Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-14 / 50. szám

— Estély a szekszárdi kaszinóban. A szek­szárdi törvényszék agilis elnöke, Hazslinszky Géza múlt csütörtökön igen kedélyes estélyt rendezett, hogy élvezze a szekszárdi társadalmi életben a kartársi szeretetet. Az estélyen a kir. törvényszék, ügyészség, járásbíróság tagjai csa­ládjaikkal jelentek meg. Az estélyen rendkívül vidám hangulat uralkodott, A megeredt tánc kivilágos kivirradtig tartotta együtt az előkelő társaságot. Általános az óhaj, hogy jövőben is minél gyakrabban rendezzenek bírósági estélyt. Az estélyen jelen voltak: Hazslinszky Géza és neje, Krcsmarik Pál és neje, Ágoston István és neje, Boda Vilmos, Kiss Károly, dr. Szabó Gyula és neje, Kövessy Ödön és neje, és Urbanics Sári, Áldor Ödön és neje, Gyük Ferenc és neje, Mirth László és neje, Salamon Iván és Salamon Erzsiké, dr. Kozacsek József és neje, Szentpétery József és neje, Irénke leányukkal, Báthory Géza, dr. Pesthy Pál és neje, Fejős Imre és neje és Borsódy Teri, Re- beri.cs Imre, Ettenberger Lajos és neje, Wagner Andor és neje, Győrv György és neje, dr. Sonne- wend Frigyes, Beke Ferenc, ifj. Boda Vilmos, Boda Géza, Szász Károly, Szigethy Lajos, Metz József és Mányoky Ödön. — Helyettes főispán. Gr. Széchenyi Sándor főispánnak távozása folytán a főispáni teendő­ket Döry Pál hazafias alispán végzi, akinek alkotmánytisztelete teljes garanciát nyújt arra, hogy Tolnavármegye törvényhatósága egy pilla­natra sem fog letérni a törvényes alapról, melyet a Fejérváry-kormány annyira megingatott. — A községi köziga gatási tanfolyamokat látogató megyebeli ifjak ösztöndíja. Tolnavármegye által a szegény sorsú megyebeli közigazgatási tanfolyamot hallgató ifjak segélyezésére alapított 200—200 koronás ösztöndíjban az 1905 és 1906 tanévre a következők részesültek: Máthisz An­dor, Figer János, Pfaff Henrik, O'Ztermayer Mihály, Mihálovits Sándor és Vastag Ferenc. — Kinevezési okmány átadása. Lapunk múlt számában már röviden megírtuk, hogy a király Mehrwerth Ferenc nagykereskedőt és kir. törvényszéki ülnököt kereskedelmi tanácsossá nevezte ki. — A kinevezés valóban oly kiváló és önzetlen férfiút ért, aki a királyi kitüntetést méltán megérdemlette és azért mindenki őszin­tén gratulált is neki kinevezéséhez. A szekszárdi kir. törvényszék teljes tanácsában folyó hó 11-én nyújtotta át Hazslinszky Géza törvény- széki elnök Mehrwerth Ferencnek a kinevezési okmányt. — Anyakönnyvvezetöi kinevezés. A belügy­miniszter Cseszkó Sándor segédjegyzőt a tolna némedi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetői helyettessé nevezte ki. i 905. december 14. is felesleges, hogy Mihály erre szomjazott legjobban. Tréfából ugyan elbolondozott vele a le­ány, de ha Mihály közeledett hozzá, vagy egy­két szerelmes szót mondott neki, nevetve min­dig sarkon fordult, — bécsi etiquette szerint — és elszaladt Mihályt ez annál inkább feltüzelte, tehát olaj volt a tűzre. Azonban bosszantotta is a dolog, sőt utóbb már restelte is a leány részéről ezt a mellőzést, mivel lassanként kitudódott a faluban, hogy ő Búzás Eszti után futkos, aki meg fittyet hány neki. De hát miért is nem akarja őtet meghall­gatni az a lány ? tűnődött nem egyszer magá­ban. Hiszen van ő neki mestersége, meg két erős karja s ez elég arra, hogy családot ala­píthasson. Vagy kicsinyli tán benne a bognárlegényt, ő — a szegény özvegyasszony leánya ? — Vagy hát igazán nem szívelheti őtet? — Miért? mást szeret talán ? — De kit ? Az ilyen gondolatok aztán még jobban megvaditották Mihályt és annál inkább Eszter után vetette magát; ostromolta, ahol csak el­érte, megközelíthette. Pedig Eszter nem volt iránta durcás vagy goromba. Amig Mihály közérdekű dolgokról beszélt hozzá, elhallgatta, bár keveset felelt beszédére. Amint azonban azt kérdezte tőle, hogy tudná-e őtet szeretni, csak hangos, csengő