Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-26 / 43. szám
6. 1905. október 26 tott hógörgeteg pusztít útjában s nem áll meg addig, míg a völgybe le nem ér. Hogy kinek a holt tetemét fogják alóla kihúzni, a nemzetét vagy a Fejérváry kormányét, az iránt kétség alig merülhet fel. b. KÜLÖNFÉL ÉK. — (Sió). Meghívó egy szüreti mulatságra, vagy a falusi művészeiét prológusa. Ilyenkor őszi időben, mikor az ember arra ébred, hogy az a nehéz-cseppes olmós eső veri az ablakok üvegtábláit, majdnem hogy unalmassá válik az élet, s egyébb szenzáció híján a redakcióbán is azzal foglalkozunk, hogy a főmunkatárs ur többrendbeli pántlikás és nem pántlikás szivarjait, kitűnő termésű szekszárdi borait tesszük alapos tanulmány tárgyává. Ilyenkor aztán a melanekolikus kedélyhangulatok oly fokra stim- melődnek, a milyent csak a főmunkatárs ur lenyelt borai tudnak produkálni. (Váljék egészségükre ! A szedő.) A minap is, egyik ilyen csö- pörgos-esős időben szenzációt hajhászandó, egyik reporterünket, — aki mellesleg mondva mindent tud, csak azt nem amit kellene, s mindenütt ott van, csak ott nem ahol kellene, — friss hírért hajszoltuk, s bár egy egész toronyórát ígértünk neki arany lánccal, mégsem akart kötélnek állani. — A nagy bizonytalanságból aztán a véletlen mentett ki bennünket. Kopogtattak az ajtón, Az ajtó feltárult és azon egy express-vonat sebességével a levélhordó robogott be. A dicső posztkisztli-nemzedék egy levelet bökött az asztalra, melynek külseje után ítélve azon egyöntetű megállapodásra jutottunk, miként annak küldője közeli rokonságban áll a zsir- és huskimérés magas művészetével. A levél felbontódott és mi egész a könyekig meghatva a következő meghívót olvastuk el: «Gyöpre magyar 1 Az .............i érdemekben meghízott nagyv endégülős a jelenlegi politikai viszonyok hév hatása által felbőszült kedvtől és duzzadó szuszszanattól inditatva elhatározta, hogy végkimerülésben sínylődő üzlete felvirágoztatására saját termeiben szüreti mulatságot rendez, melyre meghivatnak mindazok, akik még nem hivattak. A műsor a helybeli halottkém szives szellemessége folytán a következő: 1. «Szerelmi szuszsza- nat» solo. Ez alatt ugyanis nem az értendő, hogy az előadó szóllani fog, hanem az ezen számot bemutató községi sirásó nehány darab szivarcsutka eltemetése után művész-ihletséggel fogja elfütyölni : «Temetőben láttalak meg legelőbb . .» — 2. A vármegyei kódis-kongresz- szus kiküldöttei az estélyen a szőlőcsőszöket személyesítvén, közülük a gégesorvadásban szenvedő kódisbiró fogja elkukorékolni a «Nincsen pénzem, de majd lesz ...» kezdetű magyar nótát. (Tapsolni nem szabad, mivel akkor a felső «c»-ből kezdett zenei nivó elvész. — TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 43. sz. 3. «zl közvagyon megtakakaritása- és lelkiismeretes pénzkezelés gyakorlati alkalmazása». Irta: Kecskeméthy Győző,, felolvassa: 'Falkai László. Külön kívánatra bővebb magyarázatokkal szolgál a helyszínén : Micsinái Mihály. (Salön darab ; csak uraknak!) — 4. A budapesti állatkertböl szeliditeit vadállatok lehozhatok — nem voltak, e miatt a mutatványok . kisebb, kiadásban kerülnek programmra és pedig a «Szekszárd-Szálló» istálló- és mellékhelyiségeiből alispán! rendelettel kiirtani célzott különböző fajú és nemű patkányok produkcióival, melyek Tánczer Balam- bér kiérdemlik szabóművész, most táncmester vezetése alatt lejtik a «Szállj le, szállj le pille», c. műdalra az ózsáki-kreitzpolkát. Ezen szám idegbetegeknek felette alkalmas. — 5. Villany- vasút is lesz -- majd talán a jövő században a helységben. Addig is költségkímélés szempontjából, nehogy a publikumnak csónakon kelljen a vendőglő előtt kicsinyített kiadásban produkált óceánon az utat megtenni: Ohrenstein Izrael, helybeli ószeres szállítja a vendégeket a helyszínére. Szállítási dij fejenként 10 fillér. A ki nem fizet, a kocsiról letevődik. A zenebonát a keszőfagyoskuti fajmagyar első rezesbandatársulat szolgáltatja, egész a fiilhártyarepedésig. Kitűnő étel- és italokról gondoskodva lesz ; bizalmi szemponthói az evőeszközök az asztalhoz lesznek lánczolva. Kezdete d. u. 4. órakor; vége a bor hatásától és a kirendelt csendőrségtől függ. Figyelmeztetés : akinek tavaly ellopták a kabátjaikat, azok most visszalophatják. Meghívóra igényt tartók forduljanak a rendezőséghez.» A mulatságra külön tudósítót fogunk kiküldeni. — Személyi hírek. Dr. Sémayer Vilibald, a budapesti muzeum néprajzi osztályának igazgatója múlt vasárnap Szekszárdra érkezett, hogy a tolnavármegyei múzeumban most folyamatban levő néprajzi osztály rendezését megvizsgálja. Dr. Sémayer igazgató Wosinsky Mór apát-plébános, múzeumi igazgató vendége volt. — Képviselői beszámoló és Kossuth Ferenc üdvözlése. Wéber János, a bonyhádi választó- kerület függetlenségi és 48-as Kossuth-párti képviselője folyó hó 15-én tartotta meg Váralján beszámoló beszádét. A kísérettel érkezett népszerű képviselőt a község végén Duzsi Máté, a váraljai függetlenségi és 48-as kör elnöke fogadta, kinek üdvözlő szavait a képviselő melegen megköszönte. A szép menet ezután a lakosság folytonos éljenzése között a függetlenségi és 48-as kör udvarába vonult, ahol a képviselőt Imrö István, a kör jegyzője fogadta. Megható jelenet volt, midőn a falu egyik legszebb leánya: Geresdi Mátyás Éva honleányi tiszteletből egy koszorút nyújtott át Wéber képviselőnek ezen felírással: «Isten hozott szeretett képviselőnk!» A honleányok eme figyelmét a képviselő megköszönve, magas szárnyaláSu beszédet tartott, melyben ismertette a mostani válságos politikai helyzetet, majd meghatóan ecsetelte azon négyszázados szenvedést, melyet az osztrák zsarnokság mért’ hazánk, nemzetünk és alkotmányunkra. — Az éljenzéssel fogadott beszéd után Imrö István köszönet t mondott Wéber képviselőnek, akit a választó polgárok nevében biztosított, hogy halálukig hűek maradnak ahhoz a zászlóhoz, melyet Kossuth Ferenc adott a kezébe. A képviselő és kísérete tiszteletére a polgárság társasebédet rendezett, melyen számos felköszöntőben ünnepelték képviselőjüket. Ez alkalomból Kossuth Ferenchez a következő üdvözlő iratot intézték: «Hazánk, nemzetünk, alkotmányunk őrét, a magyar nemzet bölcs vezérét, Kossuth Ferencet, a magyarok Istene sokáig éltessel» — Választások a városnál Szekszárd r. t. város képviselő-testülete folyó 30-án, azaz jövő hétfőn d. e. 9 órakor gyűlést tart, hogy választás utján betöltse a főjegyzői, mérnök-számvevői és az állatorvosi állásokat. Amint ezeket az állásokat is betöltik, úgy a város tisztviselői teljes erővel és igyekezettel hozzáfoghatnak fontos hivatásuk teljesítéséhez. — Kinevezések. Az igazságügyminiszter Wagner Andor és dr. Végess Ferenc szekszárdi kir. törvényszéki aljegyzőket a szekszárdi kir. törvényszékhez jegyzőkké nevezte ki. — Nyugdíjazás. Streit Béláné szül. Rézler Ilona szekszárdi áll. seg. községi polg. lányiskolái tanárnőt 1905 évi november 1-től 760 koronával nyugdíjazta. — Eljegyzések. Schivirián József, a szekszárdi áll. főgimnázium rendes tanára folyó hó 24-én váltott jegyet Klieber Erzsiké kisasz- szonnyal, Klieber György szekszárd-belvárosi kántor és neje szül. Rausz Gizella leányával. — Ifj. Kálmán Dezső bogyiszlói jegyző, Kálmán Dezső kolesdi ev. ref. lelkész és jeles iró fia, eljegyezte Papp István uradalmi tiszt leányát. Mariska kisasszonyt. —- Szabó István kisszé- kelyi uradalmi ispán eljegyezte Bereczky István simontornyai főjegyző leányát, Irma kisasszonyt. — A honvédelmi miniszter vádalá helyezése. Abaujtorna vármegye törvényhatósága megkereste az összes törvényhatóságokat, Így Tolnavármegyét is, hogy az országgyűlés képviselőházához intézett ama feliratát, hogy Bihar Ferenc honvédelmi miniszter vád alá helyeztessék, — hasonló szellemű felirattal támogassa. Bihar Ferenc a vád alá helyezésre annál is inkább rászolgált, mert folyó évi julius hó 25-én 6654. ein. szám alatt rendeletet bocsátott ki, mely szerint a katonai behivójegyek a csendőr- őrsöknél kifüggesztendők. Az átirattal Tolnavármegye törvényhatósága folyó évi novembe.i hó 7-én tartandó őszi rendes közgyűlésben foglalkozik. Te szegény föld, te is a természet gyö- györü alkotása vagy, égbenyuló bércek, zöl- delő fenyvesek, kéklő óceánok, ringó aranykalászos rónák változnak rajtad, te is ragyogsz a csillag világok között, hacsak ragyogásod fényét el nem homályositja a rajtad élősködő népnek lelke, sötétsége ! A mint a földre