Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-21 / 51. szám
XXXIII. évfolyam. 51. szám. Szekszárdi, 1905. december 21. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennem n hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő : BODA VILMOS. HORV Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJ Főmunkatárs: ÁT H IGN ÁCZ. 0 S. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, :/9 évre 6 kor. ‘i4 évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 tillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor B0 tillér. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mivel a „ Tolnamegyei Közlöny“ a „Tolnamegyei Általános Tanító-egyesület“-nek hivatalos közlönye. A „Tolnamegyei Közlönyu-t, mely XXXIV. évfolyamának I-ső negyedébe lép, vármegyénk hazafias közönségének jóakaraté figyelmébe ajánljuk. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A munkások. Nem kell, hogy a gyűlölet és ellenszenv vezesse toliunkat százados elnyomóink iránt, midőn a történeti igazságnak megfelelően állítjuk, hogy Bécsből sohasem áradt ki a szabadság és népjogok iránti .szeretet üde levegője; ellenkező1^ minden téren a legsötétebb reakciónak 'volt az dédelgetett melegágya. Nem meglepő jelenség volt-e? tehát, hogy egyszerre csak éppen onnét pattant ki az elnyomott néposztályok iránti meleg érdeklődés, honnan az legkevésbé volt várható. Történt ez pedig akkor, midőn Bécsben többrendbeli hiú kísérletezés után belátták, hogy Magyarországon az összes eddig jogokban részesített közéleti tényező egyesült azon törekvésben, hogy a nemzetnek törvényben biztosított elévülhetlen jogai végre valahára az életbe átültessenek s gyakorlati érvényesülést nyerjenek. Nem az általuk elkövetett igazságtalanságnak jóvátevése iránti vágy, nem a jogaiktól eddig megfosztott néposztályok iránti meleg rokonszenv sugdalta tehát a kiröpített eszmét, hanem tisztán és egyedül a tapasztalat, hogy a mostani szereplőket semmiféle eddig gyakorlatban volt eszközzel: anyagi javak, hivatal, kitüntetés nem lehet arról az útról eltéríteni, mely a törvényes, nemzeti jogok kiküzdésének az egyetlen, igaz útja, merült fel valamely bécsi agyafúrt fejben a mentő eszköz gondolata, hogy talán az eddig tekintetbe se vett, sőt nagyúri megvetéssel és lenézéssel illetett alsó népL osztályoknak jogokban részesítése s azoknak az előbbiek ellenében való ha;cba vitele utján lehetne a nemzeti mozgalmat ellensúlyozni s az eddig bevehetetlen várból való kivezetést végrehajtani. A nemzeti jogokért küzdő magyarság j elszánt nagy tábora, belátva a kártyákba, most tett kísérletet arra nézve, hogy váljon nem lehetne-e a mozgósított alsó néposztályokat jogaik teljes elismerésével odavonzani, hogy igy a magyar nemzet egész ösz- szeségében egyesüljön : Bécs és nemzetrontó tervei ellen. Ha a magyar munkásosztálynak csak az volt célja, amit zászlajára irt, hogy jogot a népnek, akkora függetlenségi és 48-as pártnak állásfoglalása s Andrássy Gyula grófnak szombathelyi nyilatkozata után, biztosítva van, hogy küzdelmét siker koronázza; de természetesen csak akkor, ha a inellettök állást foglaló pártoknak mód és alkalom nyujtatik, hogy törvényhozási működésüket zavartalanul gyakorolhatják. Lapunk t. előfizetőihez! A Tolnamegyei Közlöny január hó 1-én fennállásának harmincnegyedik évfolyamába lép. A lap alapításától fogva mind e mai napig a közérdeket szolgálta igazságosan, menten