Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-27 / 30. szám
XXXIII. évfolyam. __________________30. szám._______ Szekszárd, 1905. Julius 27. fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét jj illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére minden- i nemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, 1/a évre 6 kor., lU évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200 — 300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Tiszta bort a pohárba! Az alkotmányválsággal párhuzamosan vármegyénk határain belől fokozódik az érdeklődés aziránt, kogy mikor és minő alakban fog a nemzeti jogokért való küzdelemben szint vallani a mi törvényhatósági bizottságunk. Hát ha a legközelebb lefolyt eseményekre tekintünk vissza, midőn ez a bizottság tüntetőleg nagy többséggel bizalmat szavazott Tisza Istvánnak és kormányának ; midőn a házszabályok olynemü módosítását helyeselte, melynek célja mindennemű nemzeti ellentállás kitörése volt, akkor kétség szállja meg lelkünket, hogy váljon a mi vármegyénk állást foglal-e? a hazafias küzdelemben, vagy pedig megmarad annak, minek ma széles körökben hirdetik : lekete-sárga császári pártnak. Na, de egyelőre higyjük a jobbat, any- nyivaí inkább, mert ily irányban a legutóbb' időkben bizonyos vigasztaló jelenségek merültek fel. így Széchenyi Sándor gróf főispánunk a főrendiházban azokhoz csatlakozott, kik a Fehérváry kormánynak bizalmatlanságot szavaztak ; Dőry Pál alispánunkról pedig az a hir kelt szárnyra, hogy inkább a szabadelvüpártból kivált Andrássy csoport politikai nézeteit vallja; de azért tartsuk szárazon a puskaporunkat, mert oly irányzatról is van tudomásunk, mely a régi nyomokon kíván haladni. Most pedig feleljünk a két kérdésre, melyre nézve a nagy közönség nyugtalanul várja a tájékoztatást s mely a törvényhatósági kisebbség magatartására nézve döntő befolyással lehet. Az egyik kérdés az, hogy mikor lesz a törvényhatósági közgyűlés. Erre a kérdésre, jó forrásból nyert értesülésünk szerint azt a feleletet adhatjuk, hogy a nyári közgyűlés megtartása augusztus hó 8-dra van tervbe véve. A másik sokkal fontosabb kérdésre csak találgatások alapján adhatunk feleletet; arra nézve, tudniillik, hogy minő lesz a törvény- hatóság állásfoglalása az országgyűlés által határozatilag kimondott szenvedőleges ellentállás kérdésében. Eire nézve tisztelt laptársunk : a «Tolnavármegye», utolsóelőtti számában, egy sugal- mazottnak látszó közleményt hozott, melyben megnyugtatni kívánja a háborgó közvéleményt, de a tervbe vett állásfoglaláshoz ritkított betűkkel a következő megjegyzést fűzi: a hozandó határozat semmi esetre sem fog a célon túl lőni. Megvalljuk őszintén, hogy ilynemű állás- foglalás előttünk teljesen érthetetlen ; mert vagy csatlakozik a törvényhatósági bizottság eddigi többsége az egyesült ellenzék magatartásához s bizalmatlanságot szavaz a Fehérváry kormánynak s ebből kifolyólag törvénytelen és alkotmányellenes kormányzásának folytatására szükséges minden eszközt megtagad tőle s még 'az önkéntesen befizetett vagy befolyó adózások beszolgáltatását is mellőzi; úgyszintén az ujoncállitás- nál, még az önként jelentkezőkre nézve is mindennemű segédkezést megtagad; vagy pedig odaáll a törvénytelen kormány oldala mellé s a nemzetrontó politika támogatására vállalkozik. E kettő közül kell nyíltan és férfiasán a törvényhatósági bizottságnak választani. Vagy, vagy. Olyan lanyha, kertelő, «kecske is jól lakjék, meg a káposzta is megmaradjon»-féle