Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-09 / 45. szám
XXXIII. évfolyam. 45. szám. SzekszárJ. 1905. november 8. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: BODA VILMOS. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. F őmunkatárs: HORVÁTH IGNÁCZ. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, 1/s évre 6 kcr., V. évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomd ájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Simontsits Elemér. Azon hetek óta suttogva tovább adott, sok helyen kételkedéssel fogadott, más helyen biztosnak hirdetett, legilletékesebb helyen pedig erősen tagadott hir, hogy Simontsits Elemér vármegyei főjegyző urat megkínálták a íőispáni állással és ő annak elvállalására késznek nyilatkozott, ma már a hivatalos lap közlése szerint megvalósult ténynek tekinthető. A vármegyei hivatalos sajtó, tömjénfüsttel körülvéve, dicsénekeket zeng kiváló egyénisége, nagy tehetsége, szilárd jelleme, szónoki képessége s egyéb jó tulajdonságai fölött, mindjárt a kinevezési okmány megjelenése alkalmával, megfeledkezve teljesen az érem másik oldaláról, melyet meg nekünk, kik a főispán urnák ellenzékét fogjuk képezni, feltárni, körülírni, jellemezni elódáz- hatlan, hazafias kötelességünk. A magyar nemzet már hosszabb idő óta élet-halál harcot folytat ősi alkotmánya, törvényen alapuló nemzeti jogai, állami önállósága s jövő fejlődési alapjának lerakása érdekében A bécsi császári hatalom, nem véve tekintetbe a magyar nemzet általa felidézett ítéletét, hadat izenf a nemzeti mozgalomnak s előbb ideiglenes minőségben, később végleges alakban egy olyan kormányt küldött a nemzet nyakára, mely arra vállalkozott, hogy a nemzet figyelmét törvényes jogai érvényre emelésétől elterelje, hiú, tel- jesithetlen igeretekkel félrevezesse, ítéletében megtévessze s ha mindez : jó módjával nem sikerülne, akkor erőszakos eszközökhöz nyúljon és semmit, legyen az bár világosan törvénybe ütköző dolog, el ne mulasszon a mozgalom annyira óhajtott letörése érdekében. S ennek a kormánynak bizalmi emberévé szegődött, ennek a nemzetrontó munkának végrehajtására, támogatására, biztosítására, vállalkozott a mi volt vármegyei főjegyzőnk. Hogy minő indokok vezették ezen végzetes elhatározásában, azokat könnyű megtalálni annak, ki figyelemmel kisérte pályafutását s politikai jellemének ismeretével bir. Még alig rázta le magáról az iskola porát, kétségtelen tehetségei révén, az alsó rangfokozatok gyors megfutása után Tolnavármegye főjegyzője lett; de szertelen emelkedési vágya nem hagyta pihenni. Alig néhány év múlva kicsi lett Sándornak Macedónia s az alispáni székre vágyott s midőn ezen vágya elhárithatlan akadályokba ütközött, gyors elhatározással a politikai térre vetette magát s alig egy év alatt két helyen : első ízben Kölesden egy. pótválasztás alkalmával, másod ízben az általános választáskor Pakson lépett fel képviselőnek. Mindkét választáson, dacára szónoki képességének, a szélső jobboldal felé hajló politikai nézetei folytán, elbukott. Nagy lelki erővel viselte e téren szerzett keserű tapasztalatait; de midőn a viszonyok alakulása folytán megnyílt előtte a tér, mely becsvágya kielégítésével kecsegtette, hogy tudott volna ellentállni a nem mindennapi kisértésnek ? S most már nekünk az ő kormányzatával számolnunk kell s az újonnan alakult helyzettel szemben állást kell foglalnunk. S ez az állásfoglalás nem lehet más, mint a leghatározottabb ellenzéki. El kell készülnünk egy minden téren megvívandó nagy harcra, mert nem közönséges ellenséggel lesz dolgunk; számot kell vetnünk egyéni tulajdonságaival, melyek páratlan erélyt és vasakaratot fognak a felszínre vetni. Tömörüljön a vármegyének a nemzet jó ügyeiért lelkesülő egész közönsége s iparkodjék minden téren akadályokat gördíteni útjába, mert csak igy összetartva, váll-váll mellett, a legnagyobb önfeláldozással remélhetjük harcunk győzelmes megküzdését. Iparkodjunk vármegyénk jó hírnevét, mely az utóbbi főkben, nem egy Ízben, jelentékeny csorbát’ Szenvedett, az által visszaállítani, hogy a vész, a megpróbáltatások korszakában megingathatlanok maradunk. Áldozza fel mindenki kényelmét, béke- szeretetét ; hadd legyen abból a testületből, melyet igen sokan egy küzdelemre alkalmatlan, lusta tömegnek tartanak, egy harcra kész, erős, hazafias phálánksz, melynek ellentállásán a törvénytelen kormány minden kísérlete hajótörést szenvedjen. Erezze át