Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-09 / 6. szám
koczkára ne tegyük bármily előnyök elnyerése fejében sem. Ha a függetlenségi párt, mint bizton hisszük, legközelebb megtartandó tanácskozásán ilyen megállapodásra jut, akkoi nyugodtan nézhetünk a további fejlemények elé; mert vagy sikerül 67-es alapon többséget összehozni és ebből kormányt alakítani s akkor meg lesz a függetlenségi pártnak, már csak azért is, hogy azzal szemben egy kis jóindulatot tanúsítson, a hatalma arra, hogy nagy nemzeti engedményeket csikarjon ki; vagy pedig most, vagy egy esetleges uj választás után többségre jut az országgyűlésen s akkor hozzáfoghat programmja megvalósításához, természetesen mindég higgadtsággal és mérséklettel, mert mindent lehet tenni, csak egyet nem szabad soha koczkára tenni s ez az egy: az ország sorsa ! b. T Ö V I^S EK. L e c z k e. II. A nemzet kihívott Ítéletének épp a nemzetre nézve igen előnyös és csodálatosan örvendetes eredményű képviselőválasztás történetét ismeri már az egész világ, — gra:ulál|ák a szöve'kezett ellenzék nagynevű, bátor és buzgalomban fáradhatatlanságot tanúsított vezér-férfiait a szélrózsa minden irányából folytonosan még ma is, — levontuk ennek következményeit mi is — nagy általánosságban — a nemzetre nézve a múltkori czikkünkben. (Leczke 1.) Most loiytassuk a jóakaratu fejtegetést, okoskodást, tett Ígéretünkhöz hiven e második ilynemű közleményünkben. Foglalkozzunk most csakis a helyi szempontokkal, belügyünkkel, a szekszárdi választókerület dolgaival. (Leczke íí.) Nagy leczke adatott január 26-án az én igen tisztelt barátomnak Bocla Vilmos képviselő urnák, ki édes remények biztos karjain ringatózva, a Szek'-zárd és vidéke, sőt az egész vármegye érdekében kifejtett sok évtizedes nemes buzgalma és szent törekvése jutalmául méltán várhatta az uj mandátumnak érett gyümölcsként ölébe hullását — s ime, jó reményének csöndesen úszó hatója majdnem megfeneklett a saját »neTO&rmom«-ságának hatalmas zátonyán, majdnem törést szenvedett a sárköziek hirtelen felállított ércz-erős szikla-falán. Kellett ez neked Boda Vilmos? . . . Mondogatták magukban január 26-án úgy déltájon. De mondo gathatta úgy magában ő maga is ! Miért ignorál- tad és negligáltad a Sárközt ? Miért nem mentél ki beszélni e veszélyes pillanatokban a Sárközbe is ? . . . Hi zen a kedves Sárköz neked mindég kedves, dédelgetett, megkülönböztetett édes szel- lemi-gyeimektd vo.lt 20 év óta, mi — több választók — mondhatnám, azokhoz képest, csak tűrt, mostoha gyermekek Valink! Épp a veszély pillanatában, mikor harsogott a fenyegető szózat : .,Hannibál arte portás!“ — „Proximus ardet Ucalegonl“ akkor kellett volna ott lenni a meg- ■ győző ékesszólás teljes fegyverzetében, a tüzoltó- feC'kendők egész rajával! Lám, Kossuth Férencznek csak legesLgbiztosabb mandátum jutott jutalmul — hü törekvése s bokros honfiúi érdemeiért — a ceglédiek rajongó szeretetéb d, mégis elment oda az ő Mózesük, sőt Aront is magával vide gr. Apponyi Albert személyében ! — — Node, — hála Isten 1 — a csorba kiköszörülődött, a viszály elmu't. örüljünk! — — — Nagy leczke ez a sárközieknek is! — — Mint föntebb mondám, való igaz, hogy a sárköziek — biten, világ tudja, látja — mindig dédelgetett kedvenczei voltak Boda Vilmos igen tisztelt barátomnak. Jó szive szerető szent érzelmeinek legjavát értük mindig