Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-24 / 34. szám

alkalmatlan !) helyiségből engedjen bennünket kimenni az utcára, a nagyobb világosságra, a szabadabb levegőre, hogy ott egyszerre élvezzen fagylaltozó szánk s az utca tarka képeiben, változatos zsibajában gyönyörködő kiváncsi szemünk és fülünk is.

Megígérte, hogy megteszi. S ennek bevezetéséül csináltatta már a 162 forintba került szép, széles külső bolt-ernyöt a nap hő sugarai ellen. Pár darab kicsiny márványasztalka is — a hozzátartozó székekkel — készen áll a kirakásra. Leánderek, futó repkény és egyéb kis virágok is hajlandók ott illatozni és pompázni a bolt előtt az esti szellőben, úgy, hogy még a néma Garay-kőszobor is feléledend az illatártól s visszafordul olykor megtekinteni a rögtönzött cukrászdái kis tündérkertet.

Az ám!— gondolta özv. Almássyné— de mit szól hozzá a Magisztrátus ? .... Vagyis annak feje, dr. Hiding Ádám ur ? . . . Elment tehát hozzá a jó asszony s előadta a szép tervét, amint föntebb leírtuk, vagyis kérte erre a várohi hatóság engedélyét. S visszajött azzal a szomorú hírrel, hogy beszélt Hirlinggel, de azt mondta Adám: engedélyt nem ád ám ! . ■ ■

S mi okból tagadtatott meg az engedély ? Mert — úgymond — már előzőleg hasonló kérelmét a Korona kávéház tulajdonosának is megtagadta, — tehát nehogy úgy tűnjék fel, mintha ő Cicero pro domo sua intézkednék, vagyis magyarán szólva, nehogy igazságtalansággal vádoltathassék, amikor a város tulajdonát képező ház előtt ilyet engedélyez : inkább sehol se engedélyez ! Ez a tényállás. Dehát dr. H. Á. ur ez ítélkezése csak látszólag Salamoni-itélet, valóságban igazságtalan és elfogult, mit egy rövid appelláta enyhe szellője könnyen elfuj. Mert :

1. A két üzlet között óriási különbség van. A cukrászda ártatlan szórakoztatás hetye, hol leginkább müveit és szolid férfiak s legtöbbször művelt úri nők találkoznak nappal vagy mondjuk este 10 óráig ; mig a Korona- kávéház épp ellenkezőleg, legtöbbször a reggelig tartó zajos, zenés mulatságok rendes tanyája, hol a vigalom sugárzó napja este 10—12 órakor kél fel. No hát ez egészen más dolog! Itt helyén van nagyobb szigorúsággal, bölcs és tapintatos körültekintéssel járni el az engedélyadás dolgában ! Ámbár én — ha a magisztrátusnak vagyok — a Korona-kávéház tulajdonosának is megadom az engedélyt, azzal a kikötéssel, korlátozással, hogy az utcára kiülni csak nappal szabad a szolid firmáknak s mindenkor tilos a zajosan dorbézolóknak.

1905. augusztus 24. __

_

TO

LNAMEGYEI KÖZLÖNY 34. sz.

2. Özv. Almássy Károlvné, városunk e nemesen igyekvő, minden igényeknek kielégítésére szorgalmatosán iparkodó derék, szelíd, jó asszony és jó édes anya, ki férje halála után még fokozottabb, mértékben törekszik a nagy közönség általános tetszését és pártfogását napról-napra jobban kiérdemelni : bizony mondom, megérdemli részünkről a pártfogás e parányi lehulló száraz morzsáját az egész darab — mindig friss és puha — édes és ízletes finom süteményekért! Megérdemli épp azért, mert ő városunk egyik házának pontosan és dúsan fizető bérlakója, hogy részére még a kivételes engedélyt is megadjuk.

3. Aztán vegyük figyelembe azt is, hogy ha a cukrászda eiőtti széles gyalogjárón, a falak mellett pár kis asztalka és a trotuár szélére eső, vagy arról éppen kitolt pár szép virág által a közlekedés semmikép sem gátol- tatik : mi kifogásunk lehet az ellen, hogy városunk ez által is fővárosiasabb nívóra emelkedettnek láttassák, egy a zajos és poros piac-tér kietlen Szaharájába odadobott kicsiny cukrászdái virágos kert parányi édene, kellemes oáza által ? . . .

