Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-13 / 28. szám
1905. Julius 13. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 28. sz. D. — Csörgető. A múlt héten kiválóan alkalmas volt az időjárás a CsörgetŐn való fürdésre. Kicsi e tó, de vize kedves, különösen a nők és a gyermekek élvezik nagymértékben. Délelőttön- kint előkelő nőközönség s gyermeksereg — •mondhatnók — játszik a vízben. Az ismerősök találkát adnak itt egymásnak s a nagy hőségben talán nem is lehetne helyet találni városunkban, ahol kellemesebben telnék az idő, mint itt. Délután, legkivált ünnepnapon, nemcsak a tó vize népesedik be, hanem a tó partján levő vendéglő is. Itt vidám zene mellett, zsibongó, mulató társaságok foglalnak helyet az asztalok mellett s vasárnap és csütörtökön a szokásos halvacsora, jó borok emelik a kirándulók kedvét. Néha egy-egy bátrabb hölgyek s férfiakból álló társaság csónakba ül s dal mellett eveznek a tavon föl s alá, kivált holdas estéken. Ilyen csónakázás alkalmával szövődött itt már rózsa- c.lánc, mely örökre összekötött eddig egymástól távol levő sziveket. Örülhetünk, hogy a fürdő tulajdonosa, Etl Krescense urhölgy, mindent elkövet arra, hogy a fürdőző közönség minden tagja a CsörgetŐn jól érezze magát. /I— A «sztrájk » A cselédek és aratók igy nevezett bérmozgalma a dombóvári járásban véget ért, a katonaság és idegen mnnkások nagy része már el is ment. Több helyen engedmények utján, összesen négy helyen hatósági kényszerrendszabályok által szűnt meg a mozgalom. Összesen 163 ember lett elitélve és elzárva, ezek közül 157-re nézve a munkaadó kérte a büntetés felfüggesztését és ezek dolgoznak, 6 ember a szekszárdi ügyészség fogházában van. Az u. n. sztrájk utolsó jelenete a legizgalmasabb volt. Ugyanis a hírhedt döbrököziek Tüskén végig megmaradtak makacsságukban, miért is Reich Oszkár szolgabiró kivezettette őket a munkahelyre junius 6-án s miután akkor sem akartak eleget tenni a szerződésnek, valamennyit 30 napra elitélte. Az elitéltek kijelentették, hogy rém loptak, sem nem raboltak, s igy nem t őket bezárni, különben is «törvényen állapot van!» Ezeknek reirát meg kellett ni, hogy a büntető törvényre nézve nincs exlex s a szolgabiró felszólította Gábriel járásőrmestert, hogy karhatalommal kisérje be őket. Most kezdett a dolog válságossá lenni! Mialatt a járásőrmester a menet elejét rendbe állította, több oldalon kiléptek az emberek s vissza akartak menni a kocsihoz hangosan kiabálva, hogy nem hagyják magukat bekísérni. Miután az egy--, szer elszélyedt embereket nehéz lett volna összefogdosni, a szolgabiró figyelmeztette a csendőröket, hogy a kilépést a legnagyobb erély- lyel akadályozzák meg. E közben történt, hogy a legjobban erőszakoskodó Fűzi Istvánt egy csendőr visszalökte a sorba, mire az nekiugrott a csendőrnek, megragadta mellén a zubbonyát, s másik kezével kését kereste. Ezt látván a a mellette álló szolgabiró, rákiáltott a csendőrre, hogy használjon fegyvert, de a meglepett és az előnyomuió tömeg közé szorult csendőr nem tudta hamarosan fegyverét használni, társai pedig másokkal álltak szembe szuronyszegezve. E válságos pillanatban Reich Oszkár szolgabiró nehéz botjával kétszer nyakszirten ütötte Füzit, akit elborított a vér, és erre eleresztette a csendőrt. A «fegyvert használni» kiáltásra oda ugrott 2 csendőr, akik Füzit megragadták s azután a szolgabiró felszólítására az őrsvezető a zsebében levő kézi bilinccsel megvasalta. Miközben hárman a még mindig erőszakoskodó ember megbilincselésével voltak elfoglalva, a tömeg segítségére akart sietni Füzinek, s nekiment a szolgabirónak, ki mellett csak két csendőr maradt, miután a járás- őrmester kivont karddal igyekezett a tömeget rendben tartani s más oldalon volt lekötve. A szolgabiró szorult helyzetében kénytelen volt revolverét a tömegre irányozni, figyelmeztetve őket, hogy ha még egy lépést tesznek ő lőni fog, ugyanezt tette a mellette álló két csendőr. E közben a csendőrök