Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-29 / 26. szám

1905. juniias 29. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 26. sz. o. Valóban: difficile est satyr am non seii- bere ! (Jól magyarul — most! —: a fájdalom és bosszú könnyei kört kell nevetni e csúnya, csuda dolgot ! ... De hát ezt is megértük a 2-ik kiadású, bővített és rosszabbitott Tisza István-féle «alkotmányos» kormányzás csúnya idején! . . .) «Macht nichts!» azt mondja Bécsváry Géza. Mit se tesz ! — mondja a szinmagyarjó hazafi — Más viharokat is látott már drága hazánk egy ezredév alatt. Ha Bécs tud várni: mi is tudunk. Ha ő dudál, mi arra nem tán­colunk, mi arra fütyülünk. Várunk szeliden, türünk csendesen és készülünk erősen minden jöhető nemzeti csapásra ! * Ami az én csekély személyemet illeti, én most testedzésül, honfibu-felejtetőül, mindennap kijárok Etl Pepi barátom világhírű gyógy­fürdőjébe, a kies Csörgeteg-re, melynek báj­hullámaiban csak úgy bukdácsolnak fel — halak módjára — a honmentő magasztos szent esz­mék. — Itt üdülök. Vaszary Kolozs herceg­prímás kollegám a nagy Balatonban, nekem — kicsiny papnak — jó a kis Csörgeteg tava is. Ide jártam tavaly is. Tessék velem tartani, nem kell vésztő] tartani! Legközelebbi levelem már e «báj-tóról» keltezem ! . . . Palást. Nagy sztrájk Tolnavármegyében. Már múlt számunkban hirt adtunk arról, hogy Tolnamegye tamásii járásában néhány pusztában a mezei munkások sztrájkolni kezd­tek. A sztrájkmozgalom azóta oly nagy mérve­ket öltött, hogy a hatóságnak teljes erejével minden intézkedést meg kellett tennie, hogy e mozgalmat elfojtsa, illetve továbbterjedését meg­akadályozza. A fölizgatott mezei munkásnép azonban — úgy látszik — az erélyes intéz­kedésekre nemhogy lecsillapult volna, hanem még nagyobb erővel fogott a mozgalom terjesz­téséhez, úgy, hogy most már a mezei munká­sok sztrájkja átcsapott a simontornyai járásba is. Dőry Pál alispán a mozgalom kitörésekor azonnal intézkedett, hogy a zendülés helyére kellő számú katonaság vezényeltessék. A fel­bőszült munkásnép a katonaság láttára irtózatos dühvei ment ki a vetésre és pusztákra, kapával, kaszával pusztítva mindent, mi utjukba esett. A kirendelt csendőrség a főkolomposok közül először 21 munkást fogott el, kiket nyomban beszállítottak a szekszárdi kir. törvényszék fog­házába. Legveszedelmesebb volt a zendülés e hó 27-én a tamásii járás legtöbb pusztáján, mely napon a vármegye székházán egész éjjel per- manenciában volt az alispáni hivatal és erélyes alispánunk várta a jelentéseket és osztotta intéz­kedéseit. Kiszállt a veszélyes helyre dr. Kozá- csek József kir. aliigyész is, hogy a letartóz­tatottakat nyomban átvegye, kik közül e napon ismét 20 főkolompost tartóztattak le, 189 mun­kás ember ellen pedig tegnap ment az elfoga­tási parancs Tamásiba. Dombóváron a szilíasl majorban az aratók szintén megtagadták a munkát, kik közül a dombóvári erélyes főszolgabíró 30 napi elzá­rásra ítélt el 41 aratót. Ezek közül 21-et nyom­ban beszállítottak a csendőrök Szekszárdim. A fogva maradt 20 munkás azonban e hó 27-én kijelentette, hogy munkába áll, mire a szek­szárdi kir. fogházban levő 21 társuk is hajlandó lett erre, kiket azután nyomban szabadon bo- csájtották és ezek tegnap reggel haza is utaztak. Legnagyobb ellenszegülés mutatkozik a tamásii járásban, hol Meggyes pusztán a békés arató munkásokat szemcsecsehi csavargó nép­tömeg zavarta ki a munkából. A csendőrség közbelépésére sem hagytak fel ezen dolog­kerülők az izgatással, mire a csendőrök fegy­vert használtak és két embert meglőttek, ezek egyikének a kezefején ment keresztül a golyó. Itt egyedül a csendőrség tapintatos eljárásának tulajdonítható, hogy emberélet még dddig nem esett áldozatul. