Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-10 / 32. szám
9 S igy azután felelhetünk a sokak által felvetett kérdésre, hogy mi lesz? Lesz baj és szenvedés s lehet évekig tartó nyomor- gatás, mint volt az ötvenes és hatvanas években, de lesz fényes győzelem, a nemzet törvényes jogainak elismerése s hosszú, bé- kességes haladás és fejlődés. Ha négyszáz évi küzdelem után ezt elérhetjük, akkor nem hiába áldoztunk fel nyugalmat és békét, mert helyébe megkapjuk az örök életet. S egyedül ezt akartuk mi a múltban s fogjuk akarni a jövőben is. b. A háztartás napi kérdéséhez. Hónap elején, hónap utóján szinte félve szólunk a feleséghez. Marad-e a cseléd, van-e már cseléd, milyen szobalányt fogadtunk a házba ? És remegve várjuk az ujjövevényt, akivel nem pusztán szerződést kötöttünk, hanem akivel családias jellegű viszonyt kell fenntartanunk, aki ideig- óráig családtagunk lesz. A legtöbb cseléd érzi is, hogy ő fontos pozíciót foglal el, akire szükségünk van, mert ha náluk nélkül elélhetnénk, bizony nem fogadtuk volna magunkhoz. Ebből indulnak ki és a vissza feleselésnek oly goromba skáláit játszák el előttünk, hogy ma nem is- a dolog- talanság a legkiemelőbb rossz tulajdonságuk, mint ama fegyelmezetlenség, melyet a törvény is tűr, több mint tiz év óta nem tudja a cseléd- törvény revízióját megteremteni. Az 1876. évi XIII. t.-c ez elvek alapján készült, de a kecske és a káposzta példabeszédjét honosította meg : amelynek g3'akorlati élet nem vette semmi hasznát. Azóta is láttuk, hogy nem a hivatásszerű kötelességeket, hanem az egyéni jogokat tolták előtérbe, már pedig lehetetlen az egyéni jogoknak alárendelni minden kötelességet. Kell, hogy a hatóság tudjon törvényileg hatni a cselédre. Viszont kell, hogy minden munkaadó emberi bánásmódban részesítse a cselédjét, azt embernek tekintse: aki azért, hogy szolgai munkát végez, lehet becsületes személy. Sőt, ha munkáját megelégedésre végezi, tiszteletet is érdemel, mert a munka ép oly tisztes egy hivatást teljesítő nagy ur kezén, mint a szolgálóleányén, aki tányért mos, vagy kukoricát kapál. Munka és munka között ne disztingváljunk, minden munka tisztességes, ha azt becsülettel, közmegelégedésre végezzük el. A kisebb rendelőknél, kik társulnak, az igazolványon és* fuvarlevélen valamennyinek síévszerint fel kell sorolva lenni ; hogy mások, mint a címzettek, ne részesüljenek a küldeményből. Folyó évi februárban pedig egy olyan waggont, amely három tulajdonosnak jött, szabályszerűen három névre, azért nem adott ki a szekszárdi vasútállomás, mert három címzett volt és nem egy. Elllenben, ha csak egy címzett lett volna, akkor a másik kettőnek tilos saját karójának az elszállítása. Hát az igaz, hogy az a vasúti alkalmazott, kinek szigorú rendeletek parancsolják az ellenőrzést es a gyakori kijátszások kinyomozását, nem mehet minden egyes — gyakran távoli községből jövő — karórendelőnek a szőlőjébe megnézni, hogy ottan lesz-e tényleg felhasználva a karó és nem-e üzérkedésre. De köteteket lehetne írni azon szekatúrákról, amelyeknek a rendelők ki vannak téve. Láttuk az olasz vasúti sztrájknál, a vasúti alkalmazottaknak nem is kellett rendőri teendőkkel megbízva lenni, csak «szabályszerűen» eljárni és a nagyközönséget annyira kétségbe- ejtették, hogy — megverte őket. Nem vagyunk olyan hevesvérüek, mint az olaszok és nem fajultak el annyira az állapotok, de hasonló <szabályszerü»-ségek hozták létre az itt közölt kérvényt: «A nagym. m. kir. kereskedelemügyi minisztériumhoz. Miután a tönkrement bortermelők felsegélyezése e vidéknek is létkérdése, bátorkodunk A cselédek iránti bánásmód nem könyvek stúdiuma. A műveltség egyik fokmérője. Mert aki «a cipőjét se törli bele» az éppen úgy nem tud a cseléddel bánni, mint aki megengedi, hogy a cseléd kénye-kedve szerint, tehessen amit akar. Mihelyt a cselédek, fegyelmezését törvény fogja szabályozni, meg fog szűnni a bérharc, a cselédek aránytalan fizetése is. Ha az a cseléd egyik helységben ugyanazt a munkát 10—15 koronáért eltudja végezni, miért nem tudja elvégezni másutt is annyiért, miért kér itt 10 koronát, másutt 30 koronát ? Az nem ok, hogy egyik város drágább, mint a másik. Drága városban ő éppen úgy kap házigazdájától élelmezést, mint a hol olcsóság van. Más szükségleteit pedig éppen úgy beszerezheti Budapesten, Kolozsvárt, vagy akár városunkban is. Hiszen a kereskedelem és az ipari áruk árai között nincs, vagy csak alig van külömbség. Az a feministái mozgalom, hogy a cseléd sem zárható ki a kultúrából — az lehet igaz, de erőltetett valami. Ha Amerikában a cselédek már zongoráznak, az csak az amerikai társadalmi élet elfajulása, mely mindenben a szélsőségnek hódol, amiben a művelt világ előtt tetszelegnek. Annyi bizonyos, hogy ott sem általános ez a hóbort. Mindenesetre furcsa, hogy az egyenlőség jelében a cseléd oly kalapokat, oly ruhákat hord, mint az úrasszonya : mert itt-ott horibilis fizetéseket kapnak a szobatündérek. Mindezt törvény nem szabályozhatja, hanem abba igen is. beleszólhat, hogy egy 15— ! 8 éves leány, egy 20-25 éves cseléd milyen bért kaphat. Abba is beleszólhat a törvény, hogy a más cselédjét nem szabad elcsalogatni, azt is szabályozhatná a törvény, hogy a munkaadónak csak három hónapra mondhat fel a meg nem elégedett szobacicus vagy szakácsnő. A cseléd mizéria már nem nélkülözheti a reformot. Végre is társadalmi kérdés az asszonyok panasza is. És ha nem is mehetnek megyei és városi közgyűlésekre interpellálni, elvégre a politizáló urak lássák meg már ott is a bajt, a hol főznek ugyan, de nem társadalmi és politikai csínyt, mint a közgyűlési termek urakból álló tanácskozásain. Végre is, nemcsak unalmas a cselédkérdés mizériáját asszonyaink ajkáról hallani, hanem bosszantó is, mert bizony azoknak a szegény asszonyoknak egyéb szórakozásuk is- akadna, mint hogy örökké azon tűnődjenek kapok-e cselédet és ha kapok, vájjon milyen lesz az ? Jobb-e mint a másik, vagy százszor rosszabb ? TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 32. sz. egy olyan vasúti fuvardij-számitás alkalmazásának megváltoztatását kérni, amely csakis épen a legkisebb és legszegényebb bortermelőt sújtja. Mióta csak az igazolványnyal ellátott és a szőlőtulajdonos címére menő teljes kocsirako- mé '.yoknál számittatik a kedvezményes szőlő- karódijtétel — amelyet azelőtt a kereskedő is és igy annak kis vevője is élvezett — azóta is eladja ugyan a karógyáros áruját és a közvetítő kereskedő is. Csakhogy teljes koesirakományok- nál mintegy 20 százalékkal alacsonyabb áron, mint a raktáron levőt azon kisebb karóvevőknek, kiknek a kocsirakománynak csak negyedrésze, sőt ennél is kevesebb szükséges. Holott azelőtt, amidőn még a kereskedő is ugyanazon díjtételt fizette, a nyílt szabadverseny gondoskodott arról, hogy az egy ezer karónak vevője is ugyanazon az áron fizette szükségletét, mint ma csak az a szőlőtulajdonos, akinek címére teljes kocsirakomány jöhet. Megtörténik, hogy egy tizenkétezer darab karót tartalmazó kocsirakomány megrendeléséhez hárman-négyen is társulnak, leküzdve azon aggodalmaikat, hogy igy látatlanban véve nem megfelelő is lehet és leküzdve azon félelmet, hogy azon közös szállítmány megérkezésekor nem tudják a szigorú vasúti szabályoknak teljesen megfelelőleg igazolni, miszerint nem üzérkedésre, hanem saját szükségletük fedezésére rendelték. De valamint