Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-27 / 30. szám
1905. Julius 27. 3. ömlés nem szoríthatnék a napnak bizonyos óráira, egy oly bőségü, illetve nyílású csappal volna ellenőrizhető, amely 10—12 órai szakadatlan folyás dacára sem adna két hektoliternél több ivóvizet. Éjjel a főcsapok elzárattatnának. A vízvezetéki csőhálózat elhelyezésével és utca Öntözés körvonalazásával lehet egyúttal alapját letenni a majdani belvárosnak s igy^ a drága és olcsóbb lakások, házak közötti különbséget föltüntetni. Dr. Hilbert István Mesterek és segédek. Kis mesterekről és azok segédeiről lesz szó, a magyar iparnak a legmostohább gyermekeiről. Azt szokták mondani, hogy mindenki a maga mesterségére panaszkodik és a cipész váltig eskiidözik, hogy inkább megöli a fiát, mintsem a maga mesterségére nevelje ; mig ellenben a szabó azt mondja, hogy inkább cipész legyen a fiából csak szabó ne. És igy végig, kiki szidja a magáét és jobbnak tartja a másét. Azért van az, mert bizony minden kis iparosnak elég az oka panaszra. Nézzünk csak körül : hány kis iparost találunk, aki tisztességesen meg tud élni mestersége után ? Éjjel-nappali munka és nehéz nyomorúság jár nálunk a kis iparral. És a szakadatlan, emberfölötti munkában, meg a nyomorúságban nincs semmi különbség a kis mester és a segéd közt; egyiknek a sorsa éppen olyan, mint a másiké. A kisipar pusztulása seholsem olyan rohamos, olyan rémitő, mint nálunk. Ha figyelemmel kisérjük a gazdasági fejlődést, azt tapasztaljuk, hogy munkaadó és munkás közt mindenütt ádáz harc folyik. A munkás kevesli bérét és sokalja a munkaadó nyereségét; ■e miatt elégedetlenkedik, duzzog és néha harcra kél. A kisiparnál ez nem igy van. Ennek oka azonban nem az, hogy a munkás meg van elégedve sorsával, hanem egészen más. A kisipar munkása nehéz sorsban él, de látja, hogy a kismesterek ugyanolyan — sőt még rosz- szabb — sorsban vannak, mint ő. Látja, hogy a kismesterek nem gazdagodnak meg az ő rovására, hogy ők is nyögnek és vele együtt szenvednek a piszkos verseny súlya alatt. Mig a munkások szombaton este biztosra várják csekély bérük kifizetését, addig , a kismesterek sokszor nem tudják, honnan teremtik azt elő. A munkásoknak a kismesterektől nincs mit irigyelni, nincs mit várni, nincs mit követelni, azért tűrik sorsukat nyugodtan. Munkást és munkaadót egyesit a közös baj és a viszonyokat ismerő ember megdöbbenve kérdi: «Ki inkább sajnálni való a kisiparban, a mester-e vagy a segéd ?» A mester roskadozó inakkal huzza az örökös jármot és huzza, amig ki nem dől, a mig el nem viszik oda, a hol megszűnt a küzdés és a jutalom, a remény és a csalódás, az öröm és a keserűség. Annyit nálunk nem keres a kismester, hogy félretehessen néhány garast öregnapjaira, hogy majdan békés nyugalomba tölthesse élte utolsó éveit: »Dolgozzatok, mig mécsetek ki nem alszik !« Ez a jelszó és ma-holnap spirituszba fogják mutogatni azt a kismestert, a ki egy kis vagyonkát tudott összekuporgatni a keresményéből. A segéd végig csinálja a kismesterrel a nehéz küzdelmet. Bajjal él, sokszor tengődik munka nélkül és ' szinte lemond arról a reményről, hogy valaha önállósítsa magát. Egyébb iránt nem is olyan kecsegtető ez a remény, mert hiszen önállóságra jutván, sorsa tovább is a régi marad, sőt sokszor még rosszabra válik, A legfőbb baj, hogy a magyar kisiparosok innen-onnan teljesen fölöslegesekké válnak, mert hazánkat a külföld látja el gyári készítményeivel. Ez ellen csak a külön vámterület használna. A másik baj az, hogy az idegen verseny mindinkább elfajul, elaljasodik és a legpiszkosabb, legszemtelenebb módon igyekszik kisiparosainkat tönkretenni. Igazán itt az-ideje, hogy a legerélyesebben foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel és országosan gondoskodjunk annak ellenszereiről.