Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-14 / 50. szám
4. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 50. sz. — A szekszárdi népkonyha. A nemeslelkü- letü özv. Simontsits Béláné úrasszony által megalapított szekszárdi népkonyhát, melynek vezetését tőle pár évvel ezelőtt Bezerédj Pál fő-, rendiházi tag vette át, karácsony után megnyitják. Ezen valóban emberbaráti intézményben Bezerédj Pál az alábbi kérelmet intézte a közönséghez: Kérelem. A szegény szükölködők minden időben, de különösen a téli időszakban leginkább rászorulnak a jóemberek könyörületére. Azon emberbaráti szeretet, mely mindenkor készséggel meghozta az áldozatot a szegény nélkülözők nyomorának enyhítésére, arra készteti a szekszárdi népkonyhát, hogy az idén is megkezdje a felebaráti szeretet gyakorlását, mely egyedüli és legnemesebb hivatása. Száz és száz éhező, nyomorgó embertársaink nevében tehát bizalommal fordulunk a jószivü emberbarátokhoz és kérjük őket, hogy a szekszárdi népkonyhától ezúttal se vonják meg szives támogatásukat és áldozatkészséggel hozzák meg könyöradományaikat. A szekszárdi népkonyha hálás köszönettel fogad el könyör- adományokat úgy készpénzben, mint élelmicikkekben. A kegyes pénzadományokat kérem egyenesen nevemre Szekszárdra küldeni. A kegyesen adott élelmicikkeket pedig kérem a népkonyhához juttatni. (Szekszárd, Sétpatak- utca 1,113 sz. róm. kath. ovoda.) Ez utóbbi adományokat kérem csak néhány sorban nyílt levelezőlapon velem kegyesen tudatni. Szekszárd, 1905 évi december havában. Hazafiui üdvözlettel Bezerédj Pál. A népkonyha 1905 évi január 3-tól március 4-ig 9,740 adag meleg ételt és 370 kenyeret, vagyis átlag naponkint 165 adag ételt osztott ki. — Miniszteri kiküldött. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter megbízásából a napokban Szekszárdra érkezett Baumgarten Sándor igazgató, hogy az Ózsák pusztát átadja Leopold Lajos nagybérlőnek és megtekintse a József pusztát, a melynek bérlője, Wilczek Sándor többféle építkezést fog teljesíteni. Baumgarten Sándort Tomcsányi Lajos szekszárdi uradalmi felügyelő kisérte útjában. — Jóváhagyott alapszabályok. A belügyminiszter jóváhagyta a szárazdi polgári olvasókör alapszabályait. Az uj egylet elnöke Wikkert Lajos. — Szocialista nópgyülós Tolnán, A szociális- ták Tolnán f. hó 10-én d. u. 3 órakor az általános titkos választói jog érdekében népgyülést tartottak. Szónokuk Bauer Imre volt. — Az érdeklődés nem mondható valami nagynak, mert alig 200 — 300 ember jött össze. — A szekszárdi vörös bor Az országszerte híres szekszárdi vörös bornak az idén nagyon gyenge kereslete van, pedig az idei vörös bor minősége elég jó, teljesen alkalmas a kivitelre. Mindennek dacára a kereskedők hihetetlen alacsonyra szállították le a borainkat, ami valóban elszomorító bortermelőinkre, akik nagy áldozatok árán rekonstruálták a kipusztult szőlőterületeket azon reményben, hogy befektetésüknek majd megtérül a kamatja. Ezen reményükben azonban keserűen csalódtak, mert a drága költségen fentartott szőlők jövedelme semmiképp sem áll arányban azon költséges műveléssel, melybe az amerikai alanyon nevelt sző- lőmivelés került. A gyenge, lapi terméseket hihetetlen potom áron a kereskedők már többnyire összevették, amelyek a szekszárdi borok hírnevét csak rontják, mivel ezekre szükségük van, hogy a pincéjükben elraktározott olaszborokkal összekeverhessék és azután igy hozzák forgalomba. A jó hegyi borokból azonban csak keveset vettek s amit vettek, annak árát is jó lenyomták. A vörös bornak kereslete a leglanyhább. A Szekszárdon eddig megjelent bornagykereskedők csak kevés vörös bort vásároltak, még