készséggel áldozá. És most ugyan miért fordultak el tőle? . . . Hiszen Boda Vilmosnak, nem hízelkedve mondom, (ezt nem szoktam tenni !) annyi érdeme van Szek-zárd és vidéke társadalmi, kulturális, vagyoni stb érdekei feilesztésében, felvirágoztatásában, hogy e bokros érdemek előtt önkénytelenül kell meghajolnia minden elfogulatlan embernek!? . . . Vasút, polg. Lkola, főgimnázium, dalárdák, hírlapok, polg. olvasókör, népbank, tűzoltóság, aszfalt, villanyvilágítás, íilloxera-pusztitás, szőllők rekonstruálása, borár-emelkedés, kaszinói élet föllendülése stb. stb. mind hangos bizonyságai az ő itteni sok évtizedes aktiv szereplé-ének, úgy, hogy az ő keze, munkássági, nemes törekvése, minden helyi anyagi és szellemi előbbvitelünkön mély nyomokat hagyott, úgy, hogy a klasszikus latin költővel szólva : »Justus et tenax projoositi vir — — manet alta mente rapostum« az élő és utókor előtt ! . . . (Ez igazságos és feltételeiben állhatatos férfiú mély emléket hagyott lelkűnkben !) Ha tehát Boda Vilmost eddig soha meg nem választottuk volna is képviselőnknek, most — az ő sok érdemeire való tekinteitei — Diogenes lámpájával sem tál Ihattunk volna különb embert nála ilyenül 1 így pedig a jól megérdemelt mandátum szent jutalom, köteles tiszteletűi! neki múltja érdemeiért, fényes foglalója a jövő szép reményeinek !.. . TOLNAMEGYEI KÖZLÖMY 905. február 9. Mert Boda Vihu (mig ő és az Isten akarja !) örökös k szekszárdi választókerületnek. Igen n ;t mondták : » Ugocsa non coronatU (V egye nem koronáz) Sárköz is mindig e a mellét ama csalóka édes hitben, ;zt képviselőt Széks/árdnak. íme, ki; tévedés! »Ugocsa non coronat!« Sá tetart — mint most is tette — igen ti yt dobhat az ítélet hullámzó mérlegét öntő súlyt, ha Székszárd maga (— h; környék is vele ! —) szinten összetart ? ölt el e nagyfontosságu kérdés januái rvényesen. Bec-ülöm a sárköziek nemes :, — tovább is igy, — de miud'g az ig t s ne fenyegessenek bennünket szin-m; éki honpolgárokat, Szabó Károly igen oarátom és kollégám tolla által, azzal, f éréinek, szint változtatmk ! Ez bizc ék a kedves Sárköz régi jó hírnevéhez á dicsőült labancz mindig örvendetes, osodo t knruez mindig szomorú tör ér ! . . . Várjanak a kedves sárköziek t :g egy kicsi'. Majd a hatalmas ellenzé odafent, hogy beüt az általános szava: ' korszaka s akkor Sálköz külön képv iát Szabó K. barátóm szemé yében, udiak már egyelőre csak megállunk Be ellett. Az idő előha nt kérem a t. házat (akarom mondani tözönséget!), hogy III számú leczkér. is jól betanultam !) jövőre mondhassan )gok felelni Szabó Károly barátom s It levelére, szintén nyíltan és bátran Palást. KÜLŐNK lLÉK. — Szent Ivánéji álom. [Fenséges vih ír- . . . A pazar keleti pompával berendezett terembe, melynek közepén egy tejüveg-Iámpa áraszt gyönge világot, elmosódó hangon jut el a szikadatlan menydörgés. A kereveteu egy sápadt alak fekszik, ki mosüpnegmozdul.] A sápadt: Titkár ur : Titkár : [Bejön. Az ajtót betéve maga után a sápadt előtt hasra esik.] Az ég kegyelme hulfon kegyelmességedre. Parancs ?! A sápadt: Tegye meg napi jelentését! Titkár: [Ivet vesz elő és hadarva olvasni kezd.] »Die ő had-eregünk fényesen viselte magát. Érkuruttyon a kormány tekintélye ellen felkelőket részben agyonlőtték, részben fejjel lefeLé, felakasztották. Vezérüket, Negyvennyolcz Gábort forró olajban főzték a Gotterhalte zugó hangjai mellett« . Sápadt: (közbevág) »Intézkedjék, hogy a vezér praeparatuma még a holnapi nap folyamán a szabadelvü-muzeumba küldessék. Titkár: Igenis (Folytatva) »Mamelukfokon pártunk szintén fényes győzelmet aratott. A győzelem eredménye 283 halott, 58 bevert fej. 8 liter vér és egy megválasztott pártunkbeli képviselő.