-Mig ez nem történik, a kismesterek és segédeik közös nyomorúsága csak növekedni, de csökkenni nem fog. TQLNAMEGYEI KÖZLÖNY 30. sz. KÜLÖNFÉLÉK. — Vármegyei bizottsági ülések. Tolnavármegye útügyi bizottsága Döry Pál alispán elnöklete alatt tegnap délelőtt 10 órakor ülést tartott ; a vármegye pénzügyi szakosztálya ma délelőtt tartotta ülését. — Annanapja. Tegnap volt szt. Annanapja mely napon Szekszárd és vidéke r. k. hívői tömegesen vonultak ki a Remete kápolnához, hol szent misét és prédikációt hallgattak. A szent misét és magyar prédikációt Dr. Fenth Ferenc szekszárd-uj városi plébános tartotta, mig a németajkú hívőknek Kuhl József tolnai s. lelkész tartott szent beszédet. — Kinevezés. Steineker Ferenc kir. tanácsos volt szekszárdi kir. közalapítványi gazdászati felügyelő a vallásalapitványi uradalmak gazdasági főfelügyelőjévé neveztetett ki. — Áthelyezés. Múlt számunkban jeleztük, hogy a magyar államvasutak üzletvezetősége Pollacsek László darányi állomásfőnököt Szek- szárdra hetyezte át; Berényi József szekszárdi főnök, ki több év óta általánosan ismert pontos, előzékeny hivatalfőnöke volt nagy forgalmú vasúti állomásunknak, Szombathelyre lett kinevezve az üzletvezetőséghez ügyosztályvezetővé. — Áthelyezések az egyházmegyében. Zsiffkó Mihály segédlelkész Mohácsról Dőlni Miholjácra, Mogzis Imre segédlelkész Valpóról Mohácsra, Mátay Antal s. lelkész Petrievciről Valpóra, Bistyán Vitusz segédlelkész Dőlni Miholjácról Petrievcire lettek áthelyezve. — Tollnokból — igazgató-tanitó. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Szánkássy Sándor legutóbb krassószörénymegyei tanfelü- gyelőségi tollnokot saját kérelmére a mosoni állami elemi népiskola tanító ává nevezte ki és az igazgatói teendők vezetésével is megbízta. Szánkássy a múlt évben baranyamegyei, azelőtti pedig tolnamegyei kir. tanfelügyelőségi tollnok volt. — Szekszárd város választókerületei. Múlt számunkban már közöltük a város képviselőtagjainak választói és választókerületei számát, mely utóbbinak közlése téves volt, amennyiben I. kér. 1—330 házszámig, választók száma 513, II. » 331—640 » » » 509, III. » 641—940 » 506, IV. » 941 — 1320 » » € 507, V. » 1321-től végig a külter. lakókkal 496. A választók száma tehát összesen 2530. A városi képviselőtagok választása előre láthatólag a jövő hó második felében lesz. Már most felhívjuk tehát a választók figyelmét arra, hogy a városi képviselők választására minél nagyobb számban jelenjenek meg; minden választó 14 képviselőtestületi tagot választhat. — Engedély meghosszabbítás. A kereskedelmi miniszter Totth Ödön és Totth István ügyvédeknek Pakstól Ujdombovárig és íolyta- tólag Balatonföldvárig adott vasúti előmunkálati engedélyt egy évre meghosszabbította. — Elismerés. A bátaszéki általános ipartestület legutóbb tartott ülésében jegyzőkönyvi elismeréssel tüntette ki Schuler József nyugalmazott tanítót, aki már 10 év óta nagy ügybuzgalommal és pontossággal vezeti az egyesület jegyzői teendőit. ván megérteni a mérhetlen fájdalmat, durván rákiáltott a szegény asszonyra: »Menjen, ne óbégasson és jajgasson már, azt hiszi, arra föltárnád a halott ?