Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-27 / 30. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 30. sz. 1905. julius 27. Ez lenne <a célon túl nem lövő» álláspont. Ismételjük, mindez nem tudomáson, hanem puszta találgatáson s a körülményekből vont következtetésen alapszik. Lehet, hogy igy lesz, lehet, hogy nem. Az ellenzéknek azonban ily eseményre is készen kell lennie. Mi és mindazok, kik a nemzeti ügy szolgálatába szegődtünk s a mellett szilárdan, kitartóan el vagyunk határozva, fél rendszabályokkal meg nem elégedhetünk. Nekünk határozott, egész munka kell. Nagyon örülnénk, ha szerény fejtegetésünknek meg lesz az az eredménye, hogy az összehívandó közgyűlés egyértelmű megállapodásokra juthatna. De ha, sajnálatunkra, ez be nem következnék, készséggel belemegyünk a harcba, mert semmi áron nem akarunk rászolgálni a címre, melylyel az 1504-ik évi törvény az önkéntes adófizetőket illeti. b. _______TÖVISEK. Anna-napjáiT. Nagy és nevezetes ünnepi nap van ma-------Ol vasd el: elölről s hátulról is Anna! Ki volt ő, jól tudjuk, Máriának anyja, Egy szegény jó asszooy, nem volt sok aranyja ! De volt aranyos jó szive, lelke néki S ezért lön jutalma e földön is égi, Hogy anyja lehetett a Jézus anyjának, Akit ezért később szentté avatának. Sok szép asszony s leány visel Anna nevet (Bár ily nevű bizony sok rut is van s lehet!) Node, úgy általán, mind szép, aki Anna És igy a szép nőknek nevenapja van ma ! . . . Egész népvándorlás megy a Remetére (— Nem mind igazhitű ám az a hitére ! —) Ablakomból látom, tolong sok eretnek, Kiket szép lányszemek csalnak, hitegetnek ! Biz’ őket nem vonzza az.ősi kápolna, Nem térdepelnek ők az oltár zsámolyra, Hanem elmerülnek a nők szép szemében, Ez nekik az ima, ez nekik az éden ! . . . Én meg ablakomban gondolkozom azon : Nem ily érzelmekkel megy-é az Amazon ? . . . Tudja kő mit gondol az a sok szép Anna?. . . Deli ifjúnak nincs ki kosarat adna ! Palást. Szekszárd város vízvezetéke. Hogyha a viz nyerése céljára T—5 közönséges kutat alkalmazunk a jelzett helyeken,- (2 m. átmérő és 15 m. mélységgel), azoknak mindegyike percenkint legalább is 20 liter, valamennyi egy hektoliter vizet fog szolgáltatni. (A gőzfürdő kútja egymaga ád percenkint 150 litert.) Amely óránkint 60 hektó s 24 óránként 1440 hektoliterre vág. Egy lóerő másodpercenkint 75 liter vizet (75 kg. sülyt) emel fel egy méter magasságra s igy 30 másodperc alatt 15—20 m. mélységből 50 liter és 60 másodperc (egy perc alatt) egy hektolitert, következetesen óránként 60 és 24 óránként 1440 hektolitert minden körülmények közt kiemel. Megjegyzem, hogy a nagyobb mennyiségű viz csak junius, julius, augusztus hónapokban szükségeltetvén, három hónapon át esetleg három lóerő kívántatik, amig télen egy bizonyos ideig egy lóerő is megfelel. Az igy nyert 1440 hektoliter viz következően használtatnék fel, esnék fogyasztás alá: A Vár-, Bezerédj-, Posta-, Bartina-, László- és Szarka-utcákon és Béla-téren álló házak közül 200-nak a fogyasztása 190 hektoliter. Az öt közkút- (á 100 hl.) 500 hl. utcaöntözésre, mosásra-s a gőzfürdőnek