Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-26 / 4. szám
4. szám. Szekszárd, 1905 január 26. XXXIII. évfolyam. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjeleli: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. | Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, x/a évre 6 kor., 1ji évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Napos-napján. Mintha csak a természetben működő titkos erők is Magyarország rendkívüli helyzetét akarnák élethűen visszatükrözni, maguk is a csodával határos szabálytalanságokat tűntetnek fel. A légsulymérő tán egy emberöltőn át sohasem tapasztalt magasságra: 788 mili- méterre emelkedett, a hőmérő pedig ritkaság számba menő hideget mutatva, 16 fok Celsiusra sülyedt. Forradalmi állapotban van tehát a légkör, éppen ügy, mint hazánk sok bajokon körösztiil ment, sokat szenvedett, alkotmánya sértetlenségéért harczoló népe. Igazán megrendül a hit az' olyan kormányzat bölcsesége iránt, mely ismerve az ellenzék komoly elhatározását, semmit meg nem engedni, mi az alkotmány épségén csorbát üthet, ha már nem rettent vissza a törvényen kívüli képviselőházi feloszlatás súlyos felelősségétől, addig húzta, halasztotta a döntés pillanatát, mig belekerült az ország a téli képviselőválasztás összes gyötrelmeibe és szenvedéseibe, Hátha megérlelődött az intéző körökben az az elhatározás, hogy a peres kérdést a nemzet itélőszéke elé terjesztik, akkor megtehették volna már az ősszel a választások megejtésére szolgáló intézkedéseket; vagy ha ez bárminemű akadályokba ütközött, minthogy a törvényen kívüli állapot bekövetkezése már úgy sem volt elkerülhető, várhattak volna a feloszlatással tavaszig, mikor az a sok nyomorúság elkerülhető lett volna, mely a zord időben megejtett választással együtt jár. De ezen a dolgon most már segíteni nem lehet; szembe kell szállni tehát mindenkinek a nagy arányokat ölthető bajokkal, ha alkotmányos jogait gyakorolni s a nagy nemzeti eszmékért folytatott harczban köte- lességszerüleg résztvenni akar. Leginkább csütörtökön, midőn e sorok napvilágot látnak s mikor az ország nagy részében a választó közönség a szavazó urnák elé lép, dől el tehát Magyarország sorsa. Ha a nemzet, vagyis inkább az a kilenczszazezer szavazó polgár többsége, kik a szavazá-ban résztvenni jogositvák, a mellett foglalnak állást, hogy az alkotmány biztosítékait épségben kívánják fentartani, akkor a Bécsből ránkzuditott »erős kéz« politikája alkalmasint visszavonul sötét odújába, de nem örökre, csak egy időre, mert a történelem tanúsága szerint élete sokáig tart s időközönként újra mutatkozik; de ha a választók többsége mellette foglal állást, akkor új erőt nyerve, az alkotmány romjain építi fel újra uralmát s rvrazedékek kitartó harcza után lesz ismét csak elűzhető. Mert újra ismételjük, ne higyje senki, hogy a most folyó harczban csupán a fölött dönt a nemzet, hogy a képviselőház tanácskozási rendje megváltozzék, a házszabályok módosíttassanak s az úgynevezett technikai obstrukczió kiküszöböltessék. Nem — ennél sokkal messzebbmenőbb tervei vannak az újra feléledt kamarillának. Bécsben egy olyan engedelmes, mindent megszavazó s a nemzeti jogok védelmére képtelen országgyűlés létrehozásán fáradoznak, mely csak egy akaratot ismer — az osztrák császár akaratát. Mi