Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-02 / 44. szám
XXXIII. évfolyam. 44. szám. Szekszáré. 1905. november 1. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politika Megjelen : hetenként egyszer, csütörtökön. h etilap Szerkesztőség: Bezerédj Istvnn-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: BODA VILMOS. Főmunkatárs: HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, */s évre 6 kor., 1ji évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200 — 300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. A vármegyék. Mióta a császári hatalom kiküldöttei furfangos módon kieszelték, hogy minő módon lehet az országgyűlés törvényes és kö- telességszerü ellenőrzése alól kibújni s folytonos elnapolásokkal az egyik közjogi tényező hivatásos működését lehetetlenné tenni, azóta az alkotmány s a magyar nemzeti jogok védelme majdnem kizárólag a törvény- hatóságok hazafias vállaira nehezül. Az országgyűlés működése már meg van bénítva, most a vármegyékre és városokra kerül a sor, hogy azok elleotállását is letörni megkíséreljék. Csakhogy azokat nem lehet elnapolásokkal ártalmatlanná tenni; de ezen is tud a nemzet elnyomására mindenkor kész osztrák hatalom segiteni s azokat a törvény- hatósági bizottságokat, melyek a nemzet pártjára állanak, fel fogják oszlatni s kiküldött királyi biztosokkal fogják a kormányzat teendőit elintéztetni. Ha azután ily módon sikerült a nemzetet két erős várából kiszorítani, akkor magára a nemzetre: a választó közönségre kerül a sor. Jönnek sok osztrák pénzzel, töméntelen Ígéretekkel s népboldogitó tervekkel, hogy sikerüljön az országgyűlésre oly képviselőket küldetni, kik a császári akarat előtt meghajolni készek s azt minden körülmények közt szolgálni el vannak határozva. így bontakozik ki a tisztán törvényen alapuló nemzeti kívánságok letörésére indított osztrák hadjárat sötét terve. Most már tisztán láthatja a nemzet, hogy mi készül ellene s miként kelf védekeznie. De lássuk ezúttal, hogy mi módon foglal állást a mi vármegyénk a nemzeti küzdelemben s tekintve eddigi működését, a legközelebbi jövőben minő szerepre vállalkozik. Mindenekelőtt megemlítjük, hogy Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága s a vármegyei választóközönség közt a politikai meggyőződés tekintetében egy áthidal h at lan mély ür tátong. A bizottság többsége ma is, mint ezt a legutóbbi közgyűlés hozott határozata igazolta, szabadelvüpárti, míg ellenben a választóközönség tu'nyomó nagyobb része ellenzéki, mint ezt a lezajlott országgyűlési képviselőválasztások tanúsították, mikor is Tolnavármegyi nek mind a hat választó- kerülete függetlenségi párti képviselőt küldött az országgyűlésre. Ebből természetszerűleg az következnék, hogy a választóközönség köreiből kikerült törvényhatósági bizottságnak is annak kellene lennie. De nem igy van ez a valóságban; mert mint nemsokára megtörténendő dolgokkal lehet majd igazolni, a bizottság többségére a nemzeti küzdelemben egyáltalán nem számíthatunk, legalább is nem oly mérvben, mint azt a veszélyben forgó alkotmány védelme megkívánná Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a bizottság többsége mindenre kapható, hanem igen is állítjuk, hogy mindenben bizonyos gyarló középuton fog járni. Nem lesz hazaaruló, de nem is lesz elhatározott alkotmányvédő. Ezen állításunk igazolására untig elegendő egy körülményre s egy megtörtént eseményre utalnunk. Az egyik az, hogy gróf Széchenyi Sándor főispánunk, mint újabban beavatottak teljes határozottsággal állítják, nem marad helyén és nem válalkozik a törvénytelen és alkotmányellenes Fehérvary kormány bizalmi embereként szerepelni. Hát nem tudjuk mit rejt méhében a jövő, hanem már most is nyíltan kifejezést adunk azon meggyőződésünknek — s azt hisszük ebben nagyon sokan osztoznak velünk, — hogy őt inkább szeretjük, nem személyes, hanem politikai okokból, a távozó főispánok sorában látni. Igaz ugyan, hogy Kristóffy belügyminiszter, állítólag biztosította a főispánokat, hogy nem kíván tőlük törvénytelen dolgot, de ami