőzésére kérjen -adó- mentességet, hanem mindazon természetes borból készült borpárlatra, melynek alkoholja a kifőzés után a bor javítási czéljaira használtatik lel. Én ezen pontnál a magam részéről sem egyiket sem a másikat elvben nem támogathatom, mert hiszen a bortermelésen azzal mitsem segítünk, ha a gyengébb borokat szeszszel javítjuk fel, daczára annak, hogy a műbőr törvény megengedi, hogy minden hektó borhoz maximum két liter raliméit és legalább 95%-os szesz adathassák ; én azt ajánlom, hogy ha már gyenge borainkat feljavítani akarjuk, ne szeszszel, hanem erősebb, zamatosabb hegyiborokkal javítsuk fel, ezáltal elérjük azt a czélt, hogy hegyiboraink is kelendőségnek fognak örvendeni. Pozsgay Károly székelyfiiidi szőllőbirtokos és Bing Béla (Arad) lelkes beszédben méltatták a szövetség vezetőségének fáradságot nem ismerő buzgó munkásságát és indítványozták, hogy ezért br. Solymossy elnöknek, Dr. Molnár Ákos országgyűlési képviselőnek mint társelnöknek és Molnár Lipót ügyvezető igazgatónak jegyző- könyvi köszönetét szavazzanak, amely indítványt általános tetszéssel fogadta a közgyűlés. Elnök megköszönte a maga és társai nevében a bizalom megnyilvánulását és az ülést berekesztette. Ugyanaznap délután 3 órakor nyfilt meg a borvásár Francois budafoki pezsgőgyárának tágas csarnokában. Már 2 órakor indultunk a Ferencz-József hid budai oldaláról külön villamosokon Budafokra. Jelen volt a vásár megnyitásánál a föld- mivelésügyfi miniszter képviseletében Zsedényfi osztálytanácsos és a kereskedelemügyi kormány részéről Szterényi József min. tanácsos és velük a hazai bortermelők, borkereskedők és a hatósági kiküldöttek nagy és előkelő csoportja. A hatósági személyeket a kiállítás területén báró Solymiossy a borvásár és kiállítás elnöke fogadta, akinek üdvözlő szavaira Szterényi min. tanácsos válaszolt, ki beszédében az agrárius és merkantil érdekek összefüggéséi; és harmonikus művelését fejtegette. Ezután megnyitották a gazdagon felszerelt kiállítást és vásárt és körutat tettek a kiállítás területén. A mintegy 200 négyszögöl területen több mint 84.000 hektoliter mintabor volt megtekintésre. A kiállított borok csoportjai között ott láttuk képviselve: pest-nógrádi, budai-sashegyi, neszmélyi, eger visontai, tokaji, érmelléki, ménes- magyarádi, versecz-fehértemplomi, szekszárdi, villányi-pécsi, badacsonyi, balatonmelléki, erdélyi, alföldi és végül a horvátországi borvidékeket. Megyénkből kiállítottak : gróf Apponyi Sándor, Lengyelből, mintegy 850 hektoliter, Willinger Márton Zombáról cca. 3200 hl. Wolf Henrik cca. 150 hektoliter, Leopold Károly utódai cca. 500 hektoliter, Wolf Arnold cca. 300 hl., lauszig A doll cca. 150 hektolitert. Azonkívül kiállított Erohner József Budafokról cca. 150 hektoliter szekszárdi bort. Ezen pontnál igazán mély sajnálattal kellett constatalnom, hogy bizony a szekszárdi termelők igen gyeien voltak képviselve a vásáron pedig nem ártott volna ha ott, ahol Magyar- ország és Ausztria legnevesebb borkereskedői találkoztak, ha Szekszárd nagyobb számban lett volna jelen, mert ha a borvásár intézménye a kezdet nehézségei folytán ma még a kívánt eredményt felmutatni nem is képes, azért még attól nem kell idegenkednünk, mert nézetem szerint a jövőben igen fontos szerep fog jutni a borvásároknak a borértékesítés kérdésénél. Láttunk a vásáron igen érdekes újításokat a pinczefelszerelés terén bemutatni. Volt ^ ott minden, ami egy modern pincze ielszei eléséhez szükséges. Különösen érdekelte a publikumot Szeitz Theo asbest-szürői. Mint