Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-06 / 27. szám
csak apró-cseprü munkákból tengődtek és hányán vették kezükbe a koldusbot helyett a v án- dorbotot, hogy messze idegenben, Amerikában keressék meg azt a kenyeret, a melyet az édes haza nekik nyújtani nem tudott. Alaposan téved, a ki azt hinné, hogy mái most rövidesen felállítjuk a vámsorompókat hazánk határain és egyszerűen kirekesztünk innen mindent, a mi osztrák gyártmány. A vámtei illet elkülönítése belevág dúlsz millió lélek mindennapi élctföltételeibe és az ilyen rengeteg horderejű gazdasági intézkedést nem lehet megtenni, mielőtt az ország az átalakulásra kellőképen elő nem készült. Ezek az átmeneti előkészületek a egnagyobb sürgetés mellett is igénybe vehetnek néhány esztendőt. Ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy az önnálló vámterület sokat lendíthet ugyan az iparon, de minden boldogulást ettől várni mégse lehet. Itt van Német- vagy Franciaország, de akármilyen más külföldi nagy állam, a mely országoknak évszázadok óta meg van az önnálló vámterületük és a mely országokban — ha a nagyipar fejlődik is — a kisipar legtöbb ága mégis pusztulásnak indult. Mint minden közgazdasági változás, úgy a vámterület szétosztása is nagy rázkódtatásokkal jár. Ezernyi ekszisztencia morzsolódik össze és ezernyi más lekötött erő felszabadul, ezernyi uj tehetség érvényre jut: minden az élelmességen fordul meg. Van még untig elég idő, hogy elgondolkozzunk azon, hogy apró magángazdaságában ki-ki mit csináljon a változó körülményekhez képest, hogy aztán az ország általános közgazdaságának 'átváltoztatása minden iparosnak egy jobb jövő hajnalát jelentse, a tisztességes munka tisztességes jutalmát, a magyar iparosok gyarapodását, gondtalan boldogulását. A legközelebbi időnek a seréiyiebb, fokozottabb munkálkodás időszakának kell lennie, a melyben gondoskodniok kell a magyar iparosoknak, hogy a közös vámterületről az önn- állóra való átmenettel természetszerűen együtt járó rázkódtatások lételüket ne fenyegessék. — De egyúttal arra is kell, hogy legyen gondjuk, hogy iparukat olyr módon fejlesszék, hogy az osztrák készítményeket, melyeket vámterületünk önnállósitásával hazánkból ki akarunk szorítani, nemcsak pótolhassák, hanem lehetőleg felül is múlhassák. _ 2. ____________________________ TÁ R CZ A. A magyarok eredetéről.*) Irta. Vámbéry Ármin. Arra, hogy miképen szándékozom megfelelni e még manap is nyílt kérdésre, utaltam már egyes korábban megjelent tudományos értekezéseimben is, amennyiben hangsúlyoztam, hogy Árpád és hadi népe, mely a kilencedik század utóján megalapította a mostani Magyar- országot, határozottan török vándornép volt, mely jobbára a török népláncolatnak észak-nyugat felé szorított láncszemét alkotva, az Ural folyó mellékéről a Volgán át Európába, illetőleg Pannóniába nyomult és államot alkotott a mostani Magyarországon. A mi pedig a magyarok ethnoszát és nyelvét illeti, az nem egyéb a legtarkább nyelvkeveréknél, amennyiben a török nomádok, részben vándorlásuk közben, temérdek, velük 'törzsrokonságban álló finnugor elemet vontak magukhoz, de Magyarország sik lóidéin is találtak rokon népmaradványokat, velük lassanként elvegyültek s ily módon keletkezett Pannóniában a mostani magyar nép és mostani magyarnyelv. Tekintve az eredetnek ezt a talányszerűségét és figyelemmel *) Vámbérynek, a tudományos világ e kitűnőségének cikkét szerző szives készséggel engedte át lapunknak közlésül, mely különben részlet «Küzdelmeim» most megjelent kötetéből és