4. Avagyok mondó, hogy ez az engedélykérés voltaképp csak formaság volt. Jóformán el is maradhatott volna ez ex-lexes világban. Mert hát kérdem a Tek. Magisztrátust: kérnek-e engedélyt nálunk némely kereskedők arra, hogy a boltjaik elé a különféle árucikkek «mutatvány- számait» (hordó, üveg, láda, seprő stb) kirakhassák, akárhányszor a gyalogközlekedés botrányos akadályaiul ? — — Kérnek-e engedélyt az építkezők, hogy házuk járójára az építkezési anyagokat, (homok, szén, tégla, léc stb) elhelyezhessék, sőt sokszor az útba malteros gödröt is áshassanak, melyekben, kivált esténként a — mostani ázsiai sötétségül villanyvilágítás rendezett-tanácsú városi tündér fényénél —- megbotolva nyakunkat szeghetjük ? — — Kér- tek-e valaha engedélyt, kivált a külvárosokban lakók, a nadrágszij-keskeny flaszterokra elhelyezett u. n. vasárnapi «pletyka-padok» kitehe- tésére, avagy Így ősszel arra, hogy a tömérdek kukorica-fosztást szárogatni az utcára kirakják s ez által a közlekedést akadályozzák, az utcát a szelek szárnyaira vett piszkos fosztásokkal beförtelmesithessék ? — — — Kértek-e engedélyt a zöldségáruló szerbek, bolgárok, azokra a hosszú, otromba lócákra, zöldségáruló förtelmes padokra, mik éjjel-nappal ott éktelenkednek a nagy templom mellett, a piacon ?

Ha mindezekre a felelet <igenl> — és ezt beigazolja nekem a Tek. Mágisztrátus: akkor

— Az igaz, hát azért ülj ide most mellém politizáljunk kicsit. — Úgy, csak ide mellém szépen !

C

— A fiúnak kezdett tetszeni a dolog. Mosolyogva foglalt helyet.

— No lám fiam, miután én nagyobb és erősebb is vagyok náladnál, bajszom és szakálam is van, azért én leszek majd az orosz, te pedig mivel kissebb vagy és bajusztalan még, de hősiesebb, elszántabb bátrabb, te leszesz a japán. Ugy-e jó lesz ?

— Jó lesz édesapám, egészen jó lesz.

— No lám, hát kezdjük. Mondjuk, hogy Mukdennél vagyunk, én vagyok az orosz hadhadvezér, Minek is hívják ?

— Korupatkin.

— Helyes. Látom, hogy tanulmányoztad. Te pedig a japán fővezér ....

— Oyama.

— Kitűnő.

ludod, hogy Korupatkinnak mi volt a legnagyobb hibája ?

1 Az, hogy soha sem ment az offen- sivába, folyton deffensivába maradt.

— Látom., hogy stratéga vagy. Hogy tehát engem evvel a hibával ne vádolhass, offen- sivával kezdem.

És evvel Kormos Béla Victor fiát úgy vágta nyakon, hogy ringlispilnek nézte a világot. ;.V

— De édes apám ! kiáltott fel meglepetten Victor.

— Offensivába vagyok dörmögött az öreg — és egyik pofont a másik után szórta kedves Victor fia bölcs fejére, úgy, hogy ez jónak látta «rükwärts Concentrirung«-ot csinálni. De az öreg fogta a botját és alaposan helyben hagyta.

— Édes apám, könyörgöm — rimánkodott Viktor.

— No jól van hát! Elég lessz ebből. Győzött az orosz! így kellet volna Korupatkinnak is tenni. És most komolyan :

Te gaz kölyök, akarod-e stratégiai tudományodat félretenni és tanulni ? Mi ?

— Igen édes apám, csak ne bántson már.

— Nézd itt a hadüzenet — és evvel az orra elé dobta az intőt.

Tanulni fogok, édes apám !

— Jól van. Ha tanulni fogsz, békét kötünk és feledve lesz minden, de ha nem, akkor végig j küzdjük a japán-orosz háborút, csakhogy fordi- I tott sorrendben és szerencsevei.

— Beváltom szavamat és tanulni fogok.

— En is beváltom majd szavamat. Most j az egyszer az orosz győzött.

*

Ev végén Victor gyönyörű bizonyítványt hozott haza és békét kötött az oroszszal.

r PiCCOlO.

