Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-24 / 34. szám
Azután az is lehetséges, hogy a negyvenezer szociálistával szemben 80 ezer olyan budapesti lakos jelenik meg a fórumon, a kik viszont a magyar nyelv mindenekelőtt való érvényesülését fogják követelni. A katonaság készenlétben lesz ugyan a kaszárnyákban, de nem avatkozik a dologba. Hadd pusztitsák a rebellisek egymást. Hát lehet ebből vérfürdő, de akkor az lesz a hatvanhetediki kiegyezés örök sirja is. b. 2. ____________________________________________________ A mindenkit érdeklő rendelet. Nem lep meg bennünket mikor olvassuk, hogy Lukács György, az uj közoktatásügyi miniszter, a tüdővész elleni akció tárgyában a tanfelügyelőknek rendeletett adott ki. Szinte vártuk tőle. A miniszternek már főispán korában kedvenc témája volt a tüdővész ellen való védekezésre a társadalmat megnyerni, ludjuk, TÓI V'EI KÖZLÖNY 34. sz. vatás 1 . V. 7 ■ bv:\; ' ’. -A' ; ‘ ; ... ‘ V* »elevág a társadalmi teendők kérdé el lehet mondani, hogy a mai mod' ábornak e kijelentésben nincsenek /sőt a becsülés hangján szólháti k működéséről. ''vatovább fej ló ígesebb, kultu* ntból érté nemzetgazdas /tjából . , . . ./ . égj hetetlenebb b igit nekik a zter, ki a eni akcióba ndent elke 5 embermer Jban beleve z társ ad al .odik megis egalsó néposzLc i a tüdővész r< ikáját, igyekszik felvilágosítani a 1< o népréteget, hogy a tüdővész ellen s et védekezni és hogy védelmünk < és hazafias kötelesség, a legszegé. olvasókönyveiből sem fog a jövő- ni ezen betegség ellen tárgyaló vé- íert minden olyan olvasókönyvet, üdőbetegség és az ellen való véde- ógykezelés hiányzik, nem engedélyez hogy az ő kezdeményezésére akar most az elnöklete alatt álló József kir. herceg Szanatórium- Egyesület az országban több gyógyitóházat felállítani tüdőbetegek részére. Fölösleges szófecsérlés volna azon keseregni és újságírói közhelyekkel ismételten tudatni, hogy hazánkban, különösen a szegényebb néprétegekben mily gyilkosán tómból a tüdővés? és hogy ez a gonosz nyavalya, mily óriási szám ban tölti be a hazai temetőket. A gyakorlati ember széles látókörrel bir, jc mondja a közoktatásügyi miniszter, hogy mé a népiskola kövessen el mindent a test ellet álló képességének fokozásara, a tüdővész ; iskola utján ne terjedjen, az iskolai munka tüdővész iránt való hajlandóságot ne fokoz: hanem csökkentse. Mindent meg kell tenni« irja a mély koncepciójú körrendelet — hop" nép gyermekeit a betegség terjedésének r ról, a terjedés meggátlásamak eszköz* vnltcg^ono-cm eo a gyermekek utján ismereteket a szülői házba eljutta nyesittessük. A leghatalmasabb fegyT tagosítás, amelylyel a nép; jr} a tüdővész ellen sikra sz Amikor a népéletet 0zter a humanizmus ez egyszerű hat Ly elvitázhatatlanul szép igazságot mond, . amit a tanítókra, kikről tudja, hogy a magyar néptanítói kar hifivüli jelentőséget látunk e kijelentés- a hány olvasókönyvet átlapoznunk, idén csodabogarat felfedeztünk, de eset abból, ami a népnek igazában van. ni fontosabb, a tengeri kígyók élet- yy a hazai embermentés feladata ? A gazán nem él meg a tárgyi mellék- < szajkó módra való eldarálásából, de lamérdek, hogy a nemzeti erő nemzeti gyűjtsön, már pedig ezt csak akkor a a kenyérszerzés szolgálatában egész- nberek hasítják a barázdát, izmoskezü .< ütik a vasat. tanítókhoz intézett rendelet bőven is- a védekezést, javarészben azokat, melve- unk intelligens olvasói úgy is ismernek. A VUuuiuiv u. A sors nyugvó nép szava, a tanitá tett védekező hogv a rémirendelésébe csökönyösen meg- itét, a tanítóknak szívből jövő igazsága az észszerűen beveze- a jól felfogott akció — anélkül, elkeseredetten beszéljen a tanító — nagyban ihegváltoztatja és rövid időn belül érezhető lesz az eredmény. Kívánatos ez nagyon. Végre is bele kell nyúlni ebbe a darázsfészekbe, elég volt a baj konstatálásából. Ez az utón csak egy lépés volt, haladnunk kell, mert soha sem érünk célhoz. Már pedig nagy utat kell addig megtennünk, mig a nép felvílágosodottsága utunkat tisztára söpri és hazánk jövője reményében, örömeink rózsafáit beültethetjük. A tanítók bizonynyal tndni fogják teendőiket. Ebben nem kételkedünk, mert múltjuk amellett szól, hogy hivatást teljesítő emberek lesznek ők a jövőben is. Bár igen nehéz szerepük lesz, de az embermentés fontos szolgálatában mellettük lesz a sajtó, a szép célért dolgozó társadalom. És ha a tanítóknak — ha hosszasan is — egyszer sikerül e fontos misszióban jelentős eredményeket elérni, ők döntik be igazán Bizánc kapuját, melyen belül az ország jutalmat osztó népe tanítóit fogja tisztelni. T Ö V I S E K. 190b. augusztus 24. Cukrászdánk ügye. (Ajánlva elolvasásra és megszivlelésre vé rosunk érdemes főjegyzője — polgármeste palántája — Dr. Hirling Ádám urnák, neke kitűnő barátomnak.) Úgy volt tervezve eredetileg, hogy e k érdekű cikk a «Közönség köréből» cimü rovat’ lásson napvilágot «Többen» aláírással. En a? ban magamra vállaltam, a szerkesztői apas s esetleg annak ódiumát, e szavakkal : «rr utazzék a gyermek a szegényes 3-ik osztá mikor ugyanazon árért az 1-ső osztály mehet ?