Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-29 / 26. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY. 26. sz. 1905. junius 29. balzsebéhez kapott és tudatta, hogy egy újabb királyi kézirat érkezett, melyet át- nyujtatott a ház elnökének és azonnali felolvasását kérte. A szövetkezett ellenzék 250 tagja, mint egy ember, ugrott fel helyéről, sejtve, hogy itt valami gonosz becsapás készül abból a célból, hogy a nemzetgyűlés többsége a támadás ellen védő intézkedéseket ne tehessen. Csakhogy a ház elnöki székén ma napság Justh Gyula ül, kinek pártatlansága, igazságossága, bátorsága és erélye közismeretü s ki felfogva a támadás nagy horderejét, útját állta a méltatlan tervnek azzal, hogy felolvasta az egyedül irányadó házszabályok 207-dik szakaszát, mely- szerint valamely ügy fölött megkezdett tanácskozást félbeszakítani csak a ház enge- delmével lehet. Rögtön fel is tette a kérdést, hogy akarja-e a ház a miniszterek kinevezését tudató királyi kézirat tárgyalását meg- szakitani. — Természetesen a többség nem akarta s igy a király nevének bevonásával jelenetezett csiny nem sikerülvén, a ház nagy izgalom közt Kossuth Ferenc indítványára az uj kormánynak bizalmatlanságot szavazott s elfogadta Bánffv Dezső báró indítványát, melyszerint az ősi alkotmány védelme immár a nemzet vállaira nehezül s az összeségnek kell azt megmenteni az által, hogy az alkotmányellenes kormánynak senki' segédkezet nem nyújt, hanem úgy az állami adók megtagadásával, mint az újoncok besorozá- sának mellőzésével iparkodik annak kormányzását lehetetlenné tenni. Feljegyzésre méltó szép dolog, hogy a főrendiház is követte a képviselőház példáját s az ott bemutatkozó Fehérváry kabinetnek szinte bizalmatlanságot szavazott, mi által nyilvánvalóvá vált, hogy immár a boin- ladozó szabadelvüpárt kivételével, az egész magyar nemzet egyesült az alkotmány védelmében. Jöjjön tehát, a minek jönnie kell, a nemzetet nem találja készületlenül. Testünkkel fedezzük ősi alkotmányunkat s mig egy szál magyar ember lesz, addig annak önfeláldozó védelmétől nem tágítunk. Ám jöjjön a hatalom ismert eszközeivel, hogy letörésünket megkísérelje; itt egy vérig elkeserített nemzet hazaszeretettől lelkesített nagy tömegét találja magával szemben, mely a francia gárda jelszavával indul a harcba, hogy inkább meghal, de magát meg nem adj a. A királyi esküvel megerősített törvény- könyvvel kezünkben sorakozunk a küzdelem térén s rendületlenül bízunk benne, hogy a magyar géniusz, mely már annyi, alkotmányunkért vívott harcainkban mindég oldalunk mellett foglalt helyet, most sem hagy el bennünket, hanem velünk kitart az elmarad- hatlan-------- fényes győzelemig! b. T ÖVISEK. Vakáció. A régiek azt mondták igy a vizsgák után : «Apostolok oszlása» Mi most ennyit mondunk : »Bezárultak az iskolák kapui, elbocsájtá az «Alma Mater» szellemi méh-raját, az arany- ifjúságot, a szélrózsa minden irányában, hogy az ifjú lelkek két hónapig pihenjenek, — élvezzék az «édes semmittevés» a vakáció magasztos gyönyörét, az édes jó szülők, az édes jó testvérek mennyei, körében, otthon, a kedves szülői házban, a családi szentélyben háborítatlanul !» Vájjon gyüjtött-e ez a szellemi méh-raj, a közös kaptárban, az «Alma Mater» falai között elég mézet = sok tudományt, rövid tiz hónap alatt, hogy most, a vakációban édes szülőik — boldog örömmel — édes csókra várják a szeretet kitárt karjaival: ugyan ki kutatná ? . . . Itt megszűnik minden rideg okoskodás. Mert minden jó. szülő édes