pedig, kik a szövetkezett ellenzék táborához tartozunk, azt akarjuk, hogy legyen biztosítva minden törvényben gyökeredző joga a magyar királynak, de a nemzet vérrel szerzett alkotmányából, a törvényes jogokból engedni egyátalán nem vagyunk hajlandók. Milyen könnyű dolog lenne Magyar- országon a békét, a törvényes rendet biztosítani, ha nem volna a helyzet olyan, hogy örökké a nemzet jogaiért kell a harczi kürtöt megfújni. ' Ha egyszer már Bécsben belátnák, hogy a magyar nemzet élni, fejlődni, állami létét biztosítani akarja csupán s ezenkívül semmi mellékczélja nincs; — de azután nincs szenvedés, nincs megpróbáltatás, mely arra indíthatná, hogy törvényes jogairól csak részben is lemondjon. Vagy lesz itt önnálló, független, nemzeti magyar állam, mely minden külbefo- lyástól menten maga intézi ügyeit, vagy pedig fogunk küzdeni, örökös harczot folytatva, azért, mely őseink hagyománya s mely fiaink, unokáink elkobozhatlan örökét lógja képezni. Szocilisták. Most, hogy az eddig „szűz“-nek nevezett választókerü'etünkben is íelütötte fejét a szocilisták mozgalma és ezen kerületben is állítottak jelöltet vá'asz'ókerületünknek közkedveltségü Kossuth-párt; képviselőjelöltje — illetve most már uj képviselője TÁRCZA Részeg világ. Pfaff: lm Rausch nyomán. Elhagyott mindenki, A csapossal együtt, Nálamnál szomorúbb Ember nincs egyebütt, így nem maradhatok Hát elmegyek rögtön; Csak e maradék bort, A garatra öntöm. Mi lel téged, világ! ? Nézzétek, hogy pörög, Minden dülöng rajta, Belé bujt az ördög. Rés i eg vagy már, látom: Átok legyen rajtad! Inogsz jobra-balrct, No, ugyan megjártad. Gyanúsan yislogatsz, Te hold ott az égen; Le nem tagadhatod, Ilogy berúgtál szépen’. Szemeid forognak, Ilalovány a képed; így jár a részeges, ■ Ha pohárba mélyed. Még a csillagok is íme, hogy tánczolnak, Részeg fejecskéik, Ni, hogy imbolyognak. Hol egyik, hol másik Meg nem áll a lábán: Lebukik a Földre, Tánczol egymás hálán. A Felhők sincsenek, Mint látom — józanul Szanaszét gurulnak, Becsipve pazarul. Magam vagyok józan, S nem pityókos, mint ők, Most meg öntözgetnek, Hogy nem ittam velők. Vizzel szokott élni Mondják — a csalogány, Soh’ sem hiszem én azt, Pusztidjon valahány, Nem ugrálna akkor Oly vigan dalolva; Csak úgy csattog szépen, Hogyha be van nyalva. A falak is isznak, Most már hiszem szentül, Majd leszakad vádiam Iszonyú terhöktül. Jól be vagyok kapva Ti átkozott kövek, Hogy még gáncsot vettek A józan embernek. Bortól bűzlik ég s föld, Oda a józanság! Üssön meg a mennykö Te berúgott világ! Kitérek én neked, Nem érdemelsz jó szót, Ott hagylak faképnél, Korcsmáros, nyiss ajtót! VALLÓ ALBERT. Tánczvigaiom Sárállásfalván. — Mögesött eset. — — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. — Tűhegyre szedte : Sió. Belegurultunk a farsangba. Vigasság mindenütt úri- és nem úri körökben; és vigadunk nagyban, csak úgy hevülünk fortyogunk a nagy boldogságtól. Már a farsang első napjaiban tuczat- számra hevertek előttem a meghívók ; volt alkalmam köztük válogatni; igy esett meg aztán velem az a kriminális eset, hogy a sors különös áldása folytán a sár állásfal va i »Pűrger-bál«-on, népszerűén báldos tánczvigalmon egynéhány magamfajta kedélyű és honfiúi hévvel felhangolt úri emberrel a nagy jelentőségű mulatságon résztvehettem.
