Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-06 / 27. szám
XXXIII. évfolyam. 27. szám. Szekszárdi. 1905. július (). függetlenségi és 48-as Kossu th-párti politikai hetilap. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Szerkesztőség: Bezerédj lstv,1n-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal : Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felhívás a Tolnamegyei Közlöny független érzelmű olvasóközönségéhez. A Tolnamegyei Közlöny jelen évben immár 33-ik évét tölti be a hírlapirodalom nehéz és fág mezején; — hosszú és tisztes múltja után a jelen év elején végre sikerült lapunknak politikai jelleget ölteni s mint Tolnavármegye egyetlen függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilapja, egyedüli képviselője e megyében azon pártnak, melyhez egyébként lapunk megindítása óta tartozott. Nagyon súlyos és válságos időket élünk; úgy érezzük, hogy ha valamikor szükség volt az országban vidéki politikai hetilapra, mely a független érzelmű honpolgárokat kitartásra buzdítsa, úgy legnagyobb szükség van most egy ilyen politikai hetilapra, mely közvetlen értesítéseket vigyen azon mozgalmakról, melyek megyénkben ezen válságos időben előfordulnak. Mert nagy és fontos szerep vár mostanában a vármegyékre, mint a magyar alkotmány védbástyáira. íme, itt van a nyakunkon az abszolutizmus, mely kormányformával már többször megküzdöttünk, igy legutóbb a 60-as évek elején ; ekkor is veszélyben volt a haza, de a megyék őrt állottak és erős kitartással megkaptuk alkotmányunkat, melynek védelmére most újra küzdenünk kell. A «Tolnamegyei Közlöny», mint vármegyénk egyedüli függetlenségi politikai lapja, iparkodni fog hű és pontos értesítései által a megye olvasóköreit, egyleteit és független érzelmű polgárait egyetértésre, kitartásra buzdítani, — nehogy pártaskodás által a válságos időben fegyvert adjunk ellenségeink kezébe. Ezen hazafias célunk elérésére kérjük Tolnavármegye független érzelmű polgárait, hogy lapunkat előfizetéseikkel támogatni szíveskedjenek. Folyó hó 1-ével uj előfizetést nyitottunk a Tolnamegyei Közlönyre, mely a megyének legrégibb lapja s a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártnak egyedüli képviselője vármegyénkben. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Lapunkat — mely különben a «Tolnavármegyei általános Tanitó-egyesület»-nek is hivatalos közlönye — a megyei tanítóknak és tanítónőknek félárban vagyunk hajlandók megküldeni, ha egyszerre félévi folyamra előfizetnek; — a vármegye hazafias közönségének jóakaratu figyelmébe ajánlva, • hazafiui tisztelettel a Tolnamegyei Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala. A Fehérváry kormány. A jelenlegi, legalább is imparlamentá- risnak nevezhető kormány többszörös nyilatkozatában egyetlen életcéljául mindig azt hirdette, hogy nincs más törekvése, minthogy a király és a nemzetgyűlés többsége között lelmerült vélemény különbséget megszüntesse s békés utón tartós állapotokat teremtsen meg. Hogy ezen kitűzött célját kövesse s megvalósítsa, nem volt egyébre szüksége, minthogy Bécsben alázatos előterjesztést kel lett volna tennie oly irányban, hogy az országgyűlési többség és immár mondhatni az egész nemzet kívánságai esküvel erősített törvényeken alapulnak s igy teljes mérvben jogosultak — tehát teljesitendők. A Fehérváry kormány azonban nem ezt az egyenes utat választotta, hanem legelső teendője volt a bizalmi állásokat betöltő főispánokat maga elé rendelni s velők a korín ínyzásra nézve megállapodásra jutni. Ez a tény pedig egyenesen azt látszik mutatni, hogy a kormánynak esze ágában sincs a békés kibontakozást keresni, ellenben mindent előkészít arra nézve, hogy hosszabb ideig helyén maradjon s a kibőjtölés eszközének alkalmazásával oly hangulatot idézzen elő az országban, mely a zavaros állapotok megszüntetése s az áldásos béke bekövetkezése érdekében késznek mutatkozik vitális érdekeinek feláldozására. Hát a ki igy számit, az nem ismeri a magyar ember jellemét. A magyart el lehet altatni s tán érdekeinek tekintetbe nem vételére is rá lehet bírni, de csak kedvezés és simogatás által; ellenben az, a ki letörésére •vállalkozik, az el lehet készülve a legdacosabb ellenállásra s oly példátlan kitartásra, •melynek a magyar történelem legfényesebb tanúságait