Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-03 / 31. szám
»Kóssáth Lajos azt izente Elfogyott a regementje!« s e dal varázsszavára légiók, győző magyar vitézek százezrei nőttek ki a magyar föld porából ! Most Fejérváry azt súgja füledbe : »Nem del a magyar — katonát, Egy fűlernyi adót sem ád Ugyan édes jó királyom Minisztered mit csináljon ? Ezt feleld rá, kérlek : »Megadom amit kívánnak, — az eskü szent a királynak ! Legyen már a harcnak vége, lépjen nyomába szent béke!« Hidd el Felséges Uram ! rögtön igy énekeljük a te születésed és Kossuth L. apánk nevenap- ján azt a régi nótát: »Ferencz József azt izente Elfogyott a regementje Adunk neki pénzt, katonát S lát a világ egy uj csodát — Éljen a király. Palást. 1905. augusztus 3. II. Ballada. Rémes csattanással, fényes cikázással Mi rezdül az éjen ?! Elhaló sóhajjal, bánat fuvalommal Mi száll ott az égen ? ! Egy boldogtalan ifjú lelke az, Ki megunva a földi jármot, Amely kín és nem vigasz, Megy járni a menyországot! Rémes hidegséggel, bűnös kacérsággal Ki nevet az éjben ?! Hűtlenség csalfa lánggal Kinek lobog szemében ?! Az imádottnak, ki hatlövetűt látott eldördülni S imádóját lábai előtt fetrengeni, 'Ki a nyarat fagygyal viszonozta S igy vitt egy ifjút a sírba ! Ökrös Tibold költő. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 31. sz. Tekintetes szerkesztő ur ! Cyrano. A titánok gigászi erejéből én is érzek egy csöppet magamban ! Megpróbálkozom hát a költészet tövises mezején szedni a virágokat. Nagyon kérem közölje b. lapjában az alábbiakat, mert megvagyok győződve, hogy azok bármely lapban helyet foglalhatnak! Elárulom, hogy miért akarok mindenképpen szerepelni ! Ő, az imádott angyal akarja, hogy hírnévre tegyek szert. Ám legyen! Csak arra kérem, hogy a nevemet is kitegye lapjába! Maradtam kivaló tisztelettel Ökrös Tibold Imádottamhoz. Mint a piros hajnal derengése Orcádon olyan fény honol, Mint a pacsirtának zengése, Oly bűbáj cseng hangodon. Dús fülűidet, ha a szél himbálja Szivemet elfogja a bánat csuklása, És a bánat rajta át meg átrezdiil. Míg veled vagyok egyedül. Sötét komor ijesztő az éjszaka Úgyis tudom meghalok nemsokára De daliásán és délcegen halok meg. Egyszer sem fogom mondani: »nyék«! Ökrös Tibold költő. VÁRMEGYE. Tolnavármegye legközelebb megtartandó közgyűlésén Rátkay László, Boda Vilmos, Grün- vald Lajos és társaik által benyújtandó következő indítvány kerül tárgyalás alá : Indítvány. Tisztelettel alulírottak, törvényadta jogunkkal élve, felkérjük a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy alábbi indítványunkat elfogadni méltóztassék : Indítványozzuk ugyanis, hogy mondja ki Tolnavármegye köztörvényhatósági bizottsága : hogy I. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök leiratát irrattárba helyezi, kijelentvén, hogy kormánjmn való maradását törvényellenesnek, a magyar alkotmánymyal, a felelős parlamentáris rendszerrel ellentétesnek tekinti ! mert úgy a képviselőház, mint a főrendiház, tehát az egész országgyűlés bizalmatlansági szavazata ellenére kormányon maradt; mert a képviselőháznak királyi kézirattal való elnapolását az 1867. évi X. t. c. tiltó rendelkezése ellenére kieszközölte Tolna vármegye tehát ezen kormánynyal szemben teljes bizalmatlansággal viseltetik, azt alkotmányellenes' működésében nem támogatja és annak további kormányonmaradása ellen tiltakozik. ________________________________ II . Ennek folytán kimondja a törvény- hatósági bizottság, hogy az ország törvényei, nevezetesen az 1504. évi 1., az 1597 évi XLVI., az 1681. évi XII., az 1790—91 évi XIX., az 1867, évi X., és az 1867. évi VIII. t. cikkei alapján ezen kormánynak semmiféle adót, vagy bármi más szolgál tatást, semmiféle újoncot vagy bármeh más módon fegyveres erőt rendelkezésére nem bocsájt mindaddig, mig azok szedésén a kormányt az országgyűlés törvénye: módon létrejött törvénynyel föl nem hatal mázzá. III. Ennek folyamányakép egyúttal í törvényhatósági bizotság utasítja a köztiszt viselőit, — emlékeztetvén őket hivatalo: esküjükben tett azon fogadalmukra, hog} az ország törvényeit megtartják, — tovább; a hatósága alá tartozó községek képviselő testületéit és elöljáróságaiknak összes tag jait és tisztviselőit, hogy a fent hivatko zott törvények rendelkezéseit szorosan tart sák be s ennélfogva a kormánynak a törvényhozás által meg nem szavazott bárm címen alapuló, akár egyenes, akár közvetlen adóknak — tehát a fogyasztási adók nak és illetékeknek is — kivetése, behajtására, beszedésére, beszolgáltatására