puha vízzel való ellátására marad még 700 hl. A telep létesítése, felszerelése, alagcső vezetés költségei hozzávetőleg a következők: 1. A kisajátítandó kutterület 300 Q-öl á 2 korona — — — — -— 600 kor. 2. Egy istáló gázolókör fedéltetővel 1000 » 3. Öt kút — — — — — — 1000 » 4. Egy nagyobb szivattyú — — 500 » 5. Két hámos ló —- -— — — 400 » 6. A kutaktól a víztartóig vezetett egyszerű cserépcsövek (egészséges, fertőzetlen hegyi talajon lévén' elhefpezendők, a porázus cserépanyagon keresztül fertőzött anyag beszivárgásától, a csővezetékbejutásától nem kellvén tartani (700 m. hosszú, á 50 fillér — ' — — 350 » 7. 50 □~öl terület a vízmedencékhez á 4 korona — — — — — 400 » 8. A felső nagyobb vízmedence (5 m. sz., 5 m. h. és 2 méter magas), hogy a város vizelárasztásával ne veszélyeztessék, erős cement rakással — — — — — — 1000 » 9. Kisebb tartalék medence — — 600 » 10. A víztartók és a. városházig vezetendő 200 m. betoncső, párosán 400 m. (Valla szerint) 1 K 20 f. 520 » 11. A városházától a Múzeumig 1000 m., a kórházig 700 m., a vashidig 600 m., a fogházig 20 ) m., ösz- szesen 2500 méter, kettős csővezetéssel 5000 méter. — Ennek méterét 1 koronával — — — 5000 » 12. Öt közkút, csap és 50 hl. bazennal, á 300 kor — — — — 2000 » 13. Csőelhelyezési munkálatok méterenként 25 fillér — — — — 1624 » 14. Csapok — — — — — — 500 * Összes kiadás 15295 kom Egy ártézi kút ezen az összegen elő nem állítható. De az, eltekintve attól, hogy az ártézi kút vizét éleny-bacillus hiányában nem minden ember szereti, az utca öntözésnek meg nem felel. Ha pedig' az alagcsövezés költségeit számítjuk, melyek annál is szükségeltetnek, az a 20—30 ezer korona fúrási költségekkel együtt körülbelül négyannyiba kerül. A fenti 15 ezer koronából a kutak és vezeték közelében fekvő háztulajdonosokra kivettetnék az összeg harmadrésze. Ez kitesz az illető ház lélekszáma és egyéb fogyasztási szükségletei szerint egyszer s mindenkorra 20 — 30 koronát. Az összegnek másik harmada az egész lakosságra pótadóban vettetvén ki három évi részletben 1600 ház után, egy évre circa egy korona esik. A harmadik 5000 koronát a város fedezné egy felveendő kölcsönnel. S ezáltal fedezve van az alapberuházás. A naponkénti vizmerés és öntözés költségei, vagyis egy pár lótartása kocsissal évi 1600 korona s egy utcaöntöző, csapnyitogató szolgának 4 hónapra, á 50 kor. = 200 kor. a kiadás. Ezen összegből a lakosságnak azon amelymek utcája vagy háza előtti tere ; lesz, 800 koronát (200 ház egy évre 4 k egy hónapra 1 korona 25 fillért) szives-, áldozni, hogy egészségét, légző szervét, uuio- rait a nyári portól megkímélje. A hiányzó ezer korona megtérülne azon. lakosoktól, gőzfürdőtől, stb., akik a vízvezetéket a konyhába vezettetnék be. Vegyünk fel 100 családot, kik ezt a kényelmet maguknak megengedik. Ezek azért szívesen fizetnek naponta 3 fillért. Ami száz család után egy-egy napra 3 korona. 