bizonyítja. Nevezetes dolog, hogy egy elterjedt bécsi lap egyik múlt heti számában igy kiált fel: «csak második Világosról ne beszéljenek, mert annak minden kiontott csepp vére és könyje átokként hullt vissza reánk». Tehát Bécsben bizonyos körök a magyar kérdés megoldásának még olyan eszközétől sem riadnának vissza, mely 1849-ben Világoshoz vezetett, tudniillik a nemzetiségek fel- bujtásával a nemzeti ellentállás fegyveres terére* szorítani az országot, hogy azután porosz segítséggel leverhessék s szinét-javát kipusztitsák. De már az osztrák németség is belátja, hogy egy ilyen leveretésnek most is, mint 1849-ben, a közös szolgaság lenne a következménye. Ebből pedig, úgy látszik, most már ők sem kérnek egy második és bővített kiadást. A bécsi gőgöt, a mint mindinkább megállapítható, nem volt képes semmi történelmi példa és_ tanulság bölcsességgé változtatni át. Pedig nem kellene messze menni érte. Lám Oroszország is fitymálló megvetéssel indult a végzetes háborúba a japánok ellen s ma már szárazföldön és vizen tönkreverve, saját lázadó katonáinak kell patak számra vérét ontani, hogy a belső elégedetlenséget csirájába elfojtsa. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, 1j,i évre 6 kor., l,4 évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—-300 szóig 7 kor 74 fill or, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Ausztria-Magyarországon sem lesz az másként, mert a fejlődésnek közösek a törvényei s azok vas következéssel mindenütt előállanak. A bécsi udvar ma még csak a 67-ki kiegyezés lelkiismeretes végrehajtására van a nemzeti ellentállás által kényszerítve, tehát nem kellene a baj elhárítása érdekében mást tennie, mint megállani a szentesitett törvény mellett s az abban foglalt, részint elharácsolt, részint ravaszul végre nem hajtott rendelkezéseket becsületesen végrehajtani s ily módon úgy a dinasztia, mint a jogaiért harcoló nemzet érdekeit biztosítani; ha ellenben a legközelebb bevezetett Fehér- váry-féle kiegyezkedési kísérlet, amint valószínű, dugába dűl, akkor már nem sok idő múlva, a 48-as programm kerekedik az országban tulsulvra s az intéző köröknek ezekkel a kívánságokkal kell számolnia. Bebizonyítást nem igénylő történeti tény ugyanis Magyarországon, hogy amint a nemzet azon meggyőződésre jut, miszerint ezerévig híven megőrzött állami önnállóságának fentartása a 67-ki kiegyezés keretében nem eszközölhető, akkor nagy tömegekben fordul a 48-as eszmék támogatásához; viszont, ha kilátás nyílik arra, hogy a többször említett kiegyezés támogatása mellett is célt érhet, akkor inkább hajlik a békés fejlődés útjához s a függetlenségi eszmék iránti lorró vágyait elteszi a jövő számára, anélkül, hogy azokat végkép feladná. Minek nevezzük azt a korlátoltságot, mely nem tud, vagy nem akar ebben a tiszta kérdésben gyors elhatározásra jutni. Az önnálló vámterület és az ipar. Majdnem valamennyi hazai ipartestület esztendők óta viharos szavakkal tör lándzsát az önnálló vámterület érdekében, _ a nélkül, hogy e kívánság megvalósulása felé közeledhettek, volna. Azt elismerte minden illetékes tényező, hogy a legtöbb iparág válságban van, hogy állapotuk kórságos és már a pusztulás csiráit hordja magában. Erinek a senki által kétségbe nem vont betegségnek okát: az önnálló vámterület hiányát nem akarták elismerni, csupán a jelenségeire akartak tenni hideg borogatást — szövetkezeti alapítások, potyagépek és hasonló szerek képében. A kormányzatnak nem az a legfőbb kötelessége, hogy labdacsokat találjon ki a közgazdasági kórságok enyhítésére, hanem az a kötelessége első sorban, hogy megelőzze a megbetegedést. — Egy francia közmondás azt tartja, hogy «gouverner c’est prévoir», a mi magyarul azt jelenti, hogy kormányozni annyit tesz, mint előre látni. — A régi kormány nem látott előre, ezért nem tudta megteremteni a hazai kisipar boldogulásának előfeltételeit Már most, hála a magyarok Istenének, uj alakulások küszöbén állunk, egy uj korszak hajnalhasadásánál és ez az uj kor okvetlenül jobb lesz az eddiginél, már csak azért is, mert rosszabb amúgy se lehetne. Elszorul a szivünk, ha végig nézzük a statisztikai kimutatásokat arról, hogy a múlt esztendőben hány iparos szüntette be iparát, hány ezren voltak, a kik segéd nélkül, egyedül dolgoztak, tehát jóformán