értesültem, kötések is történtek a vásáron, melyek a szövetségi- titkári hivatalnál be is jelenttettek. Most, mikor igazán kellemes emlékkel távozom a vásár területéről, — hazai termelőink és kereskedőink azon részének, kik ezen szövetségnek még nem tagjai, csak azt ajánlhatom, hogy minél tömegesebben és minél nagyobb lelkesedéssel támogassák ezen igazán hasznos és üdvös intézményt és ne riadjanak vissza csekély anyagi áldozattól se, lépjenek be tagjaink sorába, mert hallom már a jövő zenéjét, mely szerint még nagy feladat vár ezen szövetségre. Kramer József. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 13. sz. Bort igyunk-e vagy pálinkát ? Ismeretes azon sajnálatra méltó állapot, hogy a pálinkg ivás az utóbbi időben nagyon elterjedt, rossz szokása lett ez a magyar népnek is ; pedig a gyakori bűnesetek szomorúan bizonyítják, hogy mily veszedelmes a pálinka- ivás a magyar emberre. A köznép százezrei, kisgazdák, iparosok, napszámosok és cselédemberek jóformán csak pálinkát isznak. Pedig a pálinkaivás nyomában ott bujdo- sik a nyomor, az elszegényedés és a jó erkölcsök lazulása ! Amely vidéken a pálinkaivás dívik, ott növekedik a betegek, hülyék és őrültek száma, az átlagos életkor csökken, a munkaerő gyengül, a gyermekek csenevészek, a halandóság köztük nagy, a hadviselésre alkajmas legénység száma ijesztően fogy, a uép kivándorlása pedig emelkedik. És ez mind a pálinkaivás következménye. Aki tehát a pálinkaivás ellen munkálkodik, fáradozik és áldozatot hoz, az nagy emberbaráti cselekedetet művel. Ez ellen küzd azon erkölcsnemesitő elbeszélés is, melyet tisztelettel alulírott szekszárdi tanító irt a köznép számára, hogy azt olvasva, ismerje meg a pálinka rossz hatását az emberi testre. Ennélfogva igen kívánatos, hogy ezt a kis könyvecskét a nép minél nagyobb tömege olvassa, felnőttek ug}g mint ifjak egyaránt; de mivel ismerjük a köznép természetét, hogy inkább adja filléreit pálinkára, mintsem azon egy hasznos könyvecskét venne: azért egész tisztelettel felkérem a nép erkölcseinek javítását I szivén viselő lelkész, földbirtokos, jegyző és tanító urakat, az olvasókörök elnökeit, ifjúsági ! egyesületek vezetőit, népkönyvtárakat, rabse- gélyző egyleteket stb., hogy ezen kis könyvecskét, mety a pálinka romboló hatásáról erkölcsnemesitő olvasmányokat tartalmaz, a munkás- : nép, cselédség, ifjúság és más alárendeltjeik : közt leendő kiosztás végett minél több példányban megrendelni szíveskednének. Ára darabonkint 40 fillér. Nagyobb megrendelésnél árengedmény is nyujtatik. Kapható alulirt szerzőnél és 'Molnár Mór könyvnyomdái műintézetében Szekszárdon. Kiváló tisztelettel ; Kálmán Károly, tanító. | Lapunk előfizetői közül még számosán nem küldték be lejárt előfizetéseiket. Tekintve azt a munkásságot, -melyet lapunk már több mint három évtizeden át a hazafias eszmék érdekében kifejt, hisszük, hogy tisztelt hátralékos előfizetőink ezen újabb figyelmeztetésünk, illetve kérelmünk után nem fognak késni megújítani előfizetéseiket. A »Tolnamegyei Közlöny<-t, — mely e vármegye legrégibb lapja, — ajánljuk a hazafias közönség szives pártfogásába s terjesztésére. IRODALMI CSARNOK. Bolyon gás. Sziklabérc* tövénél Gyermekdalaimat Árnyas völgy ölében Én is ott daloltam, — A hol a nefelejcs Tündérszép meséket Virágzik szerényen — Én is ott álmodtam.. Elrejtve susogó Régen volt 1 — Azóta Lombok hűs árnyában, Nagy földet bejártam, Áll egy kis házikó, Szerető, hű szívre Egyedül magában. Sehol sem találtam. Nádas a fedele, Hiába bolyongok Kicsi az ablakja. Tündérszép vidéken, . Kertjében a bokrot Kalászos rónákon, Fül’mile pár lakja. Mohlepte bérceken. Hogyha a harangszó Végzetem tovább űz . .. Elhalt a faluban; Bánatom nem apad, Rákezdik dalukat Bús arcom elborul Édesen — boldogan. S szememben köny fakad. FENYVESI GYULA. Őszi harmat után... — Törtóue mi e 1 beszedés. — Irta: SCHULTHEISZ REZSŐ. (Folytatás.) 