legtöbbet vásárolt a világhírű Paluggai cég. így megvette a régi Augusz-féle szőlők vörös bor termését, 650 hektolitert mostani tulajdonosától, báró Schell Józseftől. Hektoliterjét 29 koronával fizette. Ez az ár bizony nagyon alacsony, ha meggondoljuk, hogy a homoki szőlők termését is hasonló áron sikerült eladni. — Felolvasás a múzeumban. Folyó hó 17-én, vasárnap este 8 órakor tart felolvasást Ács Lipót, főgimnáziumi tanár «Raffael Santi és korának művészeti felolvasásáról.» — Belépti dij 50 fillér. A termet fütik. — Eljegyzés. Barabás Imre Bonyhádi m. kir. állatorvos eljegyezte özv. Pick Mórnét szül. Müller Flóra urhölgyet. — Megyebizottsági tag választás Pakson. Múlt hó november 30-án Bernáth Béla dr. duna- földyári járási szolgabirót választották meg megyebizotts. tagnak. Ellenfele Eizer J. iparos volt, kinek ellenében 9 szótöbbséggel győzött. — Állami kedvezmény. A földmivelésügyi miniszter az 1890. évi XLIX. t.-c. alapján állami kedvezményben részesítette Daróczy Tamásné, szül. Szeniczey Stefániának paksi szeszgyárát. — Élő nyulak szállitá a Tolnavármegyéböl külföldre. A földmivelésügyi miniszter Percei Lajos kiskajdacsi földbirtokosnak megengedte, hogy saját vadászterületén 100 drb. nőstény és 100 drb kan nyulat befogathasson s azokat 1906 évi január hó 31-ig a megjelölendő vasúti állomáson feladva, élő állapotban külföldre szállíthassa. — Hallatlan erőszakosság! Mert hát tudni kell, hogy eme társadalmi etikettet «illendőség néven ismerik, és legtöbb- nyíre be is szokták tartani. Aki ez ellen vét, az megemlegeti sokszor még szürke hajzattal is. Legalább régebben igy volt. Sajnos, hogy a mai erkölcsök már sokat módosítottak az »illendőségen.» Hogy ezután mi következett, egy pillanat alatt megláthatták, mert Mihály fehér inge elején végig folydogált az orrából eredő piros vére Eszter kézlegyintésétől, de teljes erejéből mérva. Most már csak még egy német filozófus hiányzik, aki megállapítaná «tudományosan», ha vájjon a pofon minek az ellenmérge ? Mert mi — «közönségesen» már tudjuk. Magától értetődik, hogy a mulatságnak menten vége szakadt. Nem telt bele fél óra, mindenki elszéledt a «nagyhordó» udvarából. Volt hát ujj, friss pletyka, melyet azon melegiben föl lehetett használni, mindenkinek saját szája ize szerint. Első kézből kapta valamennyi. * * * A «Nagy hordó »-ban történt csattanós esemény után három vasárnap telt el anélkül, hogy Eszter vagy Mihály ott egyszer is megfordultak volna. De még csak nem is látták azóta egymást. Pedig akik tanúi voltak, alig várták mindig a legközelebbi vasárnapot. Kiváncsiabbak voltak ezt láthatni, mint a fővárosiak a perzsa sahot vagy a sziámi királyt. De hiába. Egyik leány tudni vélte, hogy Eszter azóta nem kapta vissza arcának üde pirosságát és ajkán sem lebeg már az a folytonos jókedvű mosolygás. — Hát persze, — tette hozzá a másik — hogy is volna kedve, mikor Köles Mihály beteg, nagy beteg. Talán föl sem kel többet. — No bizony, nem tudnám mit törődnék ezzel Eszter, mikor nem szereti! — toldá meg a harmadik. — Vagy ki tudja ? Aztán n^eg csak ő lesz az oka, ha az a legény belehal! — Mibe te . . . egy pofonütésbe ? — De a szégyen ? — hiszen ez döntötte ágyba. Fáj neki, hogy az hozta szégyenbe, akit legjobban szeret. Aligha tette volna zsebre, ha valamelyik legény társa ütötte volna meg! — Ő hozta hírbe Esztert . . . — No bizony — egy csókkal ? ezért nem érdemelte meg, hogy az egész falu előtt csúffá tegye az a leány. Hát ilyen különböző volt itt is a közvélemény. A hir igaz volt. Mihály azóta nem kelt fel ágyából. Nem evett, nem ivott magától semmit, — A József főherceg szanatórium