Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-07 / 36. szám
XXXIII. évfolyam. 36. szám. Szekszárdi. 11)05. szeptember 7. függetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap. Megjelen : hetenként egyszer, csütörtökön. mm Szerkesztőség: Bezeré'lj Istvan-utcza 6. $z., hová a íap szellemi részét illetőt minden közlemények intézendők. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór koityvnyoimiája, hová a lap részére mindennemű hirdetSsek és pénzküldemények intézendők. A ma és dac. közt nem íjtols volt az az ,.ese álság meglevő fordulatai nem is a legérdektelenebb ny, midőn a politikai életben nem sz^rejjfo. eddig sohasem emlegetett, még nevérpl is csak kevéssé ismert Karsay Ist^sm konstantinápolyi konzuli főtörvényszéki elitok megjelent Kossuth Ferencnél, a szövetkezett ellenzik elnökénél s nagy titokban arra kérte, hogw minden feltűnés elkerülésével hivja össze ía vezérlő bizottságot, mert ő neki a kibontakozásra nézve fontos előterjesztései lesznek. Kossuthnak természetesen kötelessége volt minden alkalmat megragadni, mely í béke helyreálltát esetleg elősegiti s igy megszületett a nevezetes vezérlő-bizottság£;,ülés, mely általános hahotába fulladt bele akkor, midőn Karsay kijelentette, hogy neki megbízatása sem az uralkodótól, sem mástól nincs s csak a maga szakállára vállalkozott arra, hogy a békés kibontakozást megkísérelje. — Ez a nehéz viszonyok közt, a helyzet komikus volta által előidézett nagy és szokatlan nevetés ismétlődött akkor, midőn felmerült az eszme, hogy tán a megegyezést elő lehetne készíteni olyan módon, hogy a hadügyi kormány visszavonná a 450 millió korona hadi fel- szerelési követelését s viszonzásul a szövetLaptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. kezett ellenzék egyelőre kikapcsolná a követeléseiből a katonai kérdéseket. 0 felsége megragadta az 1 eszmét s a közös hadügyminisztert Budapestre rendelte, hogy tőle a hadügyi költség állásáról felvilágosítást nyerjen ; egyúttal a szövetkezett ellenzéket is sürgősen gyűlésre hívták össze, hogy esetleg határozatot hozhasson. — Az elrendelt vizsgálat nyomán kiderült, hogy a hadügyi kormány a 450 milliónyi felszerelési költséget már legnagyobb részben elköltötte, be sem várva, hogy az erre hivatott ország- gyűlés nyilatkozzék aziránt, hogy hajlandó-e azt megszavazni vagy' nem. Midőn az elnök erről az ügyről jelentest tett a pártgyiilés- nek, nem a felháborodás, nem a méltatlankodás érzete született meg a jelenvoltakban, a mi természetes lett volna, hanem a komikus helyzet folytán egy általános kacaj volt az elnöki értesítés eredménye. így szül néha a legkomolyabb ügy alakulása boszankodás helyett derültséget. Pedig ha Karsaynak a politikai porondon való megjelenése óta történteket szem- iigyre vesszük, nem lehetetlen, hogy Karsaynak mégis lehetett valami titkos helyről valamiféle megbízása, ha mindjárt nem is volt felhatalmazva, hogy küldőjét és megbízatását elárulja. Karsay volt ugyanis az első, aki a vezérlő bizottságot azzal a feElöflzetési ár: Egész évre 12 korona, l/a évre 6 kor., 1;i évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 10O szóig 3 korona 74 fillér 10Ü—200 szóig 5 kor. 7 4 fill. 200 — 300 szóig 7 kor 74 filler, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérbeu 3 hasábos pelitsor 30 fillér. nyegetéssel akarta engedékenységre bírni, hogy ha álláspontjától nem tágít, akkor jön a harc és a dac minisztériuma. Lám, milyen jól tudta Karsay, mikor még senki sem sejtette, hogy mi fog bekövetkezni, mintha csak valaki kéz alatt megbízta volna, de úgy, hogy bármi történjék is, a megbízóról szó se legyen, azzal, hogy tudassa, a magyarokkal mit végzett az a titkos nagy hatalom, melynek még Karsay esetleges megbízója is vakon engedelmeskedni kénytelen. Azóta meggyőződhettünk, hogy Karsay nagyon tájékozva volt a bekövetkezendő eseményekről, mert ime nyakunkon van a harc és dac minisztériuma és előkészületeket tesz, hogy hosszú, nagyon hosszú ideig garázdái kodhassék az országban. És pedig nem is valami hitvány eszközöket alkalmaz, hogy célját, ha el nem éri is, legalább megközelítse. A vármegyéknek az adófizetés és ujoncállitás ellen hozott hazafias határozatait sorra megsemmisíti s kilátásba helyezi a vármegyék állami segítségének beszüntetését, hogy igy a tisztviselők fizetést nem kapván, elkeseredésükben az országgyűlési többség ellen állást foglaljanak, a mit bizonyára nem fognak megcselekedni ; nem fogja a képviselők tiszteletdiját sem utalványozni, illetve a ház pénzA balsors a jellem tüzpróbája. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárcája. — TÁRCA Emlékezés. Elszáradt virágok fekszenek el fittem. Fakó színű szekfü, kamélia, rózsa .. . Minden kis sziromhoz fűződik egy emlék, Megvalósult ábránd s egy-egy boldog óra... Az édes időkbe visszaszáll a lelkem, A bűvös illatot szinte, szinte érzem .. IS a száraz szirmokat szivemhez szoritom Mint a hogy már egyszer, valamikor régen... LINDT NEU VTLMA. Az én édesanyám... Az én édesanyám levelet irt nékem, Megáztatta sűrűn ráhulló könnyével: «B új do só csillagom, hazátlan gyermekem, Megláthatlak-e még, vagy talán sohasem ? Mért mentél el tőlem? Mért hagytál el engem? Nincs neked ott hazád; mindenki idegen /» Én is Írok neki vigasztalásképen: «Ne búsuljon édes jó anyám én értem! Nagyon jól megy dolgom, semmi bajom sincsen. Imádkozzék értem, s meghallgatja Isten, Visszavisz még iijra Jcicsi-kis házába, Kicsi-kis házába, ölelő karjába.* Mig ezeket írom, a könnyem kicsordul: Hej! mért is jöttem el az én kis falumbúl ? DÁVID PÁL. 1849. augusztus 25-ike zord, borús nap volt, az ég kárpitja sürü felleggel volt bevonva a nap üdítő sugara át nem hathatott rajta. De a szeszélyes elemek ez ünnepies gyászánál ezerszerte nagyobb gyászba öltözött a haza. A még csak néhány nappal azelőtt a honszabadságért harcoló és oly sok fényes győzelmet kivivőit magyar hadsereg nem volt többé. A le- hangoltság általánossá lett, s a bizonytalan jövő iránti kétség rémülete minden hazafi keblét megszállotta. Hogy mily bájos vidéke hazánknak a Világostól Erdélyig nyúló hegyláncolat és annak környéke, hol a természet szépségével düs áldás párosul, vázolnom néhány szóval lehetetlen. A hegyek magaslatait óriási százados tölgy és bükk erdőség borítja, alantabb felséges zamatu szőlő-ültetvények diszlenek, s lent a síkon a búza Kanaánja, mindenféle népes vagyonos falvak és mezővárosok terülnek el : s bármerre pillantson a szem, pezsgő életet lát — szent béke idején. Ámde másként volt 1849 augusztus 25-én ; az erdő, szőlő és a kies lapály népteíenek és a nagyközségek kihalva látszottak lenni ; egyedül az országúton, a meddig csak a legélesebb lát- erejü szemsugár elhatolhatott véget—hosszat nem érő embertömeg lassú hullámzása volt látható, melynek utócsapatját egy szekérsor képezé s az egész kivont karddal lóháton ülő császári vértesekkel mintegy beszegélyezve. E nagy embertömeg az augusztus 20-án Borosjenőn az oroszoknak fegyvert lerakott magyar hadseregnek kétharmada volt, körülbelül 40.000 ember, mely hadseregrészt augusztus 24-én az oroszok az osztrák császári katonai fedezetnek adták át és most Aradra kisérték. Legeiül a sereg volt vezére, a szerencsétlen gróf Vécsey Károly hintáján ülve, utána a közlegénység és azok a honvédtisztek, kiknek lovuk vagy kocsijuk nem volt, vagy pedig a még megmaradt kocsikon hely nem jutott számukra ; leghátul a Soborsinnál megmentett néhány kocsi haladt, melyek mind a honvédtisztek tulajdonai és zsúfolva voltak. A menet felette lassú és unalmas volt, mindenki bizonytalan jövőjén aggódott. A le- hangoltságot leginkább növelte az a .számos hölgy, kik a sereg sorsát mindenben hűen osztották, a tisztek nejei, sőt némelyiknek gyermekei is. Délben «állj !»-t vezényelt a császári őrnagy parancsnok és néhány an a papiakba siettek, köztük Potemkin Ödön, Talabér Móric és Tar- nyai Flóris, kik azt hitték, hogy a plébános ösmeri őket. Bekopogtattak, a plébános nem emlékezett többé reájuk, hanem azért reggelivel megkínálta őket, azonban midőn kissé tovább mulattak volna nála a kitűzött időnél, egy császári őrmester belépett és távozásra intette őket. Ven- deschuh atya annyira megrémült, hogy azonnal ünnepélyesen felkérte őket, kíméljék meg a bajtól
