Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-03 / 31. szám
XXXIII. évfolyam. 31. szám. Szekszárd, 1905. augusztus 8. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjelen : hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, */s évre 6 kor., lj4 évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200 — 300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Közgyűlésünk. Irta: Rátkay László. Most inár bizonyos, hogy vármegyénk e hó tizedikén tartja közgyűlését. Tudom, hogy igen tiszteletre méltó személyi akadályok késleltették a közgyűlés megtartását. Én mégis jobb szerettem volna, ha Tolnavármegye az elsők között lett volna a küzdők sorában. Múltja, gyönyörű emlékei, szellemi képessége, fiainak meleg hazaszeretete folytán erre van hivatva. Fájdalom az idő elröppent felettünk, és most már, a küzdők sorában, — az utolsók sorába kerülünk. Azonban jobb későn, mint sohasem. Ismerve azt a nemes szellemet, mely a mi vármegyénknek ősi hagyománya, azt a szellemet, mely az alkotmány védelmében nem ismer pártkereteket, hanem egységes érzelemben nyilatkozik meg, — a legkisebb aggályom sincs arra nézve, hogy egy értelemmel fogjuk meghozni ama határozatokat, a melyek bizalmatlanságot fejeznek ki a törvény ellenes kormány iránt és ragaszkodva a tételes törvényhez, közgyűlésünk is meg fogja tagadni az országgyülésileg meg nem szavazott adó tényleges behajtását, a meg nem ajánlott újoncok tényleges kiállítását. Ebben a kérdésben egyek leszünk. Látjuk azonban, hogy a törvénytelen kormány álutakon settenkedik, kihasználja a törvények hézagjait, mint az élősdi, oda veri le gyökérszálait, hogy életnedvet csenvén, meghosszabbíthassa életét. Már pedig nekünk nem csak tiltakoznunk kell, de mindent meg is tennünk arra, hogy a kormány minél előbb távozzék. Ha megengedjük, vagy hallgatva eltűrjük azt, hogy törvényhatóságunk területén az adózók, — mint helytelenül mondani szokás — önként befizethessék adóikat; vagy a katonakötelesek önként jelentkezhessenek belépésre, akkor félmunkát végezünk. — Erősek az aggályaim, hogy e tekintetben nézeteink nem egységesek! Tudom, hogy az érveknek egész özönét lehet felhasználni az önkéntes adózás és önkéntes belépés megtiltása ellenében. Nem törvényben gyökerező, hanem csak a gyakorlati élet zománcában csillogó érveket. — De ha valamikor, úgy most áll legjobban annak a tételnek az igazsága, hogy a fél igazság, nem igazság, a fél munka, nem munka. Amint az igazi hadjáratnál nem lehet megengedni azt, hogy egyesek erősítsék a hadfelet — most is el kell tiltani minden pénzbeli és vérbeli segítséget attól a kormánytól, melynek célja nem egyéb, mint letörni a nemzeti akaratot és megmutatni a világnak azt, hogy Magyarországon nem parlamentáris kormánnyal is lehet a végrehajtó hatalmat gyakorolni. Én és társaim tehát a fentiek értelmében szövegezett indítványt fogunk a közgyűlés elé terjeszteni. Ugyanazért, hogy indítványunk keresztül vitele feltétlenül biztosítva legyen, kérve kérem mindazon bizottsági tagokat, akik a szövetkezett ellenzék elveit vallják, vagy a fenti kérdésben velünk egyet értenek, szíveskedjenek a közgyűlésre eljönni. Történelmi időket élünk! Az ország- gyűlés erőszakos elnémitása következtében, a magyar alkotmány megvédésének szentsé- ges kötelessége a vármegyék vállaira hárult. Azt teljesíteni ne csak kötelesség, de férfias gyönyör is. Hiszem, sőt tudom, hogy el is jön mindenki, akit betegség ágyhoz nem szegez. A leikeinkben élő hazaszeretet és becsületérzés, ellenállhatlan erővel fog összehozni mindnyájunkat. A viszontlátásig! A következmények. Minél tovább tart az elléntállás, melyet a törvényen alapuló magyar, nemzeti követelmények ellenében Bécsben kifejtenek ; minél tovább húzódik a békés kiegyenlítés komoly megkísérlése, — annál szembetűnőbbek a pusztítások, • melyeket a zavaros állapotok úgy az erkölcsökben, mint a nemzet életbevágó érdekeiben okoznak. Senki sem tagadja közülünk, kik a nagy harcban való kitartás mellett emeljük fel szavunkat, hogy a küzdelem bajokkal, károkkal, áldozatokkal jár; de