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a simon­tornyai járásban Ozorán is kiütött az arató­sztrájk és itt még nagyobb tömegű munkásnép hagyta abba az aratást. A zendülés lecsendesitésére a megye két járásába 700 gyalogos és 300 lovas katona lett kirendelve. A munkásnép zavargása még e pillanatban egyre tart, sőt most már a simontornyai uro- datomban is zavarognak a munkások. Az aratósztrájk tulajdonképeni oka — mint egyik fogva volt sztrájkoló e sorok Írójának elbeszélte. — az volt, hogy az utóbbi időben beállott kedvezőtlen időjárás miatt silányabb termésre lévén kilátás, a munkások a szerző­désben kikötött javítást 11-ed részről 8-ad részre akarták változtatni, amit természetesen a gazdák nem ajánlhattak meg ; közbe jött azntán rögtön néhány izgató idegen nép, szájaskodó beleavat- kozása, kik az amúgy is elégedetlen népet még inkább izgatták tulmagas követelésük kielégíté­sére. így terjedt egyik pusztáról a másikra, a munka abbahagyása. —K. Oda a szekszárdi vicinálishoz. j Hatalmas dübörgéssel ki szaguldasz S rohansz hegyen, völgyön, síkon át, F.alaplevéve hajtom meg előtted Az örök haladás zászlaját. 0 mily dicső vég! Hiába, csak úgy van, Halad, változik ez a világ, Mert lam a kisded kávedarálóbó! Fürge kis gőzmasmat csinál. Hired s neved hetedhét országra szól, Mint a lőcsei kalendárjom : Ha tálán mégis csak rosszat-beszélnek rólad, Az nem más. mint csak aljas rágalom. Én utaztam ra tad s elmondhatom, — Hogy ne érjen a szegyen pirja itt — Csak Tolnáig mentem, de átszenvedtem A pokolnak összes kinjait. Mit neked Tolna-Mözs, mit neked Kölesd, Te csak repülsz a szellők szárnyán, Es ezt okosan teszed, mert valaki Utolér egy rozzant talyigán, Büszke vagy magadra, de büszke is légy, Te ked-lyes — Furcsa-nacio És még soká ne háborgasson téged Az örök civilizáció, Dübörögj hát tovább, hosszú, Beláthatatlan időkön át, Kalaplevéve hajtom meg előtted Az örök haladas zászlaját. Debreczeni diák. különfélék. — Tisztelettel felkérjük hátra­lékos előfizetőinket, hogy a folyó í évre járandó előfizetési összeget a mellékelt postautalványon lapunk kiadóhivatalához beküldeni szíves­kedjenek. — A vármegyék szerepe. Valóságos lázba hozta az egész országot a parlament­nek elnapolása. A magyar országgyűlés erre egy határozatot hozott, melyben felhívják a vármegyei és városi törvényhozó testülete­ket, hogy az alkotmányellenes kormányzást ne támogassa, hanem akadályozza meg. — Tehát minden vármegyének és városnak az alkotmány védelmére sorompóba kell állnia. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága sem maradhat el a többi hazafias vármegyék­től, a melyek már felemelték tiltakozó sza­vukat az alkotmány-sértés ellen és kimon­dották, hogy a törvénytelen kormány ren­deletéit nem teljesitik. Nem szabad tovább várni Tolnavármegye törvényhatóságának sem, hanem sürgősen rendkívüli közgyűlés egybehivására kell felkérni vármegyénk fő­ispánját, gróf Széchenyi Sándor v. b. titkos tanácsost, a kinek hazaíisága és alkotmány­tisztelete méltó őseinek erényeihez, a ki a főrendiházban szavazatával megmutatta, hogy nincs bizalommal a mostani törvénytelen kormány iránt. — A rendkivüli közgyűlésén jelenjék meg minden bizottsági tag, hogy annál impozánsabb legyen a törvényhatóság tiltakozása. A nemzet jogos követeléséért folytatott harc meg fogja hozni a biztos győzelmet. — Hogy a nemzet passzív ellenállásában mily nagy erő rejlik, fényesen beigazolta a múlt század története, midőn a nemzet visszavivta elvett alkotmányos jogait a zsarnoki önkénytől, a mely most is a nemzet ellen tör, hogy azt erőszakkal megfossza ezredéves alkotmányától. A jog, törvény és igazság velünk és ügyünkkel