szeretettel fogadja otthon szive kedves magzatát, még akkor is, ha talán az «arany ifjú» nem egészen váltotta is szép valóra az ő fellengző reményeit; még akkor is, ha «megméretvén (a tanári) fontban : hijjával találtatott!» Szép reménye uj biztatást nyújt szerető keblének, hogy jövőre majd nem sötétüli ott az iskolai bizonyitványon a zordon-fekete pont : a «szekunda!» — hogy kedves gyermeke — a saját igyekezetével, no meg a jó tanár urak szives kegyelméből — helyrehozza a csekély hibát, kipótolja az idei mulasztást. — Oh, a szülői szeretet, a folytonos boldog reménykedés : szent; — óh a szülői szives megbocsátás és kegyelem oly határtalan, mint a nagy Isten véghetetlen irgalma! Hát hiszen nem lehet az ember tökéletes ! Vigasztalja magát a szerető szülő. — A gabona sem érik meg mind a kellő időre igazán. Van sok fanyar gyümölcs is. De azért az édes apa és édes anya szerető türelemmel vár és remél mindig, mint az anyaföld, mint az anyatermészet, mint az örök Isten ! . . . Nohát kívánom, hogy a szellemi kaptárok (az iskolák) kiröpült rajainak minden egyes mé- hikéje, minden prematurus ifjú, jelesen érett diák, avagy szekunda-hős gonosz nebuló, élvezze a boldog pihenés arany napjait otthon, a kedves jó szülők szerető keblein, hogy e »Tied, neveld fel. Ez bizony édes rövid, de érthető. Hamar felnyalábolta a kis nebulót s vitte a világossághoz. Kiváncsi volt tudni, milyen a cifferblatt ? Ámultán kiáltott fel: — És rám ütött a gazember! Egyet csípett a pupák orrán. Egyet rikkantott rá a pólyás valami. Jauner telve volt lelkesedéssel. — Hisz ez pompás, nagyszerű. íme a talentum, a Zseni. Kinevelem, kitanitom. Virtouz lesz belőle. Micsoda fenomenális hang. A jövő primadonnája. Az előteremben leskelődő társaság nem tudta már tovább állani : kitört a homéri kacaj. A direktor ur ijedten ejté el a kis babát. Annak megvolt a szerencséje, hogy szálltában valahogy kifúrta magát a pólyából a vickándozó, s rémülten szaladta körül-körül a termet. . . . Kelletlenül bár, de Jauner is ott nevetett a többiekkel. III. A gyámoltalan Körös. Van egy rakoncátlan gyermeke Kisjenő — Erdőhegy testvér községnek: a Kőrös. Nem bírnak vele. Becsukják magas védgátak közé, (a mennyire a szegénységükből telik) de még azon is keresztül töri magát. Pusztít rémségesen. Egy esztendőben meg különösen nem bírtak vele. (Ha karóba törnek se tudom, melyik évben.) Az aradmegyei alispán (már bocsánatot kérek, hogy a történeti hűség kedvéért őt is megemlítem) szolgabiró volt akkortájt Kisjenőn. Lelkére vette nagyon a veszedelmet. Maga is ott szorgoskodott és lelkesítette a lankadó erőket. A hatóság számára egy fabódét rögtönöztek, szürkületkor ide vonult a társaság egy része, ha kormánypárti újságnak írnám meg, még bizony azt mondanám: csöndesgetni. A mi Péter bácsink is ott volt. De az éjen alább hagyott az ellenség haragja, hazament heverni. Igazába még el sem kezdte az igazak álmát, már megakasztották. Valaki nagyon iparkodik befelé. Kis híja, hogy az ajtót be nem emeli magával. Ő Fensége volt. Megállt az ágy előtt, szalutált és katonásan jelentette. — Jelentem, kiöntött a Kőrös. — Adta gyámoltalanja — mordult fel Péter bácsi — ez is akkor merészkedik, mikor nincs jelen a hatóság. Verner László. | szent helyeken uj erőt nyerve folytathassák I a haza, egyház és társadalom boldogitását célzó j magasabb tanulmányaikat! ... . * • I ' ’’ •; . ' • • . .' •• ‘ • - ’ • f ; • Azt mondják: «minden hasonlat sántít!» No jó! Hadd sántítson az enyém is. Eggyel se