Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-03 / 31. szám
Védekezés a tüdőgümőkór ellen. Iskolaszéki elnökök és tanítók figyelmébe cím alatt közölt miniszteri rendelet megtanít, hogy védekezzünk a tüdőgümőkór ellen gyermek korunkban. Én egyes speciális eseteket szerettem volna körülírva látni, hogy miként terjed a bacillus, a ragály. S mert nem említetik, egynéhányat felhozok. Ilyen esetek azok, amidőn egyik gyermek, egyik ember szája közvetlenül átveszi a másik szája nyáladékát és ebben levő gümős bacillust. A mi köznépünknél nagyon elterjedt káros szokás, hogy a csutora (boros vagy vizes üveg) kézről-kézre adatik és szájról-szájra hozatik. A gyermekek, fiatalabb korúak isznak belőle rendszerint legutoljára s igy az előtte ivóknak összes bacil- lusait a szájukba, torkukba viszik. Nem kevesebb nyáladék megy át a pipa szipkájával is, amit a gyermekek szívesen, néha lopva is — szopogatnak. Igaz, hogy a dohányban levő nikotin s füst ölő hatással van a bacillusra; de azért nincsen kizárva, hogy a szopóka által frissiben át ne vitessék a ragály a azt szívó gyermek szájába. Hasonló esetek fordulnak elő a szájjal használt hangszereknél. Különösen országos vásárok alkalmával száz meg száz egyén veszi szájhoz az illető sípot, trombitát stb. kipróbálás céljából. Újabban cukorsipok is készülnek és árusittatnak a boltokban. Nagyon elősegíti a tuberkolózis terjesztését az alsóbb néposztályoknál tavaszszal a fűzfasip. Abba csak úgy csurog a gyermekek nyála és a másik nagy örömmel próbálgatja fújni társának sípját. így váltogatva fújják a gyermekek a szappanos léből felszálló szappan- buborékokat is, egy közös szalmaszállal vagy bodzacsővel. A bodzapuskák töltögetésénél szintén átvitetik a nyál, — mert minden egyes fujtásnak a csőbe illesztésénél belefujnak a bodza csövébe. Iskolásgyermekeknél különösen terjed még a palatábla és a nagy fekete irótábla letörlésénél. Ezt a gyermekek rendesen benyálazzák, néha a táblán nyelvűket végig húzzák s igy törlik tisztára, Az iskolában (de még sok úri házban is kényelemből) a padlóra köpködnek, amit a gyermekek, akik nagyon gyakran játszva a földön, padlón henteregnek, kezükkel a szájukba, ételükbe visznek. Szerintem azonhan a legnagyobb mértékben terjed a fertőzés az iskolai ivás által. Tudvalevő dolog, hogy a gyermekek faluhelyen nyá_2. _________________________________ . ron egy közös vizes sajtárból, dézsából isznak. (60—80 pohárból álló felszerelést egy hitközség sem tart) Hogy a nyál, illetve fertőzőanyag átvitele megakadályoztassék, hozzá kell szoktatni a köznépet ivópoharak használatához. A pipát nem szabad gyermekek kezébe adni. A vásári hangszerek minden egyes kipróbálás után leöblitendők. A cukorsipok árulása pedig hatóságilag betiltandó. — Azok úgyis elázván, készíttetésük céltalan. A táblák lehetőleg szivacscsal, vizes ruhával törlendők le. A padlóra való köpködést, még ha a kaszinóban történik is, szigorúan bírságolni kell. Az iskolai ivásból származó nyál átvitelt egy célszerű ivókészülékkel kell meggátolni. Minden iskolában egy ivóviztartót kell felállítani. Azt fenéken kifolyóval és a kifolyót egy gummi- tömlővel kell ellátni. A tömlő szája nyugvásban merőleges irányban magasabban helyeztetnék el, mint a víztartó vizszine áll. Ha valamely gyermek inni kíván, a gummi lejebb eresztetvén, azt a kiömlő viz, mielőtt a gyermek a szájba veszi, önmagától lemossa, az idegen anyagot elsodorja. így a fertőzés meggátoltatik. Minthogy pedig a viz a tömlőn felfelé, kifelé nyomul, attól sem lehet tartani, hogy a nyál, ivás közben a tartó vizébe vegyül. Dr. Hilbert István. