Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-07 / 36. szám
tárba beszállítani, azt hívén, hogy a nemzeti jogokért küzdőkre ezzel nyomást gyakorolhat. Hiú remény! Nincs az ellenzéken egyetlen egy ember, ha még nyomorúságot is volna kénytelen elszenvedni, csak egy hajszálnyira is eltérne az úttól, melynek követésére önként vállalkozott. Vagy tán a szociálisták kilátásba helyezett tömeges íelvonulása lesz képes az annyira óhajtott megfélemlítést keresztül vinni. Ez ugyanolyan hiú feltevés, mint a többi, mert az ellenzék úgy fog tenni mint a francia gárda tette: meghal, de magát meg nem adja. Végre tán az országgyűlés egyszer, kétszer, háromszor való feloszlatása alapján 'várják az általuk óhajtott fordulatot; az sem íog bekövetkezni. Mert lehet, hogy az ellenzéki jelöltek, kiknek választási költségeit nem a magyar kormány szokta, tudja az ég minő idegen forrásból összehozott pártpénztárból utalványozni, hanem e tekintetben saját erejükre vannak utalva, anyagilag elvéreznek; de ha a hazafias magyar nép észreveszi, hogy miről van szó, majd előveszi régi szokását s nem kíván a jelöltektől sem fuvart, sem zászlót, sem napi ellátást s ily módon fogja az ellenzék ujjola- gos, fényes győzelmét biztosítani. Szóval tisztelt ügyvezető kormány, bármit gondolnak is önök ki, hogy a nemzetet letörjék, mindenre van ellenszer a magyar hazaíiság kiapadhatlan tárházában. 1). T Ö V I S E K. = Szeptember. Vége a vakációnak, — vége a japán-orosz háborúnak. — vége a nyárnak, — vége a nagyközségi szervezetnek. Beállt a tanítási idő, magyarul : diligencia; beütött a béke egyhangú, szenzáció nélküli állapota ; beállt a «majdnem» ősz bágyadt mélabus korszaka ; beállt a rendezett tanácsú várossá átalakulás óhajtott arany ideje. Beállt annyi minden nálunk pár rövid nap alatt. Hja ! Szent Mihály árkangyal hónapja vagyon ! Szeptember (hét ember) erős hónap, — bátor birokra kész a többi hónap-testvéreiés hagyják el házát, sőt ráadásul még eg3r rövid, de nem ann\rira oktató, mint korholó szónoklatot is tartott és azzal fejezte be atyai intését: «Nemde mindig mondtam, hogy ennek a dolognak gyászos kimenetele lesz 1» Ez az úri ember valóban ki nem állotta a sors tüzpróbáját. A mieink előre értesültek, hogy az éjjelt a végzetteljes Világoson' fogják tölteni, hová még napalkonyat előtt megérkeztek. Augusztus 9-ike, tehát tizenhat nap óta a legkisebb kényelemről még csak álmodni sem lehetett; azóta a magyar honvédek mindig szabad ég alatt a porban heverve tanyáztak, de a pihenés is oly rövid volt és a hátrálás ideje alatt három óránál többet soha nem alhattak; a sereg, kivált pedig annak tisztjei és a nők a legnagyobb nélkülözésnek voltak kitéve és az éhes gyermekek sirása kebelrázkódtató volt. «Mily gyászos éjszakánk lesz !» jósolgatták. Künn a szabad ég alatt, s az idő oly zord volt, igen éles északi szél fújt, mindenki köpenyébe burkolódzott — akinek tudniillik még megvolt a köpenye. De mii}'' kellemes meglepetés várt reájuk Világoson balsorsuk közepette. Bohus János főispán és világosi földesur- nak nemeslelkü neje összes férficselédjét az érkező lefegyverzett magyar sereg elé küldötte, ' szívélyes meghívással, hogy az egész vei. Most szelíden mosolyog, mint egy sakk- verseny-hős Maróczi, majd elzordonul, felhő borulattal, hűvös szelekkel, mint egy oroszverő Tógó. Szeptember-fene gyerek. Megérleli a bort, megszüli a kurázsit a honatyákban, hogy 15-én majd látunk megint egy kis vértelen ribilliót az országgyűlés megnyitásakor. Szóval sok nevezetessége vagyon és.lesz még ' szeptembernek. Ezek közt úgy lehet, nyomorult