14 A mint a sikátorba ért néhány titokzatos alak szegődött kísérőjéül, kik mintegy 10—15 lépésről követték; ezek mögött pedig tiz lépésnyire ismét egy másik alak settenkedett. A titokzatos alakok nem jóban törhették fejüket, mert minduntalan megállották, súgtak-búgtak. S mikor innen még egy sötétebb »kutyaszorítóba« értek, a gazemberek megrohanták Tiha- mért, aki hátát egy ház falának vetve dühösen kiálltotta ; — Átkozott gazemberek! . . . Öten egy ellen ! . . . De nemsokára már csak három küzdött ellene, mert a hatalmas damaszkuszi penge jól forgott az ifjú kezében s kettő gaz lelkének széthasított koponyájukon utat nyitott. A másik három azonban már nagyon szorongatta, mikor a viadalba egyszerre csak eg}f szokatlan fegyver, egy hatalmas kalapács kopogása szólt bele s a súlyos csapások alatt a gazemberek közül megint kettő összeroskadt. A harmadik most már futásnak akarta venni a dolgot, de útját állotta a hatalmas bognár, mert hisz ő volt az, aki Tihamérnak még idejekorán segítségére sietett. Rosszat sejtve ugjmnis nem tért nyugodni addig, a mig Tihamért teljes biztonságban nem tudta. Az útonálló kardjával az óriás Markos felé vágott és meg is sebesitette a homlokán, de az erős kopon3mcsont nem engedett, Az ütés fájdalmait érezve, Markos mester most mint egy megsebzett oroszlán rontott a rablónak s a hatalmas kalapács Roppanása jelezte, hogy az utolsónak is vége. Egy szót tudott csak már kinyögni a nyomorult: Sárkány . . . , de ez már elég volt, hogy Tihamér és derék barátja tisztában legyenek a támadás okával. Tihamér mégegyszer melegen megszorítva szabaditójának kezét, elsietett s a Zierolin és Császárfoka közt átkelt a várfalon egy kötélhágcsó segítségével, melyet Markos mester már eleve odakészitett. Néhány perez múlva felhangzó lódobogás jelezte, hogy szerencsésen útnak indult. Nemsokára a hold is felkelt és ennek fényénél elmélázva nézte Markos mester az egyre távolodó ifjú lovast és észre sem vette, hogy az éjjeli őr háta mögé került. — Jó reggelt! Markos mester! szólalt meg az őr. Markos mester összerázkódott a megszólításra, hátrafordult és sötéten nézett az őr szemei közé, aki azonban csakhamar megvigasztalta ; — Soh’se bánja, Markos mester, hogy velem ' találkozott; ne féljen nem lesz semmi baj! Hive vagyok én is a fejedelemnek, kit a jóságos Isten éltessen. Megtudtam, hogy az ifjú Kapuvári szökni készül, azért jószántomból elvállaltam egyik társam helyett az őrséget, hogy az urfi annál könnyebben szökhessék. Bizony már jó volt neki menni, mert már igen sokat rebesgettek róla a tiszturak . . . Egyébként vannak többen is köztünk, akik édes örömest meg- ragadnók az alkalmat, hogy a fejedelemhez pártoljunk át, de még mindég késik. Vannak körülbelül úgy harminczan az őrségben, kikről tudom, hogy a nagyságos fejedelem hívei. — Áldjon meg az Isten ezért a beszédedért, kedves öcsém ! szólt Markos mester s örömében átölelte az őrt, kinek a hatalmas ölelés alatt még a bordái is megropogtak. — De kegyelmednek jó lesz már innét iszkódnia, mert. már pitymallik s még valami tiszturacska talál erre jönni, ami kellemetlen lenne mindkettőnkre nézve. — Megyek már! Áldjon meg az Isten, öcsém ! . . . (Folytatása köv.)