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY. 31. sz. TÖVISEK. Aug-usztus. Közszokásnak hódolva, bemutatom- Önöknek, kedves — de a nagy hőség miatt tán kissé kedvetlen olvasóim ! az én forrókeblü barátomat, a tüzesvérü Augusztust, Báró Augusznak és a hires római császár Augusztusnak (Caj. Juh Caesar Octavius) névrokonát, azon forró óhajjal : vajha hűvösebb karokkal ölelgetne s ne csókolgatna oly hő napsugarakkal. Tehát az én Augusztus barátom: e hő keblii hónap, melyet Isten jóvoltából megkezd- tünk. A naptárakban «nyárutó» és «kisasszony- havának» is neveztetik, bár az utóbbi titulusa éppen nem kvadrál rá, minthogy kisasszony napja szept. 8-ra esik, de mivel szent Mihály ark-angyal okkupálta szeptember hónapot, hogy az egészen az ő nevéről neveztessék «szent Mihály havának» igy ez az ingavallér szeptember (mint hét ember) erőszakkal kitolta a kisasszonyt .augusztusra, mondván: «neveztessék ____TÁR CZ A Ki rándulás a Békaszigetre. Meseszerü, de igaz történet. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárcája. — Egyszer volt, hol nem volt . . . Azaz, hogy tudom biz én, hol volt. Ott a tolnamegyei Báta községben, melynek két házsora ott nyúlik el a holt Dunaág magas hegyláncolata alatt olyan hosszan, de még sokkal hosszabban, mint a szentiváni ének. Jóval lejebb folyik — de sokkal többet áll — az a bizon}ms Dunaág, melynek túlsó partját egy nagy, 1 apályos szigetség képezi. Mivel pedig meghatározott neve nincsen, nevezzük el itten «Békasziget»-nek. Ezen elnevezés már csak azért is méltó' hozzá, mert sűrű, lombos fái alatt zöldelő pázsitja között a kisebb-nagyobb békák százezrei tanyáznak. Pistike, a papája, a mamája, meg Margit húga rokoni látogatáson voltak itt Budapestről Böske néniéknél, kinél ép akkor egy rokonleányka, Ilonka is ott időzött. Hát egy délután, mikor a forró nyári nap már egy kicsit elhajlott a nyugoti égbolton, elhatározták, hogy átmennek a szigetre. Es csakhamar át is keltek a repülőhidon. Apropos — tudjátok milyen ez a repiilő- hid ? — Hát persze, hogy nem tudjátok. En se tudtam, mig eg} szer Bátára nem vetődtem, melynek ez egy sajátos nevezetessége. Ez a repülőhid abból áll, hogy ahol leg- karcsubb a víz medre, egyik parttól a másikig vastag hajóhuzó kötél van kifeszitve, mely bele van fűzve egy nagy komp egyik oldalkorlátjába és a bentlevők a kötelet húzván, a komp szépen csúszik velük együtt a kifeszitett kötél mentén a túlsó part felé. így szállítják át- a teherrel megrakott kocsikat is. Hát mondom, Pistike, a papája, mamája, Margit húga, meg Böske néni Ilonkával átjutottak a szigetre. A száraz, forró júliusi nap hevétől menekülve, jól esett a lombos fák alatt a zöldelő és puha fiiszőnyegen sétálgatni, vadvirágokat szedni csokorba. Innen elkerültek a viz partjára, mivel a nap már amúgy is jól lemenőfélben volt. Pistike olyan vidáman szaladgált ott összevissza, mint egy fiók zerge, mig a leánykák, kik idősebbek voltak már, csak tempósan lépdeltek utána, nevetve annak pajkosságán. De egyszerre Pistike éktelen sikoltozásba tört ki. Sűrűén kapkodta lábait, mint a takács a szövőszék alatt és utóbb akkorákat ugrott, hogy fejével majd leütötte a fiastyukot az ég boltozató.