több, se kevesebb. — Nekem úgy tetszik, mintha az országos képviselő urak is, a nemzet nagy diákjai volnának. (No mert hiszen mindnyájan a nagy Deák utódainak vallják magukat büszke önérzetttel!?!...) Úgy tetszik, mintha ennek a honatyai fényes seregnek, e nagy diákoknak, már egy kissé tul-sok vakációt adna a fődirektor ur ! ?! Hát hiszen szívesen látja őket itthon, aválasztó-keríiletekben a mandátum-nyujtó nagy közönség; mert — kivált az idén — sok dolguk akad a Nagyságos képviselő nagy diák uraknak itthon is, az alkotmány-védés, a törhetetlen honszeretet s kitartó lelkesedés gyújtó szent igéinek hirdetésében, a régi vármegyei élet feltámasztásában, a bibliai «holt csontoknak összeszedésében» —1: de mégis, nagyon visszás állapotnak tűnik.az fel, hogy mig akis diákok 10 hónapig tanulnak s csak akkor kapnak 2 hónapi vakációt: addig a nemzet nagy diákjait — a képviselő urakat — alig hívja össze 2 hónapi munkára a ío-direktor ur és már azonnal elbocsátja őket megint 10 hónapi vakációra egy rövid éven át. Jaj, de irigylik e magasztos sort a kis diákok ! de szeretnék, hogy náluk is igy lenne ! . . * Nagyszerű jelenet, világtörténelmi nagy- fontosságú csoda-esemény volt a junius 21-iki képviselőházi ülés lefolyása. A nemzeti talajnak még futó-homokjában sem gyökeredző — jogi, erkölcsi, bizalmi bázissal nem biró — egyik pártra sem támaszkodható, — mindkét Ház által csúfosan leszavazott, — alkotmányellenes,, felső parancsra előállt, inparlamentáris, ügyvezető vagy kisegítő, törvénytelen ad hoc minisztérium, mint uj kabinet, bemutatkozott egy királyi kézirattal, szólván a Krisztus szavait: «Békesség tinélctek!» Nem akarok — úgymond Fejérváry — se pénzt, se katonát, csak a szent haza boldogságát, — belíigjmink gyors rendezését a szent haza javára! E végből, miután bemutatkoztunk, kérek a t. Háztól egyetértő lelkesedést, gyors munkakedvet a halaszthatatlan törvényjavaslatok sikerdus letárgya- lására! S ezután, biztosra fogva a szomorú bizalmatlansági szavazat által való leveretést a földnek alacsony poráig : előrántja a zsebkendőt (akarom mondani : a másik királyi kéziratot'.) és igy szól: «Ite! missa est!» Men- ietek haza, nagy diákok ! vakációzni. Deli- berátum est Burgban (vagyis jól magyarul : igy hozza egy gonosz furfang ! . . .) hogy most kölcsönösen pihenjünk. Menjetek haza pihenni, aratni. Pár hónapig hadd érjék a politika és diplomácia fanyar, férges gyümölcse és hadd puhítsuk a magyar nemzeti ellenállás kemény dióját, mig csak át nem változik a kamarilla két gyengén nyomó ujja közt könnyen rapi- tyánként széttörhető hitvány papirmandulává! Van-e olyan 3 éves, de már öntudatos gyermek, akinek, ha a kedves papája elibe tesz 5-féle jó ételt, italt és édes gyümölcsöt azon szigorú kijelentéssel, hogy: «Kedves fiam! Neked ezeket a drágaságokat a te egészségednek fentartása végett, a te megerősödésednek okáért, még ma vagy holnap el kell fogyasztanod» — és azután erősen bekötözi a gyermek száját, hogy a feltálalt drágaságokhoz hozzá ne nyúlhasson, azokat el ne fogyaszthassa. Van-e olyan 3 éves naiv gyermek, aki ily elbánás után igy ne szóljon makogva a kötelék alól: «Papa ! te bitang ember vagy, — engem rászedtél, megcsaltál. Mert hogyan egyem, igyam, ha a számat bekötöd ?» Fiat applicatió ! — — Hogyan tárgyalja a képviselőház a benyújtott sürgős törvénjűavas- latokat, ha a Házat szeptember 15-ig elnapolják,, ha Fejérváry ur azt mondja: «Nagy diákok!, menjetek nagy vakációra ! Bécsből parancsolta fő direktor ur!»