már eddig történt, elég arra, hogy magyar mondásként «kötve higyjünk a komának.:» Utánna pedig — hir szerint —- jön az «erős kéz», melylyel a szabadelvű- pártnak szembe szállni, lesz-e elég ereje és akarata, az még nem egészen bizonyos. Másik megtörtént esemény pedig az, hogy a bizottság többsége, a legutóbbi közgyűlés alkalmával, igaz, hogy csekély többséggel, de mégis leszavazta az indítványt, mely igen szelíd alakban, csupán annyit kivánt kimondatni, hogy a vármegyei tisztviselők önkéntes adók beszedésénél s önként ajánlkozó ujjoncok besorozá-ánál, közre nem működhetnek. Mint azóta kitűnt, a bizottság akkor elfoglalt álláspontja a kormányéval azonos, mert csak azokat a vármegyei TARCA Nyílt sir előtt. — A halónak napja alkalmára. — Temetőben szerte bolyongtam, Egy nyílt sírra találtam ottan, Megállított és halkan mondta : Szívesen lát csöndes álomra. Eltűnődtem ott a sir szélén : Mit is várjak a földtől még én ? Jót és rosszat eleget láttam, Lehajthatom a fejem bátran. Ott a sírban gondom felejtem, Helyre áll a béke szivemben, Földi világ elmarad távol, Hült poromra talán nem gázol. Csak a vihar keres fel éjjel, Földet rázó menydörgéséveí, ítéletet mond szörnyű ajka, . S ez felébreszt egy pillanatra. Jaj a gonosz lelkiismeretnek ! A bűnösök mind felrettennek. Végítélet, sóhajtják, itt van, Büntetésük elveszik mostan. De nekem a szózat kedves lesz ! Ha ítélet: tudom, kegyelmez. A sirhalom könnyű felettem, Semmi, semmi nem nyomja lelkem. Harsoghat a vihar szózatja, Sírom csendjét föl nem zavarja! Szemem ismét behunyom rája. S még mélyebben alszom utána. DALMADY GYŐZŐ. Halottak napján. Oly megható ilyenkor az utca képe, Mindenki gyászba van, s koszorú kezébe ; Elnémul a zsivaj, ének és a lárma, Megkondul a harang hdottak napjára. Legyen bár az koldus, vagy mondhatlan árra, Utolsó fillérjét is gyertyára szánja, S akinek halottja s gyász van a szivébe, Kizarándokol az ma a temetőbe. Nekem nincs halottam, legalább itt nincsen, ^ralahol a távol . . . tudja a jő Isten. De mégis kivágyom, óh, mert hogyha látom, Azt a mélységes gyászt, enyhülést találok. O de nem azt nézem hol a fényes kripták Babérkoszorúba s tenger fénybe fonvák, Hol a nagy ur, asszony divatból sir-zokog, S ki a temetőbe drága hintán robog. Vagy a grófok, bárók fényes sirboltjánál, Kan deltái) er fénynél, ékes szarkofágnál, Hol a büszke, fényes cifra úri dámák Alinak, hogy tán lássák drága uj ruháját: Nagy itt ugyan a gyász, de csak a külsőben O de nem az érző s szenvedő kebelben . . . Elvágyóm, én innen, — hol szivem verése Megszűnik talán — a temető szélére. Ott messze, talán a temető sarkánál, Ott áll egy kis sirhant; s gyertyavilágánál Térdel egy kis fiú, bizonyosan árva, Talán ki is van már a világból zárva. Táborul a sirra, s öleli a fejfát, S zokogva siratja tán az édes anyját. Aztán mint úgy régen, mintha, most is élne, Odahajtja fejét, egy tündér regére. Vagy még hátrább ott a temető árokba Hol térdel egy koldus, nem gyászba, de rongyba. Nincs már a sirdombnak sem keresztje, fája, S halvány fényt hint rája egy mécses világa De sirás hangzik fel, s hosszú tompa sóhaj, Imát rebeg aztán egy forró zokszóban. S néha feltekint a esillagfényes égre, Mintha valamit most visszakövetelne. Ó! övék a gyász, bár nem is a külsőben, Hanem benn a vérző s szenvedő kebelben; Megs aj dúl a szivem s érti a szózatot Szeresd a szegényt is, vagy azt a koldust ott; Mert kiszen a koldus, vagy a szegény, árva Csak azt a sirhanto' vallhatja magának . . . S vetődjön a világ bármelyik tájára, Odazarándokol haittak napjára. Szabó Géza. Halottak napján. — A «Tolnarnegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Irta: Szirmai Gynla. Mottó: «És láték uj eget és uj földet; mert az első ég és az első föld elmúlt!» Apocalypsis : XXL, I. Imára nyílik a mi szeretetünk, mely a halál után is szét nem bontható szálakkal fűz az elhunytak kegyeletes emlékéhez. A sírok szikla- csúcsaira támaszkodva, áhítattal nézzük a belőlük előtörő fényt, mely egy szebb élet utaira hinti sugarait. Megnyugvással halljuk a