kicsinységgé, törpül a kisasszony nap tarack-ágyudör.géses ünnepe és az utána következő vásár ; bliktri lesz a Sz. Mihálynapi kényszer-hurcolkodás és tán (a beállható esőzés miatt) kényszer-sziiretelés szomorú ideje, mikor a hajdani, mesebeli rókával elmondhatja fanyar arcunk és ajkunk : «uva est immatvra !» (éretlen a szőlő!) Hej! bizony sok más — nem várt — baj és veszedelem is érhet még bennünket szeptemberben. Dehát reméljünk. Majd kiheverjük a bajt. Íme aggodalmaink szeptemberi fellegeit szépen elűzi társadalmi életünk egéről ama fölemelő, napsugaras gondolat, hogy — mint a rendezett tanácsú várossá alakuláskor az elnöklő alispán ur mondotta — immár levetettük a rövid nadrágot, kurta szoknyát, — kiléptünk a kamasz- és bakfis-korból s lettünk deli ifjak, bájos, felnőtt eladó hajadonok és.önálló, erős férfiak, szóval város! . . . Már azt is elmondhatjuk a Conclave jelszavával : «Habemus papain!» Van már polgármesterünk t (ügy hírlik, hogy Hiding e feletti méltó örömében nevét megmagyarositja. Debnisset pridem !) Még nincs rendőrkapitányunk. Majd akad az is. Fő kérdés egyelőre : hogy a rendezett tanács folytán, nagyobb lesz-e ezután a rend ? . . . Alig hiszem. Íme, mily nagy rendetlenség már eddig is az, hogy a várossá-vedlés örömünnepére rendezendő nagyobbszabásu murira, vig alkalmatosságra még nem gondoltunk ?! Dicső őseinkről meg vagyon Írva, hogy minden nagyfontosságu esemény után : «fecerunt mágnum áldomás /» Ujjmutatás ez nekünk, hogy igyekezzünk a dicső, ősök' nyomdokába lépni s városunk, sőt megyénk e nagy eseményét hatalmas, nagyszabású ünnepi cécóval — mint az egyszeri miszlai polgár mondta — «hangzatos 'pompával» (zenés eszem-iszommal !) tegyük emlékezetessé. Igaz, hogy ezt már a megválasztott tisztikar s különösen a módos polgármester, a saját zsebjük vagy zsebje számlájára is meg- cselekedhették volna ; dehát, ha ők nem tették meg nekünk, mi tegyük meg nékik, illetve értük, ezt a hangzatos pompát Hiszen manapság minden haszontalan piszlicári eseményt megjubilálunk, minden kis dolgot megünnepliink, megTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3. sz. honvédtiszti kart vacsorára és éjjelre uri-kas- télyába várja. Erre nézve az engedélyt a császári őrnagy- parancsnok készséggel és minden habozás nélkül megadta, sőt maga is kellemesen meg volt lepve a nagylelkű úrnőnek ily szép, nemes és magasztos hazaszeretetei tanúsító tette által. Az őrnagy tehát azonnal megadta az engedélyt, sőt a vonakodókat maga is unszolta a kedvező alkalmat felhasználni, egyedül adott becsületszavukra figyelmeztette a tiszteket, hogy a kifőzött reggeli órára mindnyájan jelenjenek meg a táborban. Félóra alatt megtelt a nagy világosi kastély, melynek valamennyi termei megnyíltak előttük, s az uraság számos cselédsége szolgálatukra állott. Bohus-Szögyény Antónia ujtyölgy e nagylelkűsége enyhítő ír gyanánt hatott mindnyájuk sebzett szivére ; e nemes ajánlatánál azonban sokkal meglepőbb volt azonban az a határtalan nagy bizalom, melyet, bárhova pillantottak, e nagy honleány tanúsított irányukban, a- sors- sujtott és most már nagyobbrészt szegény földönfutók iránt ; mert bármerre tekintettek is, minden teremben nemes, szeretetteljes részvétet tanúsítottak, mintha csak egyedül a család tagjai, minden vendég és idegen nélkül volnának otthon. A drága bútorzat, becses, műremekekből álló könyvtár, a finom selyem ágybéli és a termeket ékítő értékes apróságok, szőnyegek, drága ' bankettezünk, — talán ha Fejérváry űr hajnalban egy jóizüt tüsszent, azt is megünnepli a Tisza-gárda s pezsgős pohárral a kezében egyhangúlag kiálltja: «Kedves egészségére kívánom'.