a Franklin-rársulatnál kapható. Hatalmas munka, mely számot tarthat minden művelt ember figyelmére. T Ö VISE K. Fürdői levél. I. Csörgetég jul. 2. «Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről «Csörgetég» tavára. Felesleges neki sütnie oly nagyon, az Etli báj-fürdő jégbe-hütve vagyon!» Úgy' van! — — Én megpróbáltam már, ébren és álmomban, minden kéj- és gyógy világ- fürdőt, de olyat, amely a Csörgetégnek párját hasítaná, még boldog álmaimnak tündérhonában sem találtam ! — — — Itt üdülök én most napnap után több századmagammal. — — Isteni remek tó. Felséges tájkép veszi körül. Levegője ambróziás, ózon-dús, kéj illatterhes. Vize bájhullámzása : gileádi balzsamos kenegetés, egy mennyei szent masszázs, egy csodadoktori magasztos sikerű művelet. Konyhája : kitűnő. Bora: felséges. Zenéje : isteni!--------------Hát még a barátság, a fürdővendégek társadalmi érintkezéseinek összhangzó, zamatosán magyaros pompája, kedélyes, derült hangulata a százados fák mély titku sötét árnyának természetes szent sátora alatt: — óh, az leírhatatlan még világ-klasszikus arany tollal is. Ezt tenni nem is kiseriem meg. Tessék néhány próbát tenni kinek-kinek, hogy fényes öntapasztalatból merített «igen»-nel approbálja és verifikálja állításomat. A fürdővendégek tarka nagy sokaságát személyesen még mind nem ismerem, de később majd — talán rövid életrajzukkal bővítve is — fogom közölhetni az illusztrisabb vendégek hatalmas névsorát. Annyit már előre is mondhatok, hog}r ez idén feltűnően sok az idegen arc, különösen a külföldi sokszoros milliomosok, a japán tanárok, az orosz szökevénji- generálisok, a norvég államtudósok — és az amerikai békeközvetitők, Poseivelt diplomatái, kik az orosz-japán békepontokat (majd békapontokat írtam ! . . .) a Csörgetég csendes tava, hüs, árnyas fái alatt vélik legzavartalanabbul nyélbeüthetni. Mondanom se kell, hogy a helyibeli mindenkori törzsvendégek most se hiányza- nak, kiket Szekszárdiból délelőtt és délután az első magyar kér.-izraelita «Gyors fiakkerváltalat» helybeli koalíciójának diszfogatai, a Müller-test- vérek kerékpár-egylete, Adler N. János t. barátom «Fedők Sári» nevű főúri pompás automobilja és a magán diszhintók ragyogón robogó TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY. 27. sz. nagy sokasága szállít ki óriási mennyiségben, sáskarajként a makadám burkolaton a kies fekvésű kéj- és gyógyfürdőbe. A viz hőfoka 18—20 Celsius. Reggelenként alacsonyabb, de délben gyakran magasabb hőfokra hág. Ezen a körültekintő, tul-ügyes és tul-előzékeiiy fürdőtulajdonos Etli Pepi barátom most nem a szokott módon segít, hogyi t. i. nagymennyiségű kristály-tiszta jégtáblákat dobáltat a báj-tó tulhevülő tündér hullámai közé, hanem most a norvég tudósok patyolat-fehér »j ég-j éger-ing jeti* belementi, azoknak jégszigorú tekintetét sokszor ráirányittatja s már ez magában 5 fokkal hűsíti a fehér hab-fodrozatokat. Ha a természeti nap hősége jobban fokozódnék, akkor gondoskodva van arról, hogy a nagyi bajuszu B. Fejérváry zordon tekintete és a bécsi kamarilla haragos magyar gyűlöletének hideg pislogatásá tükröződjék a bájtó felszínén mechanikus eszközökkel. Az idén több érdekes és élvezetes előrekészült és rögtönzött fürdői mulatság is lesz a kedves Csörgetégen Ezekről külön írni fogok, ha csak addig egy báj-tavi cápa fürdésközben be nem kebelez. Azonban az már most is bizonyos, hogy a hagyományosán kedélyes és mesésen olcsó halpaprikás ozsonnák ezidén is megtartatnak. Ez ozsonnákon mindig lesz egyszersmind rák-leves, kirántott béka-comb szúnyog- salátával, turós-csusza, Garai-zene, jó szekszárdi bor, Etli-mosoly, Á. P. adoma-őzön, millió csintalan éle s ragyogó aranyi-kedv, mint színes szivárvány a bájtó tündér hullámai felett, megtörve örömünk napjának verőfényes sugaraiban ! — Tehát: ■Tengerre óh magyar! — Etli tengerére — Aki élni akar: Csak csekély a bére ! . . . Váltsa meg a jegyét Ki-ki nagy sietve így nyeri meg kegyét Pepinek — hitemre ! — Palást. 