elkészültek Fűzi meg- vasalásával s miután Tüskéről újabb két csendőr érkezett, az őrmester nyolcadmagával most már megfékezte a tömeget, melyet felhúzott puskával kisértek tovább. Dőry Hugó ekkor kocsin a szolgabiróval a fácános mögött álló s a szolgabiró által időközben tett jellövésre már figyelmessé lett katonasághoz sietett, mely futólépésben érkezett a csendőrség segítségére, a mely most már könnyű szerrel bekísérte az embereket Dombóvárra a községi fogházba. A délután folyamán Döry Hugó kérelmére kibocsáj- tották a munkára jelentkező embereket Fűzi István és öt társa kivételével, kiket hatóság elleni erőszak miatt átadtak az ügyészségnek.- Ezen utolsó akkorddal — szerencsére vér nélkül — végleg el lett fojtva ezen esztelen bérmozgalom s a félrevezetett nép remélhetőleg be fogja látni, hogy kényszereszközökkel szemben kényszereszközöket kell használni s mindenképen ők húzzák a rövidebbet. Hanem a gyökerét a bajnak majd csak ősszel tudják kiirtani néma hatóságok, hanem a munkaadók. Adja Isten hogy úgy legyen és Ő kíméljen meg bennünket a jövőben ilyen napoktól, gazdagot és- szegényt, erőset és gyengét egyaránt! — Helyreigazítás. Lapunk múlt számában a szekszárdi kir. törvényszék 4276|tkv. 1905. számú végzése folytán közzétett árverési hirdetmény szerint a Hímmel Adám tolnai lakos ellen kitűzött árverés nem 1905. évi junius 25-én, hanem 1905 évi július hó 2o-én délelőtt 10 órakor lesz megtartva. — Le a dualizmusos cimjslzéssel! Sokan, még a jó hazafiak közül is, úgy megszokták a dualizmust és germanizmust, hogy fel se tűnik nekik, miszerint cimjelzésükben saját maguk is az Ausztriával való dologi állami kapcsolat jellegét használják, sajá maguk is germanizálnak s ezzel tüntetnek önálló államiságunk ellen. Tudjuk, hogy nyelvében él a nemzet, de arra, hogy a magyar nyelv uralmát elősegítsük, már nem fordítunk gondot, hisz — mellesleg megemlítve — hazafias irányú köz- művelődési egyleteink is elzüllenek, mert azt a nyomorult egy-két korona évi dijat százezrek helyett csak néhányan fizetik. No de nem erről akarok beszélni, hanem arról a valóságos hazafias szégyenről, hogy Magyarhonban a ki cim- jelzéses levélpapírt, borítékot vagy cimtáblát használ (iparas, kereskedő, ügyvéd, mérnök sat.) az kettős cimjelzést használ, t. i. fele magyart, fele németet. Mintha a magyar nyelv oly jogosulatlan s barbár lenne, hogy a magyar cimjelzés mellé még szükséges lenne címünket németül is kitenni, mintha a civilizált európai (német) nyelvvel tolmácsolni akarnánk, miszerint mi csak egy nyelvileg félbarbár és közjogilag önállótlan néptörzs vagyunk, a német nyelvű Ausztria árnyékában. Értem, hogy osztrák és külföldi összeköttetéseinkben indokolva van, hogy németül is körül írjuk cimzésünket, nem is mondom, hogy ezt ne tegye az, a kinek szükséges, hanem kifogásolom, mert nem lehet eléggé kárhoztatni azt, hogy fele magyar fele német legyen a címzés. Legyen hát a cim nagybetűkkel — felül a teljes sort betöltve — egészen magyarul, sem valamint a cim alatt balról szoktuk a postatakarékpénztár, klering, bankzsíró, vagy távbeszélő számot tenni kisbetűkkel : éppen úgy tegyük ezután ezzel szemben jobbról a nagybetűs magyar cimjelzés alá a németet. Péld. NEMBÁNOMDI PATÓ PÁL ÜGYVÉD Piripócs, L, Faluvég-utca 0. Telefon 1848 szám Paul Pató Advokat Bankzsíró 1904 XI. 17 szám. PIRIPÓCS (Ungarn) Klering 1904. XII, 13. szám Postatakarék 1905. I. 26. szám. I. Faluvég-gasse 000. Ezzel a formával kiküszöböltnek jelentkezik a dualizmus jellege címzésünkön, kidomborita- tik önálló magyar államiságunk és a jobbról levő szerény alsó helyen a céget németül is jelezheti az, akinek erre szüksége ván. E dolog magában véve kicsinynek látszik, tényleg azonban nagy érzéketlenségünkre vall, hogy eddig is magunkat cimjelzésünkben nem közjogi önállóságunkban tüntettük ki, hanem a külföld előtt magunk dokumentáltuk fele magyar fele német voltunkat, mintha csak az egységes »osztrák birodalomnaK« volnánk fele alkatrésze. — A napszurás áldozatai. A rekkenő hőségnek már sok áldozata van. így Balha J.