egyesület igazgatósági ülése nagy érdeklődéssel folyt le különösen a vidék volt szépen képviselve és ami vidékünk is. Reánk igen fontos az az elhatározás, hogy miután az egyesület már jövőre megnyitja száz betegre népszanatoriumát, azonnal hozzáfog a második, az Auguszta nevét viselő szanatórium építéséhez s egyúttal lehetővé teszi, hogy a délfranciaországi rendszerű tüdőbetegeket gyógyitó kolóniák létesüljenek az ország több helyén. Természetes, hogy az egyesületnek arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy ott létesit gyógyitó intézményeket, ahol a legnagyobb érdeklődést tapasztalja. Mivel pedig mi a magunk erejére hagyatva sohasem tudjuk a magunk betegeinek szolgáló gyógyító- házakat létesíteni : teljes erővel ezt a központi és agilis egyesületet kell támogatni. Az egész országban szokatlan nagy lendülettel szerezik ez egyesület bizottságait, ami kérő szavunk lehetetlen, hogy teljesen hatástalanul hangozzék el arranézve, hogy minden erővel seregeljünk a népmentő cél sikere érdekében munkára. Különösen áldottszivü hölgyeink segítségét várjuk. Örömmel jegyezzük föl, hogy már is hallottuk azt a tervet, hogy városunkban és vidékén a József kir. herceg szanatórium egyesület javára — műkedvelői előadást, mulatságot fognak rendezni. Jól esik tudnunk, hogy a mostani zavaros napokban is az emberszeretetnek hivatását megértik a jószivek. — Elismerés. Dl*. Békésy Nándor szakcsi derék orvost, a belügyminiszter elismerő okmánnyal tüntette ki, amiért a szakcsi csendőrőrs beteg embereit díjtalanul gyógyította — Névmagyarosítások Heusche (Heische) János dunaföldvári illetőségű németladi lakos nevét belügyminiszteri engedélylyel <Horvát>-ra változtatta. — TreHts Lajos paksi lakos családi nevét «Tárcái»-ra, Grosz Vilmos gyönki lakos pedig *Nagy»-va magyarositotték. — Magánvizsgák. A szekszárdi polg. fiúiskolában a karácsonyi magánvizsgák dec. hó 19-én délután tartatnak meg. — Nyilvános köszönet. A vezetésünk alatt álló két egylet által rendezett teaestélyek fényes anyagi és erkölcsi sikere arra késztet bennünket, hogy mindazon hölgyeknek- és uraknak, akik szives közreműködésükkel az estély fényét emelték, továbbá mindazoknak, kik jótékony adományukkal és egyébb hozzájárulással az anyagi sikerhez hozzájárultak, különösen a helybeli villanyvilágitási társulatnak, amiért díjmentesen volt szives a termet kivilágítani, a közjótékonyság előmozdítását célzó nemes emberbaráti szívességükért, a nyilvánosság előtt is hálás köszönetét szavazunk. Szekszárd, 1905 december 9. Döry Pálné a rom. kath. ovoda- egylet elnöke, özv Sass Istvánné a nőegylet elnöke. 1905. december 14. csak ha nagyon erőltették. Akkor is nagyon keveset. De napról-napra fogyott szemlátomást. Szegény édes anyja tudta miért, de nem merte szóba hozni előtte. Mihály pedig szintén hallgatott, csupán olykor sóhajtott mélyen, ha valami eszébe jutott . . . Magába fojtott minden fájdalmat. A negyedik héten aztáp a bánatos anya nagy lépésre szánta el magát. — Fölkereste Esztert. — Eszter leányom, te nagyon halovány vagy . . . — Nem tehetek róla! — Lásd, az én szegény fiam még sokkal haloványabb ! — Hát arról tehetek én ? — Most már talán nem tehetsz, de annyi bizonyos, hogjr te oltottad bele a halál csiráját, mely egyre jobban hajt kifelé. Eszter tágranyilt szemekkel nézett Mihály anyjára, mig arcának halaványsága feltűnő sápadtságba ment át. — Istenem, hát igaz, amit beszélnek ? kérdé remegő hangon. — Ha igy hallottad — igaz 1 — Menjünk Julis néni . . . — Eljösz hozzá ? — El. — Ezért megáld az isten . : . Midőn Kölesné és Eszter a szobába léptek, Mihály épen akkor ült föl ágyában.