kacajra fakadt és ott Jragyta a faképnél. Isten tudja miért. — Esküvő. Kaszás Sándor, a szekszárdi Molnár Mór-féle könyvnyomda műintézet szak­avatott vezetője f. hó 24-én d. u. 2 órakor es­küszik örök hűséget Müller Regina kisasszony­nyal, özv. Müller Adolfné leányával. — Az országgyűlési képviselő­választók. Tolnavármegye központi választ­mánya folyó hó 11-én a vármegye szék­házában tartott ülésében állapította meg az 1906. évi országgyűlési képviselöválasztók névjegyzékét — Ezen névjegyzék szerint a szekszárdi kerületben 2727, a bonyhádiban 2896, a paksiban 2460, a k'ólesdiben 2349, a pinczehelyiben 3510, a siakcsiban peuig 2527 szavazó van. — A szekszárdi kerület­ben földbirtok után 1701, házbirtok után 44, föld- és házbirtok után együttvéve 10, jövedelem 698, értelmiség alapján 247 vá­lasztói jogosult van. — A bonyhádiban régi jogon 1, földbirtok után 2363, házbirtok után 48, jövedelem után 288, értelmiség alapján 196 a szavazó. — A paksi kerület­ben régi jogon 104, földbirtok után 1649, házbirtok után 28, jövedelem után 510, ér­telmiségalapján 169 a szavazó. — k hol esdi kerületben régi jogon 10, földbirtok után 1975, házbirtok után 2, jövedelem után 167, értelmiség alapján 195 szavazó van. — A pincehelyi kerületben régi jogon 17, föld­birtok után 2712, házbirtok után 60, föld­es házbirtok után együtt 86, jövedelem után 412, értelmiség alapján 223. — A szakcsi kerületben régi jogon 6, földbirtok után 212, házbirtok után 251, jövedelem után 215, értelmiség alapján 135 választó van. — Doktorrá avatás. Dr. Borzsák Endre budapesti Rókus-kórházi alorvost f. hó 9-én déli 12 órakor avatták orvossá a szokott ün­nepélyes szertartások között a m. kir. tud. egyetem dísztermében. A jeles végzettségű és nagyreményű fiatal orvos — ki Budapesten telepszik le állandóan — első fia Borzsák Sán­dor monori neves ügyvédnek s unoka-öcscse lapunk belmunkatársa Borzsák Endre helybeli ev. ref. lelkésznek. — Uj ügyvéd. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Fehér János ügyvédet Simontornya Székhelylyel az iigyvéek lajstro­mába felvette. — Tanítói korpótlék. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Györváry Imre ozorai tanító részére 100 korona első évötödös kor­pótlékot utalványozott. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 50. sz.-2 — Orvos Választás. F. évi november 29-én töltötték be a teveli egészségügyi körben az üresedésben volt körorvosi állást, melyre egy­hangú lelkesedéssel dr. Grünvald Elék Dezső tolnaváraljai bánya-orvos választatott meg. Hogy az ujonan megválasztott orvost a körnek meg- nyerhesssék Tevel község nemesen gondolkozó és a köz jó érdekében mindig áldozatkész kép­viselőtestülete saját pénztára terhére egyhangú határozattal 600 korona fizetésjavitást szavazott meg, mely határozatot jóváhagyó és a község­nek az egészségügyi kör érdekében hozott ál­dozatát dicsérőleg méltányló, alispáni határozat már a községhez vissza is érkezett. — Szekszárd r. t, város a közönségnek egészséges ivóvízzel való éllátása, valamint köz- gazdasági és közegészségi szempontokból artézi kutat akar futatni, de hogy e költséges és fon­tos munkálatok biztos alapon haladhassanak, a talaj és vízviszonyokra szükséges felvilágosítá­sok megadása végett a in. kir. földmivelésügyi minisztertől egy geológiai szakértő leküldését kérte a polgármester. — Nőeayletl gyűlés. Az „Egyesült szek­szárd—tolnamegyei nőegy'let“ múlt vasárnap tar­tott népes választmányi ülést özv. Sass Istvánné elnök vezetése mellett. Mindenek előtt leszá­molt a pénztáros a lefolyt négy tea-estély be­vételéről. Befolyt összesen 565 korona 35 fill, ebből a kiadás 187 kor. 76 fill., tisztajövedelem 376 kor. 59 fill. Ezen összeg fele jutott a rom. kath. ovodaegyesületnelc vagyis 188 korona 79 fillér, a másik fele pedig a nőegyletnek. Vasár­nap a szegények közt való kiosztásra megsza­vazott