tekintettem, leestem az álmok világából a sivár valóságba, a mint leesik a megsebzett madár a földre, eszembe jutott az élet keserűsége, a csalódások szaka-, datlan láncolata. Visszagondoltam eddigi életemre. Milyen boldog volt a tudatlan gyermekkor, mikor még minden csak örömet okozott, mikor a szeretet melegével vett körül mindenki, mikor még ismeretlen volt előttem a bánat, a csalódás érzelme ! Örömmel fogadtam anyám jcakaratu intéseit; apám tanácsait, figyelmeztetéseit, tanítását s beszédeit úgy szívtam magamba, mint az illatos, tiszta levegőt, mert szépek voltak azok, nagyok s boldogítók. Kicsiny volt az én világom de e kicsiny világ tiszta, ideális volt. Szerettem az embereket, különösen tanulótársaimat, bíztam bennük, mint bízik anyjában a gyermek. Szivem, lelkem olyan nyugodt volt. mint a zavartalan tó kékes víztükre; érzelmeim teljes összhangban, harmóniában voltak egymással. Képzeletem e nyugodtságban, boldogságban annál inkább működött. Almadoztam merészen s megalkottam lelkemben egy szép, ragyogó jövő képét és epedve vártam azt az időt, mikor szabadon munkálkodhatom s dolgozhatom és lerakhatom alapjait öntudatos boldogságomnak. Végre elérkezett! Bezárulta gyermekvilág kapuja. A sors keze szétszórt bennünket, kiket hosszú időn keresztül ugyanaz a cél lelkesített, ugyanazon érzelmek hevitettek s ugyanazon nagy eszmék lelkesítettek : széjjel szaggatta azt a köteléket, mely a mindennapi egyíittlét folytán lelkeinket összefűzte. S mikor a vlgső búcsú s kézszoritás után utrakeltem, ügy éreztem magam, mintha lelkem egy darabját náluk hagytam volna! Nehéz, fájdalmas volt az elválás! Az uj élet, uj korszak küszöbén félő, remegő boldogsággal gondoltam vissza a bezárult gyermekvilág feledhetetlen emlékeire s gondolataim tisztaságát, őszinteségét megpecsételte egy kihulló, forró könycsepp, mely szememből jött ki, de lelkem mélyéből fakadt. Az o tth o n c s e n dj é b e n p i he n te m fárad almaimat. Legtöbb időmet a virágos kertben töltöttem, a hol pompázott a virágok királynője, a rózsa; s virított legkedvesebb virágom* a vérvörös szekfü. S ez a virágba borult zöldelő kert jelképezte a lelkemben megalkotott s megálmodott jövő képét ... De szemembe ötlött az emlékezés virága, a kéklő nefelejcs és úgy tetszett, mintha esdve szólna hozzám: «Merész ábrándozó ifjú, tekints csak te a múltba s azt el ne feledd soha, mert éltednek legboldogabb kora; fékezd álmaidat, mert keserves lesz a csalódás s erősen megtépi lelkedet!» Gyenge szellő kezdett fujdogálni s a nefelejcs mellett egy fekete kis árvácska helyeslőleg bólintotta meg fejecskéjét. De én kivertem fejemből ezt a borús gondolatot ! . . . Kiléptem a világba. Éreztem magamban erőt s bátorságot, mely képessé tesz a munkára; éreztem magamban erős akaratot s kitartást, a a mely nem riad vissza az akadályoktól s ami a fő : lelkem telve volt az emberekbe vetett föl- tétlen bizalommal, mert hisz nem ismertem őket s a természet alkotójába vetett rendíthetetlen hittel s megingathatatlan reménységgel. Számítottam az emberek szeretetére, jóakaratára és segítségére. Nemcsak számítottam, hanem megvoltam győződve ezek bekövetkeztéről . . Megindultam, munkálkodtam, de úgy jártam, mint a tapasztalatlan hajós a tengeren, ki megindul kisded hajóján. A szellő kifesziti a vitorlákat s a hajó a nyugodt, kéklő víztömegen büszkén, akadály nélkül halad tovább s merészen hasit barázdákat a fodros hullámokon. A hajós elmerengve vezeti a hajó kormányát, bámulja a nyugodt tengert, boldogan gondol céljára s veszélyről, bajról álmodni sem tud. De ime sötétedik a látóhatár. A szél fújni kezd, a felhők űzik, hajtják egymást. A nyugodt kéklő víztömeg zöldülni kezd s a fönséges tenger hatalmas hullámokat vet haragjában s kénye-kedve szerint dobálja a kicsiny hajót. Borzasztó a tenger feltámadó haragja! A hajós, ki merészen bízott a tenger méltóságos csendjében, küzd egy ideig, megfeszíti minden erejét, ellenáll a hatalmas árnak, aztán — nem bírja tovább! Fölfordul a kicsiny hajó s ha véletlenül segély nem érkezik, elvesz a hajós, áldozata lesz a tenger iránt való bizalmának. így jártam én is. Mikor 'megindultam az élet tengerén ! Eleintd haladtam csendesen, nem