mindenki, hogy nagy elhatá- zások előtt áll, s a bekövetkezendő időben való magatartásától függ, hogy Magyar- ország az maradjon, ami ezer évig volt: alkotmánynyal biró szabad állam vagy pedig idegen törvények alatt nyögő osztrák tartomány. Semmi szenvedés nem elég, semmi áldozat nem nagy, mely célunkat biztosítja, mert az előtt a választás előtt állunk, hogy vagy leszünk szabad polgárok, vagy egy ellenséges hatalomnak nyomorult szolgái. Boda Vilmos. A vármegye közgyűlése. Hatalmas és lélekemelő módon nyilatkozott meg Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 7-én, hogy megvédje alapjaiban megtámadott és már düledező ezredéves alkotmányunkat. A mi vármegyénk székházába is bevonult a politika, melynek nagy gyüléstermé- ben olyan jelenet folyt le, amely sokáig emlékezetes lesz mindazok előtt, akik tanúi voltak ánnak, hogy az ellenzéket fényes győzelmében sem ragadta el a szenvedély, hanem méltóság- teljesen tiltakozott az ügyvezető kormány ellen, ámely újabb és újabb törvénysértést követ el. A törvényhatóság bizalmat szavazott az alkotmányért küzdő ellenzéki vezéreknek, akiket szeptember 23-án a magyar nemzet képviseletében oly mélyen . sértő és lealázó fogadtatás ért Bécsben. A mi törvényhatóságunk is -belépett a nemzeti ügyünkért küzdő törvényb&tcfeágok közé, amelynek hazafias megnyilatkozását Perczel Dezső és követőinek megcsappant kisded csoportja most már nem képes megaka dályozni. A most tapasztalt hangulatból lát hatják az ügyvezető Fejérváry kormányt támogatók, hogy a törvényhatóság a legmesszebb menő ellenállásra kész és minden törvényes esz közzel meg fogja akadályozni a gróf Széchenyi" Sándor főispán örökébe kinevezendő főispán beiktatását. A közgyűlés iránt nagy volt a törvény- hatósági bizottsági tagok érdeklődésé, akik megtöltötték a nagy termet. A karzat is telve volt közönséggel, köztük kiváncsi höl gyek is biztatóan néztek alá a nemzeti ügyért harcolókra. Gróf Széchenyi Sándor főispán egynegyed 11 órakor pár szóval nyitotta meg az őszi rendes közgyűlést és bejelentette, hogy dr. Schall Kálmán gyönki orvost tiszteletbeli j árási orvossá nevezte ki. Simontsits Elemér főjegyző ezután felolvasta a vármegye 1906 évi költségvetését és a költségvetés rendes kiadásának fedezé sére szükséges 1 '7c pótadó kivetése iránti javaslatot. A közgyűlés 145 szavazattal egyhangúlag elfogadta a javaslatot cs megszavazta a pótadót. Az elfogadott költségvetés keretében a varmegyei tiszti ügyész mellé irodavezetői á Ilást szerveztek 1200 korona évi fizetéssel, mely állásta jelenlegi irodavezető, Bognár Albert fo g elnyerni. Az alispán, a közigazgatási bizottsági jelentések, valamint a számonkérő sz ékről leh eti jegyzőkönyv tudomásvétele után az elnöklő főispán jelentette, hogy a központi járási szol- gabirói állásra ketten pályáztak : az egyik azonban visszalépett és igy a másik pályázót, báró Fiáth Elemér tb. aljegyzőt kiáltották ki szol- gabirónak, aki a gyűlés végén a k özgyülés előtt le is tette a hivatali esküt. A gyámpénztári pénzkészlet elhelyezésére igénvbeveendő pénzintézet kijelölésénél több felszólalás történt. Az első felszólaló Bariul Béla volt, aki a válságos pénzügyi viszonyokra utalva azt javasolta, hogy a vármegye pénzei a Központi Hitelszövetkezetnél helyeztessenek el. Ezzel szemben Bodor György és Rá/Jcay László azt kívánták, hogy ne csupán a két szekszárdi, hanem a többi vármegyei takarék- pénztárak között is osszák szét a gyámpénztári pénzkészletet. — Még Döry Pál alispán szólalt fel és ajánlta az állandó választmány j avas- latát elfogadásra, mire a főispán elrendelte a névszerinti szavazást, melynek az lett az eredménye, hogy 06 szavazattal 30 szavazat ell énében kimondotta a közgyűlés, hogy továbbra is a szekszárdi takarékpénztár és a tóin amegyei takarék- es hitelbanknál helyezi el a vár megye pénzét. A közigazgatási bizottságból az év végén kilépő tagok helyeit, valamint Perczel Lajos lemondása folytán megüresedett helyet is szavazás utján töltötték be. A szavazás két küldöttség előtt történt. A virilisták Korács Sebestyén Endre, Kurz-Vilmos és Bernrieder János, a választott tagok pedig Sztankocánszky János. Perezd József és Döry Hugó tagokból álló bizottság előtt szavazott le. A jegyzőkönyvet: a virilistáknál Szévald Oszkár, a választottaknál meg dr. Szentkirályi Mihály vezették. Az eredményt Kovács S. Endre jelentette be a közgyűlésnek. Beadatott a viritistáknál 35, a válasz-