1905. juius 6. — Tisztelettel felkérjük hátralékos előfizetőieket, hogy a folyó évre járandó előfizetési összeget a mellékelt postautalványon lapunk kiadóhivatalához beküldeni szíveskedjenek. a nyelvészeti hozzávetések rugékonyságára, könnyű megérteni, hogyi Magyarországon már régtől fogva és sokat vitáztak és írtak a nemzet eredetéről. A nézetek több ízben megváltoztak s midőn én a vitába beleszóltam, a túlnyomó részben finn-ugor eredet elmélete volt felül. Munkámmal e szerint az utóbbi ellen fordultam, amennyiben a török nomádok életét -és vándorlásait általánosságban illető személyies tapasztalataim alapján, de nem kevésbbé támaszkodva a történelmi forrás anyagra is, igyekeztem igazolni Árpád török nemzetiségét illető állításomat. Megengedtem, hogy keverék nyielv a magyar, de hozzátettem, hogy a vegyiilékben nem a finn-ugor, hanem a török-tatár elem uralkodik. E nézetemmel szemben a nyelvészek, de különösen legbuzgóbb és egyúttal minden bizonyára legképzettebb képviselőjük íf német 'születésű Budenc a szófejtegető nyelvbuvár minden szenvedelmével a magyarnyelv kiválóan ugor jellege mellett szállt síkra. Az ellenpárt érvei jobbára az összehasonlító nyelvészet általunk szentnek és érinthetetlennek tartott főszabályaira támaszkodtak, de engem soha más belátásra nem bírhattak és még kevésbbé győzhettek meg arról, hogy tévedek. A küzdelem, melyet romantikus ellenfeleim, sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó ’ ; ezúttal is bevált a régi diákközm ilologi certant, tarnen sub judice 1 is. ségés iskola etimologikus bukfencei atikus erőszakosságai, az általuk ren, szén más hatással voltak reám, amennyiben erősen megrendítették hitemet az összehasonlító nyelvtudományi egész fegyvertárában. Beláttam, hogy ugyanilyen kézzelfogható módon bármely tetszés szerinti ural- altáji nyelvről be lehet bizonyítani, hogy a legközvetlenebb rokonságban áll a magyarral. A «nyielv» és «köldök» etimologikus összekapcsolása csak azért, mert hosszú, lecsüngő tárgynak látszik mind a kettő és a képzelt gyökszók felhasználása az érthetetlen dolgok igazolására, amivel tudós ellenfelem elfogadhatóvá igyekezik tenni elméletét, mindenesetre nagyon is ábrándos és nagyon is gyönge volt szellemem gyakorlatias iránya számára. Ennélfogva felhagytam a vitatkozással és beértem azzal az eredménynyel, hogy a honalapító magyarokat nem nyilvánították most már, mint annak előtte, kizárólag finn-ugor eredetűnek, hanem csak nyelvüket mondották annak, és hogy még legádázabb ellenfelem is megengedte, hogy Árpád és hadi népe származásra nézve török is lehetett. A külföldi tudományosság természetesen nagyon csekély mértékben vett részt e kizárólag magyar vitatkozásban és annál jobban esett pártomon látnom Ranket, a német történelmi kutatás nesztorát, ki utalva egy Ibn Daszta és egy Por- phyrogenitus történelmi tanuságtételére ; a kilencedik század Magyarországba beözönlött magyfi löknek tartotta. Itthon a közönség na< 3 az én nézetemhez csatlakozott és * nek 700 példányból álló első kiadás, ip alatt elkapkodták.