365 napra 1095 korona. Hogy a háztulajdonosok konyháiban a viz szertelenül ne fogyasztassék, amennyiben a kihajtotta magát s lelógatott fejjel, búba merült szívvel távozott tova ! Egymásra néztek a fiuk ! Ők is szótalanul kitták borukat, megszorították egymás kezét, tán erősebben, tán melegebben, mint máskor, aztán szétmentek, eltávoztak. Váljon mi vette el kedvüket? Tán e szerencsétlen, elzüllött alak látása, avagy talán a jövő szenvedések megmagyarázhatatlan Hőérzete ?!.... A kis leányka. Elpusztult a közeli falu, elpusztította az legborzasztóbbika a : tűz. Rettenetes volt s munkájához a pokoli zenét a szél- Ao 'Itatta. Alul. látvány volt az elpusztult falu, •ubb, szivettépőbb volt az embe- vonal cacinue, kigyulladt fájdalma s a ajánl 1903/4. ev a hir s beszélgetőül s beállott nyoAz árak és más sék fordulni a ;zöszke kis lány, tve, figyelemmel tűzifát, bőgni Slavonische Waí in kiszaladt . . Frank &ó Mennyire a§, inyáért. Dobogó cze& ec az országúton, esz: legszebb babáját kezében tartva, kipirult arccal a leégett falu felé igyekezett. Hová mégy kicsikém ? »Elviszem babámat a leégett embereknek, mert megakarom őket menteni a nyomortól!« mondotta szelesen a kis leányka. A nemes jó szívnek ez igaz megnyilvánulása ügy meghatotta az édes anyát, hogy pirongatás helyett ölébe kapta kócos kis gyermekét s könyezve, boldogan csókolgatta ........... A koldus. Érettségi vizsgám készültem a magyar irodalomból. Épr'o*~ \ Petőfit és költészetét. Elmerengtem yrtemzon ! Fülembe csengett »Nem. kém elé varázsolódott a múlt dics Halk kopogt belép egy megőszült, meggörnyec fél keze van, azon is négy ujja s ben egy bot, hogy azzal is segítse Ősz fején végig húzódik egy be, hely; arca rózsái elnyilottak már, c \z volt a régi, tüztől villogó »Talán alkalmatlan va ivarom jó uram ? Tekintsen reám s alamizsna nélkül. Szégyen pir mat, mikor kezemet alamizsna utál. de mit tegyék, mikor éhezem. Sok k, mert úgyis keserű minden falaton dolgoznék én, örömmel húznám az i, még a véres verejték is kedvesebb volna, mint a legszívesebben adott alamizsna. De mit tegyék fél karommal, béna lábaimmal, megtört lelkemmel ?« Ránéztem a szenvedő öregre s egész lénye, megjelenése valami roppant fájdalmas hatást gyakorolt reám. Úgy resteltem neki alamizsnát nyújtani. Remegve kérdeztem: »Bácsikám, hol vesztette el félkarját ?« Észrevette ágyam fölött Damjanics arcképét. Büszkén emelte föl ősz fejét, reszkető kezével a képre mutatott: Édes öcsém ő volt a vezérem, áldja meg az Isten, mind a két kezével!« Nézte sokáig a képet, aztán rám tekintett melegen, bizalomteljesen s hevesen megszorította kezemet. Mély csend volt .... nem hallatszod más, csak sziveink dobogása s közös sóh íjunk : Magyarország, szegény Magyarország! Az özvegy anya. Elhangzott a »Libera« utolsó szava, lee gedték az egyszerű fakoporsót az anyafölcj£0^ Elment a pap, eloszlott a kicsi gyászoló köz . ség, csak egy szegény, megtört asszony állr^ sir mellett. Nagyon öreg volt már. Haja, n«llÓ a szeplőtlen hó, oly7 fehér, teste megrosk, Egyetlen fiát temette, szivének kincsét, egyeAÍ* reményét, élete fentartóját. Leírhatatlan íajdali^| T rettenetes jajgatásban tört ki, mikor fia kopo ' sójára a sírásók egykedvűen dobálták az érz ketlen hideg hantodat. A vad sirásó, nem tinek* ettel,