van, tehát mi el nem veszthetjük imádott hazánk és nemzetünk legszentebb jogait. Magyarok-! Nehéz lesz, keserves a próba, Álljunk egy táborba, mind egy sorompóba ! — A rendezett tanács. A nagyarányú poli­tikai mozgalmak ma annyira uralják a helyzetet, hogy a mi fontos ügyünkről: a rendezett tanács­ról egészen elterelődik a közfigyelem. — Ennek ' tulajdonítják, hogy a miniszternek jóváhagyó leirata még eddig nem került Szekszárd város­hoz, a hol pedig már szeretnék megtenni a szükséges intézkedéseket a rendezett tanácscsá való átalakulás tárgyában. — Kinevezések. Gróf Széchenyi Sándor vármegyei főispán, v. b. t. tanácsos dr. Martin József és ifj. Haypál Sándor szekszárdi lakosokat tiszteletbeli árvaszéki jegyzőkké nevezte ki. A kinevezettek a hiva­tali esküt Döry Pál alispán kezébe teszik le. — A központi választmány ülése. Tolna­vármegye központi választmánya folyó évi julius hó elsején ülést tart a vármegye székházában, hogy kitűzze a bonyhádi választás határnap­ját és megalakítsa a választó-bizottságot. — Wosinszky Mór szekszárdi apátplébános, a vidéki múzeumok országos felügyelője múlt vasárnapon hat heti szabadságra ment. Ez idő alatt megvizsgálja a békéscsabai, szentesi, temes­vári, gyulafehérvári, nagyenyedi, kolozsvári, karcagi, tiszafüredi, nyíregyházi, miskolci, rima- szombati, balassagyarmati, soproni, szombathelyi,, keszthelyi, veszprémi, pécsi, nyitrai, pozsonyi, magyaróvári, Selmecbányái, körmöcbányai, eper­jesi múzeumokat. Kőrútjának befejezése után Balf fürdőben piheni ki fáradalmait. Távolléte alatt a plébániai teendőkat Mozsgai Sándor és Wölfel Ferenc s. lelkészek végzik el. — A függetlenségi párt erősödése Nagy megnyugvással és örömmel olvassuk, 1 hogy a függetlenségi párt az egész ország- » ban gyarapodik és nemcsak a köznép, de a főúri osztály soraiból is napról-napra többen csatlakoznak az orsz. függetlenségi párthoz, i így legutóbb a függetlenségi párt 72 kül- i tagot vett fel a pártkörbe, kik között vár- ; megyénkből ott találjuk ifj. Wéber János farkasvölgyi nagybérlőt és Dobó Mátyás ipa- : rost Dombóvárról. — Műegyetemi assistens A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Orfíy Jenő mérnököt, Orffy Lajos szekszárdi takarékpénztári vezér­igazgató fiát a budapesti műegyetemre assistenssé nevezte ki. — 3Iiniszteri elismerés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Zsengeri Márk görbői izr. tanítónak nyugdíjazása al­kalmából hosszas tanítói működéséért és különösen azért, mert az ifjúsági egyesület szervezése és fentartása körül érdemei van­nak, elismerését fejezte ki. — A kitüntetett érdemes tanító 35 évet töltött a rögös ta­nítói pályán és mindenkor szivén viselte ne­mes hivatását. A most 65 éves nyugalomba vonult tanféríinak kívánjuk, hogy a legjobb egészségben élvezhesse nyugalmas napjait. — Gyarapodik a Simontsits könyvtár A szek­szárdi kaszinó társadalomtudományi Simontsits könyvtára egyre gazdagodik jótékony adomá­nyokkal. Legújabban a könyvtár részére 30 kötet értékes könyvet küldött dr. Somló Bódog fiatal tudós, a nagyváradi jogakadémia tanára, aki egy levél kíséretében küldötte meg ajándékát, melyben Simontsits Elemér kaszinói igazgatónak örömét fejezi ki, hogy vidéken ilyen hasznos és fontos könyvtárt alapítottak. Egy névtelen pedig 60 koronát küldött Simontsits Elemérnek a könyvtár gyarapítására. — Uj gazdasági kör. Jeszenszky Andor elnöklete alatt folyó hó 24-én Dombóvárött, a a főszolgabírói tanácsteremben a gazdák érte­kezletetet tartottak, hog}^ megalakítsák a gazda­sági kört. Az értekezleten elhatározták ugyan a gazdasági kör megalakulását, de véglegesen csak majd julius 1-én tartandó gyűlésen ha­tároznak.

Next

/
Thumbnails
Contents