« A kegyeletnek, a megszentelt fájdalomnak ily durva megsértése annyira fölzaklatta lelkét, annyira hevitette fájdalmát, hogy egy irtózatos sikoltással élettelenül rogyott le a földre! . . , . Arcára nyugalom ült. Megszakadt a szive, de elmúlt fájdalma, mert lelke gyermekét ismét föltalálta. Krétarajzok. Irta : Sió, — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárcája. — III. Kisértet a várban. Nyájas honpolgár ! Ha nem voltál huszárőrmester, vagy legalább is mészároslegény életedben, úgy akkor tedd a >Brusztkásztl«-idra a kezedet tágranyitott szemmel és jól hegyezett füllel- olvasd e kriminális közleményt, mindenek előtt mondván a népigét; «Minden jót tett lélek dicséri az Urat!» Aztán, ha még nem láttál volna eleven kisértetet, figyeld meg e sorokat, jó és üdvös dolog tudni, hogy szellemek is léteznek a kikkel érintkezni sőt mulatni is lehet. Történt vala pedig az eset anno Domini 1887; arra fölfelé, nem ugyan Trencsénben, hanem vármegyénk éj szaki részén fekvő egyik falujában, mikor is az a rémhír járta be a falut, hogy „Kisértet jár a várban I“ A gyengeszivüek érré aztán annyira megrémültek, hogy nem lehetett volna őket Török A. és társa legelső főnyereményéért sem a várba csalni, hanem a kíváncsiság a Czincza partra hozta őket, hol várakozási állásba helyezvén magukat, lesték a történendőket. És történtek is a várban krimináls dolgok. A kisértet állandó lakóul bekvártélyozta oda magát, s a rémitgetések napirenden voltak, melynek kiváló és főfaja volt a kődobálás. Ha aztán a babonás tömeg egy-egy bátrabb csoportja megjelent a vén vár kvadrát-udvarán: hullott a kőzápor, miként a jégeső, s ki a hátát tapogatta, ki pedig a kupáját vakarta, már t. i. ott, a hol a kisértet jónak találta az illetőn centrumot találni. — Meg kő fo~nyi, meg kő néznyi a bestiát! — hangzott a tömegből. Erre a merész felkiáltásra aztán egy bennlakó bátor honpolgár revolvert ragadott, s amúgy Istenigazában összevissza lődözte a vén vár ódon falait, nagy jukakat lővén a levegőbe. És aztán ? Erre azfán a ravasz kisértet avval válaszolt, hogy egy fél kilós tégladarabbal a bát$r lövöldözőnek úgy az arcvonalába argumentálj rrtiként minden további kisértet-fogási képessége bizonyos időre fel lett függesztve. A tömeg ámult-bámult, s meglepetéséből a kisértet naiv hangon elzengett válasza ébresztette fel. A válasz pedig szólt vala ekképen : «Vagyok ulyan csontváz, mint te, Lüvök ujan nagyot, mint te ; Ha nem hiszed, gyere velem: Én vagyok a Vár-i szellem!» Erre a nótára aztán a várban lakó bádogos annyira megrémült, hogy odahaza bebújt az ágy alá és kilenc napos hideglelés tölt ki íajta. A medicinát a patyikus nyújtogatta be neki messzelátóval. Lett erre nagy ribillió, a kisértet dominálta a helyzetet. Harmadnapra aztán egy elszánt, hős jelentkezett: Pepi, a lábszij- és kaptafák nagymestere, a várhegyi csizmadiák hátramozditója. — Megfogom én, az anyja boldogságát a kisértettjinek. Iszen tennap is láttam, kotlóstik képibe ült a vár tetejibe, — erőlködött Pepi. — Ilyen ember kő nekünÉ — replikázott a sokadalom. No, csak rajta. Erre Pepi rohamot indít a kisértet ellen; neki ugrik az emeletre vezető lépcsőnek, kezében egy három méteres póznával A póznával jobra-balra hadonáz, s a polcra rakott tejesköcsögöket mind leveri; a cserepek indigná- lódó csörömpöléssel hullanak a földre. De most mi történt ?! Óriási rengés, ropogás és egy — tompa zuhanás. Pepi ur alatt