minden egyéni érdekek befolyásától. Munkatársai mint a függetlenségi és 48-as eszmék lelkes hívei, önzetlen munkásságukkal oda törekedtek, hogy a haza javát csekély erejűkhez mérten előmozdítsák. Bizalommal fordulunk tehát az év befejeztével olvasóközönségünkhöz, kérve a jövőben is jóindulatú támogatásukat és előfizetéseik szives megújítását. Újévi ajándékul küldjük meg a díszesen kiállított s bő tartalommal megjelent Garay János Képes Naptárát 1906. évre mindazoknak, kik előfizetéseiket negyed évre beküldik lapunk kiadóhivatalába. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési djjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. TÁRCA Karácsony ünnepén. Ezrek ajkán egyszívve! Zendüljön ma ének! Mondjunk hálát egy hittel A menny Istenének! Oh világ, Szent Fiát Adta Isten néked, Hozván üdvösséget. Oh isteni kegyelem, Magasabb a mennynél ! Oh krisztusi szerelem, Mélyebb a tengernél! Az ég-föld már bétölt Áldással, örömmel, Szép napunk ma jön fel. Mily kies helyre esett A mi sorsunk itten : A méznél is édesebb, Szent Igéd, oh Itten ! Oh jövel és lövelj Uj fényt égre-földre, Jézusom örökre! Jöjj a bűnösökhöz el, Nyájad örizője! Szenvedőkhöz légy közel, Bánat enyhítője! Oh kérünk: Légy vélünk, Kik vagyunk nyomorban, Áldás jár nyomodban ! Hogyha nem hisz a világ A te szent nevedben: Légy ostor s emésztő láng, Melytől megrettenjen ! S mint régen, az égen Ismét jelek lesznek, S gonoszok elvesznek. Az egész világ megreng, Ég és föld elmúlnak; Az Ítélet szava zeng, Csillagok lehullnak ; De megáll, mint kőszál Az Isten beszéde, Nem lesz soha vége! SÁNTHA KÁROLY. Karácsonyi levél. — A »Tolnamefyei Közlöny« eredeti tárcája. — Irta: Szirmay Gyula. Karácsony előestéje volt. Bereznay Kázmér miniszteri számtanácsos gondolatba mélyedve ült.a.kandalló mellé állított foutellejében. A kandallóban vígan pattogott a tűz, kellemes meleget árasztva szét a szobában. A lámpaernyőn át- szürődő bibortény halványra festette Bereznay arcát, a melyről ma bizonyos, melancholikus emlékek nyomai tükröződtek vissza. Kívül stirii petyhekben hullott a hó és arasztnyi vastagságban kapaszkodott az ablak- párkányhoz. Az utca egyebekben csendes volt, csak néha siklott tova egy-egy szán, s a lovak nyakán függő csengetyük éles csilingelőse hallatszott be a szobába. Bereznay Kázmér gondolataiba merülve elmélkedett Elmélkedésében kopogtatás zavarta meg. Az inas hozott be egy ajánlott levelet; éppen most hozta a levélhordó. Bereznay átvéve a levelet, olvasni kezdé. Látszott, hogy minél tovább halad a levél olvasásában, arca annál komorabbá válik. Aztán, hogy elolvasta, átment a másik szobába és leült az íróasztal mellé. Az együk .fiókból kivett egy levélpapírt, s legott megírta a választ. — íme annak tartalma : Nagyságos asszonyom ! Ma, karácsony estéjén, a béke és szeretet előünnepén vettem levelét. Emlékezetes nap ez nekem, melyet minden évben egyedül szoktam tölteni, mivel keserű érzéseket idéz fel lelkemben. Nem azért irom ezt levelem' elején, hogy a múltakra visszaemlékezve, szemrehányást akarnék tenni. Óh, nem! De sorait olvasva, azok egyenesen visszaidézték lelkembe a múlt kínos óráit, a melyeket húsz évvel ezelőtt átszenvedtem. Akkor is éppen szent karácsony előestéjét vártuk. De mily szomorú karácsony volt az énnekem. Kis fiam betegen, halovány arccal feküdt ágyacskájában. En még akkor szerény javadalmazásu, kezdő tisztviselő voltam. Felesé-
