Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-10 / 32. szám
családi viszonyai utalják a vidékre. Az egybe- gyült kántorok maguk is meg volak lepve az ének-próba magas színvonalú sikerein, és — mint bukásuk után is mondották — nem sajnálják utjok fáradságait és költségeit, mert alkalmuk volt meggyőződni, hogy mily sok jeles erő találkozik soraikban. Többen már a választás napját megelőzőleg is orgonáltak és énekeltek Bátán sz. mise alatt, és augusztus 1-én a közhangulat még Csáky Zsigmond, szabadszentkirályi (nagyszerű tenor), és Magyar Rezső, bikali kántortanitó (erős basszus) között oszlott meg. Utóbbira nézve egy ottani polgárember előttem kinyilvánította, hogy «mikor múltkor az a bikali mester elénekelt egy éneket esőért: hát az asszonyoknak csak úgy potyogtak a könyveik, de tessék elhinni, még a férfiak szive is megrözdült bele !» S ime mi történt ? Minő hirtelen fordulat ! A húsz közül utolsó előttinek próbát énekel Szabó Gyula, zamárdi-i (nem : zarándi), somogymegyei kántor és rendkívül kellemes, ezíisthangszerü tenorjával egy-kettőre úgy elbűvöli a tömeget, hogy közvetlenül a választás előtt a főszögiek (a lakosság előbbkelői) egyhangúlag azt adják utasításul az iskolaszéki tagoknak, hogy «csak azt az utolsó előttit, azt a finom, csöngő szavut!» Ez a 23 éves, nőtelen fiatal ember augusztus 1-én este érkezett csak meg; a bátaiak a nevét sem tudták sőt azt sem tudták felöle, hogy a világon van. Határozottan az az istenáldotta, gyönyörű hang kapta meg őket oly annyira, hogy addig való két favoritjokat: Csákyt és Magyart — mintha csak elvágták volna az irántuk megnyilatkozott népkegy fonalát — végkép elejtették ; frappáns cáfolatául annak az általánosan elterjedt nézetnek, mintha a magyar pór csupán az öblös torkú nagyokat kiáltozó kántorokat kedvelné, s mintha nem volna neki is érzéké az igazán szép hang iránt. Végezetül megjegyzem, hogy Gáspár Gyulának csak is a helyi patriotizmás juttatott egy kis pártot és ebből kifolyólag választáskor a 13-ból 3 szavazatot, mert odavaló, és február hóban elhunyt atyja hosszú időn át volt Bátán kántortanitó. Egy jelenvolt. 1905. augusztus 10. — Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 14-én délelőtt 9 órakor tartja meg a vármegye székházában. Erezte, hogy végórája közeleg. Magához hivá gyermekeit, átölelte őket s könyes szemekkel mondá: — Érzem — kedves magzatjaim, hogy nem soká hurcolom már az élet terhét. El kell mennem, s itt hagylak titeket e sivár világon, hol oly kevés a szeretet. Ha a hozzátok való szeretet nem tartana e földhöz kötve, óh, mily örömmel hunynám be szemeimet. Hisz a halál, a régóta epedett nyugalmat adja meg s egyesit Istennel. De igy, alig tudok nehéz aggodalmaimtól szabadulni. Szegényül, elhagyottan maradtok a részvétlen emberek között s ez nagy fájdalmat okoz anyai szivemnek. De mégsem lesztek egészen árvák. Az Isten nem hagy el benneteket, de ti se hagyjátok el Ötét. Ő az árvák atyja. Hozzá mindig bizalommal fordulhattok. Könyes szemeit az égre emelve sóhajtá : — Oh Istenem! légy te az árvák atyja, ha elszólitasz e földről . . . Majd folytatá : — Bármit is kérjetek a jó Istentől — kedveseim, mindig tegyétek hozzá: «Legyen meg ,a te akaratod 1» Mert az ember könnyen téved, könnyen kér az Istentől olyant is, ami kárára válik. Véssétek tehát jól szivetekbe ezt: «ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied ! ...» Különösen téged kérlek kedves Pannuskám, mert te vagy az idősb, tehát jobban megérted szavaimat s taníthatod öcsédet is. Ha szomorúság talál érni, ne essetek kétségbe. A