« Sápadt: [Elégedetten bólogatva]. »Hozsanna! Folytassa !« Titkár: »Préshelyen pártunknak sikerült — 210 halottal leszámítva minden vérengzés nélkül, csupán 3 akó pálinka segítségével a tiszta választást diadalra segíteni« . . . Sápadt: „A nyomorultak! . . . [Kitörve] Még azt vetik szemünkre, hogy választásaink tisztaságához szó fér!" . . . Titkár: [remegve], »A tegnapi nap folyamán megesett választások tehát — azzal a.megjegyzéssel, hogy némely keiületben 2—3 halottal több, másikban ugyanennyivel kevesebb volt, — egyformák voltak!« [A titkár arcza krétafehér lesz és szédülve fogódzik egy székbe]. Sápadt: [Felugrik és üvölt:] Nyomorult! . . Beszéljen! . . . Megint hióbhir! . . . Gazember!.. Hűvösen hasadó hajnal van. A kakasok to- roktátva hirdetik a szürkületet. A vén harangozó czammogva vonszolja fájós lábait, hogy megkondit- hassa a hajnali harangszót. Két ur bizonytalan lépésekkel igyekszik haza a fáradalmas éj nehézségeit kipihenni. Az egyik ur, a ki ajózinságát csak szimulálja jobbra tér, a másik ur, a ki skálákat ásitozik, balra tér, s vágyódnak mielőbb Morfeusz karjaiba dőlni. S midőn szobáik ajtaja előtt megállnak, szól az egyik ur: »ez nem az én kulcsom, . . . de ni-ni, a kabát sem az euyém.« A másik ur is megszólal; »ez nem az én kulcsom, ... de nini, a kabát sem az enyém.» Hát biz’ rossz szokása van egyik-másik falusi úri háznál, mikor két egyforma szárnyas ajtót tart a szobán. A mai szűk világban ez — kérem — luxus, annál is inkább, mert az egyik igazi, a má sik talmi; azon sem kulcslyuk, sem mozgókilincs, csupa parádé és imitáczió . . . aztán ezekhez még — egy átvirrasztott éjszaka Elvégre senkit sem lehet arra kötelezni, hogy ily körülmények között a kulcslyukba beletaláljon, sőt a harag is jogosult. Végül pedig az sem lehetetlen, hogy egy tévedésből (?) migunkkal hozott kabát zsebében talált kulcs nem pásszol a kulcslyukba, mert hát : nincs lehetetlenség az ég alatt. A facsemeték tántorithatátlan felebarátja is migyen igazat adván a közmondás igéinek, abban hagyja a kísérletezést, s nem telik bele két perez, lassan, de biztosan halad a káiyhalyuk felé. Majd oda ér, s rohamot indít; és hogy labai hamuban megcsúszván, másodperczenkint nehezedő gyorsasággal, szerencsésen ágyat talál a szürke talajon. A falu pennája a törvénykönyvek termében lelte fel asylumát, fejével a földhöz közelebb, lábával a plafonhoz. A fizikai törvények emez alapos bebizonyítása volt a harmadik »skandalum«, miből folyólag a bál, mint a hű tudósításokból értesülve vagyunk, kitünően sikerült. Másnap aztán, midőn a fonnyadt napsugár dideregve szórta megtört fényét; a bál hősei hallgatagon mesélték el egymásnak éleményeiket, a templom előtt pedig a fájós lábú harangozó ravaszul — mosolygott. I I Sirofin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárüurnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.—• koronáért kapható.- Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: ——; F. Hoflmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 32—35