magatartást manapság nem lehet követni. Vagy a nemzet, vagy ellenségei. Ezek egyike vagy másika mellett kell állást foglalni. Egy előkelő vármegyei tisztviselőnek beszéd közben elejtett szava is megerősített bennünket abban a hitben, hogy az augusztusi közgyűlésben a többségben levő párt, ha ugyan időközben kisebbséggé nem lett, olyanforma határozat meghozatalát óhajtja, hogy megtagadja ugyan az adófizetésnél és ujoncállitásnál való közreműködést, de az 'ónként befolyó) adók beszolgáltatása és ónként jelentkező újoncok bevonulása elé akadályokat nem gördít. TÁR CZ A.___ Ir igységem. Hogyha nélkülem mégy Szép fehér ruhádban Végig az utcákon, — Nem szeretem látni: Azt a pár percet is Annyira sajnálom! Irígylek mindenkit, Ki akkor lát téged, Mikor én nem látlak; S csak rosszat kivánok A te látásodban Örvendő világnak! Irigylem, ha más lát, — Napra is haragszom, Ha rásüt sugára Halovány arcodra, Karcsú termetedre És — fehér ruhádra!. . . Németh Pál. Apró történetek. Irta: Virág. A szegény cigány. Együtt ült a vidám társaság. Mind fiatalok, mind-gond nélküliek, kik nem ismerik még az élet terhét, keservét; kik sziveikben egy tisztán csodásán kiszínezett ábrándvilágot rejtegetnek, telve reménynyel, vágygyal es erővel. Mulatnak ! köszöntik a megérdemelt vakáció napsugaras kezdetét; búcsúztatják a bezárult gyermekvilágot. Csengnek a poharak; a gyöngyöző, mosolygó bor csapongó jókedvre deríti a fiukat. A szivökben duzzadó'érzés zengő kacajban, vig dalban ter ki. Mikor a jó kedv már-már eléri a tetőpontját, közeleg a társaság. Kíé/egy szegény cigány. Örömmel várják a fiuk, hiszen mulatni igazán csak cigány mellett lehet! A cigány lassú, gondterhes lépésekkel közéledik ; mikor odaér, megáll, szótalanul bámul a vig társaságra, mintha azt gondolná: Szegény gyermekek sírjatok inkább, mint mulassatok. Hiszen a gondnélküli, boldog gyermeksrgteket temetitek és ami ezután jön, az a szenvedések végnélküli láncolata! A jó kedv, mintha megijedt volna ez élő fájdalom, e megtestesült szenvedés láttára! Az e^yik fiú bort önt a pohárba: »Igyál szegény egány, fojtsd borba'bánatod !< Szótalanul, mély főhajtással fogadja amáz, kocint mindegyikkel s azután — a nélkül, hogy ajkához emelné, leteszi a poharat.' Megtörli bozontos hosszú haját, mely betakarja a gondoktól mélyen ráncozott homlokát, igazit egyet gondozatlan, kuszáit bajuszán, lelógó szakálán. Hóna alól repedezett hegedéit vesz elő, melyen mindössze két húr éktelenkedik ; megtört, homályos szemeit, — melyek mély érzésről, nagy szenvedésről tanúskodnak — a társaságra veti s mély szomorú hangon szól: »Kedves gyermekek, hallgassák meg az én élettörténetemet!« Ajkához emelte a hegedéit. Megcsendült a nóta: ^alta Ha kimegyek a temető árkába. Ráborulok édesanyám sírjára. nős jelentKelj fel anyám, kelj fel anyám sirodbßagymestere> Csavargó lett egyetlenegy fiadból. ditója. Jaj de bajos a szerelmet titkolnia boldogságát a Tövis közül az ibolyát kiszedj láttam, kotlóstik Kiszedtem én, de megsgó _ erőlködött Pepi. Azt szeretem, ki az , ,, , .. , ,, . ko nekünk — replikazott Tr. , ,, , csak rajta. Ki gondolta v J , , ,, "" . , _,,ohamot indít a kísértét ellen; abból a rozzant fa „ , „ , tudjon kicsalni ? í neletre vezet0 lePcsonek’ keZe‘ hanem a szive d< méteres Póznával A Poznaval szakadatlanul c‘donaz- s a Polcra rakott teJeS' a dalt, hóna alá’ind leveri i a terepek indigna- kérték a fiuk, fölössel hullanak a földié, még! Hajthatatla mi történt?! Óriási rengés, ro- — tompa zuhanás. Pepi ur alatt