-né decsi lakos, a mint Szekszárdról haza ment, napszurást kapott, a melynek következtében megőrült és a szekszárdi Ferene-közkórházba hozták gyógykezelés végett. — Somberekről pedig azt írják lapunknak, hogy ott meg egy arató munkás a nagy hőségtől rosszul lett és eszméletlenül hanyatt vágódott a földön. A szerencsétlen ember rövid kínlódás után meghalt. — Arpatolvajok. Három ismert szekszárdi jómadár névszerint: Csilus Banga István, Ágoston Gáspár és Vég István, múlt vasárnap összebeszéltek, hogy éjjel kimennek egy kocsival learatott gabonát lopni. A vámházon tüli mezőre mentek, hol Frei Nándor árpaföldjén rakodtak meg. Oviján Ferencz mezőőr azonban rakodás közben meglepte őket s midőn a tolvajokat kérdőre vonta, felelet helyett Vég István baltájával úgy vágta fejbe, hogy a mezőőrt rögtön elborította a vér. A kegyetlen szivü Ágoston agyon akarta verni a csőszt, de Ranga megkegyelmezett neki, ott hagyták s árpakévékkel megrakott kocsijukkal hazajöttek. Később a mezőőr magához tért bevánszorgott a vámhoz, honnét súlyos sebeivel lakására szállították. — Öngyilkosság. Máté Mihály szekszárdi földmives a fölötti elkeseredésében, hogy fiaival mindig . viszálykodásban állott, folyó hó 3-án háromszor magába lőtt. Két golyót eltávolítottak a testéből, a harmadik azonban bennt maradt, amelynek következtében múlt hétfőn meghalt. — Kuruzsoló cigányasszonyok. Folyó hó 3-án reggel Balog István Jónájsz szekszárdi lakoshoz két cigányasszony: Ráfael Sándorné és Kolompár Mári azzal állítottak be, hogy a gazda feleségét meghívták vajdájuk feleségéhez komaasszonynak. Beszéd közben megtudták, hogy Balognénak van egy 10 hónapos csoda gyermeke, akinek feje’ korához képest roppant nagy. — A furfangos cigányasszonyok ajánlkoztak, hogy ők majd segítenek a bajon. Mindjárt azzal vigasztalták meg a hiszékeny szülőket, hogy a csoda gyermek nem az övék, hanem azt valaki ügy cserélte ki és erősen fogadkoztak, hogy ők majd a gyermekrablót varázslással oda idézik. Először is azt parancsolták meg, hogy fütsék be jól siitőkemencéjöket, mig ők visszajönnek. Ekkor eltávoztak, de rövid idő múlva visszatértek és a kis g}mrmeket rátették á sütőlapátra és mindenféle hókusz-bokusz mormplása mellett megidézték a gyermek igazi anyját. Midőn a kuruzslás eredménytelen volt; ekkor más módhoz fogtak. Az asszonytól kértek egy még fel nem vágott kenyeret, az embert pedig elküldöt- ték egy korsó vízért, hogy azt két kutból mentse, azonban senkihez se szóljon, azután elkérették a kisgyerek pólyáját és hozzá egy uj 20 koronás bankjegyet. Midőn a szerencsétlen szülők mindent előteremtettek, hozzáfogtak a gonosz asszonyok a kuruzsoláshoz. A pólyába kötött nagyfejü gyereket a viz fölött lobálták, majd a vizet az ágy alá öntötték és távozva kijelentették, hogy 6 nap múlva biztosan jelentkezni fog a gyermek anyja és ekkor kérni fogják az előre kialkudott 50 koronát is. Az egy- ügyü szülők alaposan felültek a kuruzsoló asszonyoknak, a kik a 20 koronával tovább álltak. Balog István becsapott gazda még idejében észre tért és a csendőrségen jelentést tett az esetről. A kiküldött járőr a vásárban el is csípte a cigányasszonyokat, a kiknél a 20 koronából már csak 16 korona volt. — A hamis embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát. Utcakövezőket vitt Simon József ismert szekszárdi jómadár Paksra Zemán József kocsiján e hó 10-én. — Ott etetés közben két Budapestről Szekszárdra utazó megalkudott Simonnal, hogy 4 koronáért elhozza őket, azonban előleget kért tőlük, mivel ismeretlen emberek. Ezek-szegények, mivel kevés volt a pénzük, egy zsebórát adtak Simonnak biztosítékul, aki azalatt, mig a felfogadott utasok dolgukat végezték, ott hagyta őket, elhozta útitáskájukat és zsebórájukat. Csakhamar más kocsira kaptak s a csendörségnél Szekszárdon jelentést tettek, hol- a karnis ember letartóztatták.