jó Istennél keressetek vigasztalást! Vármegyei közgyűlés. Rendkívüli fontos közgyűlést tartott Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 10-én, melyen a bizottsági tagok még eddig soha nem tapasztalt rendkívüli nagy számban jelentek meg. A közgyűlési nagyterem szószoros értelemben zsúfoltságig megteheti, sőt a karzatot is teljesen megszállva tartotta a kiváncsi hallgatóság, köztük képviselve volt előkelő hölgyeink kellemes csoportja is. Közgyűlésünknek nagy fontosságot a tárgy- sorozatban foglalt választásokon kívül főleg az adott, hogy törvényhatóságunk most nyilatkozott meg a törvénytelen Fehérváry-miniszte- rium kormányzata ellen és hazafias fellángolással csatlakozott azon törvényhatósági bizottságok határozataihoz, amelyek bizalmatlanságot szavaztak az inparlamentális kormánynak s megtagadták a közadók beszolgáltatását és újoncok kiállítását. Gróf Széchenyi Sándor főispán pont 10 órakor pár szóval nyitotta meg a közgyűlést s felhívta a főjegyzőt az alispán időszaki jelentésének felolvasására. Az alispánnak terjedelmes s minden fontos ügyre kiterjedő jelentését a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette, melynek értelmében a törvényhatóság részvétiratot intéz az elhunyt József kir. főherceg özvegyéhez; továbbá a belügyminiszterhez feliratot intéz, hogy a központi II. szolgabirói állás hagyassák meg, az árvaszéknél pedig egy jegyzői állás szerveztessék s ehhez képest az állami dotáció felemelését kéri. Ugyancsak az alispáni előterjesztésben foglalt indítvány alapján megbizatott Jeszenszky Andor megyebizottsági tag, a gazdasági egyesület elnöke, hogy a szolgabiróságoktól beszerzendő adatok alapián a munkáskérdés megoldása végett terjesszen a bizottság elé egy vármegyei szabályrendelet-tervezetet; elfogadtatott azon indítvány is, hogy a vármegye központja az egyes járási székhelyekkel telefonnal köttessenek össze. A számonkérő székről felvett jegyzőkönyv tudomásul vétetett. A Korhonics Dezső halálával üresedésbe jött árvaszéki ülnöki állásra ketten pályáztak ; Bajó János paksi I. oszt. szolgabiró és Végess János árvaszéki I. jegyző ; közfelkiáltással Bajó János választatott meg árvaszéki ülnökké. Az igy megüresedett paksi szolgabirói állásra báró Jeszenszky Ödön dr. és IJagymássy Zoltán dr. helyettes központi szolgabiró pályázTOLIsiAMEGYEI KÖZLÖNY 32. sz. Panna arcát döntötték kibuggyant könyei ; sírva fogadta meg, hogy édesanyja kívánságát teljesiti. Nem tudta ugyan még tisztán, hogy mit kelljen alatta értenie, de fájdalom! nemsokára megértette . . . Künn a ház előtt egy rózsatő volt. Midőn ez kizöldült, akkor megbetegedett a jó u.nya. A rózsa már pirosodott rajta, a jó anya arca pedig mindinkább elhalványult. Mire a bimbók kinyíltak, Ágnes asszony szemei becsukódának. Megtört szemeit a falon függő szűz Mária képre emelé, halkan suttogva: «Árvák anyja, őrizd meg gyermekeimet!» mire meghalt. Óh! milyen szivrázó fájdalommal borultak az árvák anyjuk holt tetemére. Sírtak, keservesen sírtak. Ki fogja őket táplálni, ki fogja őket szeretni ? Senki-senki! Azután eszébe jutott Panninak, amit fogadott. Letérdeltek mindketten s együtt imádkozták el a «Miatyánkat.» «Legyen meg a te akaratod !» Legyen meg, miként a mennyben, úgy a földön is ! Most értették csak meg igazán e könyörgést. Mily édes enyhület hatotta át keblüket e szavakra! Nem érezték magukat elhagyatva. Az isteni erő vette körül őket és edzette meg keblüket. Tudták, hogy a jó Isten felettük van, ki nem feledkezik meg róluk. Három nappal később az anya ágya üres, a kis ház pedig csukva