3.

rózsát teremjen e Tövisem a tisztelt homlokok köré ! De ha a felelet «nem .'» akkor szúrja meg őket a Tövisem japán panganét gyanánt s mindaddig szurkálja, mig az igazság vérpiros szellemi rózsája ki nem serked a lelkűkből, el nem csattan az ajkukról mondván: «Legyen meg a te akaratod!* Legyen úgy, mint Almássyné s remekhangu kis kanárija kívánja ! Többek nev ében és megbízásából

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK.

j — Szent István napi isteni tisztelet. Első | dicső királyunknak, Szent Istvánnak nemzeti j ünnepén Szekszárdon is disz nagymise volt délelőtt 10 órakor a belvárosi rom. kath tem- I plombán, melyet Wosinsky Mór apátplébános J végzett nagy segédlettel. A nagy közönségen i kívül az ipartestület Andre István elnök veze- . tése alatt zászlóval jelent meg. A templom A&ő í padsoraiban a vármegye, törvényszék, pénzügy- ! igazgatóság és a város tisztviselői foglaltak j helyet.

j — Sürgöny a király születésnapjára. A ki| rályt születése napja alkalmából a bölcskei polgárság nevében Vajay István plébános, országgyűlési képviselő a következő sürgönynyel üdvözölte : «Bölcskei hívei ezerszeres áldást kő- ; nyórógve, hódoló tisztelettel üdvözlik Felségedet hetvenötödik születésnapja ünnepén ; esedezve kérik szüntelen a Mindenható felvilágosító szent kegyelmét, hogy a legjobb magyar király aranyszive megérthesse leghívebb magyar nemzete szivének dobogását, s erős magyar nemzete élén mindig nagy, dicső és hatalmas legyen a magyar király. Hódoló tisztelettel Vajay István, plébános, országgyűlési képviselő».

— Hivatalvizsgálat. Báró Barkóczy Sándor dr. miniszteri tanácsos Baumgartner Sándor műépítész kíséretében megvizsgálta a szekszárdi közalapítványi uradalmi felügyelőségét és a tapasztalt rend és szabályszerű kezelés felett tel| jes elismerését fejezte ki Tomcsányi Lajos urad.

! felügyelőnek.

— Kinevezés. Gróf Széchenyi Sándor főis- | pán, vbt. tanácsos a Bonyhádon megüresedett

főszolgabirósági irnoki állásra Tolnay János vármegyei litográfiái hivatal vezetőjét nevezte ki. A kinevezett méltán megérdemli az előléptetést, mert tizenkét évig volt a vármegye szolgálatában és ez idő alatt. ügyes, pontos és szorgalmas hivatalnoknak bizonyult. A szokásos hivatalos esküit a kinevezett írnok ma délelőtt tette le Döry Pál vármegyei alispán előtt.

— Adomány. A Simontsits-könyvtár gyarapítására Leopold Kornél dr. ügyvéd és lapszerj kesztő 50 koronát adományozott.

— Ki lesz a városi kapitány Szekszárdon ?

' Tolnavármegye alispánja, mint a megye főispánhelyettese, legközelebb pályázatot hirdet Szék- szárd rendezett tanácsú város kapitányi állására, melyre a kinevezés joga törvény szerint a főispánt illeti. Ha a főispán Szekszárd közönsége óhajának enged, akkor Rácz József lesz Szekszárd város első kapitánya.

— Ünnepelt káplán. Márton Sándor bonyhádi káplánt abból az alkalomból, hogy Pécsre hitoktatónak lett áthelyezve, szerdán este nagy számú hívei lelkesen ünnepelték Bonyhádon. Tiszteletére a kath. olvasókörben bucsu-bankettet rendeztek, melyen számos felköszöntőben méltatták a távozó káplán elismert érdemeit. A népszerűi és köztiszteletben álló káplán távozását a bonyhádiak őszintén fájlalják.

—T Eljegyzések. Löwensohn Jenő, Löwenso/in Gáspár meggyespusztai nagybérlő fia, a napokban eljegyezte Andrényi Erzsikét, Andrényi Zsigmond budapesti nagykereskedő é,S' nagyiparos leányát. ..... 1 : m

Honig József eljegyezte. Hirsch Henriin kisasszonyt Dombóvárról. . ; í<;‘

Witz Győző pécsi kir. törvényszéki joggyakornok eljegyezte Okenfusz.,Angyalka kis asszonyt.