--’ r akkor még — a napvilágnál — nei ; de talán tudjátOK, hogy biz’ az jól .zedegeti az apró csillagszemek a te nevedről ez a dühös szerelmü hónap, a forró kánikula, már csak a szelíd meleggel bájos szeptember fogja viselni az én nevemet! — Ez lesz örökre a szent Mihály hava, azt az arkangyalát ! ...» E szerint az Augusztus — mint kisasszony hava — voltaképp nevezhető volna Augusztának is. No de maradjunk meg az ősrégi férfinevénél. — Legyen ő csak Augusztus. Hajdan Sextilis (hatodik hónap) volt a neve. Mert a régi római év Márciussal kezdődvén, ez volt a hatodik hónap) mig csak a hatalmas római császár Augusztus «több szerencsés kimenetelű esetek emlékére» a maga nevére el nem keresztelte. Hát vájjon az idén s legkivált nálunk, ezek a szerencsés kimenetelű esetek beállanak-e augusztus hóban, hogy — miként a történelem bizonysága szerint Augusztus császár, hosszas betegeskedése után, haldokolni kezdvén 76 éves korában, tükröt kért, haját rendbeszedte és azt kérdezte a körülállóktól: .Jól játszottam-e szerepemet?« — s az igen-re igy folytatá: „tapsoljatok tehát, elvégeztem!" — augusztus végén mi is tapsolhatunk e nevezetes hónap haldoklásakor, hogy ennek esetei szerencsés kimenetelűek voltak ? Hogy Augusztus ur, vagy Auguszta kisasszony jól játszotta szerepét ?... Bizony nem tudom én ! . . . A természeti égen most makacs kékség száraz szürkesége honol, — de honunk egén annál sűrűbb és sötétebb a viharos boridat. A természeti égen majd csak beborul egyszer az a kékség, de a haza egéről elvonul-e hama- rost a sötét felhőborulat ? Milyen jó is volna most egy ügyes orvosi műtéttel eszkomptálni a nemzeti égbolt terhes fellegeit a természeti égre !. . . Ki lesz e csodaorvos ? Úgy látszik, az ellenzéki koalíció nem, a még csak eszményi ellen-ellenzéki 67-es koalíció még kevésbbé. — A jóval fiatalabb 48 úgy földhöz vágja a vénebb 67-et, csakúgy nyekken s összetörik minden bordája, mint a muszka tengeri flotta a Togo ropogtató vasmarka alatt. Itt — azt hiszem — csak egy merész császármetszés segíthetne. Olyanformán, hogy őfelsége Isch'ben hüsölve rájönne eme hon- és trónmentő gondolatra: »Ejh, ne locsogj, Fejérváry, beszéded csak lári-fári! Mind megadom a magyarnak, a mit kérnek és akarnak! Ez lenne a valódi megoldás, — a teljes kibontakozás ! Ha én ott volnék a király oldalán, azt mondanám neki: »Felséges Uram! Tudod-e, hogy ebben a hónapban van a te születésednek — a legelső magyar ember születésének a oagy napja ; de ebben van ám a legnagyobb magyarnak, Kossuth Lajosnak is a névnapja ! . . . Hajdan azt énekelte a magyar : 19<í5. augusztus 3. És mindez azért történt, mert az a sok apró, zöld, csikoshátu béka a vízből jövet — nagyon sekély volt a part — ott ugrált keresztül a parti ut mentén. Valami berekbe siettek a nag)rgyülésre, mivel ők már előre éreztek valami esőfélét, ami a következő éjjel be is következett. Persze Pistike pesti gyerek lévén, nem látott még annyi békát, hogy a lábaszárát is úgy csapkodták, mintmegannyi szöcskenyáj, hát halálos rémület fogta el. Pedig nem is volt ol}\nn nagyon kis gyerek, mert már az idén a harmadik elemi iskolát végezte. A többiek előbb csak nevették a dolgot, de mert látták, hogy a Pista gyerek nagyon is komolyan veszi az ijedtséget, elannyira, hogy egész testében remegett és sikoltozott, — a szülei karonfogták — a földre lépni nem akart — és fölemelve kicipelték a kocsiutra, mely a hídhoz vezetett. De még ott az ut porában is úgy lépkedett mint a kis csacsi a jégen. Folyton kapkodta a lábait és rémült tekintettel forgolódott a saját tengelye körül, miközben a cipőszallagján levő rézfüző, mely rendesen jó hosszan kifityeg a. cipőszárból, oda-oda csapódott a cipőjefejéhez, könnyes szemeivel azt is békának nézte. Szóval nem látott maga körül mást, mint a kis békák ezreit. Persze, utóbb már csak káprázatban.