volt. Az anya künn feküdt a temetőben. A két gyermek szegényestak. A benyújtott kérelemre a főispán elrendelte a névszerinti szavazást és kijelölte a szavazatszedő bizottsági tagokat. A virilisek szavazatait Boda Vilmos elnöklete alatt Jeszenszky Andor és Stankovánszky János fogadták el, a választott bizottsági tagokét pedig Kovács Sebestyén Endre elnöklete alatt Rátkay László és Sass László. A szavazás eredménye az lett, hogy br. Jeszenszky Ödön drt. 118 szavazattal, Hagyrnássy Zoltán dr. 99 szavazata ellenében szolgabirónak jelentette ki a főispán. A szavazatszedő bizottsági elnök kijelölésekor az az incidens történt, hogy a főispán által elnökül kijelölt Perczel Dezső ellen Rátkay László képviselő megjegyzésére olyan ellenszenv nyilvánult, hogy a főispán kénytelen volt helyette Boda Vilmost jelölni. A völgységi járásban megürült szolgabirói állásra egyhangú lelkesedéssel Becht Ödön eddigi helyettes szolgabirói vállasztották meg. A választások következtében megürült I. oszt. szolgabirói állásokra előléptek ; Késmárky Dezső gyönki és Sztankovánszky Imre szekszárdi szolgabirák. Simontsits Elemér vármegyei főjegyző felolvasta báró Fejérváry Géza m. kir. miniszter- elnök leiratát, melyben a kormány megalakulását és miniszterelnökké történt kinevezését közli. Ennek kapcsán felolvastatott Boda Vilmos, Rátkay László és Orümoald Lajos bizottsági tagok bizalmatlanságot kimondó indítványa, melyet lapunk múlt számában már közöltünk, úgyszintén az állandó választmánynak erre vonatkozó határozati javaslata. E tárgy fölött három óráig tartó igen magas színvonalon álló vita indult meg s a szónokok mindegyikének beszédje abban domborodott ki, hogy a mostani válságos politikai hetyzetben első és legszentebb kötelessége minden hazafinak a megtámadott alkotmány védelmében részt venni. A vitát Boda Vilmos országgy. képviselő nyitotta meg, aki hazafiasnak találja ugyan az állandó választmány javaslatát, amit a felolvasás nyomán támadt helyeslések is’bizonyítanak, de már tegnap az állandó választmányban is kijelentette, hogyha egyhangúlag nem fogadtatnék el ezen javaslat, annak az lesz az oka, mert ebből a javaslatból hiányzik az önkéntes adó elfogadásának és a katonai szolgálatra önként jelentkezők állításának eltiltása; hangoztatja, hogy ennek benne kell lennie a javaslatban, ha egyhangú határozatot ,kívánunk hozni, ________________________________3. __ holmij át egy csomóba köté s még egyszer kimentek édes anyjuk sírjához. Fájdalomtól megtörve estek térdeikre. Panni bucsuzásképen egy virágcsokrot tett reá. Marci sapkáját szivéhez szorította, mintha annak heves dobogását akarná csillapítani. Hangos zokogás közt imádkoztak. A plébános és a tanító, kik arra sétáltak, meglátták az árvákat; megszánták szegényeket és magukhoz vették. A plébános Marcit, a tanító pedig Pannit vette magához. Évek után a tanító zárdába adta Pannit, Marci pedig mivel jól tanult, iskolába került és később pappá lett. * * * Szép ünnepet ült X. község Nagyboldogasszony napján. Örömnap volt ez. Olyan iinne- pies szint öltött minden! Még a harangok is úgy szóltak, mint talán még soha ! A templom zsúfolásig megtelt. A szent mise megkezdődött s Marci mint ujmísés lépett az oltárhoz. Evangéliumkor pedig egy szűz térdelt a lépcsőzetre, hogy fogadalmat tegyen a «Paulai Szent Vincéről» nevezett szerzetnek. A szűz Panna, az ujmisés pap nővére ki szintén Isten dicsőségére szentelé életét s zárdába lépett. Isten meghallgatta a két árva imáját. Most az Úr szolgái mindketten s boldogok, hogy híven teljesíthetik Isten parancsait!