arra még nem volt eset, hogy nem egy vagy három névre, hanem tiz névre szólt volna egy szállítási igazolvány, — ugyanolyan nyilvánvaló, hogy tizen nem csoporRészletek a bátai kántorválasztásról. A bátai kántortanitóság aránylag szép javadalom. A. kántori akcidenciák hullámzásához képest évi jövedelme 2400—2600 korona között váltakozik. Ez a magyarázata annak, hogy az augusztus 2-án megejtett választásra messze földről is, (alsó Baranya, Balaton és Tisza melléke, Budapest, Nógrádmegye,) tekintélyes számban kérték ez állást, s a 23 folyamodó kántortanito közül 20-an személyesen jelentek meg. Kántorválasztáskor úgy a nép, mint az iskolaszék jobban érdeklődik a megválasztandó- nak kántori, mintsem tanítói minősitvénye felől. És ez természetes is. Mert, hogy a pályázók közül ki milyen tanító ? arra nézve csupán a tanítói oklevél, no meg a gyakran igen nagy jóindulattal megirt működési bizonyítványok, adnak némi direktívát. Az oklevél jósága magában véve még egyáltalán nem nyújt elég garanciát a tanító jósága felől, minthogy tapasztalat szerint gyenge oklevélü ember is életben sokszor a legjobb .tanítónak válik be. Ellenben, hogy minő kántor valaki ? nem nyakgatja-e talán krudeliter azt az orgonát, avagy kiállhatatlan hangjával nem intéz-e merényletet az ájtatósko- dók egészséges hallóérzéke ellen ? ennek meg- állapithatására egészen praktikus módozat a templomban végzett orgonálási- és ének-próba. Ez a próba Bátán reggeli 8 órától V210 utánig, tehát másfél órán túl tartott. Mindegyik kántor először is egy strófányi, szabadon választott éneket adott elő ; a másodikat Szalczer Sándor helybeli plébános (többnyire a közismert Tárkányi-féle egyházi énekes kön}rvből) adta fel neki; harmadsorban pedig mindegyiknek a rituális és misekönyv alapján (mise énekes részei, nagyhét, temetés, körmenetek stb.) a szertartások köréből, kellett egy kérdést megoldania. És a próbát tett 20 kántor nagy dicséretére legyen mondva: ők e nem könnyű feladataiknak. csaknem kivétel nélkül meglepő készséggel feleltek meg és nagy részben pompás hanganyaggal gyönyörködtették a gyülekezetei. A 20. között alig akadt 3—4 olyan, aki nem ütötte meg a mértéket-; a többi mind bárhol is tisztességesen állaná meg, mint kántor, a helyét. A jelen volt műértőknek különös élvezetet szerzett produkciójával Paradeizer, a budai Mátyás-templom segéd-orgonistája, mint kiválóan iskolázott zenész és énekes. Midőn választás után mintegy vigasztalásul azt mondták neki, hogy kár lett volna érte — Bátára: azzal felelt, hogy őt 1905. augusztus 10. tosulnak egy kocsirakomány megrendelés^ soha sem. Ilyképen már az igazolvány jogosított hivatalok nyilvántartás: kön}9-Tei is elég fényesen bizonyítják, szőlőbirtokosok, kiknek ötöd, tized va. urész kocsirakomány szőlőkaró szükség lakóhelyük közelében létező kereskedők raktárair vannak utalva. Tehát, noha a nag}r szőlőtulajdonosok inkább képesek magasabb fuvardíj tételt fizetni, teljesen nyilvánvaló, hogy csakis a kisebb szőlő- tulajdonosok nagy tömege van sújtva azóta, mióta nem általános a 'kedvezményes dij. Ezért kérjük ezen díjtétel általánosítását.» Boda Vilmos s. k. orszgy. képviselő. Mathis Kálmán s. k. szőlőbirtokos és az «Agrár» bank szőlőbizt. Szekszárdon. Nagy György s. k. városbiró V két árva. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárcája. — Irta: Kiss Béla István. Milyen néma minden ott abban a kis házban, ott a faluvégen. Özvegy Kerekné fekszik súlyos betegen. Már az utóját járja. Két gyermeke, Panni és Marci, mellette virraszt. Mig bírta Ágnes asszony a dolgot, addig megkereste a házi szükségletre valót; de most már nem képes a munkára. (Szekszárd város pecsétje.)