meggyőződésünk szerint azokat részben el kell szenvedni, részben meg kell hozni, hogy soha fel nem adott állami mivoltunk minden intézményünkben végre valahára ki- domborittassék; hogy az állam hivatalos nyelve elfoglalja az őt megillető helyet; ho^y végre Magyarország számára hosszú időkre kihatólag biztosittassék a békés nemzeti fejlődés. Csak hogy van az éremnek egy másik oldala is, melyet viszont jó lenne, ha az ellenünk küzdők táborában is komoly figyelemre méltatnának. Mi az a pusztítás, melyet mi eltűrni, elszenvedni vagyunk kénytelenek, ahhoz képest, melyet a kívánalmainkkal szemben kifejtett makacsság az uralkodó háznak s általa féltékenyen őrzött, úgynevezett nagyhatalmi állásnak okoz. Bécsben addig hirdették a hazug állítást, hogy Magyarország a forradalom terére tévedt, mig a külföldön elhitték s levonták abból a szükségszerű következtetéseket. Nap nap után jelennek meg a külföldi hírlapokban újságcikkek, melyek a monarchia felbomlását rövid idő alatt kilátásba helyezik s már kedélyesen osztozkodnak is annak egyes alkatrészein. — Ausztriát s a német tartományokat Németországnak szánták; Triesztet és olaszlakta vidékeit Olaszország fogja lefoglalni; Magyar ország sokkal nagyobb, semhogy valamelyik éhes szomszéd egyszerűen zsebrevágni kísérletet tenni kívánna; adnak tehát neki uj dinásztiát a Hohenzollerek legfiatalabb ágából ; általában azt a szerepet játsza most a kettős monarchia, mint a minőt szomszédjának, a Török birodalomnak szánt ő maga is, midőn még Magyarország nagy katonai erejére és lelkes támogatására támaszkodhatott. Egy nemzeti jogaiban megnyirbált, fejlődésében mesterségesen megakadályozott, tartományi állásba szorított Magyarországnak csupán szenvedőleges magatartása elég arra, hogy a monarchia küszöbön levő tönkremeneteléről beszéljen az egész világ. De Bécsben a fenyegető veszélyből mit sem vesznek észre. Gyűlöletük a magyar nemzet ellenében egyre fokozódik, melynek fejlődésére maga az udvar ad jó példát. Ok minden veszedelemnek készek kitenni magukat, csak Magyarországot megtarthassák alárendelt tartományi helyzetében. Most is a helyett, hogy az országgyűlés többségének feliratában foglalt mérsékelt s a 67-dik törvényen alapuló jogos kívánságai kielégítéséhez fognának, megkísérlik egy hazug jelszó alatt a szövetke- ! zett ellenzék sorait megbontani és az uralkodói akaratnak mindég készségesen engedelmeskedő szabadelvű pártot halottaiból i feltámasztani. Hát támasszák fel, ha tudják, néhány ambiciózus áruló segítségével. Mi, akik az ország teljes állami önállóságának s függetlenségének kivívásáért küzdünk, nyugodtan várhatjuk a fejleményeket. Ha sikerül, a 67-es alapon létrehozni országgyűlési többséget, megvárjuk annak kifejtendő pro- grammját. Ha ez magában foglalja a kívánalmak ama minimumát, melyhez mi is hozzájárultunk, akkor csak az ellenőrzés szerepe jut osztályrészünkül s azt fáradhat- lanul, hiven, becsületesen fogjuk teljesíteni; sőt ha látjuk, hogy a 67-es kormány komolyan iparkodik ígéretét beváltani, még az elvek fentartása melletti támogatást is kilátásba helyezhetjük, de ha tapasztaljuk, hogy ismét egy osztrák becsapási szándékkal állunk szemben, mint annyiszor a múltban, akkor módunkban áll rövid néhány hét alatt elsöpörni helyéről az ilyen- kormányt. Érzünk magunkban annyi higgadtságot és hazafiságot, hogy egy jóindulatú 67-es kormányt munkájában megakasztani nem fogunk, csak azért, mert nem mi jutottunk a hatalomhoz, de annyi erőnk is lesz, hogy a régi mederbe nem engedjük visszaterelni hazánk kormányzatát s az alkotmányos alakba burkolt császári abszolutizmusnak végre valahára meg kell már szűnnie. Bánífy Dezső báró és Rakovszky István urak nem elég nagy államférfiak arra, hogy utunkból kizökkenthessenek; Andrássy Gyula grófról pedig nem hisszük, hogy ilyen szerepre vállalkozzék. Nagyon csalódnánk, ha másként lenne. Könnyű nekünk, mert mi nem vágyódunk a hatalomra; nekünk mindegy, ha maga az ördög csinálja is meg, csak hazánk végre hozzá jusson ahhoz, a mihez törvényen alapuló elévülhetlen joga van. b.