* Hát ezt a nekünk oly nagy és nevezetes sort, hogy nagykorosittattunk, hogy város vagyunk, csak oly szép simán, néma hallgatással eresz- szűk át . az örök idők végtelen tengerébe, az elmúlás megsemmisítő porába ? . .. . Nem oda Buda ! . . . «Bauern et circenses.!» Kenyeret és mulatságot, ■— hangzatos pompát kívánunk ! Úgy látszik, hogy az ex-lex úgyis örök lesz, tehát adót aligha fizetünk mostanában, — ergo : jut egy kis pénzünk fényes mulatságra. Én a t. városi képviselőtársaim jórészét alig ismerem. S van igy sok más is- Azért kívánatos az ismerkedési estél}', a nagy mim, melyen — esetleg — megbeszélhetjük a hazai politikai állapotokat is. (Fejbetörés nélkül ? . . . Szedő —) Persze, hisz azért lettünk rendezett tanács, hogy «röndnek muszáj lenni!» Ajánlom törvényjavaslatomat elfogadásra. Palást. Szekszárd város tisztújító közgyűlése. Szekszárd rendezett tanácsú város történetének nevezetes napja volt szeptember máso- dika. Ezen a napon lépett ki a nagyközségek sorából, hogy mint régi ősi város a rendezett tanács megalakulása után törvényes jogaiba lépve, kitűzött célja felé egy szebb jövő remélteivel eltelve haladhasson azon az utón, melyen, küzdenie kell, hogy meglevő intézményeit fejlesztve és újabbakkal gyarapítva áldásthozó- tevékenységet fejthessen ki a városi ügyek minden rétegében. Hisszük és reméljük, hogy céltudatos,, higgadt, takarékos és körültekintő vezetéssel Szekszárd város erkölcsi és anyagi javakban előre fog haladni a polgárság megelégedésére. A közlelkesedéssel egyhangúlag polgármesterré választott dr. Hirling Ádám tetszéssel fogadott programmbeszédében jelzett célok csak úgy valósíthatók még, ha a képviselőtestület részéről odaadó támogatást talál. Mi reméljük, hogy e tekintetben nem lesz kifogásolható a képviselő- testület szereplése, mert ismerjük a haladás és uj reformok iránti szeretetet. A képviselőtestület rendelkezésére adja a most megválasztott tisztviselői karnak a szükséges eszközöket, hogy Szekszárdot haladó várossá fejleszthessék. Nehéz feladatukban első és legszentebb legyen előttük a város közérdeke, a közönségnek köz190b. szeptember 7. festmények,' ruhanemű, ékszerek stb., mind a helyén volt, mintegy tanúságul annak, hogy a mai vendégekbe helyezett bizalom határtalan, s mindazokat, kiket a lelkes urhölgy kastélyába fogadott, szívesen látott vendégek. Mikor a fényes vacsorához telepedtek, az udvari tiszt megjelent és értesítette a tiszteket, hogy kegyes asszonya jelenleg ágyban fekvő beteg, különben okvetlenül körünkben a lakománál megjelent volna. A lelkes honleány gyengéd figyelme még erre is kiterjedt, nehogy meg nem jelenése fájdalmat okozzon vendégeinek. A fényes lakománál még sokkal nagyobb jótéteménynek tekintették a vendégek a kényelmes, jó, selyemágyban való éjjeli nyugodalmat, mert hiszen április óta ágynak színét se látták ! Másnap, azaz augusztus 26-án az udvari tisztnek a kegyes űrhölgy iránti hálás köszö- netüket átadva, Arad felé indultak, áldást mondva a világosi vár urára és nagylelkű asszonyára. Hogy Bohus-Szőgyény Antónia urhölgy csakugyan betegen feküdt augusztus 25-én, arról a tisztek meggyőződtek, mikor értesültek, hogy azelőtt két héttel Kossuth Lajosa világosi kastélyban mulatván, Görgey fegyyerletétele után egy császári tábornok Világoson termett és Bohus ur kastélyában valamit keresett, mely az akkori hiedelem szerint, minthogy a szent korona eltűnt, annak keresésére magyaráztato Nem csoda tehát, hogy e tény Bohus-Szőgyér Antónia kedélyére kártékonyán hatott, kivi