é‘ biztosítására; továbbá a törvényhozás álfa’ meg nem szavazott újoncok előállításán’ és sorozására vonatkozó rendeletéit — bárki utján intéztessenek is hozzájuk — végre ne hajtsák és azoknak bárki által megkisérlendő végrehajtásától közreműködésüket megtagadják. Utasitjatovábbá a törvényhatóság ugyanezen most felsorolt közegeket, hogy tekintettel az 1504. évi L, 1597. évi XLVL, 1681. évi XII. és 1790—91. évi XIX. t. c. azon tiltó rendelkezéseire, melyek szerint az országgyűlés által meg nem szavazott bárminemű adót vagy hadi segedelmet a kormánynak nyújtani nem szabad; hogy továbbá tekintettel a képviselőház 1905. évi junius 21-én hozott azon határozatára mely szerint a kormány bárminemű adók és fegyveres erő s külön kifejezetten a póttartalék behívásától eltiltatott, — az önként felajánlott adófizetéseket, mint törvényileg tiltottakat, visszautasítsák, — a póttartalékosok behívásánál, a három évi tényleges katonai szolgálatot már teljesített katonák visszatartásánál és a katonai szolgálatra önként jelentkezők besorozá- sánál ugyancsak minden közreműkösést megtagadjanak. És mert hasztalan akarták a Pistike félelmét, káprázatát eloszlatni, ä mamája nevetségessé tette oktalan félelmét olyan formán, hogy amint a repülőhidon vissza úsztak a másik partra, mindenkitől megkérdezte, még a kis gyerekektől is, hogy: — Kis fiú, félsz-e a békától ? Persze azok tagadólag rázták a fejüket vagy határozott «nem»-et mondtak. — Adok két fillért, kis fiuk, — mondá tovább — ha valamelyötök fél a békától, mert szeretném, ha a Pisti fiam mellé még egyet foghatnék, aki fél a békától. Hanem azok a gyerekek még pénzért sem voltak hajlandók a békától félni. — Hát te tehén — szólt a mama egy arra cammogó riskákoz — félsz-e a békától ? A riska bámulva állt meg a kacagó társaság előtt és egy ideig bamba pofával nézett reájuk — tehén szokás szerint — majd hangosan elbődült: — Mumú ! — és tovább cammogott. En nem értem a tehén nyelvét, de hajlandó vagyok elhinni, hogy ez is valami tiltakozás féle lehetett a békától való félés ellen. De erre már Pistike is amolyan pityergő mosolygással törülgette szemeit az öklével, hihetőleg ő maga is restelkedni kezdett már a történtek fölött és egy fatörzsön ülve pislogott, mint a miskolci kocsonyában a béka. Hát ennek a történetét tudjátok e kis olvasóim ? Nem ugy-e ? — No hát elmondom ezt is. Ez úgy történt, —7 tehát ez sem mese — hogy egyik miskolci csizmadiának a felesége, mert ámbár most nem tudom, de valamikor Miskolcon sem volt kevesebb csizmadia, mint a Békaszigeten a béka, kocsonyát főzött, és hogy hamarább megfagyjon — mert már nyár eleje volt — tányérokba öntve lerakta a pincébe, ahol egyik tányérba, félig megfagyott állapotban, egy béka ugrott bele. Ennek tetszett a langyos lé, tán azt hívén, hogy valami napsütötte po- csojába került — tán bogarászott is — szépen, nyakig merülve megült benne, miközben a kocsonya kihűlt és megfagyott úgy, hogy a béka mozdulni sem birt, csak pislogott, mikor az asztalra került a kocsonyás tányéron és a csizmadiával farkasszemet nézett. Én azt gondolom, hogy ez méltó társa lett volna a Pista gyereknek. Csakhogy ez az eset jóval előbb esett meg. De hát, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, azt akarom, hogy ezen közben nagy riadalommal gyűltek össze a békák a szigeten. — Szörnyűség ! — kiabálták lelkendezve össze-vissza — egy pesti gyerek megijedt tőlük és azt kiabálta: — Jaj, jaj! békák ! megcsípnek . . . megharapnak ! — Rágalom ! Rosszindulatú ráfogás! — brekegték nagy tiltakozással több oldalról. — Csendesüljetek híveim! — vartyogta bele egy hatalmas varangy, hihetőleg a gyűlés elnöke — ország-világ tudja, hogy a békák béka — akarom mondani — békeszerető ugron- cok, melyeknek sem mérges fullánkjuk, sem foguk nincsen. — Miért is indítványozom, hogy amint a törvényes politikai állapot helyreáll, indítvány adassék be a parlamentáris kormányhoz, illetve a kultuszminiszterhez, mely szerint a fővárosi tanítókat különösen figyelmeztesse, hogy az iskolákban a gyermekeket alaposan oktassák ki arra, hogy a békák nemcsak hogy nem csípnek és harapnak, hanem inkább mindenkor menekülnek az emberek — eltaposása elől. — Elfogadjuk ! — brekegték egyhangúan a gyűlés tagjai. — Kérjük ezt jegyzőkönyvbe foglalni. Ezután a szónokló elnököt számosán íid- vözlik. Addig is jó lesz ezt a kis történetet nemcsak a Pisti gyereknek, hanem mindazoknak megszívlelni, a kik a szegény kis békáktól félnek. P. T akáts Gábor