az ülés 50 koronát, a három menház- nak a karácsonyfájára egyenként 10 —10 vagyis 30 koronát. Végül az ülés köszönetét mondott az elnöknek és a rendezőknek ama szives fáradozásáért, amelylyel elősegítette a tea-esté­lyek anyagi és erkölcsi sikerét. Több segély megszavazása után az ülés véget ért. — Kinevezés. A király Pataky Gyula buda­pesti kir. ügyészt, volt szekszárdi alügyészt, — főügyészhelyettessé nevezte ki. — Pataky Gyula a szekszárdi kir. ügyészségnél 1894 -1897. működött. — Halálozások. Magas kort én el Bony- hádon bonyhádi Perczel Berta, aki 90 éves korában elhunyt. Ő volt a legutolsó a tizen­kilenc testvér közül, kiknek sorában Perczel Mór tábornok, Perszél Béla kúriai elnök, Perczel Miklós szerepeltek. Az elhunyt haláláról Perczel Helén adott ki gyászjelentést. Temetése múlt csütörtökön ment végbe. — Nagy Károly csákányi főtanitónak neje szül. Major Mária f. hó 4-én 66 éves korában meghalt. Elhunytban Nagy Béla szekszárdi kir. tanfelügyelőségi tollnok édes anyját gyászolja. Biz’ ez furcsa állapot volt egy kicsit és j épen ezért Mihály már azt sem tudta elgon­dolni, hogy mit is tegyen a leány meghódítására. Vasárnap délután volt, tiszta, verófényes májusi nap. Ilyenkor a legkisebb falu utcái is népesebbek szoktak lenni, mert hiszen ez a legalkalmasabb idő mindenféle uj ruhát bemu­tatni az egész falu előtt — akinek éppen van, Hadd irigyelje az, akinek nincs. A leányok minden vasárnap délután össze I szoktak jönni a «Nagyhordó»-hoz cimz. korcsma előtt, majd betértek az udvarba, ahol meghány- ták-vetették az elmúlt hét eseményeit. Megszól- ták-szapulták azokat, akik rászolgáltak arra, hogy az egész falu szája kritikát gyakoroljon felettük. Természetesen, mire a dolog szájról-szájra járt, olyan gyönyörűen ki volt nyújtva, akár a jól megkelt. rétestészta. Ilyenre szokták aztán mondani, hogy az egérből elefánt lett. Itt igy csinálják egymás között a friss pletykát — sajtó nélkül. És ez itt épp olyan kapós, mint a fő- és székvárosban a «Friss- Hirek», sőt még kapósabb, mert ez nem kerül egy krajcárba sem, — örül az, aki ingyen is tovább adhatja. Nagyon természetes aztán, hogy ahol a lányok vannak, a legénység is ott lebzsel, ott legyeskedik mindegyik a maga maga választottja körül, meg-megcsípi, csupa szerétéiből, termé­szetes vonzalomból, ha senki sem látja. Ámbár a helye még tovább is ott piroslik a leány ar­cán, de nem bánja — kiállja, csak a csippen- téskor visit egyet — csupa illendőségből. És ahol a legény és a leány, onnan már hogyan hiányozhatnék a cigánjf ? Ki húzná a talp alá valót ? Mem hiányzott biz ez sem. Az a négy szál vályogvető húzta, mint a parancsolat. Volt talp elég, aki járta eleven, friss tempóban. — Ihaj ! csuhaj! Húzd Ferkó, soh’se halunk meg ! rikkantotta bele egyik-másik hang. Ezen a helyen találkoztak — nem is elő­ször Eszter és Mihály. Együtt járták a friss csárdást, amelytől Eszter arca pirult, mint a frissen nyílott rózsa míg Mihály egészen megittasult a boldogságtól. Eljárná egyfolytában egész éjjel, egész nap, mert csak ilyen alkalommal ölelheti karja a leány karcsú derekát, ilyenkor nézhet annak jókedvtől ragyogó szemeibe. De valaminthogy mindennek vége szokott lenni, azonképpen a nótának is vége szakadt. Végre is a hosszú nóta, meg a háromszoros «Újra! hogy volt!» a cigányt is kimeríti. Amint a táncoló párok megállották, Mihály hirtelen magához ölelte Esztert, és egy tüzes csókot cuppantott égő, piros ajkára. Megakarta próbálni vájjon, ha ő adja ez enyhítő szert, ér-e annyit, mintha ő kapná. Az az voltaképen nem gondolt ő semmire. Talán valóban azt sem tudta, mit cselekszik, mert hát mint mondom: részeg volt — a bol­dogságtól. Hanem Eszter piros arca abban a szempillantásban elfehéredett. Minden szem egyszerre rájuk irányult. — Szent isten, mi lesz ebből ?! — Milyen illetlenség!

Next

/
Thumbnails
Contents