> . . . így jött a cikk — firmán s névjegyemmel ellátva — a Tövisek rov zónadijmentes első osztályú kupéjába. Özv. Almássy Károlynét, sok tekintetben keserű életünk e minden lehető áldozatra megédesitőjét, igy nyáron át mi már töbl asziaiKac az esienuen rászda édes n élvezni törek’ számára, — : utolsó szava gosságot), a kényelmes, d (éppen azért iagyiaitozni, vagy a kedves gyártmár ág-szerető» magy; ve a haldokló G licht!» (nagyobb \ elég tágas, tiszta igen meleg és légy te ott a légy. — légyoi Ez kellett éppen csak még! Borzasztó ezekkel a gyerekekkel ! Hiába, mikor abba a bizonyos kamaszkorba jönnek, akkor a legveszedelmesebb velük. Olyanok mint az állatok ilyenkor. Hiába itt minden okos szó. No majd elbánok én veled úgy, mint az állattal, ha éppen ez kell ! Borzasztó, hiába borzasztó ! Az üzlet pang, mert sehol sincs pénz, még most ez a kölyök gabalyodik, no igazán akkor nem is volna csoda, ha az ember megbolondulna. Hm, hm! — dörmögött föl-alá sétálva irodájában, hol az asztalon lévő intőt nézve, hol a feje- bubját vakarva. — Hm, hm 1 Megállj kölyök, most, hogy hat osztályt végeztél, se ur, se paraszt nem vagy, most gabalyodsz ? Majd adok én, megállj csak ? -- De mi lelheti ezt a gyereket ? — Ahá! biztosan szerelmes valami sajtárus nagyságába vagy holmi bakfisba! No iszen majd én kijózanitlak. Tudom Istenem elmúlik a kedved a szerelemtől és átengeded ezt a szerepet a macskáknak azontúl, Megint odaállt az íróasztala elé és még egyszer végig olvasta az intőt. — Látszik, — dünnyögött — hogy ezek az urak jót akarnak vele is még velem is. Köszönöm. En megfogadom, hogy én is jó akarok a fiammal. Ugye Viktor te is megfoga dód, hogy jó leszel ezentúl ? Nem ? No máj beszélek a te fejeddel — dünnyögött magábar — De most elég volt ebből. Majd megbeszélem az ügyet a feleségemmel. Végezzük előbb az üzletet. — Evvel kinyitott néhány vastag könyvet, mindegyikébe irt valamit, aztán megint levelet olvasott, kártyákat irt. Pénzt olvasott, jegyzeteket készített, szóval: üzleti dolgait végezte es rendezte. Aztán kinézett a boltba, rápiron- gatott az inasra, rendre utasította a segédet, maga is segített kiszolgálni, mig végre este bezárta a helyiséget és bement lakószobájába. — Szervusz mama ! — Jó estét Bélám ! No, hogy érzed magadat? — Jól, csak egy kicsit bosszankodom. — Miért ? — Egy levél miatt. — Kitől jött ez a levél, hogy bosszankodof miatta ? — A sz ...................főgymnasiumtól. — Igaz, Béla, majd elfelejtem, Victor is irt egy levelet — mondá felesége, mialatt az ő nevére címzett levelet adott át férjének. — Igen ? és evvel átvette a levelet és elolvassa. „ — No látod mama, most már tisztában vagyok vele. — Miért, mit irt az igazgató ? — Csak olvasd, itt van az intő. — Szegény Victor fiam — sajnálkozott -'onnáia fölötte. ~'or"a. majd en kigyógyitom. nasan olvasta az uj- s most annyira föl- a japán-orosz háborúval, UübJ szeretne lenni és azért kérte a te közbenjárásodat nálam emiatt. Kigyógyitom, meglásd. — Hát — Kérdé fe — Nag majd. Én 1< látjuk azté od csinálni édes apju. Jen. Háborúsdit játszunl sz, ő a japán. Majd meggyőz Mukdennél! — Kérlek b^cpeii édes apjukom, csak ne gorombáskodjál vele tudod, hogy szegényke. . . — Ne félj mamám, egész rendesen megy ez majd. Holnap megyek be Sz...................ra, úgyis v an egy kis dolgom bent, akkor ezt is mindjárt elintézem. * Másnap bement Komlós Sz ..... . ra. Egyenesen Victor lakására ment, hogy távolléte alatt könyveit átkutassa. Tényleg nem volt otthon, de úgy 7*10 órakor ki jött haza — mint Viktor. Mennyire meg rémült, mikor apját könyvei közt találta, azt alig lehet elképzelni. A guta környékezte. Jó reggelt fiam — üdvözlé őt apja. No, hol jársz ilyenkor ? Hát nem vagy iskolában ? — Deee — édesapa haaanem. . . . — No ? csak kivele ? — — Hosszul éreztem magam és azért . . . — Nem mentél iskolába —- vágott közbe az apja. De most már jól érzed magadat, ugy-e? — Igen — felelt ijedt hangon. — Látom, hogy szorgalmasan olvasod a japán-orosz háborút, mit az itt levő újságok és a harctéri mappa is mutat. — Igen, mert igen érdekes.
